2014. december 21., vasárnap

Stephen King - Napnyugta után

Sziasztok! :)
Ma egy könyvajánló szerűséggel jelentkezek...Most értem a végére King bácsi fent említett novellás kötetének...(folyamatban lévő olvasmányok: Wells~Túlvilági utazás /sci-fi/; Stoker~Fehér féreg fészke /horror/; S. Tamás~Vérmacska 2. /"szórakoztató"/ -> a King-féle thriller elengedhetetlen része az aktuális olvasmányoknak, szóval hamarosan elkezdem egy másik regényét)

Kezdem a borítóval, ami szerintem eszméletlenül hangulatos, bár a könyvhöz szinte egyáltalán ne illik - annak ellenére, hogy a történetekből emeltek ki jelenségeket, szerintem inkább valami zombis-világvégés dologhoz illene, nekem konkrétan az első gondolatom az volt, hogy ez tiszta 28 héttel később...
A történetek teljesen különállóak, és az író regényeire jellemző átfedések (szereplők vagy helyek) egyáltalán nem jellemzik őket...igazából róluk nem is tudok sok mindent mesélni...13 különböző sztori kapott benne helyet, előtte a szokásos "személyes" bevezető (Stephen King a legtöbb könyvének bevezetőjében konkrétan az olvasóhoz szól, és úgy írja meg azokat, mintha élő szóban beszélne azzal, aki a kezébe vette a könyvet, ezt egyébként imádom benne, mert általában átugrom a bevezetőket, de az ő könyveinél még ezt is szívesen olvasom), a végén pedig egy kis magyarázat található (az író elmondja, hogy melyik történetet mi inspirálta, miért írta, mikor írta, hogy írta stb)...Vannak történetek, amik nagyon jól sikerültek, és imádom őket, de vannak olyanok is, amiknél kicsit azt éreztem, hogy az írónak (a magyarázat ellenére) az volt az alap elképzelése, hogy "kéne még egy sztori, és mint a Family Guy-ban parodizálva rájött, hogy a "láááámpaaaaa" még nem szolgálta egy irományának se alapját, ezért gyorsan pótolta...Oké, az egyik legtermékenyebb író (kortárs írók közül talán A legtermékenyebb), de néhol olyan erőltetett volt a témaválasztás, hogy automatikusan a lámpás képsorok jutottak eszembe...jó tudom, egy idő után már nem lehet újat kitalálni, ami nem baj, mert szerintem ő az, aki úgy tud írni, hogy a legnagyobb kliséket is képes érdekessé tenni...viszont sok helyen még ilyesmi se jött át...Persze rájöttem, hogy rengeteg múlik a fordítón is, ugyanis néhány történet itt speciel egyáltalán nem volt "Kinges"...De komolyan, annyira nem sikerült elkapni a stílusát, hogy az valami borzasztó; de voltak akik meg nagyon szépen visszaadták a karaktereket és az atmoszférát is...Őszintén szólva szerintem jobban meg kéne válogatni a fordítókat (de ez maradjon köztünk).
"Miután egy antológia szerkesztése során több száz novellát elolvasott, Stephen King ismét kedvet kapott ehhez a rövid, tömör formához, mellyel karrierjét kezdte. S hogy akadt-e témája is hozzá?
Ott az utazó katalógusárus, aki felvesz egy néma stoppost, hogy megossza vele felesége hűtlenségének történetét, nem is sejtve, hogy a szótlan férfi nagyon is figyel. Ott a férfi, aki egy mobilvécébe zárva tanulja meg újra szeretni az életet. Ott van az ember, aki nem ment be azon a végzetes szeptemberi napon dolgozni, s munkatársai hátrahagyott holmija révén nemcsak maga, de mások lelki békéjét is helyre kell állítania. Vagy ott van N., aki egy pszichiátert keres fel kényszeres viselkedése miatt, de a történetnél sokkal többet, rémületesebbet is átad neki
Napnyugta után: nevezzük szürkületnek, nevezzük félhomálynak, de olyan időszak ez, amikor az emberi kapcsolatok természetfeletti színezetet kapnak, amikor semmi sem az, aminek látszik, amikor a képzelet sötétségbe foszló árnyékok után kap, A tökéletes időpont Stephen Kingnek."

A legfélrevezetőbb hátlap, amivel eddig találkoztam...A történetek nagy részének KÖZE nem volt a napnyugtához, max annyi hogy éjszaka előtt nyilván le kellett nyugodnia is a napnak...Valamint a történetek jelentős része befejezetlen, lezáratlan maradt...Volt olyan is benne, amiből szerintem többet ki lehetett volna hozni - eleve az alap sémába (napnyugta után) sokkal több, rejtélyesebb dolgot be lehetett volna illeszteni...
Őszintén szólva én még nem adom fel a novellás dolgot Kinggel, de nem sokat vesztettem volna, ha ez kimarad az életemből...Eleve jobban szeretem a regényeket, éppen azért, mert úgy tisztábban kirajzolódhatnak (már csak terjedelmét tekintve is) a szálak, és karakterek...Itt sajnos sok minden össze volt csapva, és bele se lehetett élni magunkat annyira a történetbe, mert mire meg lett volna a hangulat hirtelen elvágták, és ugrottunk egy teljesen más személyhez, teljesen más színtérre...Ezért volt az, hogy egy történetnél többet nem tudtam naponta elolvasni, de volt, ami annyira lapos volt (King és az ő "ijesztő" mozdulatlansága - csak ez éppen nem volt ijesztő), hogy három napba telt a végére jutnom, mert egyszerűen annyira nem fogott meg a fő karakter, vagy az alapszituáció, hogy nem láttam értelmét se befejezni...Persze másik oldalról ott voltak azok a részek, amik eszméletlen jók voltak, és végig egy zavart légkörben tartottak, és már én se tudtam, hogy mit gondoljak; és ezeket a történeteket sikerült olyan egyszerűen lezárni, hogy még csak azt hazudni is felesleges, hogy "másra számítottam"...

Aki szereti a novellákat, a rövidebb teázós napnyugtákhoz keres egy remek kis olvasmányt, és természetesen szereti King stílusát, annak mindenképpen javaslom...Viszont aki szeret sokkal mélyebben belesüllyedni egy-egy történetbe, és szereti kiismerni a karaktereket, az inkább ne válassza ezt a könyvet...

Ti hogy álltok King novelláival? :)

2014. október 31., péntek

On the catwalk

Sziasztok! :)
Így a hét lezárásaként (a hétvégém a rokonozással és a temetőkkel fog telni, nem biztos, hogy lesz időm írni) egy csodálatos terméket szeretnék megmutatni! Essence rúzsom eddig sose volt, de a vizsgám után gondoltam meglepem magam eggyel, és milyen jól tettem, hogy tényleg rúzst vettem, nem körömlakkot!!! Ja igen, és essünk túl a rossz híren (titeket annyira nem érint, engem megvisel), azzal, hogy még ezt a rúzst is élesben használtam teljesen tönkretettem az ajkamat, szóval most egy darabig nem rúzsozhatok (ajakápolók és szájfények, hello! mert azért az ajakápolás kell, a szájfény pedig egy ragacsos védőrétegként bevált már jó párszor az ajkamon lévő sebekre), mert nagyon rosszul nézne ki, meg beleülne a sebbe, ami nem egy kellemes érzés...pedig annyi szépség várja, hogy viseljem őket, vagy önbizalmat adjanak nekem (ja kéne keresnem egy új függőséget, tudom, de a b-terv teljesen megszűnt létezni, szóval maradtak a rúzsok...de még így is jobb, mintha macskákat gyűjtenék, nem? Rúzsos néni leszek...macskás néni helyett...úgyis vannak árnyalatok, amik érettebb embereken jobban mutatnak...meg úgyis van annyi rúzsom, hogy kitart jó darabig...mérsékelnem kéne a dolgokat, de úgy imádom őket...). Mondjuk ez a blogot egyáltalán nem érinti ugyanis szerencsére még van vázlatom rúzsról is, de "sajnos" a blogon kívül is van életem, és ott hanyagolnom kell a kicsikéimet...kíváncsi vagyok, meddig fogom bírni...xD (szerintem egy napig max...meztelennek érzem magam nélkülük...)
Vissza a témához: az essence tartós rúzsának címben szereplő árnyalatáról írnék nektek...kezdem a csomagolással, ami szerintem eszméletlenül helyes! Matt fekete, rajta egy a rúzs színével megegyező gyűrű, nem tudom szerintem olyan elegáns - főleg, ha azt vesszük, hogy 850 forintba kerül...nagyon igényes, imádom! A kupak masszív, nagyon jól zár, de nem kell feszegetni, táskába is simán mehet!
Na ezen a képen konkrétan semmi nem látszik a színéből, köszi fényképezőgépem, de legalább a többin fog látszani...
Szóval maga a termék egy nagyon kellemes illatú, krémes rúzs, ami elég szépen pigmentált, nem olyan hű de erős, de nagyon szép egy rétegben is, és szépen építhető, kellemesen siklik, könnyen lehet eloszlatni, egyenletesen fed, és nagyon kényelmes viselet...A színét...nem nagyon tudom meghatározni, különleges, őszi színe van, leginkább pirosas sötét rózsaszínnek mondanám (mondjuk az ajkaimon messziről ez nekem még a természetes kategóriába esik, mivel sötét bordó és élénk piros rúzsokhoz vagyok inkább szokva...), csodálatos fényes végeredménnyel.
Egyébként nagyon jó kis termék, kellemes csalódás volt nekem - az essence "sima" rúzsainak teszterjeit végignézve, valamint a trendkiadásaik rúzsait végig húzgálva a karomon elég sok kétségem volt a márkával szemben rúzsügyileg - bár a tartóssága nem kiemelkedő, teljesen átlagos...Szépen, egyenletesen kopik, nem mászkál el, nem ül bele a ráncokba (se a repedésekbe, ezen meglepődtem), kicsit hidratál is (egyik legkényelmesebb rúzsom, pedig elég sok van...); evés-ivás mondjuk teljesen ki fog rajta, de az összes többi kellemes tulajdonsága pótol érte...
Próbáltam megfogni a sok apró csillámot, amik a fényességét adják...ezek a csillámok olyan aprócskák, hogy egyáltalán nem lehet érezni őket, sőt igazából még látni se lehet, hogy csillámos a rúzs, de nagyon szép fényt ad...

Az első képen jobban látszik szerintem a valódi színe, a második képnél inkább a csillámokra vadásztam (vagyis forogtam a fürdőszobában, hogy olyan fényviszonyokat teremtsek, hogy látszódjanak a csillámok...na ez nem sikerült), de mint láthatjátok, egyáltalán nem zavaróak...:)


Ti szeretitek az essence rúzsait? :)
Legyen nagy rúzs összefoglaló posztom? :) (jó mondjuk amúgy is lesz előbb-utóbb, de ha érdekel titeket a gyűjteményem, előrébb hozom...és amint rendbe tettem a kamerát jelentkezek a szépségeimmel...bár mivel újra kezdődik az iskola nincs kizárva, hogy ez csak téli szünetben lesz így is)
Kellemes hétvégét nektek! :)

2014. október 26., vasárnap

The Rocket

Sziasztok! :)
A hét lezárásaként egy nagyon pozitív posztot szeretnék hozni (és ezzel lelőttem a poént is). A spirál megtalálása nem egyszerű feladat, mindenkinek másféle pillái és másféle igényei vannak, más elvárásokat emel a termékekkel szemben. Számomra is nagyon sok év és sok tapasztalat kellett, hogy megleljem A spirált...Voltak tökéletesen működő darabok (maxfactor spirálok), de sajnos túl drágák voltak - jó a minőséget meg kell fizetni, és amúgy teljesen megérték az árukat, de mégiscsak egy gimnazista vagyok...hiába csak alkalmakra használtam, így is elfogytak, szóval új "alkalmi" spirál kellett...hétköznapokon el vagyok a "sima" (olcsóbb/gyakran gagyibb - avon, essence és társai) spirálokkal is...A Maybelline márkával eddig volt pár tapasztalatom, de őszintén szólva egyik se volt olyan hű de elhagyhatatlan spirál...bár állítólag a legerősebb drogériás szempillaspirálokról van szó, én valahogy háromszor is belebotlottam olyan termékekbe, hogy egyszerűen nem izgatta a fantáziámat az újabb és újabb spirálcsoda tőlük...pedig a csomagolásaik igazán szépek, igényesek, és nekem a keféikkel sincs bajom...Ez elég sokáig nem is változott, aztán neten belefutottam a "Rocket" nevezetűbe, aminek a keféje ránézésre egy álom volt, a visszajelzések, és tesztek után rájöttem, hogy nekem tulajdonképpen valószínűleg rá volt szükségem eddig is - DE ha már beruházok egy drágábbra, és van vízálló verzió is, inkább őt veszem meg...Így a vásárlási stop és a glamour-kihagyás ellenére is fél áron (1000 forintért) megvettem őt.
A csomagolás formája a megszokott maybelline forma, és szerintem ez az egyetlen olyan spiráljuk, aminek semmi különleges minta nincs a kupakján (a legegyszerűbb spirálba szerettem bele...), ellenben ronda kék csomagoláson még rondább kék felirat található, ami bár szépen illik egymáshoz, nagyon nem szeretem a kéket...Jó mondjuk a csomagolásokkal szemben nekem sosincsenek elvárásaim, de azért olcsóbb termékek között szeretek úgy válogatni, hogyha már gagyi, legalább a színe tetszedjen a csomagolásnak - ez is bizonyítja azt, hogy milyen jó termékről van szó. A hátán található egy kép arról, hogy milyen keféje van a terméknek, és 9.6 ml-t kapunk, ami szerintem egész jó...Ennek még az eredeti ára is 2000 forint, ami nem egy meghalós összeg, szóval kupon nélkül se vészes annyira...Az enyém fekete színű, de nem árt megnézni a kis matricán az árnyalatot, ugyanis nem csak feketében gyártják, és ezt nem tüntetik fel a terméken máshol...
A keféje ilyen csonka kúp (valaki tud erre jobbat?) formájú szilikon kefe, tele különböző méretű sörtékkel. Nagyon kényelmesen kézre áll, és nagyon könnyű használni...Megfelelő mennyiségű festéket vesz fel, melynek állaga közepes (szerintem pont jó), egyenletesen lehet eloszlatni, és nagyon szépen fésüli a pillákat, sőt még picit göndörít is (bár mivel én a bal szememet fotóztam, bal kézzel meg bénán spirálozok - az én hülyeségem, hogy még a tus vonalat is bal kézzel húzom meg a bal szememen...pedig jobb kezes vagyok...na spirálozni is így szoktam...xD - az nagyon nem fog látszani, de a jobb szemem vállalhatatlanul nézett ki, mint akit megvertek...duzzadt, véreres, piros, fúú...na mindegy...lehet lassan aludnom kéne...egy hete két-három órákat alszok, és azért látszik is rajtam, mondjuk a bal szemem is táskás...hmm na elkalandoztam, szóval vissza a témához...). Nagyon szép fekete pillákat kapunk, nem póklábasít, dúsít, hosszít, meg minden ami kell...önmagában is látszik, hogy rajtunk van, és smink nélkül is csodásan kiemeli a szemünket (mint a jó minőségű spirálok nagy része)...A száradási ideje mondjuk közepes, de miután megszáradt érintés álló és cseppálló, a vizes dörzsöléssel el lehet kenni, de egyébként mozdulatlanul fent marad, és nem "konyul le" a pilla több órányi viselés után se...Az én szememet nem irritálta még így se, hogy mostanában elég érzékenyek szegénykéim, de azért az összetevőket elnézve (és azt a mű festék szagát érezve) óvatosságra intenék minden érzékeny szeműt...
Az egyetlen negatív tulajdonsága az, hogy kb lehetetlen leszedni...Alig bírom a nivea lemosómmal ledörzsölni magamról, gondolom olajos alapúval könnyebben lejön, de én azokat a bőröm miatt nagyon nem szeretem...Mindenesetre a sok dörzsölés és szenvedés miatt egy kicsike szempillahullás (vagyis konkrétan kitépkedés) előfordulhat, viszont én ezt járulékos veszteségként nem rovom fel a terméknek, ugyanis amúgy teljesen meg vagyok vele elégedve...és szerintem fantasztikus, hogy még a lemosóval szemben is így tartja magát...
nélküle

egy réteg

két réteg
Igazából szerintem már egy rétegben is tökéletesen kiemeli a szemet, de két rétegben valami fantasztikus a végeredmény...Amúgy a képeket megnézve egészen büszke vagyok magamra, hogy nem kentem szét az egész szemhéjamat bal kézzel - igen, megesik, mindig a bal szemem a smink legkritikusabb pontja, ezért szoktam a tesztekhez meg a sminkekhez is a jobbat fotózni...Mindenesetre a három réteget már fel se kentem, mert így is picit össze tapasztja a szempillákat (két rétegben, de egyébként szerintem ez se zavaró...nekem igazából tetszik is...:D).

Hmm na jó egy kis személyes összegzés: számomra ő A spirál, tökéletesen pigmentált, tökéletes tartósságú, csodálatos végeredményt ad a pillákon, de az a csomagolás valami iszonyatosan néz ki - igényes, de akkor se szeretem a kéket...

Ti szeretitek a maybelline spirálokat? Számotokra melyik márka gyártotta le A spirált? :)
Szép vasárnapot és kellemes pihenést mindenkinek! :)

2014. október 25., szombat

Hello Autumn

Sziasztok! :)
Bár az ősz már jó ideje tart, és az essence ezen kiadása előző hónapra volt kiírva (ami azt jelenti, hogy kb előző hónap közepétől lehetett kapni...), még biztos vagyok benne, hogy leárazva itt-ott lehet pár darab ezekből a csodákból...ez talán annak köszönhető, hogy essence-ék mostanában nagyon megosztó termékeket, és még megosztóbb trendkiadásokat dobnak piacra...Általában engem se bűvölnek el annyira, hogy bevásároljak, ha mégis, akkor nagyon nagy valószínűséggel nem hozzák be Magyarországra azt a kiadást...Így kimondottan örültem annak, hogy ez nálunk is kapható...Bár őszintén szólva elsőre annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, de rúzsmániásként elég egyértelmű volt, hogy neki esek az ajakkrémeknek, megnézem őket, és ha úgy van be is szerzek belőlük (az essence stay matt ajakkrémje nekem bevált, én nagyon szeretem a silky red nevezetűt is). A pirosat ki is néztem...aztán Simone Simons blogján (aki egyébként fantasztikus énekesnő) láttam róla a tesztet, és az elismerő szavakat...a szín felől amúgy se lett volna kétségem, de a minőségéről ott győződtem meg először...de mivel spórolok, nem árt, ha meggondoltam cselekszem, szóval utána még rengeteg tesztet és képet néztem róla/róluk...aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen a rózsaszín sokkal jobban illik hozzám, mint a piros (a piros túl meleg, a rózsaszín hűvösebb árnyalat), de egy ilyen szép pirosról nem tudok lemondani...szóval hosszas gondolkodás után kép nézegetés, teszt olvasgatás után...teljesen döntésképtelen voltam...A végén addig nézegettem őket kipakolva, hogy csak nem tudtam otthagyni egyiket se, és mindkettőt haza hoztam...
Csomagolásilag teljesen megegyeznek az előbb említett ajakkrémmel...kicsi (a mostani szájfényeikhez képest mindenképp) áttetsző műanyag, ezüst színű kupakkal, rajta a nevük...az applikátor teljesen sima, régi féle szájfényes (tudjátok, az a ferde szivacsos/szőrös).A termék illata egy kicsit parfümösebb illat, ami eleinte zavaró, de felkenve egyáltalán nem érezni (nem olyan kellemes édes, mint a silky red). Állagát tekintve előbbinél hígabb, ebből adódóan kevésbé pigmentált is, de a fedése csodálatos, bár picit lassabban "szárad rá" az ajakra...A piros árnyalat fedése sokkal egyenletesebb, mint a rózsaszíné, ami engem nagyon meglepett, általában az élénkebb színekkel van a több gond. A színek bár félmatt hatásúak (silky red teljesen bemattult), sokkal kevésbé élénkek, mint a másik ajakkence...csodálatosan illenek az őszhöz egyébként tényleg...ezt most tényleg eltalálta az essence nagyon - igen tudom mondtam már, de ritkán vagyok ennyire elégedett velük...
A tartósságuk jóval gyengébb, mint elődjüké...Bár egyenletesen kopnak, és eléggé ragaszkodnak (kicsit mintha bele is ivódnának az ajakba), az evés-ivás megviseli őket...Ezenkívül sajnos eléggé szárítanak - és kivételesen, mivel mindkét színt szoktam használni most csodásan szétszáradt (és szétrágott) ajkak miatt "felejtődött" el az éles kép készítése, pedig a rózsaszínt csaknem minden nap használom (nem érdemes, nagyon megterheli az ajkakat...).
Szerintem teljesen megérték, és annak ellenére, hogy burgundi szemfestékért indultam (tipikus női vásárlási módszer...xD), szerintem így is nagyon jól jártam...sőt talán így még jobban...:)
Szóval ők lennének szépen eldolgozva a karomon, felül a beauti-FALL red, alatta pedig a keep calm & go for a walk...
(Egyébként már elég erőteljesen gondolkodom rajta, hogy ha sikerült végre rendbe tennem az ajkaimat, akkor visszamenőleg befotózgatok minden rúzst, ami elmaradt fotó szempontjából a teszteknél - jó mondjuk valószínűleg ez csak hirtelen fellángolás, ugyanis sajnos mostanában nagyon ritka, hogy lefotózok valamit ajkon is...tehát nincs kizárva, hogy a folyamatos törölgetés és fényképezgetés még jobban megviselné az ajkamat...xD)

Nektek hogy tetszenek? :)

2014. október 13., hétfő

Joe Hill - A szív alakú doboz

Sziasztok! :)
Mivel nagyon régen írtam már könyvről, és nemrég végeztem ki ezt, gondoltam most ezzel jelentkeznék - amúgy is mostanában nem nagyon volt érdemi bejegyzés a blogon, csak a tag-gel jöttem folyton...
De mivel most van időm (na nem mintha nem kéne tanulnom például, de valahogy már nem fog az agyam ilyenkor, és amúgy is kicsit kába vagyok még a gyógyszerektől), gondoltam ez a tökéletes alkalom, hogy bemutassam a regényt...:)
Először is, aki nem tudná: az író Stephen King fia, aki azért változtatta meg a "King" nevet, hogy ne hasonlítgassák rögtön az apjához, ahogy meghallják a nevét...ennek igazából azért van jelentősége, mert apuhoz hasonló műfajban tevékenykedik, bár szerintem nem lenne túl nagy negatív reklám neki, hogy korunk egyik legelismertebb és legtermékenyebb írója az apja, viszont olyan szempontból teljesen érthető ez a húzása, hogy nem könnyű egy ilyen nagy ember árnyékában elhelyezkedni, főleg azon a téren, ahol elődje tevékenykedik...(Egyébként zárójelben jegyezném meg, hogy többször is kiérdemelte a Bram Stoker Díjat...többek között...azért az nem kis elismerés.)
Amikor az új könyvét behozták Magyarországra, akkor szinte ingyen (90%-os kedvezménnyel, 290!!! forintért) szórták ezeket a könyveket, így egyértelmű volt, hogy komolyabb utánanézés nélkül is megvettem - de a második könyvét csak a belőle készült film után fogom megvenni (amit Daniel Radcliffe-fel nem tudnak eladni nekem úgy, hogy egészen megvoltam elégedve ezzel a könyvvel is, az nem ér annyit, hogy időt szánjak rá...szóóval...kíváncsian várom...). 
Aztán persze utána néztem az írónak kicsit jobban a rendelés gomb megnyomása után, ennek ellenére úgy álltam a könyvhöz végig, hogy teljesen külön íróként gondoltam rá, semmilyen párhuzamot nem vontam az apja és közte...vagyis miután befejeztem a könyvet utána már igen, meg voltak olyan részek, ahol akaratlanul is az jutott eszembe, hogy tiszta apja ez a gyerek (jó értelemben), de igyekeztem elvonatkoztatni tőle teljesen...
Már a könyv borítója is megfogott, az eleje szörnyen kifejező, különleges, és nagyon tetszik, szerintem szörnyen hangulatos, és nagyon illik a könyvhöz is, szóval végre egy normális borító (a legtöbb könyv magyar kiadása valahogy a borítónál meghal...majd a Szép szoba című könyvnél visszatérnék erre); egyébként az egész könyv barnás-bordós (alvadt vér) színű, és valahogy ránézek, és az az első gondolatom mindig, hogy tökéletes őszi rúzs szín lenne (tudom beteges, de ennek köszönhető az, hogy abszolút szerelem a borítója - annak ellenére, hogy a hátán nincs cselekmény leírás, így attól most megkímélek mindenkit).
Mint látjátok a háta teljesen üres, ezért a borító belső részéből (egyébként elég furán van megoldva, ritkán találkoztam olyan puha fedeles könyvvel, ami porvédő borítóhoz hasonlóan be van hajtva...) derül ki a rövid történet, és az író fényképét is láthatjuk.
"Judas Coyne-nak volt egy spéci gyűjteménye: egy régi akasztófakötél...egy boszorkány beismerő vallomása...egy mexikói halálpornó-video...Számtalan rajongója éppúgy ismerte a korosodó death-metal rocksztár hátborzongató ízlését, mint hírhedett ifjúkori ballépéseit. Ám a legrémületesebb, legvalószínűtlenebb darabra éppen most tesz szert, jóformán a szemünk előtt - egy internetes árverésen olyasmit kínálnak, aminek képtelenség ellenállni:
Árverésre bocsátom nevelőapám kísértetét...
Egy szó, mint száz: Jude ezer dollár fejében büszke tulajdonosa lesz gy halott ember öltönyének, melyben állítólag egy nyughatatlan szellem kísért. Jude-nak persze semmi oka félni ettől. Kísérti őt sok minden a múltból is - anya- és gyermekverő apa, kíméletlenül eldobott szeretők, elárult, cserbenhagyott muzsikustársak. Eggyel több mit számít?
Csakhogy amit az UPS egy szív alakú fekete dobozban leszállít neki, az nem közönséges, képzeletbeli szellem. Az a legvéresebb valóság.
Egyik pillanatról a másikra a legváltozatosabb helyeken kezd felbukkanni az öltöny korábbi tulajdonosa: a folyosón...a hálószobaajtó mögött...Jude imádott Mustangjának hátsó ülésén...at ablakon túl...a tévékészülék képernyőjén...Mintha várna valamire (vagy valakire) - és egyik csontos keze egy láncon függő, fényes borotvát himbál...
A novelláiért több irodalmi díjjal is kitüntetett szerző első regénye a horror és a dark fantasy legújabb csillagának igen ígéretes karrierjét vetíti előre."

Maga az író egyszerűen zseniálisan ír! Szerencsére örökölte apja tehetségét...Valami fantasztikus, ahogy magával rántja az olvasót, szinte beleképzeli az adott szituációba az ember magát, nagyon jól átadja a hangulatot, a leíró részek (Kinghez hasonlóan) nagyon pontosak, tökéletesek szinte...Szóval egyszerűen IMÁDOM a stílusát. DE!!! Aki nem szereti a káromkodást, az szépen tegye vissza a könyvet, ugyanis apucihoz hasonlóan Hill is szereti a feszültséget néhány trágár szóval/kifejezéssel megtoldani...engem mondjuk nem zavart, teljesen illett a karakterekhez, és úgy belesimultak a történetbe, hogy nekem fel se tűnt szinte - csak azért említettem meg, mert tudom, hogy valakit nagyon tud zavarni a csúnya beszéd egy könyvben/filmben/zenében...
A történet nagyon izgalmas, bár gyakorlott krimi/thriller/King olvasók könnyen kikövetkeztethették a sztorit, nagyon érdekes, izgalmas és cseppet se unalmas...A szálak gyönyörűen fonódnak, és szépen lassan épül fel a kép (néha túl lassan is, az apjához hasonlóan ő is néha képes "helykitöltősen" terjengős és teljesen lényegtelen mondatokat írni...), de nem hagyja, hogy az ember letegye...Bár részekre van osztva, aminek a címei néha lelövik a poént (főleg a vége felé), de ennek ellenére nagyon jól meg van csinálva...A karakterek szörnyen életszerűek, és szörnyen reális a viselkedésük, olyan emberszerűek tényleg, olyan apróságokat is megoszt velünk az író, amik egyszerűen más könyvekből kimaradnak, olyan hétköznapinak írja le néhol a szellemek ellenére, olyan valóságos...
...MÉGIS ÚGY ÉRZEM, HOGY VALAMI NEM STIMMEL...
Micsoda? Hiába lenne alapjában véve egy nagyon jó könyv, tényleg álom könyv, DE (hatalmas nagy de, ekkora "de"-t én még nem írtam könyveknél, se filmeknél, sőt szerintem a blogon még egyáltalán nem) végig ott van a "valahol ezt már láttam" érzés (ami amúgy nem ritka, ha az ember sokat mozog ilyen műfajban...), a karakterek néha már túl természetesek, teljesen sablonosan viselkednek, a történet alapja is sablon, hiába tökéletes a kivitelezés, és egyedi a megfogalmazás, és hiába szörnyen érdekes szemszögből láthatjuk a helyzeteket, egyszerűen sablon az egész...A szellemes részek tele vannak klisékkel, elnyűtt közhelyekkel, és sztereotípiákkal...Ennek előnye mondjuk az, hogy így támasztékot nyer a mű, hiszen már sokszor használt alapra épít, így masszívabb lesz...De engem akkor is zavart...itt van ez a tehetséges író, tökéletes stílussal, hatalmas tehetséggel, nem is úgy ír, mint az apja (leszámítva a néhány már megemlített apróságot), és olyan közhelyeket dolgoz fel, hogy csak na...persze ezzel sincs baj, mert ha jól megvan írva az ember szívesen elolvassa akár a 30. majdnem ugyanolyan könyvet is, ha érdekli a téma...és még azt se mondhatom, hogy csalódtam, mert teljesen új íróként, a róla olvasottak és a könyv értékelése nélkül ültem neki a könyvnek, szóval igazából nem vártam semmit - sőt ilyen szempontból jócskán felülteljesített, és elhiszem, hogy nem lehet már újat kitalálni...de azért pici változtatásokkal teljesen el lehet az ember figyelmét terelni arról, hogy ugyanazt kapja, amit mindig, csak szebb csomagolásban...Ja és a leírás alapján azért nem lehet sejteni, hogy ebből ezt fogják kihozni, szóval ez hatalmas plusz pont az írónak!
És ami még hatalmas kedvencem a műben az az, hogy a szív alakú doboz visszatér benne...Nem csak a szellemes motívumként van jelen, hanem egy régebbi emlékként (majd a "valóságban") is előkerül - viszont ebbe nem akarok belemenni, nem lövök le minden poént...de egyszerűen zseniális...:D
Ja igen, és mivel hasonló zenei stílusban mozgok néhol már szinte sértő a megfogalmazás "ránk" nézve...Oké, nem mondom, minden tiszteletem az íróé, mert nem egy tahó, sztereotipikus rockert nyom elénk, és annak ellenére, hogy néhol kiakasztó a viselkedése (és egyáltalán nem méltó hatalmas rocksztárhoz khm), szörnyen szerethető a főszereplő, és nagyon ügyesen kivívja az együttérzést az író neki és a barátnőjének is (aki nem kevésbé sztereotipikus hölgyike, de egyébként szerintem ő még a főszereplőnél is jobban sikerült karakter lett:)). De valaki azért elárulhatná, hogy milyen az a "kiöregedett death-metal rocksztár" - tudathasadása van már, vagy az író nem tudta eldönteni, hogy mit szeretne? Death metál karakterhez gyenge, rockernek erős...

SPOILER! Akit nem érdekel a könyv vége, mert el szeretné olvasni, az a következő bekezdést ugorja át!
Direkt kisebb betűvel fogom írni, hogy ne lőjem le a poént annak, akit érdekel a mű! :)
...a végéről nem is beszélve...Értem én, hogy happy end, de ennyire fú...Oké eleve a műben volt egy szörnyen érzelmes vonal (nem romantikus, de azért érzelmes), de a könyv végéig felhalmozott feszültséget (amit nagyon jól csinált) az utolsó pár oldalban már elkezdte feloldani, és onnantól már mindenki tudta mi lesz a vége: mindenki boldog, a világbéke visszatért, a jó győz, a gonosz veszít...BLAHBLAHBLOAAAH...


Összességében zseniális író, zseniális, könyv, de bőven van még mit javítani - a sok közhelytől megszabadulni pl - és annak ellenére, hogy a végét szerintem szörnyen elszúrta nagyon élveztem a könyvet, és nagyon tetszett...

Ti ismeritek Joe Hillt? Esetleg olvastátok valamelyik könyvét? :)
Őszintén remélem, hogy valakinek felkeltettem az érdeklődését és elolvassa, ugyanis nagyon kíváncsi vagyok mások véleményére is, hogy ők mit gondolnak róla, mert a sok elismerése ellenére kicsit szégyellem magam, hogy ennyit kötekedtem a művel...:/
És egyébként mindenféleképpen megéri elolvasni, ugyanis ha sablon is, akkor is szépen, sőt, gyönyörűen van színezve...:)

2014. szeptember 26., péntek

Black is back

Sziasztok! :)
Ma meglepő módon egy újabb fekete sminktermék tesztjét hoztam el nektek...A stargazer fekete jumbo gél ceruzája már jó ideje nálam van, használgattam is rendesen, de valahogy eddig még nem jutottam el addig, hogy írjak is róla, szóval most ezt pótolnám! :)
Első ránézésre és tapintásra semmi extra, teljesen sima FA szemceruza...bár még faragnom nem kellett, az anyagát elnézve nem lesz nagyon nehéz dolgom...A terméken a márka és a termék neve kapott csak helyet, az átlátszó (nem laza és elég masszív) kupakon pedig a vonal kód felett a szín árnyalat nevét találjuk (esetünkben egy black feliratot). Igazából sok mindent nem tudok mondani róla, nagyon kényelmesen kézre áll, könnyű vele dolgozni.
Az anyag az egy zselésebb állagú, lágyan sikló krém tulajdonképpen...Alapnak tökéletes, és tartós, viszont önmagában nem fed egyenletesen, érdemes több rétegben felvinni...A száradása elég lassú, szóval a több réteg felvitele elég problémás, ha nem száradt meg eléggé még, akkor "lehúzzuk" a következő réteggel, ha megszáradt akkor meg lemorzsoljuk...szóval építgetni nem nagyon lehet...viszont satírozásnál tényleg nagyon ott van...
A dörzsölést és a vizet nem bírja, de nem vészes, mert önmagában elég szépen megmarad hosszú órákon keresztül...VISZONT ha nem fixáljuk púderrel, akkor hajlamos elcsúszkálni/mászkálni a szemünkről.
A színe nagyon szép, intenzív fekete, a pigmentáltsága tökéletes, és nagyon szépen használható szerintem szinte mindenhez. (vagyis szinte mindenféle sminkhez)
A vízvonalon is egészen tartós, bár géles állaga és vastag hegye miatt elég nehéz úgy felvinni, hogy ne tapasszuk össze vele a szempilláinkat, de nem irritál, és a tartóssága nagyon jó itt...Csak óvatosnak kell lenni, mert amíg nem szárad meg (és sajnos lassan szárad), sajnos hajlamos lemászni az ember szeme alá. 
Elkenődni (a fent említett esetek kivételével) és elmaszatolódni NEM szokott, tehát nem pandamaci kellék...:)
Egy-egy húzással látható a képen (alig remegett a kezem...xD), viszont csak megszokásból kentem alá az alapot...vagyis csak azért, hogy a tartósságát megnézzem, de igazából az alátett alap ugyanolyan, mintha nélküle kennénk fel, a vizes dörzsölésnél mutatott csak egy kicsit jobb eredményt...

Összességében nekem tetszik, könnyű kezelni, nem kell kinyomni a szemünket, ha szép vonalat akarunk, és nagyon szép fekete színe van...Szerintem beszerzem majd még a pirosat is, ki akarom próbálni ajakra illetve arcra, ugyanis az ilyen termékek általában multifunkciósak - de fekete pirosítót ki látott még?!
Őszintén szólva most kicsit sokallom érte az 1350 forintot, de akciósan mindenképp megéri beruházni rá...:)

Nektek mik a tapasztalataitok a stargazer termékeivel? :)

2014. július 19., szombat

Stephen King - Carrie

Sziasztok! :)
Mivel kicsit laza olvasmányra vágytam, és úgyis "lendületben voltam" nekiültem még egy S. K. könyvnek...bár most kicsit hanyagolni fogom az írót, más könyvekre vágyom, nem akarok hozzászokni teljesen a stílusához, kell a "pihenő"...Igazából nem tudom megfogalmazni, hogy pontosan mit kerestem a következő olvasmányban, de az biztos, hogy Carrie-ben megtaláltam...
"A chamberlaini gimnáziumban közeleg az érettségi. A tizenhat éves, esetleg Carrie White-ot nemcsak bigottan vallásos anyja terrorizálja, hanem diáktársai - főként a lányok - gúnyolódásának is állandó céltáblája. Egy különösen megalázó esemény után a főkolomposokat megbüntetik, Carrie-ben pedig nőttön-nő az indulat, elégtételt akar venni az őt ért sérelmekért. Egyre inkább tudatosul benne, hogy félelmetes telekinetikus képessége micsoda hatalom!
Elérkezik a nagy nap, az érettségizők bálja. Csodák csodája, a rút kiskacsa Carrie-t bálkirálynővé választják a csinos és népszerű Tommy oldalán. Ám néhány diák nem bír magával, a végsőkig meg akarja alázni a lányt, s szörnyű tervet eszel ki. Válaszként Carrie szabadjára engedi pusztító erejét, melynek nyomán kő kövön nem marad...
Stephen Kingnek - A ragyogás, Christine, A rémkoppantók, Hasznos Holmik, Bilincsben, Dolores stb. szerzőjének - ez az első, saját neve alatt megjelent műve."

A történet, és a megoldás nagyon tetszik, nem csalódtam Stephen Kingben, viszont a könyvről kevésbé jó a véleményem...A hátán lévő leírás nem helytálló, és elhiszem, hogy eredetiben a tagolás is érdekessé és izgalmassá tette a történetet, itt viszont nagyon zavaró, gyakran értelmezhetetlenné teszi az egész könyvet...a helyesírásról nem is beszélve...BORZASZTÓ...a végén a levélben még oké, hogy így jelzik a levélíró tanulatlanságát, de az egész könyv (AZ EGÉSZ) tele van helyesírási hibákkal, és a tagolással együtt ez gyakran nem csak értelmezhetetlenné, hanem tényleg értelmetlenné teszi a mondatokat...És nem elírásokról/nyomtatási hibákról van szó (vagyis azokról is), de mondatszerkezetileg is tele van velük, ami szerintem elég igénytelenné teszi még az alapjába véve jó könyvet is...ennek ellenére, sokkal jobb fordítás, mint az újabb könyvek nagy része, de a szerkesztő, vagy aki ellenőrzi a könyveket mielőtt a nyomdába kerül nem végzett jó munkát...
A magyar kiadású könyv értékelése ellenére szerintem a történet megéri a pénzét, bár ha teheti az ember, az eredeti kiadással valószínűleg jobban járna...Néha olyan kellemetlen volt egy-egy oldalt végigolvasni, máskor viszont teljesen bele tudtam élni magam Carrie, vagy a könyv többi szereplőjének a helyébe, bár voltak, akiket én már jóval hamarabb megöltem volna, mert bosszantottak...meg néha volt olyan érzésem, hogy az író nem nagyon lát egy kamasz lány fejébe, de ezt leszámítva nagyon jól sikerült...:D

Összegezve, aki szereti King munkásságát, és nem nagyon veszi magára a nyelvtani bakikat, az mindenféleképpen olvassa el, mert nagyon érdekes és jó könyv...Az író stílusa magával ragad, és az utolsó lapig nem enged el - feltéve, hogy a szerkesztés nem taszított el a könyvtől...Még ha az embernek nincs sok ideje, akkor is érdemes ezt elolvasni, nagyon gyorsan lehet végezni vele...egy négy napos szünettel ugyan, de én három nap alatt a végére értem, olyan gördülékeny a történet...

Ti szeretitek Carrie-t?

2014. július 14., hétfő

Stephen King - Állattemető


Ó, hogy hányszor volt már szó erről a könyvről, közvetve vagy közvetlenül a blogon...Hány utalást tettem, hány összefüggést építettem fel rá, amit a figyelmes olvasó észrevehetett...A könyv lapjain hány előre megérzett, de nem megtervezett összefüggést tudtam felépíteni a valósággal álmokon, gondolatokon keresztül...és most vége.
Az utóbbi pár hétben vesztettem el olyan embert, akire nagyon nagy szükségem lett volna, illetve lenne (ó, miért nem mondtam én gyakrabban neki, hogy mennyire szeretem, és miért nem adtam esélyt, hogy mellettem lehessen?). A Sometimes they come back posztomban utaltam már rá - jobban mondva az álmom kergetett bele a gondolatok örvényébe, melyet ennek a könyvnek a "köves talajában" ástak meg, bár rám senki se visel gondot már.
A könyvet bemutató videóban már elmondtam, mely számok jutottak eszembe róla, és a vonatkozó dalból is elénekeltem nektek egy részletet...Tulajdonképpen az "I don't want to live my life again" sor most nyert igazán értelmet az életemben, bár mindig is tudtam mit jelent...
Szintén a videóban említettem, hogy melyik Ramones szám jut róla eszemben, bár "köze nincs a könyvhöz"...de, mégis volt, ahogy arra már utaltam a Chlorpromazine cím alatt leírt soraimban is...És mi köze van hozzá? Lényegében semmi, csak ez:
Jellemző...a fentebb említett dolgokon kívül még két párhuzamot tudok vonni, az egyik egy nagyon érzelgős rész, amit egy ártatlan ember mond ki, a másik viszont a tanulság, ami ijesztően valóságba vágó: rossz döntést hoztam (nem támasztottam fel senkit, csak valamilyen szinten én is ELÁSTAM - de ez nem támad már fel), és felelősségteljesen nyögnöm kell most a következményeket...de én még ép elméjű vagyok legalább...



Sziasztok!
Ezután az elég hosszúra sikeredett személyes felvezető után szeretném nektek bemutatni ezt a '83-as remekművet! Eredeti címén 'Pet Semetary' (helyesen írva: Pet Cemetery), mely utal az 'Álatemető' táblára, ami igazából a gyermekek által kedvenceik számára létrehozott temető...
"Dr. Louis Creed, a fiatal orvos kitűnő állást kapott: a Maine-i Egyetem rendelőjének lett a vezetője, ezért Chicagóból az idilli New England-i tájban álló, magányos házba költözik családjával - feleségével, Rachellel, ötéves lányukkal, Ellie-vel és másfél éves kisfiukkal, Gage-dzsel. Boldogan, a szép jövő reményében veszik birtokba új otthonukat...
Az első gondra az út túloldalán, velük átellenben élő öregember, Jud hívja föl a figyelmüket: a tájat kettészelő országúton éjjel-nappal olajszállító tartálykocsik dübörögnek, halálos veszélynek téve ki a háziállatokat és az apróságokat. Nem véletlenül van a közelben egy nyomasztó légkörű, ódon temető az elgázolt háziállatok számára...Az első trauma akkor éri Louist, amikor egy baleset áldozatául esett, haldokló fiú a rendelőben dadogó szavakkal óva inti az állattemetőn túli veszedelmektől. Nem sokra rá egy tartálykocsi elgázolja Ellie imádott macskáját, és az öreg Jud - jó- vagy rosszakaratból? - az állattemetőn túli, hátborzongató vidékre, a micmac indiánok egykori temetkezőhelyére viszi Louist, s ott földelteti el vele az állatot.
Másnap a macska visszatér - de ocsmány jószág lett belőle: lomha, ijesztően bűzlő és gonosz. Aztán néhány békés hónap után a kis Gage elszabadul szüleitől, és szaladni kezd pici lábain az országút felé...
A könyv szörnyűségeire jellemző, hogy az író egy ideig vonakodott befejezni, mert maga is olyan rettenetesnek találta."

A Stephen Kingtől megszokott borzongató mozdulatlanság és lebilincselő leírások az olvasót szinte a regénybe repítik. Szinte végigkíséred őt az ösvénye, egészen az őrületig, átérzed a fájdalmat, és vele együtt rettegsz, mikor a sötét köd leszáll, és a gonosz karmok érte nyúlnak.
Nagyon szeretem King stílusát, magával ragadó, és letehetetlen regényeket ír...Vérfürdő nélkül is végig izgultam az egészet, pedig az alapsztori egyáltalán nem ismeretlen számomra, így is tele volt csavarokkal...
Kingben leginkább azt szeretem, hogy eszméletlenül nyomasztó légkört tud teremteni, és nagyon ügyesen hat az írásaival az emberek hangulatára...Ez a könyv pedig tipikusan olyan, amit az ember NEM TUD LETENNI...egyszerűen nem megy, még többet akarsz belőle, még többet, és még többet...
A saját magamon tapasztaltak miatt úgy érzem, hogy a tanulságot a történetből minden embernek magának kell levonnia, ugyanis nem egy egyértelmű, szájbarágós "örök igazság" található benne...vagyis de, lényegében az is van benne, de ennél több ez a könyv...
Felöleli az emberi felelőtlenség, önzőség valamint az érzelmek és értelem harcát is, és bebizonyítja, hogy ezen csatának a terhét ép ésszel NEM bírja el egy ember se...Esetleg úgyis felfoghatja az ember, hogy a könyv elmeséli, miért nem játszhat istent egy emberi élőlény, és hogy mennyire kevés is ahhoz, hogy nagy hatalmakat összpontosítson a saját kezében. A felsorolás nem lehet teljes a sors és sorsszerűség nélkül, ugyanis ennek is hatalmas szerepe van a könyvben...

Aki szereti King bácsit, és véletlenül ez a könyv kimaradt neki, az mindenféleképpen olvassa el; aki borzongásra vágyik az se hagyja ki és aki bizonyítékot akar rá, hogy a Kedvencek temetője című film csak egy gyermek mese a könyvhöz képest, az is mindenféleképpen nyissa ki...:)

Lehet kevésbé depresszív poszttal kellene kezdeni a hetet, de mivel ez egy fantasztikus, zseniális könyv (és iiiimáááááááááááádooooooooooom) így az én hetemet nem rontja el a borongós hangulat se, amit maga után hagyott...
Mindenkinek szép hetet kívánok! :)

2014. július 9., szerda

Bad Girl

Sziasztok!
Elnézést az eltűnésért, néha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy az ember eltervezi őket...a "Hejhó lendüljünk bele!" felkiáltás nálam elbukott...Tudtam mit kéne tennem, de nem tudtam úgy tenni...egyszerűen nem voltam rá képes...szóval most egy baráttal kevesebben, kicsit félve attól, hogy mennyire haragszik rám, nagyon félve attól, hogy úgy érzi így jobban járt ültem neki ennek a bejegyzésnek...Próbáltam valami vidám témát választani, ugyanis kicsit nehéz időkön megyek át, semmi javulás nincs, és még az idő is szar...A jó hír viszont, hogy így legalább N-nel több időt tudok tölteni, mivel az életkedvtelenségre az egyik legjobb orvosság a legjobb barátnő, és a közös hülyeségek...

Sokat gondolkodtam a mai poszt témáján, és eleve azon is, hogy egyáltalán nekiüljek-e írni, de a végén megleltem azokat a vázlatokat, amikre úgy éreztem szükségem volt, és amúgy is rég volt poszt, és a soron következő "elfogytak" nem lett volna túl vidám téma...Szóóval most előkaptam egy sleek palettát, újra nekiálltam, szemre, karra, mindenhova kentem belőle, és azok alapján, valamint a vázlataim alapján megírom nektem a Sleek rosszlányának a tesztjét...:)
A szokásos sleek csomagolásban kapjuk a palettát: (szerintem) igényes papírdobozban, matt fekete (szörnyen praktikus) csomagolásban, benne pedig a jól megszokott áttetsző műanyag az árnyalatok neveivel, valamint a vészhelyzetre tökéletes aplikátorral...
Igazából a külsejéről nem írnék semmit ezen kívül, hisz már két palettát mutattam be tőlük, és ott kb mindent leírtam már amúgy is...:)

A highlighter színek (Innocence, Gullible) kevésbé pigmentáltak, felkenve kb meg se lehet különböztetni őket, de csodaszép fényt adnak a sminknek, tartósságukat nem tudtam felmérni, ugyanis szinte alig látszanak, ha eltűnnének se venném észre őket...
A két ezüst szín (Blade, Gunmetal) kicsit keményebb, biztos a rengeteg csillám miatt, ami bennük van...ezek eléggé peregnek is, és általában a fél arcom csupa csillám, ha közülük bármelyik is rámkerül...
A következő kettő (Underground, Noir) szinte krémes, hiperpigmentált, csodálatos árnyalatok...Mondjuk a sleek feketéi mindig tökéletesek...:)
Aztán jön két zöldes árnyalat: az Envy az inkább koszos, szürkés zöld, nehezebben eldolgozható, néha maszatos hatású szín; az Intoxicated viszont csoda szép, krémes állagú...
A két kék közül az Obnoxious nagyon krémes, míg az Abyss inkább keményebb...Róluk nem tudok írni semmit, ugyanis a kék nem igazán a színem, csak karon próbáltam, és tartósság szempontjából a két highlighter szín kivételével teljesen meg voltam elégedve...
A Twilight fantasztikusan eldolgozható szín, nagyon könnyű vele bánni; ellentétben a Rebel nevezetűvel, ami tényleg kis lázadó: bár csodálatos bordós (ő a kedvencem az egész palettából színt tekintve), eldolgozni nem olyan könnyű, viszont cserébe építhető, így vele sincsenek gondok...

Na és most következzenek a képek, a színek sorrendje:
Innocence - Gullible - Blade - Gunmetal - Underground - Noir - Intoxicated - Envy - Obnoxious - Abyss - Twilight - Rebel









Alig látható az a több réteg alapozó és szemhéjpúder alap, amivel sikerült előhívni a két highlighter színét...ennek ellenére (vagy velük együtt) viszont szerintem egy nagyon jó palettáról van szó, és nem is baj, hogy nem erősebbek...

Kiknek ajánlom?
Bár azt nem jelenthetem ki, hogy alap darab, ugyanis csupa erős, sötét szín van benne, viszont azt tudom, hogy mindenkinek érdemes beszereznie, aki szereti az erős/vad/füstös buli sminkeket, a sötét színeket, és jó árban keres jó minőségű palettát...

Nektek meg van ez a szépség? :)

2014. június 13., péntek

Tea Rose

Sziasztok!
Péntek 13.-i szerencsehozó (időzített) posztomat láthatjátok...:)
Ma egy gyönyörű rúzsceruza tesztet hoztam nektek...Az elf márka termékeihez nagyon olcsón lehet hozzájutni, és tapasztalataim szerint elég kellemes minőségük van, a "Matte Lip Color" nevezetű vastagabb méretű, automata rúzsceruza egy határozottan jó minőségű termék...Kontúrozni, egész ajkat befesteni...Nagyon szépen fed, egyenletesen kopik, bár lehetne picit tartósabb azért...de nézzük meg közelebbről, miről is beszélek.
A csomagolása egyszerű matt fekete, a kupakja gagyi hatású, de nagyon jól zár...A termék neve fehér betűkkel van feltüntetve rajta, ezen kívül semmilyen információt nem ad (persze egy papír dobozban küldték, amin minden fontos dolog le volt írva). Az alján a termékkel megegyező színű sáv fut, és a legalján a termék árnyalata van egy kis matricán...Ez az egyszerű csomagolás egyébként nekem nagyon bejön, bár ujjlenyomat gyűjtős ez is, szerintem egész szép, olyan klasszikus...
Imádlak macro a fényképezőmön, pont jó helyre fókuszáltál...Ez a hegye a terméknek, ami nincs kicsavarva, hanem picit kicsúszik magától...Használat közben nem mocorog, de ha nincs odanyomva semmihez, megesik...Egyébként egy gyönyörű, természetes, és teljesen matt rózsaszín, krémes állagú, könnyen eldolgozható termékről van szó...és én külön imádom, hogy csavarható (ajak és szem termékeknél is ezeket tartom kényelmesebbnek, mert nem kell folyton faragni).
Ajkakon ennél azért intenzívebb színe van, bár messziről is nagyon természetes hatású, azért látszik, hogy van ott valami...Nem hittem, hogy én valaha rózsaszín sminktermékekre fogok vágyni (előző szerzeményes bejegyzésemben is ott volt ugye az új rózsaszín rúzsom), de rájöttem, hogy a rózsaszín bizonyos árnyalatai nagyon is jól tudnak mutatni, még rajtam is...Bár továbbra se szeretem a rózsaszínt, sajnos a piros-bordó rúzsok között sokkal nehezebb megfelelő árnyalatot találni, és amúgy is, egy ilyen színnek ki tud ellenállni?!


make-up plaza oldalán 1200 forintért lehet megvenni, én is innen rendeltem, szerintem nagyon megbízható oldal, és mindenre egy rahedli bubis-fóliát tesznek, szóval a termékek (mint ez is) egyben érkeznek meg a rendelőhöz....

Ti szeretitek az elf márkát? Milyen tapasztalataitok van vele?




2014. április 2., szerda

Sunset

Sziasztok!
A mai nap áldozata az életkedv-visszaadó sleek i-divine sunset paletta lesz...Mostanában az idegrendszeremmel vannak gondjaim (a videóban nem idegrángásom volt, akkor se...), már magamtól neki álltam gyógyteát inni, ami nyugtató hatással bír (utálom a természetes orvosságokat). És hogy őszinte legyek, az a tény se segít sokat a kedvemen, hogy tudom, hamarosan itt kell hagyni ezt a házat, a lakótelepet, ahol konkrétan felnőttem, és az életem legnagyobb részét töltöttem...persze ez csak egy ház, otthont bárhol lehet csinálni, de előre láthatóan nem ilyen tiszta, természetes, csendes és szép lesz a környék, ahova megyünk...A temető a ház előtt nyugalmat áraszt, és nem zajong - leendő házunk egy templom mellett van, ami még működik...sokkal kevésbé van elhatárolva a várostól is, és ez a békés nyugalmas környezet nagyon fog hiányozni...No de ez még messze van, ne árnyékoljuk be ezt a csodás Napnyugtát, jöjjön a paletta:
Hozzá már valamivel tapasztaltabban nyúltam, és nem lettek olyan fura pacák a kezemen, amilyet az ultra matte v2. Bár ez a paletta nem kapott olyan felkonfot, egyszerűen I-M-Á-D-O-M! Annyira gyönyörű bordós színei vannak, és olyan szépen kihasználhatóak...
Egy csoport kép róluk:
Tulajdonképpen nem is tudok róluk mit mondani, ugyanis csodálatosan pigmentáltak, tartósak, minimálisan poroznak csak, és szerintem nagyon szépen lehet velük dolgozni...:)
Szinte krémesek, és nagyon kényelmes őket viselni...


A kék színnel voltak eleinte fent tartásaim, ugyanis nem szeretem a kéket, és ez meg nagyon kék, de aztán eszembe jutott az első szemhéjpúderem, amit ajándékba kaptam: egy kék duo szemhéjpúder volt, amiben a sötétebb kék használhatatlan volt, a világos kék pedig ugyanilyen színű, de azt építgetni kellett, és kb 4 réteg után kaptam ezt az intenzitást...
A felső sor tartalmazza az erősebb, feltűnőbb színeket: egy iszonyatosan sötét feketét (nagyon pigmentált, imádom), egy gyönyörűséges sötét pirosat (eleve emiatt a szín miatt vettem meg), egy bronzos-bordós csillámos csodát, egy erősen pigmentált narancsot, egy intenzív sárgás-aranyat (bár én inkább csillogós sárgának mondanám), és a nosztalgikus világos kéket...
...ezzel szemben az alsó sor természetesebb árnyalatokat foglal magába: egy elképesztő mályvát (olyan szép barnás, imádom), egy erőteljes mélybordót (ez volt a másik olyan szín, amivel a paletta teljesen elbűvölt), egy nagyon különleges karamell szín (élőben egyébként bronzosabb, mint a képen), egy csodálatos erős krémes nude szín (ami egyébként élőben nagyon hasonlít az óaranyra), egy gyönyörű rózsaszínes krémes árnyalat, és egy elegáns rózsaszín (ami sajnos a mumusa ennek a palettának, ő a leggyengébb pigmentáltságú).

Tulajdonképpen leírhatnám azt, amit már mindenki más leírt előttem: a sleek palettái nem csoda, hogy komplett rajongótáborokkal rendelkeznek; ezek a termékek azok, amik tényleg nem okoznak csalódást gazdáiknak...Szóval a posztom lényege az a pár kép lenne, ugyanis ezeken kívül csak ódákat tudnék zengeni, de mint a bevezetőben említettem: ahhoz sajnos nem sok erőm van...Mindenesetre ez a paletta is azonnal belopta magát a szívembe, és legtermészetesebb palettámként elég nagy szerepe lesz még...

Nektek hogy tetszik ez a paletta? :)




2014. március 19., szerda

Sleek Ultra Matte Darks (V2)

Sziasztok! Ezennel bemutatom a nagyszerű, a hihetetleeeen, az eeelkééééépesztőőő, a fantasztikus, a zseniális, a TÖKÉLETES SLEEK ULTRA MATTE V2 PALETTÁÁÁÁÁÁÁT!!!!!!!!!!! (tapsvihar, üdvrivalgás, sikítozás, fütyülés, éljenzés, stbstbstb)
Igen! Ez a nap is elérkezett! Nagyon vártam már, hogy végre felkonferálhassam a drágát...Ezer éve nálam van, és ezer éve kipróbáltam, befényképeztem, de csak most jött meg a hangulat hozzá, hogy meg tudjam írni a bejegyzést...Elég naivan álltam a palettához a minták felvitelekor (de ez látszani is fog), bár tudtam mire számítsak, mégse hittem el teljesen...Ennek köszönhető, hogy extra sok festéket sikerült felvennem, és a gyönyörű színeket ocsmány foltként sikerült a karomra varázsolni...a másik hiba, amit elkövettem: szemhéjalapot használtam hozzájuk, pedig teljesen felesleges...na mindegy...a mai áldozatom:
Hát nem gyönyörű?!
Átmeneti matt mániámnak, és a csodaszép Fern árnyalatnak köszönhetően kezdtem ezzel a palettával...Ez az egyetlen a három közül, aminek szorul és akad a doboza amúgy, szóval ezt a legnehezebb szétfeszegetni...ennek ellenére (vagy épp ezért?) ez birizgálta legjobban a fantáziámat...

Az összes szín csodásan pigmentált, bár bőrön a Dune és a Flesh nem nagyon mutat önmagában...A tartósságuk eszméletlen, és mindegyik tökéletesen matt...Első karos próba után szerelembe estem vele az ocsmány felvitel ellenére...aztán természetesen nem bírtam ki, hogy ne csináljak velük valamit, szóval a kedvenc színeim is meg vannak már: Noir (ki gondolta volna?), Thunder (erről mindig a Thunderstruck című szám jut eszembe, amit nem szeretek), Maple (első körben az alvadt vér jutott róla eszemben, de élőben naggyon jól néz ki), Villan (ő tökéletes...úgy ahogy van), Highness (róla a Nirvana jut eszembe mindig, de nem tudom miért), Orbit (vele voltak problémáim, ugyanis eleinte nagyon kéknek éreztem, aztán megnéztem, és nagyon különleges zöldes...gyönyörű), és a legnagyobb kedvencem a Fern (mostanában imádom a zöldet, és ennek tökéletes színe van...)
Ezenkívül megleltem a Paper bag nevű (amúgy fantasztikus minőségű) színben a legnagyobb ellenségemet...a Dune és a Flesh még csak-csak elmegy, de ezzel a színnel tényleg nem tudok mit kezdeni...

Na ennyi elég is, mutatom a drágákat alap nélkül először, ugyanis ezek a jobban sikerült képek...:

Az a baj, hogy olyan jó minőségű az összes szín (bár a Highness kicsit keményebb), hogy a felkonf szövegén kívül nem tudok mást írni róluk...

A színek balról jobbra:
Orbit; Ink; Highness
Noir; Dune; Pillow Talk
Thunder; Maple; Flesh
Paper Bag; Villan; Fern

Az alappal készült képet csak azért mutatom meg, mert ott néhány szín jobban kivehető (bár konkrétan a Dune és Flesh árnyalatok nem nagyon látszanak alappal - sem...Kiemelő színhez képest még ők is elég erősnek mondhatóak mondjuk...)


Utóbbi két képhez: Lívia barátkozik a palettával, és a pletykák igaznak bizonyulnak...eszméletlen színek...nem hittem, hogy lehet ilyen erősen pigmentált, és tartós szemfestéket kapni elérhető áron...de...itt van!!!
A következő palettáknál okosabban fogok eljárni már, tanultam ebből a hibából...Rájöttem, hogy ha finoman, szinte alig érek hozzá, akkor is rengeteg festéket felveszek már...és a legszebb az egészben, hogy krémes állaguk ellenére MINIMÁLISAN porzanak csak...

Hát az első gondolatom élesben a palettáról: "tejóégszerelmesvagyok"! A második: "tejóégésezazenyémmár"! A harmadik: "tejóégszerelmesvagyokésazenyémezagyönyörűség"!

És mielőtt a gondolataim helyességét megkérdőjeleznétek mellékesen megjegyzem, hogy ma voltam helyesírás versenyen, megint, szóval minden vétett hiba szándékos...nem szabad a költői szabadságomat korlátozni - természetesen a feladatlapon azért igyekeztem a jelenleg érvényben lévő helyesírási szabályoknak megfelelően dolgozni...Nem minden tanár értékeli az egyedi fogalmazást, stílust és szóhasználatot...na de mindegy, erről ennyit...nagyon izgatottan várom már a következő paletta felavatását is, de sajnos még a fény viszonyok nem teszik ezt lehetővé egyelőre...:/

Hogy tetszik? Nektek meg van ez a paletta? Mit szóltok a matt színekhez? :D