2015. október 31., szombat

Életem apró pillanatai (8)

Sziasztok! :)
Máris itt van az októberi adag...bár ez a hónap elég egyhangú volt, ugyanis most indult be az iskola, azért pár dolgot így is feljegyeztem! :)

Mindig tanul valami újat az ember...
...ma megtanultam a mókusok természetes ellenségeit:
- róka
- nagyobb madarak
-bölcsész.

Vannak háznézők, akik azt hiszik, hogy múzeumot és állatsimogatót üzemeltettek...

Marilyn kapott egy dobozt, amit pár óra alatt szétrágott...még van a dobozból, de hogy rágcsának fogja használni, nem alvóhelynek, az biztos...

Néhány tanár nem értem, hogy gondolkodik..."Elfelejtenek" szólni, hogy máshol tartanak előadást (azért az nem egy hirtelen lebetegedés), és ezért mi két órán keresztül kell, hogy várjuk a következő tanárt...
...a múltkor arról felejtett el szólni a tanárnő, hogy (előre megbeszélt) szabadságra megy...

Amikor az új operációs rendszer nem elég, hogy elfoglalta az ÖSSZES memóriát a telefonon, de még teljesen használhatatlan is...:/

Amikor a Tapped out (Simpsons játék :)) Halloween témájúra frissül, ezért te már hónap elején teljesen rápörögsz az ünnepre...Már a díszítés is megvan nagyjából...*-*

Idén se lesz bordó szemfestékem, de legalább újra vettem a tökéletes szempillaspirált - valamit valamiért, így szerintem sokkal hasznosabb dolgokat szereztem - plusz jönnek a Joy-napok...:)

Amikor nem rúzsozhatsz és veszel néhány elképesztően gyönyörű új rúzst...
Te jó ég, annyira várom már, hogy végre viselhessem őket (is - meg egyáltalán bármit), annyira izgatott vagyok miattuk...:D

Amikor az új határidőnaplódról legjobb barátod öltözködése ugrik be...xD

Amikor megtudod, hogy a Revlon "visszajön" Magyarországra, és a miskolci Müllerben is lesz állványuk - yaaaaay - elújságolod legjobb barátnődnek (esetemben nevezzünk N-nek :D), aki annyit reagál, hogy legalább tudni fogja, hogy hol keressen, ha napokra eltűnök Facebook-ról...Elkezdesz viccelődni vele, hogy hát igen, ott fogod az állványt ölelgetni, hogy MINDET akarod, és soha többé nem mész haza, amire az a válasza, hogy amúgy kinézi belőled...
...jobban belegondolva én is magamból, nem véletlenül ő a legjobb barátnőm!!! <3

Amikor szeptember utolsó napján eldöntöd, hogy másnap írsz kedves sms-t haverodnak (aki törölte magát facebook-ról...hátha egy pozitív üzenettel jobban indul a hónapja...:)), erre rezeg a telefon, hogy jött tőle egy üzenet...
Hónap közepén eldöntöttem, hogy írni kéne neki megint, hogy mégis mizu van vele...Meg is mondtam N-nek, aki azt mondta, inkább ne keltsem fel, majd írok neki holnap...Rendben...Fél óra múlva rezeg a telefon: egy új üzenet tőle, ami úgy kezdődik, hogy reméli nem költött fel...
Telepátia?
(Megfogadod, hogy hónap végén megelőzöd...de megint ő nyer...)

Amikor a tanárnő leboszorkányoz...hát most na...említettem már a hónapban, nem? :P

Amikor óra után kétségbeesetten zaklatod legjobb barátodat egy festő életrajza és munkássága miatt...
...és nem kell benne csalódnod, ismeri, és tud segíteni...
Azt hiszem nem csak a saját helyemet találtam meg a világban, de azt is, hogy ő hova tartozik...:D
(És itt is köszönöm a segítséged, imádlak! :))

Nem látogatott meg Marty...:(
...se Doki...
...és még a DeLorean-t se láttam egész nap...
...lehet, hogy a filmek is tévednek? (Mondjuk gyanús lehetett volna, hogy nincsenek repkedő gördeszkák...)

A legjobb barátnővel való hajfestés és nosztalgiázás MINDIG a sírva röhögés a múlton és a múlt siratása...

7-8°C-ban kint ülni a padon és fagyizni...

Találkozni régi osztálytárssal...

Október 30.
Egy fantasztikusan érdekes nap...
- Két és fél órát aludtam egész éjszaka (és természetesen megint éjszaka fogok csak aludni menni, már éjfél van és én még ezt a bejegyzést írom, meg Bosch albumot nézegetem, hogy kihozzak belőle valamit szerdára).
- Rúzsoztam! Még hozzá a Sloane's plum árnyalatú csodarúzst viseltem, nagyon jó érzés volt újra kifesteni az ajkaimat, a rúzs pedig még mindig csodás - sajnos csak kímélőben festegethetem, illetve azonnali alkoholizálással, de akkor is nagyon örülök, hogy több mint egy hónap után megint rúzsoztam...:)
- Volt másfél óra üres járatom, amíg átadhattam magam a természetnek (ismételten...attól, hogy már megírtam a bejegyzést, még nem kell megszakítanom a viszonyomat az Ősszel! :)) -> nézegettem a mókusokat, madarakat, sétálgattam, felmértem az Egyetemváros parkját (minden tiszteletem a tervezőért), sőt még kedvenc fát is választottam...Utóbbinak az a lényege, hogy nem szeretnék többet elszakadni a természettől, és az a fa a Bölcsészépület előtt van, minden nap elmegyek előtte, és így úgy gondoltam, hogy akár minden nap "köszönthetem" is, és akármilyen idő is van, ő lesz az én "összeköttetésem" a természettel...:)
- Egyedül voltam utolsó órán...meg a tanár...De legalább adott remek tanulmány és könyv tippeket...:)
- Hazafelé tök véletlenül összefutottam N-nel, nagyon jó volt látni...:3
- Játszottam a nyúllal...nem hittem, hogy játékos...illetve lehet most is csak mérgében dobálta meg gurígatta a wc-papír gurigát...de én nagyon jól elszórakoztam vele...Pontosabban bökdöstem, húzgáltam előle, meg ilyenek...a vége az lett, hogy elvette, elvitte, és eldugta előlem...xD
- Anya ült velem egy negyed órát a kocsiban, hogy ne a fagyban várjam legjobb barátomat...pedig már mindent kitalált, hogy jöhessen haza...:D
- Este összefutottam legjobb barátommal is, aki behozta nekem a Bosch könyvet, ezzel megmentve engem a tanártól...De egyébként ezenkívül is nagyon örülök, hogy találkoztam vele...jó volt látni, az érettségi bankett óta nem láttam...

2015. október 30., péntek

TOP3 "horrorbanda"

Sziasztok! :)

Nem tudom ki mennyire jártas a témában, de a horror nem csak könyvekben és filmekben létezik, hanem zenei műfajként...pontosabban egy-egy másik zenei műfajnak a jelzőjeként...Úgy gondoltam így a Halloween közeledtével a három kedvenc "horrorbandámtól" hozok egy-egy számot (igazából a számok kiválasztása elég nehéz volt, de erre majd kitérek).
A horrort a zenei műfajban ne keverjük össze se a black metállal, se semmi egyéb sátánhoz vonatkozó zenével, esetleg furán sminkelt zenészekkel/énekesekkel (Marilyn Manson pl a színpadi performanszai alatt tényleg úgy néz ki, mintha Halloweenezne, de műfajilag nem a horror kategóriába esik akkor se).

1. Misfits
Az első választásom ide elég egyértelmű volt, ugyanis ez a banda nem csak a kedvenc horrorbandám, hanem igazából a kedvenc külföldi bandám (összesítettben)...1977-ben alakultak, aztán pár évvel később volt egy nagyjából egy évtizedes kihagyásuk, miután az alapító tag kilépett a bandából (és új bandát alapított: Samhain majd Danzig), azóta úgy tudom még mindig aktívak, bár több énekes váltáson átestek...Eredetileg punk-rock bandaként indultak, de a horror filmes témáik miatt (ki ne ismerné a logójukat pl...de azért valljuk be, abban az időszakban a koponyává sminkelt férfiak elég nagy port tudtak kavarni - sőt ha őszinték akarunk lenni, még a mai világban is kiakadnak néha az emberek az ilyen színpadi sminkeken, a szövegekről nem is beszélve) a horror punk (mint műfaj) megalapítójaként is számon tartják őket...Érdekessége a bandának, hogy egy ideig "Zoltán Téglás, amerikai énekes, szövegíró" is a banda tagja volt - magyar gyökerekkel, igen, a Ramones-ban is volt magyar vonatkozás, és itt is...:)
Innen volt a legnehezebb dalt választanom talán, ugyanis a sok különböző énekes több különböző korszakra osztotta a banda életét...nem voltak annyira mások ezek a korszakok, de ha valaki nagyon szeret egy zenekart, akkor az énekes, hang, és hangulat változások is elég feltűnőek...Végül arra jutottam, hogy stílszerűen az ünnephez illő dalt választom ki a sok remekmű közül (bár ha őszinte akarok lenni, nem ez a legnagyobb kedvencem tőlük, de szívem szerint vagy 20-30 számot belinkelnék - minimum - kedvenc címszóval).


2. Murderdolls
A második helyet Joey Jordison (ex-Slipknot, Scar the Martyr) bandája érdemli ki...ugyanis...Joey a világ legfantasztikusabb zenésze, gitározik, énekel (imádom a hangját), dobol, remixel (Mansonnal is dolgozott), és tele van energiával, és amibe ő belekezd, az biztosan aranyat ér...Szóval ő a kedvenc zenészem, így elég egyértelmű volt, hogy a kedvenc bandám után ő és a horror punk formációja kapja a második helyet...Innen se volt könnyű választanom, ugyanis az összes lemezüket rongyosra hallgattam (haha, milyen jól megmaradt ez a kifejezés, de igazából tényleg annyira sokszor hallottam az összeset, hogy már felismerem témáról, hogy melyikről van szó...xD), és igazából innen se tudok kedvencet választani...vagyis...épp ez az, hogy innen is sok kedvencem van...Bár a White Wedding feldolgozásuk is megér egy megtekintést - meg az összes számuk - úgy gondoltam, hogy most egy hangulatilag idepasszoló című számot fogok tőlük mutatni! :)

3. Snow White's Poison Bite
Ők egy finn "post-hardcore" banda, szóval amikor először megláttam egy produkciójuknak csak a képét eléggé húztam a számat, és nem voltam hajlandó megnyitni...Egyébként bár sokkal "visszafogottabb" a stílusuk - külsőt tekintve - mint a fentebb említetteknek, és tényleg elég erősen érződik a hardcore hatás, gondolom a témaválasztásaik miatt érdemelték ki a nagyérdeműtől a "horrorrock" műfaji megjelölést...Az első nem épp kellemes "találkozásunk" (ha találkozásnak lehet azt nevezni, hogy nem vagyok hajlandó megnyitni se a videójukat xD) után nem sokkal leltem egy számot tőlük, amiben Michale Graves is közreműködött...na már most...M. G. az egyik kedvenc énekesem a Misfits-történetből...Annyira...jó volt...Ezt nem tudom másképp fogalmazni, a sok énekes közül valahogy ő volt a legkellemesebb? Relatíve jól nézett ki (na jó, jól nézett ki xD), és nagyon kellemes hangja volt...vagyis tényleg...olyan varázslatos hangja volt...nem karakteres, nem erős, nem különleges, de élmény volt hallgatni...engem kb elvarázsolt, ha olyan számukat hallgattam, amit ő énekelt, akkor az szó szerint olyan volt, mintha egy másik dimenzióba csöppentem volna (ahonnan nem akartam visszatérni - egyik legszebb példa talán a Dig up her bones című nótája a Misfitsnek, amitől MINDIG megborzongok...de neki köszönhetünk más klasszikusokat is, úgymint a Scream, American psycho vagy a Shining - a teljesség igénye nélkül :)). Szóval amikor megláttam, hogy ő dolgozott együtt Jeremy Thirteenth "művészúrral" (SWPB alapító énekes-gitáros), akkor döntöttem el, hogy meg kéne ismerni a bandát...M. G. bizonyítottan JÓ ízléssel rendelkezett, és ha béna is a banda, az ő hangja tuti megmenti a dalt...éés így történt...azután a szám után mégis belenéztem a korábban felajánlott, elvből odébb lökött dalba is, és megfogott...Jeremy hangja eléggé...fura...nem jó értelemben, a hörgés-scream technikája meg csapni való, a szövegek viszont tökéletesen illeszkednek a horror vonulathoz, és végülis egész cuki...xD
Viccet félretéve M. G. kezdőlökete után megismertem néhány számukat, és igazi "WOW" hatás ért...Szóval így emelkedett a harmadik helyig ez a banda...báár több jó számuk van nekik is, és amit most mutatok az elég kis...hát...enyhe számocska lesz (ha valakit érdekel a banda vadabb oldala, ajánlom figyelmébe a We all know the wedding's over címűt), de ennek a számnak köszönhetően kedveltem meg őket - vagy egyáltalán nyitottam feléjük - szóval most őt gondoltam ebbe a posztba! :)

Hát ezzel a kis hangulatcsináló poszttal buzdítanék mindenkit a Halloween-re...:)

Ti hogy álltok a "horrorbandákkal"? :))
Kellemes napot mindenkinek! :)

Videók forrása a Youtube.

2015. október 29., csütörtök

Ősz

Gondolatok az Őszről

Bár már gyakran írtam róla, általában nem így...sose ismertem ennyire...Mindig is szerettem, sejtelmes volt, titokzatos, és varázslatosan szép...Hívogatott, de makacsul ellenálltam, hisz tudtam - mindenki tudja - hogy Ő csak azért van itt, hogy szépségével megbabonázzon minket, és feltűnés nélkül átadhassa a terepet az elmúlásnak...Elbűvöl, aztán sunyin odalopja a Telet...ami szintén gyönyörű és nyugodt, és őszinte...nem próbál szépségével megvezetni, hanem teljes valójában szép, és ígéretéhez hűen megajándékoz minket a megújulás lehetőségével...

Ma volt időm szétnézni...
Általában rohanok, és késésben vagyok, és gyakran el is kések, nincs időm, elveszem magamtól az időt, nem hagyom magamnak, hogy időm legyen megállni nézelődni...Szomorú dolog, főleg, hogy a mai felismerésem után átgondoltam, hogy hányszor gázoltam bele úgy a világba, hogy igazából esélyt se adtam magamnak, hogy megnézzem mi vesz körül...
Viszont ma hazafele megálltam...nem kellett már sietnem...a házunk nem tud lábat növeszteni, és elszaladni előlem...
Kinyitottam a szemem...úgy igazán...a lelki szemeimet is...teljes nyitottsággal szemléltem a világot...és láttam...tényleg láttam...és beleszerettem...
Ez volt az egyik leggyönyörűbb dolog, amit valaha láttam...az Őszt láttam...teljes pompájában...Eszményi volt, gyönyörű volt, szép volt (ennél lentebb nem fokozom már), teljesen átjárt, letaglózott...
Szabad voltam! A kötelességek és elvárások és időtlenség világában...
Kiléptem az életemből...elfelejtettem, ki vagyok, hol vagyok, mit csinálok, én is Ősz lettem, teljesen eggyé váltunk...Valami érthetetlen melegség járt át, jól esett, minden érzékszervem érzékelte szépségét...A látvány, a hangok, az a jeges illat, az a kellemes idő, eggyé olvadtak bennem és velem...
Természetesen nem tartott sokáig, sőt csak pár pillanat volt, és felváltotta az, hogy nincs kivel megosztanom az Őszt...Sajnáltam, hogy az emberek elrohannak mellette, átlépnek vagy átsétálnak rajta, és nem veszik észre milyen csodálatos...
Mindenki futja a saját köreit, megy és megy és megy...és nincs idejük...rohannak, késésben vannak...nem feltétlen külső kényszer, vagy a Főnök hívása készteti őket, gyakran már belső: nem tudják hova tartanak, és igazából nem is tartanak sehova...csak mennek, és mennek, és mennek, és nem haladnak, nem jutnak sehova...Iszonyatos tempót diktálnak maguknak csak azért, hogy aztán ugyanott lehessenek, miközben győzködik magukat, hogy mozgásban vannak, és előrébb jutottak...

Aztán hazaértem, kicsit még sajnáltam az embereket, hogy mindig menniük, és menekülniük kell valami megmagyarázhatatlan dolog elől, esetleg önmaguk elől...saját farkukat kergető kutyákként futkostak lelki szemeim előtt...
Bekapcsoltam a gépet, visszazártam magam a saját börtönömbe, odabilincseltem magam a gépemhez...a biztonságos szobában, ahol nincsenek emberek...se természet: a falak felfogták az Őszt, ő nem jöhetett be velem, idebent már csak magam voltam...és a gondolataim...
És akkor írt egyik legjobb barátom. (Egy kis magyarázat: ő tényleg ír, és költ, és nagyjából rajongója vagyok...és nem azért, mert a barátom, és a "barátság" kifejezés kötelez arra, hogy úgy tegyek, mint akinek tetszik, amit csinál...hanem TETSZIK, amit csinál...Mindig van egy-egy gondolata, ami megfog, teljesen magába tud szippantani a legtöbb verse, még akkor is, ha az egész csak egy szürreális katyvasz...szeretek belesüllyedni ebbe a trutyiba...)
Bár semmi köze nem volt a mai napomhoz az irományának, az egyik gondolatocskájáról eszembe jutott az Ősz...eszembe jutott, hogy megálltam, eszembe jutott, hogy kinyitottam a szemem, eszembe jutott minden, amit láttam és éreztem, eszembe jutott, hogy kizártam...És mintha az Ősz tudta volna, hogy Rá gondolok éppen...beférkőzött a gondolataim közé, és ha csak enyhébben is, de újra átjárt a melegség...
Örültem, hogy Velem van...
Örültem az Ősznek...

2015. október 22., csütörtök

Halloween TAG

Sziasztok! :)
Ma megint egy TAG-et hoztam nektek, amit Nekromancica blogján láttam. :)
A Halloween-ről szerintem már többször is meséltem Nektek az elmúlt évek folyamán, illetve már említettem pár hete (? - talán), hogy teljesen elkapott a Halloween-láz...:D
De tényleg, annyira izgatott vagyok, már félig ki is díszítettem a szobámat (még három hét volt addig? ÉS AKKOR?! :D). Szóóval nem is húzom tovább az időt, máris belekezdek! :)

Favourite Halloween song? (Kedvenc Halloween dal?)
Az nincs...vagyis nem tudok választani...de bandát igen: MISFITS MINDEN MENNYISÉGBEEEN!!! :D
(Egyébként majd hónap végén lesz egy kis banda-gyűjteményem Halloween-re hangolódni, szóval...előre gondolkodtam már...:D)

Witch or Vampire? (Boszorkány vagy Vámpír?)
Történelmileg szeretem a vámpírokat...kultúrát tekintve meg a boszorkányokat...szóóval...legyenek a boszorkányok, úgyis volt a becenevem is (Boszi/Boszorka - értékelték a sminkelési és öltözködési szokásomat, de egyébként havertól kaptam, nem rosszindulatból), szóval félig én is az vagyok...vagy valami hasonló...bár már vámpíroztak is le...de a vámpírok jelenlegi hírnevét tekintve maradjunk a boszorkányoknál...:)

Favourite thing about Halloween? (Kedvenc Halloween-nel kapcsolatos dolog?)
Csoki, beöltözés, cukorkagyűjtés, rengeteg csodás dísz, bátran lehet sminkelni ilyenkor (nálam ez önmegvalósítás jellegű, ilyenkor bármit csinálhatok, csak legyintenek, és az ünnepre fogják :D), a hangulata, varjak, hollók, sötétség, horror filmek, horror könyvek, thrillerek, hangulat (megint), éés még több csoki...Az egyetlen olyan ünnep, amit nem bánnék, ha meghonosodna itthon is...:)

Halloween party or Scary movie marathon? (Halloween parti vagy horror maraton?)
Az az igazság, hogy az elmúlt nagyjából két és fél évben eléggé megerősödött az emberundorom...Előtte gondolkodás nélkül rávágtam volna, hogy "buliiiiiiiiiiii", de úgy érzem, hogy az említett időszakban irreálisan sokat "öregedtem"...
Szóval most a filmmaratonra szavaznék...:)
Viszont, ha véletlenül van miskolci vagy Miskolc környékén élő ember, aki Halloweenkor szeretné a jó népet riogatni (Miskolcon) este és éjszaka, akkor az jelezze, mert csatlakoznék én is! :D
(Mint mondtam...az egyetlen olyan nap, amikor úgy igazán kiengedhetem a belső sminkmániásomat - jó mondjuk idén rúzs nélkül kell csinálnom, de ügyes vagyok, megoldom...:D)

Skeletons or Zombies? (Csontvázak vagy zombik?)
Csontvázak...nem szeretem a zombikat (se a robotokat, se a földönkívülieket...), de ha zenéről van szó, akkor inkább zombi...A zombi szimbolikusan sokkal többféleképp értelmezhető, mint a csontváz, de dekorban, sminkben, és minden egyébben a csontvázra szavazok...:)

Favourite Halloween candy? (Kedvenc Halloween édesség?)
Igazából szerintem a tipikus Halloween-i édességek nem igazán beszerezhetőek itthon...Szóval csoki minden mennyiségben, karamellizált alma (karamellás alma? mi a neve annak az almának, ami pálcán van és ilyen cukros lötyi van rákeményedve?), cukrok, gumicukrok (gumikígyó, gumipók, "giliszta", és társai), éés vattacukor...tudom, hogy az nem az ünnephez köthető, de ha már volt vattacukor és pókháló a hajatokban, akkor tudhatjátok, hogy nem nagy a különbség a kettő között - ha nem volt, akkor higgyetek nekem, tapasztaltam...xD

Favourite Halloween movie? (Kedvenc Halloween film?)
Legyen a...Halloween? Viccet félretéve tényleg imádom azt a filmet - is - de minden "old school" és/vagy tinihorror jöhet...alapjáraton nagyon szeretem a horror filmeket, de ilyenkor inkább a régebbieket nézem, azok sokkal jobban megadják a hangulatot, mint egy vérfürdő - eleve szerintem a vérben tocsogós-kaszabolós filmek nem érdemlik meg a horror jelzőt...nem a vértől lesz jó egy horror...:)

Favourite Halloween costume? (Kedvenc Halloween jelmez?)
Mivel nálunk nem igazán elterjedt az ünneplés, ezért valószínűleg én "magamnak" öltöznék, és magamnak sminkelném magamat...Szeretem a brutál sminkeket, de hét közben se kapacitásom nincs rá (majd biztos felkelek egy háromnegyed órával korábban, hogy csodás igénytelennek tűnő rémisztő sminket csináljak...), sajnálnám rá a sminkcuccokat is - de komolyan, iskolába örüljenek, hogy nem pizsamába megyek, nem hogy még fél kiló sminket magamra kenjek - éés társadalmilag se túl elfogadott a dolog...A fekete cuccaimtól nem fogok megválni, viszont, ha úgy van, a sminkben visszafogom magam (kötekszenek smink nélkül is úgyis eleget, és már azt is unom), ez az az ünnep, amikor nyugodtan elszabadulhat a kezem a fekete szemfestékkel, és a sötét rúzsokkal...És...teljesen normális és elfogadott ilyenkor az egyébként mindennapi viseletem is...
Szóval lényegében csak annyival lenne másabb, mint egy hétköznap, hogy tízszer annyi smink lenne rajtam...
Báár ha lenne nálunk kultúrája, nagyon szívesen öltöznék KONKRÉTAN boszorkánynak, vámpírnak, csontváznak, ördögnek, Mansonnak (megint), de ijesztő bohóc is szívesen lennék vagy valami elátkozott tündér...Igazából szerintem ha lenne némi indíttatásom, nagyon jól ki tudnám használni a lehetőséget...de csak úgy, magamnak nem fogok neki állni full sminket csinálni...főleg, hogy mostanában nem is sminkelhetek - bele is vagyok betegedve mondjuk...:/

Favourite Halloween store? (Kedvenc Halloween bolt?)
Tudtommal nálunk nem igazán vannak alternatív boltok...Viszont az ünnepek közeledtével a legtöbb boltba hoznak néhány jó dolgot, szóval érdemes nyitott szemmel járni mindenhol...Én például most (Glamour-napokon) a KIK-ben rendeztem egy kisebb fosztogatást díszítőelemekre specializálódva...de általában a bizsus boltok is tele szoktak ilyenkor lenni a témába passzoló kiegészítőkkel (ó, hogy szeretnék én is pókos és csontvázas fülbevalót...:/).

Jack-o-lantern's - yes or no? (Töklámpás - igen vagy nem?)
Igen...bár szerintem általános iskolában faragtunk csak - és annak is borzasztó vége lett szerintem, ha azóta se csináltam - de a kerámia/műanyag díszeket nagyon szeretem...Szerencsére ilyenkor mécsestartóként is megtalálhatóak a boltokban, nem feltétlen kell neki esni egy igazinak...:D

Bats or Black cats? (Denevér vagy fekete macska?)
Utálom a macskákat...szóval elég egyértelműen denevérek...azok amúgy is aranyosak és különlegesek...:)

Is Halloween your favourite holiday? (Halloween a kedvenc ünneped?)
Háááááát...nálunk hivatalosan nem is ünnep...
Ennek ellenére határozottan IGEN...:D
Bár inkább úgy fogalmaznám meg, hogy ez LENNE a kedvenc ünnepem, ha ünnep LENNE nálunk is egyáltalán...:)

Pumpkin spice latte or hot chocolate? (Fűszeres sütőtök latte vagy forró csoki?)
A forrócsokit szeretem, a sütőtököt nem, se a lattét, sütőtök lattéról pedig csak felkapott külföldi blogokon/csatornákon hallottam, élőben még nem találkoztam vele...Viszont szerintem semmi pénzért nem kóstolnám meg, nemhogy a FINOM forró csokit lecseréljem rá...(Olyan finom "Szuper csokoládé" forrócsokit ittam Logika órán is...:))

Hát ez lett volna a Halloween tag, ha tetszett - és még nem találkoztatok vele korábban - vigyétek ti is, és linkeljétek, vagy töltsétek ki itt is akár...:)
További szép napot, és jó készülődést!!! :D

2015. október 20., kedd

Ezüst szőke

Sziasztok! :)

Ma a palette 'intensive color creme' hajfestékének a C9-es árnyalatát mutatom meg.
Hosszan tartó színintenzitást, ápolt, egészséges kinézetű hajat, maximálisan ragyogó színeredményt ígér, illetve 1-2 árnyalatot világosít a hajon...Na már most...Az én hajam nem régóta szőke (ez előtt kétszer voltam csak szőkére festve, szóval nem épp biztos alapokra ment a festék, kicsit foltos, kicsit sárgult, kicsit egyenetlen volt az alapszín), viszont a boltban - lévén, hogy a gyöngyszőke, amit kinéztem nem volt, és nekem sürgősen hajfesték kellett, és ez akciós volt - úgy választottam árnyalatot, hogy hideg tónusú legyen, és a lehető legvilágosabb...Színkód alapján nem, de kép alapján ez volt a befutó...Csodás, hamvas szőke szín...
Egyébként a képek előtt gyorsan összefoglalnám, hogy a kopása alig feltűnő, tényleg nagyon tartós, csodás a fedése, gyönyörű az árnyalat, fényes az eredmény, nem törte el a hajamat, selymes és puha lett tőle (jó mondjuk az én hajam mindig selymes és puha, csak frissen festve néz ki száraznak, de az első hajmosás után helyre áll xD) és csak azért kell már így három hét után újrafesteni, mert iszonyatosan gyorsan nő a hajam, és a csaknem fekete hajtővel elég hülyén néz ki...
Szóval az eredmény:


Szerintem ezeken a képeken látszik, hogy milyen szép, már-már természetes hatást lehet elérni, és hogy teljesen egységes a szín...:)
(Egyébként nem kopaszodok, csak a hajtövemet nem szívta le olyan színűre, mint a szőkített részt, ezért ott sötétebb, és olyan, mintha kilógna a bőröm - illetve a fülem tényleg kilóg, de az a furán hullámosodó hajamnak köszönhető csak...élmény vasalni, komolyan...úgy egy óra alatt visszanyeri ezt az állapotot...páráról nem is beszélve...)

A frufrum töve - fekete töve - nem volt leszivatva, ami látszik is a képeken: jóval sötétebb, és vörösesebb árnyalatot kaptunk így a hajfestékkel is...De összességében szerintem itt is nagyon szép a fedése...
(És a kép a fentebbi állításomat is alátámasztja...tudom, nehéz elhinni, hogy ki van fésülve a hajam a képen, én csak kinagyítva vettem észre, hogy olyan, mintha önálló életet élne...xD)

Szóval ez lenne az én ezüstszőkém! :)
Nektek hogy tetszik a szín? :)
További szép napot! :)

2015. október 18., vasárnap

Edgar Allan Poe ~ Alone

From childhood's hour I have not been
As others were; I have not seen
As others saw; I could not bring
My passions from a common spring.
From the same source I have not taken
My sorrow; I could not awaken
My heart to joy at the same tone;
And all I loved, I loved alone.
Then - in my childhood, in the dawn
Of the most stormy life - was drawn
From every depth of good and ill
The mystery which binds me still:
From the torrent, or the fountain,
From the red cliff of the mountain,
From the sun that 'round me rolled
In its autumn tint of gold,
From the lightning in the sky
As itt passed me flying by,
From the thunder and the storm,
And the cloud that took the form
(When the rest of Heavon was blue)
Of a demon in my view.

2015. október 16., péntek

Maybelline Great Lash Blackest Black szempillaspirál (teszt)

Sziasztok! :)

Bár az októbert hivatalosan (majdnem) kineveztem kultúr-hónapnak - lévén, hogy a nagy sminkmentességben többnyire irodalomról, zenékről hoztam/hozok bejegyzéseket - úgy gondoltam, hogy ezt a klasszikust is mindenképp szeretném megmutatni Nektek...
Aki sminkel - és esetleg régebb óta teszi ezt - minden bizonnyal ismeri a Maybelline klasszikusát...a legtöbb tininek első spirálja volt, és rengeteg felnőttnek jó barátja, hosszú évtizedek óta már...Fénykorában minden (akkor) sminkelő ember kezében megfordult már ez a spirál...Kedvező árral, és jó teljesítmény ígéretével édesgette magához a nőket...
Sajnos én kicsit későn "nőttem fel" hozzá, ugyanis amikorra én sminkelni kezdtem, addigra kicsit (nagyon) tágult a választék...A drogériák tele voltak olcsóbbnál olcsóbb (de ígéretesnek tűnő) spirálokkal, így nekem már nem sikerült első spirálként kipipálnom...Amikor még kevesebb márka volt, kisebb konkurencia, akkor nem volt nehéz győznie, de nagyon érdekelt, mit is tud, és kíváncsi voltam, helyt áll-e még a mai felhozatalban is a kicsike...Viszont így még csak "tini" spirálként se volt lehetőségem hozzájutni...Igazából kamaszkoromban a minél olcsóbb, annál jobb elven próbáltam az olcsó termékek közül kihorgászni a jobban funkcionálókat...ilyen márkákra, hogy "maybelline", vagy egyáltalán bármilyen közép árkategóriás drogériás márka, inkább nem is néztem - manapság inkább veszek ilyet, mint több olcsóbbat, de azért a kedvenc (maxfactor) spirálomra még így se költenék több, mint négyezer forintot...majd kuponos napokon, ha éppen nem lesz spirálom...
Egyébként ez a termék nem túl drága, olyan 1400 Ft körüli ára van, és 12,5 ml festéket kapunk érte, ami valljuk be: egyáltalán nem rossz ár/mennyiség arány...:)
A csomagolása nagyon "fiatalos"...bohókás, színes, a polcot messzebbről nézve nagyon kirí a sok "komoly" és elegáns társa közül...Figyelem felkeltő - bár a Maybelline spirálok nagy részének egyébként imádni valóan szép csomagolása van (kivéve A spirálomat tőlük, az még véletlenül se néz ki jól...de a minőség, az minőség...:D) - és szinte kéri, hogy "engem vigyél el"...
A keféje (formáját és felépítését tekintve) teljesen átlagos spirál kefe, viszont amikor először kihúztam a csomagolásból nagyon megijedtem: az átlagosnál jóval kisebb, vékony keféje van...Ez egyrészt nagyon jó, mert az alsó pillasort így tökéletesen ki lehet festeni, anélkül, hogy összekennénk a bőrünket is, másrészt komoly kétségeim voltak afelől, hogy a felső pillákon is jól használható a termék...Szerencsére hamar eloszlatta a kétségeimet, nagyon egyszerű használni, szépen elér minden szempillát, és mivel kicsi, még fél kómásan bal kézzel se szoktam felkenni a szemhéjamra .
A festék szaga szerintem teljesen "normális" spirál szag, kicsit se zavaró...Az állaga viszont elég...fura...nem sűrű, vagy ragacsos, de nem is híg, és igazából kicsit "szárazabb" szerintem, mint a szempillafestékek lenni szoktak...
Egy rétegben igazából kicsit semmilyen hatást érünk el (ha létezik "my lips but better" rúzs, akkor ez amolyan "my lashes but better" szempillaspirál hatását kelti), de könnyen építhető, és több réteg után egy nagyon szép, minden napi látvány tárulhat a szemünk elé...Kicsit dúsít, kicsit megemel, szépen színez és egyáltalán nem csomósít...Nem érünk el "hű" hatást, de nagyon szerethető végeredményt kapunk...:)
nélküle (csodás árnyékos kép, néha nem jók a fények és néha érzékeny rá a fényképező :()
rétegezve
szintén, csak itt is probléma volt a fényképezővel
A festék a szemhéjról száradás után könnyedén eltávolítható, az én mulasztásom annak köszönhető, hogy mindig a legelső használatot örökítem meg - tehát általában indulás előtt szenvedek még a fényképezéssel is, így gyakran esélye nincs megszáradni a festéknek mire fotózom, és a "felesleget" csak közvetlenül indulás előtt tüntetem el...
Egyébként gyorsan szárad, nem lehet felpislogni a szemhéjunkra...:)
Viszont a tartóssága az...Mondjuk nem akarom lehúzni, mert amúgy teljesen átlagos a tartóssága, peregni nem szokott, nagyjából fél nap után elkezd kopni, illetve találhatunk belőle a szemráncokban is picit - nem folyik el látványosan, de azért odébb megy...És a szeles illetve párás időt nagyon nem bírja...Egyébként nem irritál - szerintem, amióta nem sminkelem a szememet, azóta minden nap estére bedagad, bepirosodik, és iszonyatosan fáj, éget, szúr, viszket, és könnyezik, de ez nem a spirál hibája...az a spirál hibája, hogy ilyenkor általában nagyon gyorsan eltűnik a pilláimról, és szemalatti karikának álcázza magát...

Összességében nem ígért se vízállóságot, se tartósságot, se göndörséget, se hosszúságot, se dússágot, se műszempillahatást, se tökéletes intenzitást, se semmi ilyesmit, szóval teszi, amit tennie kell...Egy teljesen átlagos spirál, amit egyszer szerintem érdemes mindenkinek kipróbálnia (kivéve azoknak, akik hétköznapokra is a műszempillahatást kedvelik).
És a saját kérdésemre válaszolva: igen is kiérdemli a helyet még a mai spirálok között is a minőség-ár-mennyiség szentháromságában "tökéletesen" teljesít, és a maga kis átlagossága teszi csodálatos termékké...

Bátran ajánlom mindenkinek, bár én nem hiszem, hogy újra fogom venni - egy darabig - mert nyughatatlan vagyok, és szeretnék minél több terméket megismerni, mielőtt elkötelezném magamat (a tökéletes vízálló spirált már megtaláltam a Maybelline-nek köszönhetően :)), de látok rá némi esélyt, hogyha nem is az állandó társam lesz, de még vissza fog térni hozzám később is...Illetve nagyon szeretem használni reggelente, mikor sietek, mert nem kell lehúzni a végét (mint a Rimmel spirálomét, amitől általában nyakig festékes leszek, mert mindig belenyúlok a lehúzott festékbe xD).

Ti hogy álltok a klasszikusokkal? Melyik az a sminktermék/kozmetikum, ami évtizedek óta a nők hű társa, és esetleg ti is évek óta kitartotok mellette? Ezt a spirált próbáltátok már? :)
További szép napot mindenkinek! :)

2015. október 14., szerda

Schopenhauer ~ Szerelem, élet, halál

Sziasztok! :)

(A címben említett mű blogon közzétehetőségével meggyűlt a bajom...Nem regény, vagy novella, hanem eszmefuttatás, amiről elég hosszú és komoly beszélgetéseket lehet folytatni, de nem hinném, hogy érdemes az ilyesmibe írott formában kezdeni...Akár csak egy-egy gondolat kifejtése is oldalakba telne, így ezt az ötletet elvetettem...Viszont mindenképp szerettem volna valamilyen formában írni róla, egyrészt azért, mert "végig szenvedtem", és hiszek benne, hogy minden könyvvel többek leszünk, és szeretném megosztani másokkal, hogy ez a könyv mit tett hozzám pluszba; másrészt mert voltak olyan gondolatok benne, amik átvitték a gyakorlatba előbbi feltevésemet: igenis voltak olyan aprócska részletecskék, amik nagyon megfogtak, és amiket valamilyen formában én is továbbítani szerettem volna...Természetesen annak semmi értelme nem lenne, ha írnék két sort, hogy mindenki olvassa el a könyvet - amúgy se haragszom senkire annyira, hogy ilyet kívánjak neki - valószínűleg senki nem is hallgatna rám...Szóval ezek után úgy gondoltam, hogy a számomra érdekes részeket kell kicsipegetnem belőle, és elhintenem a blogon...:))

Elöljáróban elmondanám, hogy nem igazán szeretem Schopenhauert (valószínűleg mondtam már párszor), egyszerűen nem tudok egyet érteni vele...és annak ellenére, hogy "olvasmányos" a műve (talán az ilyen filozófusokat csúfolták a kortársak irodalmárnak?) elég nehezen feldolgozható volt...Vagyis igazából nem a gondolatmenettel vagy az írás stílussal volt gond, hanem azzal, hogy töményen, és sokat az ember nyakába zúdított hirtelen...Legszívesebben három mondatonként belekötöttem volna - mondjuk ez határozottan pozitív dolog, mert így tényleg elgondolkodtatja az embert, és szinte kényszeríti, hogy állást foglaljon bizonyos elméleteknél.
Szóval úgy gondoltam, hogy szeretnék egy kis hasznot is húzni a mű elolvasásából, ugyanis azon túl, hogy rengeteget foglalkoztam vele, és továbbra se sikerült megszeretnem a "pesszimizmus filozófusát", vannak olyan gondolatfoszlányai, amik ragályosak...Vagyis...amikor az ember napokig azon gondolkodik még olvasás után, hogy ő hogy értelmezi, és hogy tudna helyet szorítani a saját életében a gondolatmeneteknek, és még magyarázatot is találni vél néhány korábbi eseményre, az minden kétséget kizáróan egy sikertörténet a gondolkodónak - életében javarészt Hegel árnyékában munkálkodott, viszont utólag elismerik, és valamilyen szinten szerintem ez is sikernek számít...
Nagyjából úgy állhatok hozzá, mint ő a nőkhöz...Nem szeretem kicsit se, mégis minden tiszteletem az övé, ugyanis két évszázadon (jó, ebben most nem vagyok biztos, nem igazán megy a számolás, de az biztos, hogy a 18.-19. században élt) keresztül megmaradtak aktuálisnak a gondolatai...Jó, egy kicsi formálás rájuk fér, ugyanis azóta komoly mozgalmak voltak a női jogoknak a kivívására, szóval talán már nem annyira egyoldalú a párválasztás se, de alapjaiba véve teljesen jól átemelhető a "mai világba" is...(A hasonlathoz a magyarázat: nőgyűlölő volt, viszont tisztelte őket, és meggyőződése volt, hogy az anyától öröklődik az értelem...)

A mostani bejegyzésben tehát néhány gondolatát emelném ki - ígérem, tényleg csak párat, és azok is inkább a "szerelem" részre vonatkoznak (a szaporodásról szóló eszmefuttatásai - bár erősen kapcsolódnak a szerelemről szólóakhoz - túl zsibbasztóak, nem szeretnék senkit elijeszteni)...olyan gondolatokat, amik engem nagyon megfogtak /mint már párszor kiemeltem a bejegyzésben/, és a következő pár napban nem tudtam elvonatkoztatni tőlük, már-már erőszakosan harcoltak helyet MINDEN gondolatom között maguknak...Nem tervezek arról írni, hogy rám milyen hatást gyakoroltak, vagy én hogy értelmeztem őket, vagy ilyesmi (ezen már túl voltam egy teljesen másik könyvről szóló bejegyzésben), csupán szeretném, ha mások is megismerhetnék ezeket a gondolatfoszlányokat - illetve valahol remélem, hogy nem vagyok teljesen földönkívüli, és akár negatív, akár pozitív értelemben, de másokra is hatással van...:)
Sajnos/szerencsére (?) hermeneutika órám nincs (gyakorlati filozófia van helyette), így csak a különböző órákon összeszedett információk segítettek hozzá, hogy sikeresen értelmezhessem a művet...Ugyanis a mű értelmezéséhez a legszükségesebb dolog, hogy teljesen előítéletek nélkül álljunk hozzájuk - na már most, ez épp az ellenkezője annak, mint ahogy én hozzákezdtem...

Csak a formalitás végett előre leszögezném, hogy minden "idézet" (nekem erről a szóról valamiért már csak a lebutított és rosszul átvett közhelyek jutnak eszembe) a fentebb említett könyvből lett kiemelve, egészen pontosan "A nemi szerelem metafizikája" című fejezetből (és milyen hálás lettem volna, ha elég lett volna ezt az egy fejezetet elolvasnom, előtte az állatok és emberek szaporodási szokásait hasonlítgatta egymáshoz, nagyjából hetven oldalon keresztül). Most, hogy a forrás megjelölésen túl vagyunk, jöhet az a néhány gondolatmagocska, ami megfelelő táptalajt lelt az én gondolataim között, és amiket napokon keresztül gondoztam, hogy aztán túlnőjön rajtam...Egyébként eredeti szövegkörnyezetükből kiragadva ezek a gondolatok kicsit úgy tűnnek, mintha az író a saját érvei ellen dolgozna, ugyanis lényegében szerinte a szerelem is csak nemi ösztön.

"[...] És ha Rochefoucauld mégis azt hiszi, hogy a szenvedélyes szerelemmel úgy van az ember, mint a kísértetekkel, mindenki emlegeti, de senki sem látta; hasonlóképpen Lichtenberg is 'a szerelem hatalmáról' írt értekezésében e szenvedély valódiságát és természetszerűségét tagadja, úgy ez nagy tévedés. [...]"

"[...] De megerősíti a tapasztalat is, habár nem a mindennapi, hogy ami rendszerint csak eleven, de még fékezhető hajlamként lép föl, bizonyos körülmények közt oly szenvedéllyé válhatik, mely hevességre minden más szenvedélyt meghalad, s aztán minden tekintetet mellőz, minden akadályt hihetetlen erővel és kitartással legyőz, s az ember a kielégítéséért habozás nélkül hajlandó életét kockáztatni, sőt ha a kielégítés állandóan lehetetlen, kész azt magától el is vetni. [...]"

"[...] Még nagyobb azonban azoknak a száma, akiket e szenvedély az őrültek házába visz. [...]"

"[...] nem értem, hogy akik kölcsönös szerelmükről bizonyosak lévén, ennek élvezetében a legnagyobb üdvösséget remélik, miért nem vonják ki magukat inkább egy végső elhatározással minden egyéb kapcsolat alól, s tűrnek el minden bajt, semhogy éltükkel együtt oly boldogságról is lemondjanak, amelynél nagyobbat nem is gondolhatnak. [...]"

"[...]Ha mármost azt a fontos szerepet tekintjük, melyet a nemi szerelem játszik minden fokán és árnyéklatában, nemcsak drámákban és regényekben, hanem az igazi világban is; hol az élethez való szeretet után a legerősebb és legtevékenyebb ösztönnek mutatkozik, az emberiség fiatalabb részének erejét és fele részben gondolatait is folyton elfoglalja, kártékony hatást gyakorol, a legfontosabb dolgokat óránkint félbeszakítja, sokszor a legnagyobb elméket is zavarba ejti egy időre, az államférfiak és tudósok kutatásai közé nem röstell ringyrongyával háborítólag közbelépni, szerelmes levélkéit és hajfürtöcskéit még miniszteri tárcákba és filozófiai kéziratokba is be tudja csúsztatni, azonfölül mindennap a legbonyolultabb s legkellemetlenebb ügybajokat támasztja, legbecsesebb viszonyokat föloldja, a legerősebb kötelékeket széttépi, némelykor életet vagy egészséget, máskor vagyont, rangot és boldogságot kér áldozatul, sőt aki idáig becsületes volt, azt lelkiismeretlenné, aki idáig hű volt, árulóvá teszi, tehát egészen ellenséges démonként lép föl, aki mindent iparkodik fölforgatni, összezavarni, fölhányni - akkor az ember önkéntelen is fölkiált: Mire való a lárma, minek a sürgölődés, forgolódás, az aggódás és rettegés?[...]"

"[... ]A kedves iránti gyűlölet, mely ilyenkor lobot vet, némelykor annyira megy, hogy meggyilkolja őt, azután magát.[...]"

"[...] Miért függ tehát a szerelmes oly teljes odaadással a kiválasztottjának tekintetén; s miért kész neki mindent föláldozni? - Mert halhatatlan része ez, mely utána kívánkozik; minden egyéb után pedig mindig csak halandó része. [...]"

"[...] az élet zsibongó sokaságába tekintünk, látjuk, hogy mindenki az élet nyomorával és fáradalmával vesződik; s minden erejét megfeszíti, hogy végtelen szükségleteit kielégítse, és a sokalakú szenvedéseket elhárítsa magától anélkül azonban, hogy ennek fejében egyebet remélhetne, mint éppen e zaklatott egyéni lét ideig-óráig való fönntartását. A zsibongás és tolongás közepette pedig látjuk, mint találkozik sóvárogva két szerelmesnek tekintete:  - de miért oly titkosan és félénken és lopva? - Mert e szerelmesek az árulók, kik titkon arra törnek, hogy mind e bajt és nyomorúságot örökössé tegyék, holott ez különben hamaros véget érne; azt akarják ők meghiúsítani úgy, ahogy a hozzájok hasonlók azelőtt meghiúsították. [...]"

Hát...kérem szépen...ez lenne a szerelem?

Előbbi költői kérdésemen túl két viszonylag eltérő témában érdekelne most a véleményetek...
Először is: Ti hogy álltok Schopenhauer gondolatmenetéhez?
Másodszor: Ti egy ilyen jellegű könyvet hogyan dolgoznátok fel egy (alapjáraton egészen más témákkal - is - foglalkozó) blogon?

Köszönöm a figyelmet, és a kitartást azoknak, akik végig olvasták a bejegyzést! :)
Mindenkinek szép napot! :)

(Legvégül őszintén bevallom: gondolkodtam, hogy még a poszt végére azért beszúrok valami fárasztó viccet, hogy ne higgye senki azt, hogy elraboltak az idegenek, és átmosták az agyamat - igen, tudom, meglepő, tudok hangulatjelek nélkül is bejegyzést írni, valahogy ilyen komoly témához nem illett volna SZERINTEM a dolog - de aztán rájöttem, hogy nem kell ide...)

2015. október 9., péntek

Déry Tibor - Niki (Egy kutya története)

"[...]Tudjuk, hogy az éji sötétség és magány durván feszegeti a megpendített idegeket, s a csendből soha nem volt hangokat hasít ki, a semmiből rémképeket gyúr.[...]"

Sziasztok!
A mai bejegyzésben a címben említett műről lesz szó...Rövid bevezetésként annyit szeretnék elmondani, hogy az írónak én eddig csak költeményeit ismertem, és - szégyenszemre - nem tudtam, hogy írt is...Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy időhiányában a mi tanulmányainkból teljesen kimaradt Déry, sajátos érdeklődésem miatt jutottam csak el a verseihez is, és nem is igazán találkoztam a műveivel könyvesboltokban - antikváriumokban meg csak vállalhatatlan állapotban lévő, és eléggé túlárazott darabokat láttam...De Tipegő Zombi blogján belefutottam ebbe a műbe, és nem volt kérdés, azonnal kívánságlistára raktam, ott könnyen beszerezhetőnek tűnt - illetve tippeket is kaptam, hogy merre nézzek szét, amit innen is köszönök, még egyszer! :)
Most kivételesen a küllemmel kezdenék, ugyanis ez egy tipikus egy délutános kis olvasmány terjedelmét tekintve...Viszont ez senkit ne tévesszen meg, ugyanis tartalmilag ennél bőven több időt vesz igénybe a könyv befogadása...
"A kisregénynek keretet adó
kutyatörténetben az 1950-es évek
eseményei elevenednek meg.
A művet sok iskola kötelező
olvasmányként ajánlja,
mert a megindító történetből
a kisebb gyerekek is megismerhetik
és átélhetik a hazai közelmúlt
tragikus eseményeit."

És én megint a fülszöveggel fogok vitázni - mint oly gyakran megesett már, hogy belekötöttem...Először is: akármilyen mesés formában, kedves kiskutyák szőrébe bújtatva próbáljuk eladni a történetet, attól a "kisebb gyerekek" nem fogják jobban érteni...Eleve szerintem az ilyen dolgokról, ha csak beszél az ember, vagy megtanulja, nem értheti...Egyszerűen nem lehet azt érezni, amit azok éreztek, akiknek a családtagjait erőszakkal elvitték látszólag ok nélkül, akik vártak szeretteikre úgy, hogy csak reménykedni tudtak abban, hogy egyáltalán életben vannak még...Ezt az állandó bizonytalanságot, akármennyire jól ír valaki, akármilyen jól tudja átadni, nem lehet úgy érezni, ahogy azok érezték, akik benne éltek...Számunkra ezek csak rémtörténetek, az akkor és ott élők számára viszont a valóság volt...Átélésről nem is beszélve...Plusz elég "hiányosnak" is tekinthető a mű, mert csak ezt a várakozást, és elhurcolást tárja elénk, de azért nem erről szólt az egész '50-es évek...szóval a fülszöveg megint nem jött össze nekem...

Máskülönben a mű tényleg fantasztikus eszközöket sorakoztat fel az olvasó "ellen", hogy belerángassa az akkori világba, és kísérőként egy iszonyatosan édes kiskutyát tesz mellénk...A lelki leépülést és a fizikait olyan szép párhuzamba fogja, hogy már majdnem én is belebetegedtem...ahogy leírja, ahogy fokozatosan épül le az addig egészséges és erőteljes élőlény...ahogy a várakozásban egyre inkább eluralkodik a reménytelenség, de a hűséges szív nem hagyja kipusztulni a reményt...a hiány, ahogy tönkreteszi és szinte ellehetetleníti őket, a veszteségek, amiket megélnek...és az, hogy még az örömteli viszontlátás se feltétlen örömteli...
Tényleg fantasztikus példája a hűségnek, odaadásnak, ragaszkodásnak, az asszony részéről a kitartásnak, a kutya részéről a lemondásnak...Viszont bármennyire szép az eszme, mint a könyv végződése is mutatja: lehet néha érdemesebb...elengedni a dolgokat, és tovább lépni...legalábbis lemondás helyett, ha kitartóak vagyunk, és elég erősek, hogy kitartsunk, akkor nem adhatjuk fel...viszont ha erre nem vagyunk képesek, akkor el kell engedni...(utóbbihoz némi önzéssel kell kompenzálni az erő hiányát...nem sokkal, csak annyit kell hozzátenni belőle, amennyi hiányzik a kitartáshoz szükséges erőhöz...)

És kicsit tárgyilagosabban: úgy vettem kézbe a könyvet, hogy tudtam mi lesz a vége...ha egy ilyen témájú könyvet vesz az ember a kezébe, nem lehet NEM TUDNI, hogy hogyan fog végződni...Ha mégsem sejtjük, akkor viszont az író fokozatosan belevezet minket, sőt szinte tol maga előtt, hogy ne hátráljunk meg...éppen ezért hősiesen bevallom: az utolsó négy oldalt csak egy hónappal később olvastam el...az első 134-hez egy délután kellett...viszont az utolsó néhányhoz olyan lelkierő, ami több, mint 130 oldalnyi ILYEN után nem feltétlen van meg az emberben...Egyszerűen úgy éreztem, hogy bármilyen egyenes út vezetett a végkifejlethez, én nem álltam készen, hogy odaérjek...

Egyébként valahogy ironikus, hogy a szerettünk, akihez önmagunk által kötjük magunkat, milyen gyorsan képes a pusztulásunkat okozni (köszönöm szépen Schopenhauernek, hogy sikerült egy ilyen nehezen értelmezhető mondatot írni)...Akit magunk mellé választunk, mert úgy érezzük, hogy megment minket - akár saját magunktól is - menedéket ad (nem feltétlen fizikálisat, akár lelkit is)...ha nem vágjuk el időben a hozzájuk kötő szálakat, és készülünk a földet érésre, akkor ha maguktól szakadnak (esetleg a másik fél vágja el őket, bár itt ez egyáltalán nem volt szándékos), a földet érés akár halálos is lehet...Bár meglehet, hogy túléljük a zuhanást is, akkor viszont a megvilágosodásba döglünk bele...amíg csak egy rémálom a hiány addig fel lehet belőle még ébredni, kellemetlen lesz, de nem valós...viszont ha a valóság, és mi ezt elfogadjuk, nem akarunk - vagy nem tudunk - változtatni rajta...akkor menthetetlenek vagyunk...pont, mint Niki...
Annyi, hogy a körülmények változhatnak, és ha kedvezőbb a helyzet, és mi még nem ismertük el valóságként ezt a hiányt, akkor újra szövögethetjük a szálakat...illetve ha a szerelem/szeretet igazán erős, akkor ezek a szálak csak megnyúlni tudnak, elszakadni nem...így is érhetünk a padlóra kellemetlenül is, de lesz, aki idővel visszaránt minket...
Majd egyszer talán megértem, hogy miért van az, hogy aki a MINDENT jelenti valakinek, az hogy semmizheti ki teljesen őt...
Szóval rövid tanulság: inkább harcoljunk, és essünk el (vagy győzzünk veszteségek árán), minthogy megássuk saját sírunkat...(Ez a bekezdés egy az egyben Schopenhauernek köszönhető, miatta gondolkodok ilyen "irányban", szóval úgy döntöttem, hogy írok arról is bejegyzést...bár egy filozófiai könyvről nem hiszem, hogy túl összeszedett bejegyzést lehet írni - illetve nekem van egy három oldalas szövegem belőle - de lehet kiemelek pár elgondolkodtató idézetet, vagy valamit, ami megfogott...vagy valami hasonló...még nem született meg a gondolat, csak a terv...:))

És egy kis összegzés a könyvhöz: ajánlom mindenkinek...nem tudom meghatározni, hogy pontosan kinek, mert mindenkit kötött már valami valakihez...és ezek az emberek mind kivétel nélkül értékelni tudják a könyv szereplőinek egymáshoz fűződő viszonyát - szerintem...

Ti ismeritek Déry munkásságát? Szeretitek? :)

2015. október 7., szerda

Akik idő előtt távoztak...(TOP3)

Sziasztok! :)
Rengeteg zenész nagyon rövid pályafutása alatt hatalmas hatással volt a zene világára...Most a három kedvencemtől szeretnék számokat mutatni...Gondolom senki se lepődik meg, hogy mind elég "érdekes" halált haltak...Szóval most az ő emléküknek áldoznék egy posztot (annak ellenére, hogy lesz szerintem köztük olyan, akiről fogalmatok sincs, hogy ki volt...).

1. Kurt Cobain (Nirvana)
Egy lazábbal kezdek, hogy ne ijesszem el a poszt elején a kedves emlékezni vágyó olvasókat...Őt minden bizonnyal MINDENKI ismeri világszerte, még akkor is, ha nem szeretik a grunge stílust...Apa egyszer azt mondta, hogy minden kamasznak volt egy "Kurt Cobain korszaka", ami valószínűleg igaz, ugyanis a depressziós kamasz lelkéből szólt (sőt, üvöltött) Kurt is...Ha csak egy embert kéne mondanom (vagy mondhatnék), akivel egy elveszett ember azonosulni tud, az biztos, hogy ő lenne...Kedvenc számot nem tudok kiemelni, szóval gondoltam az egyik legismertebbet teszem ide...:)

2. Sid Vicious (Sex Pistols)
Bár a Sex Pistols zenekart egyáltalán nem szeretem, a basszusgitárosukat annál inkább - hát igen, már akkor is a basszerosokra buktam...:P - ő volt az, aki úgy...konkrétan megtestesítette a punkot a zenekarban...Mint tudjuk a zenekar elég rövid életű volt, mindössze három évet élt meg, mégis az egyik legmeghatározóbb bandának számít a punkszíntéren...Sid több zenekarban is játszott, és szóló karriert is magáénak tudhatott, annak ellenére, hogy állítólag egyáltalán nem értett se a zenéhez, se a hangszeréhez...Többnyire a viselkedése, felfogása, és a külseje miatt kellett a bandába, szinte a jelképévé vált...Heroin túladagolásban halt meg (elvonó után)...
Ha már nála járunk, muszáj megemlítenem, hogy szerintem az Ő és Nancy Spungen története sokkal szívfacsaróbb, mint a Rómeó és Júliáé, annak ellenére, hogy Nancy sztriptíztáncos volt, és egyikük se élt tiszta életet...Nancy-t leszúrták, a vádlott Sid volt, aki megpróbált öngyilkos lenni a történtek után, letartóztatták, és a lemezkiadó fizette érte az óvadékot...A szabadulása utáni parti után találták meg holtan...szerintem EZ az igazi tragédia (és sokkal reálisabb is, mint Shakespeare romantikus képzelgései).../egyébként black metál bandákról is tudnék csúnya halálsztorikat mesélni, de nem sokknapot tartunk, hanem emléket állítunk legalább pár sorban/

3. GG Allin
A végére hagytam a fekete levest, a legkevésbé ismert, de hatalmas hatást gyakorló embert...Az is sokat elmond egy emberről, ha a "Jesus Christ Allin" néven látta meg a napvilágot (de komolyan, a szülei fejében se lehetett minden rendben...), és az is sokat elmond róla, hogy a halála után SE tudták megállapítani, hogy milyen túladagolásba halt bele...Igazából ő viszonylag hosszú életet élt, de úgy gondolom túl sokan nem ismerik, pedig a maga módján egy zseni volt - vagy inkább őrült...
Az egész élete egy nagy botrány volt: drogok, alkohol, verekedések, letartóztatások, agresszió, erőszak; az előszeretettel alkalmazott színpadi elemei között pedig kiemelkedő helyet foglalt el a perverzió, az öncsonkítás (de volt példa arra is, hogy a fejét véresre verte), a meztelenkedés (és ez még a legenyhébb húzásai közé tartozott, hogy tök pucéran lépett fel - és annak ellenére, hogy milyen undorító, mindig jó női voltak, állítólag...), a közönség molesztálása (volt rá példa, hogy a fenekét nézője fejébe törölte), a különböző végtermékek közönségbe juttatása (szó szerint szart a közönségre, de legalábbis a színpadra, aztán megdobálta őket, vagy bekente magát, de pisilte, köpte le őket - és még most is csak az enyhébb dolgokat említettem), valamint a verekedés...Az igen...öhm...hát...FELTŰNŐ viselkedése ellenére a punkoktól kezdve a sznobokig mindenkit érdekelt, hogy milyen is ő valójában, így a közönségben nagy volt a szórás (társadalmi rétegeket tekintve)...Igazából sokan róla is úgy vélekednek, hogy csak feltűnési viszketegsége volt, de szerintem életművész...beteg ember, de életművész, és bár a színpadi performanszai és a személyes élete nem nagyon különbözött, voltak, akik azt mondták, hogy tud értelmes is lenni...Az egyik Ramone emberrel is zenélt együtt, de most hirtelen nem emlékszem melyikkel, viszont azt tudom, hogy nem sokáig dolgoztak együtt...
Ő az, akit elsősorban az élő előadásai és a különböző húzásai miatt jegyeztek meg...Próbáltam egy nem túl undorító videót előkeríteni, de csak azok nézzék meg, akik nem terveznek mostanában enni, és lelkileg készüljetek fel egy iszonyatosan löttyedt fenékre...(ha Eilith látná...ő már az Exploited dobosának löttyedt fenekén is kiakadt - na jó, tény, hogy nem volt egy szép látvány...xD - de egyébként nem tudom punkéknál miért szokás a teliholdazás, mindenesetre haverjaim egy része is teljes beleéléssel űzi ezt a hobbit, és amikor ilyen képek jelennek meg különböző közösségi oldalakon róluk, sose tudom eldönteni, hogy sírjak vagy röhögjek - általában egyiket se csinálom, csak szimplán örülök, hogy nem élőben kellett látnom...xD).
CSAK ERŐS GYOMRÚ NAGYKORÚ OLVASÓIM TEKINTSÉK MEG A KÖVETKEZŐ VIDEÓT, SEMMILYEN FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALOK ÉRTE, ÉS A SZÖVEGET ÉRTENI VÁGYÓK ÉS LEFORDÍTÓK NE VEGYÉK MAGUKRA VÉLETLENÜL SE! EZZEL A VIDEÓVAL SEMMILYEN ÜZENETET NEM KÜLDÖK SENKINEK, CSUPÁN ALLIN MUNKÁSSÁGÁNAK SZERETNÉK EMLÉKET ÁLLÍTANI!

Na ez lett volna a mai zene adag, nagyon remélem, hogy maradnak még olvasóim ezután a poszt után is! :)
Azoknak, akik nem nézték meg az utolsó videót, szép napot; akik megnézték, azok meg próbálják meg kiheverni - nekem is kellett hozzá egy kis idő...
Szerintetek kik azok a zenészek, akik TÚL korán itt hagytak minket? :)

Életem apró pillanatai (7)

Mielőtt ezt a posztot elkezdeném, szeretnék pár sorban megemlékezni a világ legjobb és legpozitívabb "csendben ordítójáról" - egyszerűen úgy érzem, meg kell itt is emlékeznem róla (természetesen személyesen már megtörtént a "búcsú" - bár még nem sikerült mindig feldolgoznom) ...Amikor először megláttam a hírt, azt hittem tévedés történt, összekeverték valakivel: annyi mindenen túl volt már, annyi minden történt vele, hogy már-már halhatatlanként emlegettük mindig...Nagyon jó versíró volt, igaz többnyire depresszívek és elvontak voltak a művei, de kétség kívül tudta, hogy kell utat engednie ezeknek az érzéseinek, gondolatainak...Elkötelezett szurkolóként erősítette az itteni csapatot, bár erről az oldaláról én annyira nem ismerhettem, pozitív hozzáállása mindig lehetetlenné tette, hogy a közelében szomorkodjunk...Mindenkivel barátságos volt és kedves, és szerintem gyakran fel se fogta, hogy mennyit segít másokon a kisugárzásával, megérzéseivel és a lelki erősítésével...Az unokatestvérével nem annyira rég találkoztam, beszélgettünk, és akkor még nem sejtette egyikünk se, hogy a következő beszélgetésünket miatta kell kezdeményeznünk...Nyár elején, még a terveitől zengett a Facebook, munkahely váltásra készült, kijött egy új könyve, tervben volt a következő, és a tőle már megszokott pozitív hangulat lengte be a közösségi oldalt. Pénteken még semmi nem utalt arra, hogy itt fog minket hagyni...Hétfőn viszont már jött az üzenet az unokatesójától néhányunknak, hogy mi történt...Több mint egy éve találkoztam vele utoljára, azóta többnyire csak futólag láttuk egymást illetve váltottunk néhány szót...sajnos. Igazából bármennyire fájdalmas őt ilyen korán elengedni, ennyi év után, ha visszagondolok rá, mindig elmosolyodok...nem lehet rá szomorúan emlékezni...MINDIG csinált valamit, vagy mondott valamit, amivel jobb kedvre derítette az embert...
Szóval hálás vagyok, hogy az elmúlt nagyjából hat évben az életem része volt, ha nem is szerves része, és csak ennyi kis időre is...
A családnak legőszintébb részvétem, és rengeteg kitartást és erőt kívánok innen is!
Nyugodjék békében!

Sziasztok!
Ezután a nem épp jó kedvű indítás után szeretném megosztani most már a szeptemberem apró kellemes és kevésbé kellemes pillanatait is! Már "viccesen" kezdődött, azt se tudtam, hol áll a fejem, mit csinálok, miért csinálom, hol vagyok, ki vagyok, kivagyok?!

Szálanként tépkedem a nyúlnak a füvet...ellenőrzöm, hogy ne legyen tetves, vagy égett, vagy bogaras...ezt hányan csinálják???

Ki az, aki rajtam kívül még elmondhatja magáról, hogy Schopenhauerrel kocsmatúrázott??? :D

Amikor eltévedsz az egyetemen...szörnyen...ezt nem részletezném, gáz volt...xD

Amikor kiderül, hogy a művészettörténet kötelező vizsgatárgy lesz...nesze neked év végi kettes...és még négy kredit is...

Amikor a kari sálad kék...de csak mert utálod a kéket...kék volt az egyenruha, kék volt az érettségi bizonyítvány, kék volt a szalag, kék volt a csokor, kék volt a lufi, kék volt a hímzés a tarisznyán, kék volt a tabló, kék a nyúl is, kék a kedvenc szemszínem is, és a kék nyulamnak is kék szeme van, kétféle kék a kedvenc spirálod csomagolása és még a kari sál is kék...KÉÉÉÉÉK!!!

Amikor elfelejted kitenni a posztot...xD

Amikor végre találkozol egy netes barátnőddel, hét év után!!! :3

Amikor első nap első óráján már kapsz prezentációt, és késik a könyv, és sose lesz kész, és hétfőre kell, és megőrülök!!!

Négy egyetemen töltött nap után teljesen kimerültnek lenni...vannak napok, amikor fél hatkor kelek - mert hát Marilynt nem hagyhatom itt egész napra kaja nélkül, a koszban...illetve volt rá példa, hogy reggel fél hat után már csak este nyolckor láttam újra...

MINDIG HALLGASSATOK A MEGÉRZÉSEITEKRE!
Vannak napok, amikor fél hatkor fel kell kelnem - mint említettem...igazából, ha utána nem kéne hosszú-hosszú órákon keresztül folyamatosan figyelnem, akkor nem lenne gond...és a nagyjából másfél óra, ami az egyetemi épületünkhöz visz itthonról nem teszi lehetővé, hogy később keljek...főleg, hogy reggelente etetem Marilyn-t is - pontosabban bedobok neki valamit, hogy ne haljon éhen, amíg hazajövök és tudok vele rendesen foglalkozni...xD
Szóval semmi extra, szokásomhoz hűen kicsit késésben voltam, de kiszámoltam, hogy még pont elérem azt a buszt, ami bemegy az Egyetemvárosba is - ez negyedórával rövidíti meg az utamat, a buszmegálló, bölcsészépület közötti séta nagyjából húsz percről ötre csökken, mert közelebb tesz le a busz. Anya mondta, hogy apa még itthon van, ha gondolom elvisz az Újgyőrire (ahol fel kell szállnom a buszra, ami az egyetem fele visz), és először majdnem rávágtam, hogy remek, de még öltözéssel sehol se jártam, így inkább azt mondtam, hogy nem kell...Talán visszakérdezett, hogy biztos-e? De apa spórol öt percet, én meg még pont elérem a buszomat, szóval nem mentem...Itt volt valami megbánás szerű érzésem...nem rossz előérzet, hanem ez a "francba, el kellett volna magam vitetnem"...mivel az óra alapján ezt semmi se indokolta, nem foglalkoztam vele...
Szokásomhoz hűen bebambulva zenével a fülemben ültem a villamoson, ami megrázkódott, és hallottam egy nagy puffanást...gondoltam rossz a sín, megesik elég sok helyen (van, ahol konkrétan lassítania kell a villamosnak, mert rossz a váltó, vagy valami ilyesmi, illetve nem olyan rég leugrott a kereke is egy villamosnak, és felszántotta a sín melletti betont, szóval tényleg nem különösebben foglalkoztam vele), az már kicsit fura volt, hogy utána "csengetett" a villamos, és lassított, de azt hittem valamit elütöttünk (vagyis kavics volt a sínen, és megpattantunk, vagy ilyesmi), vagy kilépett elénk, vagy valami, szóval ezzel se különösebben törődtem - még az se volt gyanús, hogy majdnem maxon ment a zene a fülemben, és én mindent jól hallok...De aztán a villamos megállt, és egyre nagyobb zaj volt körülöttem, szóval kivettem a fülhallgatót, hogy mégis mi a fenéért álltunk meg alig 10-15 méterre a megálló előtt...na ekkor tűnt fel, hogy a villamos padlója tele van szilánkokkal...Nem sok mindent láttam, a sofőr meg nem engedett le minket még egy kicsit, mert mégse csődítheti le reggel hétkor a villamos utasközösségét a főútra, de miután meggyőződött, hogy "minden rendben" (vagy valami hasonló...modern villamos, van rajta ilyen bemondós valami, hogyha valaki rosszul van, tudják jelezni), leengedett minket...
Láttam, hogy a busz áll a sínek mellett, először azt hittem, a busz kapott oldalba minket, szóval felhívtam apát - ha a busznak balesete volt, akkor az nem fog elindulni - hogy késésben vagyok, baleset volt, jöjjön értem...Mire apa odaért, addigra a busz is elindult, de nagyjából három percem volt elérni a csatlakozást, ami esélytelennek tűnt...Alig szálltam be a kocsiba, a rádióba addigra jutott a hír: egy kamion "legyalulta" a villamost...Végül apa megelőzte nekem a buszt - vagyis a busz körbe ment, mi levágtuk az utat - és így sikeresen elértem, és időben beértem az egyetemre is...bár...ott újabb problémába ütköztem, ugyanis fogalmam nem volt róla, hogy hol lesz az órám, és egy szaktársam se volt ott...xD
(Egyébként a kamion túl nagy ívben kanyarodott, és a villamos oldalát végigszakította, betörve a második ajtótól - ami előtt ültem egyébként, szóval tényleg nem értem, hogy nem vettem észre - szinte végig az összes üveget, de szerencsére senki nem sérült meg komolyabban...illetve azt hiszem három könnyű sérülés volt csak, a hírportálok még nem döntötték el, viszont az anyagi kár jelentős...és mindebből én annyit érzékeltem, hogy valszeg átmentünk valamin...)
Amikor bűntudatot éreztem a fuvar visszamondása miatt, akkor kellett volna apa után mennem, hogy mégis várjon meg és vigyen le...Legközelebb hallgatok a megérzéseimre...sose tévednek...

Amikor valamivel később (úgy másfél hét telt el azóta) ugyanott belefutsz még egy balesetbe...LÁMPA van...és egész jól összeszervezett lámpa, egyedül a gyalogosokra ráengedett balra kanyarodó kocsikkal lehetne baj, de azon a zebrán - szerencsére - nem ütöttek el még soha senkit (remélhetően ez így is marad)...Ellenben valami mindig történik...
Most már csak két törött kocsi, egy fejre állt kocsi (igen, az úton...pedig amúgy sík út van, nincs árok se, ahova beborulhatna), megakadt villamos forgalom, sínen fekvő ember, és a sínre félre állított robogó - valamint egy rakás rendőr, mentő tűzoltó "várt" rám...nagyon nem szeretnék még több balesetbe belefutni - híreket nem szoktam nézni, szóval engem nem ijesztget napi rendszerességgel balesetekkel a média, viszont élőben is örülnék, ha mindenki jobban figyelne a másikra (és a lámpa színére).
Utána olvastam egyébként, és szerencsére ez a baleset se követelt ember életeket, bár a robogós súlyosan megsérült - nagyon remélem mire ez a bejegyzés kikerül, addigra teljesen felépül ő is.

Ha valamiért lemondok a csokiról, és a rúzsról, az sokat ér...:D

Amikor a több, mint egy éves piercing - amibe véletlenül belemartak - rosszabb állapotban van, mint a frissen szúrt...
...amire első harapásnál ráharapsz...

Iszonyatosan kívánni a pizzát, a csokit, a csipszet, a popcornt, kólát, rostos innivalót, forró csokit, sőt még a szója tejet is; amikor nem eheted egyiket se...egyáltalán kb semmit nem ehetsz...

Amikor reggel szétázol, és belépve a bölcsészépületbe megcsap a jó meleg, és a kávéillat...elképesztően felemelő érzés...:D

Amikor hajnali egykor még egy filozófiai könyv felett szenvedsz, és már arra sincs erőd, hogy felfogd, amit írnak, a határidő pedig másfél héttel korábban - csak hiányzott a tanár...ó, hogy élvezem én az iskolát...és se koffeint, se csokit nem vehetek magamhoz a piercingem miatt...

Sehol nem lelni a könyvtárakban az iskolához szükséges könyveket...a könyvtáros a bölcsészépületben szerintem nem létezik...xD

Aggódni egy haverod miatt, mert ezer éve hallottál róla, és nincs jó passzban, és amikor írnád neki az sms-t, érkezik egy sms...tőle...telepátia...<3

Hajat festeni a legjobb barátnővel...higgyétek el, ezzel MINDENT elmondtam...

A vérnyulamnak újabb rajongója lett...Mindenki csak addig akarja megenni, amíg nem látja élőben...mit mondhatnék, csodanyuszi, mindenkit elbűvöl...:3

2015. október 6., kedd

Sea green

Sziasztok! :)

Mielőtt belekezdenék a poszt megírásába, szeretném elnézéseteket kérni a homályos termék képekért, a makró nem igazán akarta megtalálni az egyensúlyt, mire megleltem, addigra a fény nem stimmelt...a színmintákra van egy bevett fényképezős helyem és szokásom, viszont magáról a termékeket teljesen más fényviszonyokban fotóztam még be - színmintákat nappal, hideg lámpafény segítségével szoktam, itt viszont az egyik természetes fényben a másik éjszakai hideg lámpafényben készült...meglepően sokat számít az ilyesmi is...szóval elnézést...:/

Mint valószínűleg tudjátok - legalábbis akik gyakrabban megfordultok errefelé biztosan :) - régóta keresek egy JÓ zöld szemceruzát...Nincsenek nagy elvárásaim, egy normális minőségű, nem rikító, de nem is teljesen feketének kinéző szemceruzát szeretnék magamnak, lehetőleg nem túl drágán...Volt már másik (sikertelen) avonos próbálkozásom is, de amikor megláttam ezt a zöldet, nem bírtam ellen állni - igazából az októberi katalógusban is kinéztem egy zöldet (meg három rúzst, meg még egy másik szemceruzát, meg egy tusfürdőt...elég erős kampány lesz, kár, hogy Glamour-napokon már megszabadulok a pénztárcám nagy részétől xD).
sea green

Szóval ma az avon professzionális szemceruzának a címben említett árnyalatát hoztam el nektek! A termék eredeti ára 1398 Ft, és 1,08 g-ot kapunk a pénzünkért...A kiszerelése klasszikus (faragós), a végén található egy gumírozott satírozó. Könnyen faragható, a satírozó pedig szépen tisztítható.
satírozó
A termék állaga elég érdekes...rossz értelemben...kemény, karcos, és nem lehet több rétegben se egyenletesen felvinni...én személy szerint "tusként" próbáltam alkalmazni, és egyszerűen tört bele a szemhéjamba, nem tudtam vonalat húzni vele...Aztán amikor felügyeskedtem a vonalamat, gondoltam satírozok rajta, próbáljuk ki azt is (így sokkal átfogóbb véleményt tudok majd alkotni a termékről, meg amúgy is használjuk ki, ha már elkérték az árát...), ennek következtében egy az egyben letöröltem a korábban felszenvedett vonalat...A satírozó szinte leradírozta a korábban felrajzolt (karcolt) vonalat...Szerencsére nagyon hajlamos a ráncokba ülésre, és ami egyszer beleült a ráncocskákba, azt a satírozó nem szedi le...Ennek ellenére szerintem a tartóssága nem olyan elviselhetetlen...a kézfejemről vízzel nem tudtam teljesen ledörzsölni, csak elkentem, és kicsit halványabb lett...Szemhéjon kb mozdulatlan maradt (az, ami nem ült bele a szemráncba, illetve ezt a szememet nem satíroztam el), de a kopása elég látványos volt...
Végül a színe...nagyon szép, csillámos, sötét olajzöld árnyalat...egészen addig, amíg fel nem kened, akkor egy fura, fakó sötét feketés-zöldes-szürkés árnyalatot kapunk...Az intenzitásán a szemhéjalap se segít, viszont a tartósságán picit képes javítani.

Lent alappal, fent nélküle, jobbra pedig "elsatírozva" látható az eredmény...Egyébként kicsit csalóka a kép: kézfejen jobban teljesített, mint a szemhéjamon...

Összegezve én ezt a terméket - ebben az árnyalatban - nem ajánlom...Nem olyan vészes termék, a színe speciel teljesen elfogadható (nem zöldnek, de el tudom használni), a minősége se olyan iszonyatos, leginkább teljesen átlagos szemceruzának nevezném...Viszont nekem ez nem...egyszerűen nem vált be...Nagyon szerettem volna szeretni, de továbbra is keresni fogom a használható zöld szemceruzámat - lehetőleg automatát, nem szeretek faragni se...

Nektek hogy tetszik? Ti használtátok már valamelyik árnyalatot?
További szép napot mindenkinek! :)

2015. október 3., szombat

Timeless black

Sziasztok! :)
A hétvégére egy már-már kultikus termék tesztjét hoztam el nektek...Mivel jönnek a Glamour-napok, mindenki (aki nem irtózik a tömegtől, és szereti az ilyen kuponozásokat) azon gondolkodik, hogy mire is váltsa be saját kedvezményeit...Maybelline-nél valószínűleg első helyen a Color Tattoo-k állnak a listán, ugyanis tartós, intenzív színt ígérnek, könnyű kezelhetőséget, és szép eldolgozhatóságot...szóval gondoltam ma megosztom veletek a véleményemet az enyémről...:)
A termék egy masszív üvegcsében érkezik, műanyag tetővel, a csomagolása kimondottan ízléses, jól zár, nem kelt gagyi hatást (mondjuk az enyémen a papír rész azóta nem kicsit sérült, konkrétan olvashatatlanok az adatok rajta, de fotózásnál még egyben volt, ez teljesen az én figyelmetlenségem, és "rossz" tárolásom következménye). Az ára a legtöbb helyen 2600 forint körül mozog (legalábbis én mindig ennyiért láttam a DM-ben és a Rossmannban is), ami azért nem kevés pénz azért a kis tégelynyi termékért (4 ml), amit kapunk...de - hozzám hasonlóan - gondolom mindenki úgy gondolja, hogy a minőség úgyis kárpótol...Plusz, ami tényleg igaz: géles textúrájának köszönhetően kevés is elég belőle, így tovább tart ki. Egyébként jobb helyeken le van ragasztva, így biztosan lehetünk, hogy nem nyitották ki előttünk, ha sérült a ragasztás akkor viszont szerintem érdemesebb inkább elkerülni őket...A géles jellegű termékeket már a felbontással is tönkre lehet tenni, nem csak a beletapicskolással - de miért? mi visz rá valakit, hogy felbontogassa a termékeket, és belenyúlkáljon, amikor van teszter? ő vajon szívesen venné meg azt, amit már előtte megfogdostak? - ugyanis ezek hajlamosak beszáradni idő előtt, ha levegőt kapnak (arról nem is beszélve, ha rosszul zárják vissza rá a fedőt, és még a boltban összeaszik szerencsétlen termék...). Az enyém ragasztott volt, így minőségi romláson nem igazán mehetett keresztül, bátran vettem meg, hisz rengeteg jót hallottam róla.
Az én árnyalatom a 60-as, Timeless black árnyalat, ami első ránézésre egy csodálatos, fényes fekete árnyalat...
Amikor először próbáltam felkenni, nem hittem a szememnek...NEHÉZKES volt a felvitel alappal és alap nélkül is, a termék eloszlatása (egyenletesen) nagyjából lehetetlen volt, és kb olyasmi színe volt, mintha véletlenül összekoszoltam volna a szemhéjamat...Gondoltam építgetéssel segítek rajta, és tényleg sokkal egyenletesebb színt kaptam...csak el kezdett csomósodni a festék...meg elmászkálni az aprócska ráncokba, szinte egyből...
Gondoltam adok még neki egy esélyt, hisz mégis csak egy csomó pénzbe került fél áron is, biztos ki tudok belőle hozni valamit: így megpróbáltam alapként...siralmas...Egy nagyon jó minőségű fekete szemfesték alá tettem, ami önmagában is nagyon szépen fent marad, alap nélkül is kibír pár órát rajtam - ami nagy szó, elég sminkellenes a szemhéjam - és még az is lefolyt vele...
A vége az lett, hogy próbáltam többféle alappal (olyannal is, ami akár 12 óráig képes megtartani a szemfestékemet), alap nélkül, fixáltam szemhéjpúderrel, áttetsző púderrel, sminkfixálóval, próbáltam kevesebbet felvinni, többet, próbáltam csak a szempillatöveimet hangsúlyozni, vízvonalra, MINDENHOGY...És az eredmény egyszerűen siralmas volt...
A tartósságáról nem is beszélve, ami egyszerűen röhejes...Akárhogy próbáltam, nemhogy a huszonnégy óra nem jött ki, de fél órán belül az összes termék a szemráncaimban kötött ki, ha rásminkeltem, akkor az is lefolyt - igazából még a kézfejemen próbálgatva se értem el jobb eredményt...Hangsúlyoznám, hogy NEM dörzsöltem, nem könnyeztem, nem érte egyáltalán víz...
Oké, az én szemhéjam zsírosodásra hajlamos, és rejtett...De ha egy sima essence duo (régi kiadás) kibír rajtam megfelelő előkészületekkel 8 órát, akkor egy ilyen terméktől nem várnám, hogy fél óra alatt cserben hagyjon...Végül élesben csak úgy tudtam hasznosítani, hogy vittem magammal a fentebb említett fekete szemhéjpúderemet, és háromnegyed óránként újabb réteggel támogattam meg a dolgot...
Ezen a képen nagyon rendes voltam a termékkel, ugyanis megvágtam, és beállítgattam a fényviszonyokat, hogy feketének tűnjön, de a realitás kedvéért muszáj megmutatnom az eredeti látványt is, ami eléggé...hát...kiábrándító...


Őszintén szólva ezt a terméket véletlenül se ajánlom megvételre...Nem szeretek rosszat írni termékekről - főleg, mert ha már megvettem valamit, szeretem, ha kihasználható - és ez csak a személyes véleményem (szóval valószínűleg vannak emberek, akik számára EZ a tökéletes termék - láttam ilyet én is), de egyszerűen muszáj óva intenem mindenkit tőle...Nem azt mondom, hogy kerülje mindenki a Color Tattookat...csupán a fekete szerepelt le...Jó magam is szeretnék még venni (bordót és rózsaaranyat - előbbiről egyébként jóval több pozitívat olvastam, mint a feketéről vagy a másodikként említettről), ugyanis bízok benne, hogy a minőség árnyalatonként eltér, és csak a fekete egy túlárazott selejt...Mindenesetre az biztos, hogy kevesebb bizalommal fogom a következő árnyalatomat kézbe venni...
Nagyon nem szeretném ilyen negatívan zárni ezt a posztot, szóval javasolnék helyette esetleges alternatívát: a Rimmel Scandal Eyes szemhéjfesték stiftjét...Ez egy jumbo ceruza, a minősége messze üti a color tattoo-ét, és jóval olcsóbb is...A sajátomról még nem írtam tesztet - még nem fényképeztem le, csak vázlataim vannak - de elég pozitív (sőt...hatalmas meglepetés volt!) élmény az a termék...ezt a hiányosságot igyekszem minél hamarabb pótolni, de egyelőre az iskolával is le vagyok maradva picit...így elsődleges célom ott utolérni magamat!

Nagyon remélem, hogy nektek ez a termék sokkal jobban bevált, mint nekem, tényleg nem akarom senki kedvét elvenni tőle, de nem fogom azt mondani, hogy ajánlom, mert sok esélyt adtam neki, de egyszerűen semmit se tudtam kihozni belőle...elhasználását tekintve szerintem halloweenre panda maci leszek, vagy csöves, esetleg frissen sminkelni kezdő kamasz - ezekben az esetekben odafolyhat ahova akar (vagyis egyébként vicces tény: a panda smink amennyire igénytelennek hat egyesek szerint, annyira nehéz úgy kivitelezni, hogy ne üljön bele a redőkbe, és normálisan nézzen ki igénytelennek...:D).

Nektek megvan ez az árnyalat? Bevált? :)
Kellemes hétvégét kívánok Nektek! :)