2020. január 1., szerda

Rúzskollekció frissítés

Üdv mindenki!

Ma egy (számomra) nagyon izgalmas témával IS jelentkezem, és valószínűleg az izgatottságom és lelkesedésem eléggé az abszurditás határán (túl) mozog, de az előző bejegyzés nem épp vidám hangulatát muszáj ellensúlyoznom valahogy. Szóval az elkövetkezendő évet egy teljesen új hozzáállással tervezem kezdeni, és azt hiszem ebben a bejegyzésben jelenik meg először a szele...Mármint...Nem is kell nagyon visszamenni, de már a kannabisz palettánál mondtam, hogy újra elkezdett izgatni a smink téma - abban az értelemben, hogy újra érzem, hogy nem halt ki teljesen a fantázia belőlem - és ennek megfelelően arra gondoltam, hogy siralmas kis rúzskollekciómba is életet kellene lehelni...Ugyanis a rúzs a kedvenc sminktermékem. Most, hogy lassan a fél életem sminkekkel töltöttem (korán kezdtem, na), azt hiszem a rúzs volt a leghosszabban a legkedvesebb termékem...és még mindig az...Tudom, hogy a készletem így is sokkal nagyobb, mint ami egy embernek "kellene", de bőven 100 felett kezdtem, és ahhoz képest a 40 (amiből 5 állatkísérletes) elég kevés...És nem úgy kevés, hogy számszerűen nem elég, hanem úgy kevés, hogy "unalmas" és nem kielégítő a kínálat...Tudom, ez hülyén hangzik, mert az ember talán 40 rúzsból képes egyet találni minden napra, de nem érzem inspirálónak a dolgot...Vannak kedvenceim, amit előszeretettel szedek elő minden nap, vannak, amiket tudatosan szeretnék minél hamarabb elhasználni, de már nem olyan "nagy lánggal ég" a rúzs szerelem. Még ez a 40 (a sok sötét és néhány "extrémebb" színnel) is inkább praktikus, nem pedig izgalmas és újdonság...Ismerem őket...Szeretem őket (már amelyiket)...Használom őket...De izgalmas, új formulákra vágytam, meg arra, hogy kicsit kilépjek a komfortzónámból, ami azt hiszem nálam nem egészen azt jelenti, mint általában az embereknél...Az esetek nagy részében nem sminkelek (nincs rá időm, folyton késésben vagyok), viszont teljesen kényelmesen érzem magam így is a bőrömben, és teljesen kényelmesen érzem magam a semmi nincs a fejemenből az összes sötét színt magamra kenem, amit leltem itthon váltással is...pedig valószínűleg nagyon néznek miatta...De végre elég önbizalmam van ahhoz, hogy TÉNYLEG azt csinálhassam, amit akarok sminkügyileg - amibe beletartozik, hogy hétfőn még arckrémet is elfelejtek felkenni, kedden meg sötétbordó szemsminket dobok fel sötét bordó rúzzsal. És nem tudok annyi értetlen pillantást kapni, hogy akár csak kicsit is rosszabbul érezzem magam a bőrömben, mert olyan jó érzés mindig, hogy volt időm foglalkozni a sminkemmel...Jöhetnek a "rád borult egy polc festék"-ek, jöhetnek a "mi van bemostak neked egyet"-ek és én csak mosolyogni fogok, mert végre valami kreatívat csinálhattam...Jó érzés...felszabadító...Bár már köze sincs a bejegyzéshez...

Szóval kanyarodjunk csak vissza a rúzsokhoz...Azt hiszem így év végére jól feltankoltam rúzsokból már, mert újra teljesen használhatóvá váltak számomra. Voltak pillanatok, amikor a nagy sminkkedvtelenségemben arra gondoltam, hogy kötelességtudatból mégis csak kennem kéne valamit...És aztán lebeszéltem magam róla, mert "mit fognak gondolni mások"...Mármint nem feltétlen az érdekel, hogy mit gondolnak mások, hanem azt nem akartam, hogy egyet értsek velük...Ha valami tetszik nekem (pl nagyon rövid haj - mint korábban többször volt), akkor bárki bármit mondhat, nem tudja kedvem szegni...Viszont ha valami nekem sem tetszik őszintén (pl egy béna formájú rövid haj, ami sajnos szintén volt korábban többször is), akkor mások negatív véleménye eszembe juttatja a sajátomat, és még jobban szarul érzem magam a bőrömben, mert folyamatosan emlékeztetve vagyok rá, hogy nekem sem tetszik a dolog...
Azt hiszem ezt a külsőséges témát már magam mögött hagytam teljesen, mert nem számít, hogy nézek ki (a szorongás belülről jön, és az nagyobb probléma, mint az, hogy nem tetszek másoknak esetleg - ami egyébként nem igaz, de néhány dicsérettől nem fogom jól érezni magamat)... Vicces személyes adalék (ami nem is vicces), a "nem lehetek teljes ember férfi nélkül" (mert senki nem lehet teljes ember egyedül) rokonom közölte, hogy a világ legszomorúbb dolga, ha az ember senkinek sem tetszik és senkinek sem kell és ő aggódik emiatt...Egy: az hogy neki nem tetszek (amit tudok, mert ugyanez a rokon van a sminkek, testékszerek és hajfestés ellen is), nem jelenti, hogy senkinek sem tetszek (és még ha tényleg senkinek sem "kellenék", ha magamnak tetszek, akkor minden rendben). Kettő: szerintem a világ legszomorúbb dolga, ha az ember kényszeresen állandóan másoknak akar tetszeni és megfelelni, és a nagy kétségbeesésében elfelejti, hogy NEKI mi lenne a jó.
A smink sem azért ad "plusz önbizalmat", mert "jobban nézek ki vele", hanem mert tökéletes vizuális reprezentációja annak, hogy még mindig képes vagyok kreatív dolgokra, ami nagyon boldoggá tesz, mert az utóbbi pár évben nagyon úgy éreztem, hogy ez el van nyomva...A gondolataimat szabadjára engedtem, szóval igazán felszabadító pár év volt így is, de szerintem elég sokszor panaszkodtam itt is, hogy szeretnék egy kreatív hobbit (is) megint...

Hosszú bejegyzés lesz, szóval ha szeretnétek látni az új ajakravalóimat, kattintsatok tovább! ;)