2018. április 3., kedd

NYX cosmic metals - Out of this world (teszt)

Sziasztok! :D

A mai bejegyzésben végre kicsit visszakanyarodok a blog eredeti témájához, még hozzá egy nagyon izgalmas termék tesztjét hoztam el. Az elmúlt időszak és a következő nagyon húzós lesz tanulás szempontjából, így bármit terveztem, valószínű, hogy semmiből nem lesz semmi, és nem vagyok abban se biztos, hogy nem ez lesz az egyetlen bejegyzés májusig - azért igyekszem írással tanulást halogatni, de mikor eleve írsz a tanulás miatt (most épp el vagyok öt prezentációval és vázlattal maradva, valamint a szakdolgozatomból nulla egész oldal van a 25-ből, és három hét múlva már le kell adva lennie), nem nevezném túl kikapcsolónak, hogy külön is írsz...xD

A NYX folyékony rúzsait általában nagyon kedvelem, és igazából bármilyen ajakkrémet, ajakszínező tintát (?) szívesen kipróbálok, ugyanis ezek rendszerint jóval tovább képesek fent maradni az ajkakon, mint a klasszikus rúzsok (amiket szintén imádok egyébként)...És így jutunk el az intenzív színek problémájához...vagy inkább az anyagi problémákhoz...Olyan szívesen hordanék "extrém" színű rúzsokat, ha rajtam maradnának - anélkül, hogy rémes összegeket kidobok rá...Nagy reményeket fűztem ehhez, ugyanis a soft matte ajakkrémjei is nagy kedvenceim lettek, itt is valami hasonló állagra számítottam - a névből kiindulva...hát...ezt nem igazán kaptam meg, ennek a terméknek sokkal inkább egy sűrűbb szájfény állaga van - ami nem túl szerencsés ilyen erős színeknél (mondja az ember, aki vesz még néhány sötét szájfényt, mert fotókon messziről jól is nézhet ki), a fedése annyira nem nyerte el a tetszésem, mivel még a piercing átforgatása nélkül is kicsit foltos, ezenkívül remek szájfény állagának köszönhetően előszeretettel csúszik le az ajkamról, illetve ragasztja össze azokat. A tartóssága egyébként jó lenne - kellő távolságból nézve egyáltalán nem kopik rondán, szépen türkizzé fakul, szóval, ha túl tudunk lépni azon, hogy eleve foltos, és elcsúszik, és hogy nem ihatunk/ehetünk vele, akkor 4-5 órát simán el van az ajkainkon.
A technikai részéhez érve: a tubus 4 ml terméket tartalmaz, amit őszintén szólva fogalmam nincs, most mennyi pénzért kapunk meg ($7.50), mivel nem most vettem - a lényeg, hogy napra kész információkkal tudjak szolgálni, nem? :D
Az aplikátor egy enyhén hajlított, klasszikus ferde szivacsos aplikátor, amivel nagyon kényelmesen lehet dolgozni, megfelelő mennyiségű terméket vesz fel, és egyenletes vastagságú réteget lehet az ajkunkra festeni vele - a foltosodás felkenés után kezdődik meg.
 Itt még volt remény, bár a szájfény már két helyen meglelte a szám szélét, szóval elindult szokásos felfedező útjára...
 Itt a pocsék fényviszonyok segítségével megnézhetjük, mennyire foltosodik az ékszer nélkül is magától az egész - nagyjából...40 másodperccel az előző kép készülte után...
 Itt már kezd úgy kinézni, mintha épp lefolyna rólam a szám, illetve mint láthatjátok a piercingen majdnem ugyanannyi szájfény van, mint az ajkaimon - illetve újabb csodás foltokat láthatunk...:D
Ez a kép némi ékszer takarítás után készült, de amint becsuktam a számat, újabb adag szájfény vándorolt rá - ha valami elvetemedett ötlet folyamán inni akartok vele, számítsatok a zöld foltokra...

Összességében: egy gyönyörű színű termékről van szó, és szájfényhez mérten azt mondanám, hogy tartós is, viszont az ajakkrém megnevezés elég erős túlzás (főleg a márka másik ajakkrém vonala mellett). Mivel a minősége miatt nálam a hordhatatlan kategóriába került, úgy gondolom csak olyankor fogom használni, mikor nem személyesen kell megjelennem valahol, nem túl sok ideig kell rajtam lennie, és véletlenül se tudja senki közelről megnézni az arcomat...Tehát fotóknál, videóknál, "videócsetnél" (ilyen szép magyarul). Nagyon sajnálom, mert reméltem kapok egy olyan zöld rúzst/ajakkrémet (bármi tartós dolgot), amit akár ki is tudok viselni, de nem tartom kizártnak, hogy még beszerzek néhány izgalmasabb színt így is közülük - nem mintha annyi fénykép készülne rólam, de lehet találok megoldást a tartósságra vagy a foltokra valahogy, lehet, hogy nem, de legalább néha fel tudom majd őket kenni.

Nektek van kozmikus ajakkrémetek? Ti kedvelitek? :D

Legyen szép napotok! :)
(Én pedig visszatérek a két holnapi prezentációmhoz - amikből szintén semmi nincs meg. xD)

2018. március 20., kedd

Bandák vs gyorsdivat

Sziasztok! :D

Az utóbbi időkben nagyon elszabadult a bandás pólós nyavalygás, szóval gondoltam kicsit késve, de itt vagyok én is a buliban - ahelyett, hogy a szakdolgozatomat írnám! Hát nem izgalmasabb online háborúkba kezdeni?! :D

Valamiért az alternatív embereket nagyon mélyen érinti, hogy a gyorsdivat lecsapott a bandákra...Amit megértek valahol, egyáltalán nem értek egyet a "szereted a pólón lévő bandát?" "miért, ez egy zenekar?" típusú dolgokkal, és elég gyakran előfordul...ugyanakkor, úgy gondolom ezt meg lehet lovagolni is, és ki kell használni a lehetőséget, amennyiben az adott cég nem lenyúlta a logót...Esetemben egy Misfits felsőről van csak szó, ami mint tudjátok az egyik kedvenc bandám...Bár a H&M korábban mellényúlt banda-logo lopással, ezúttal megnyugtató felirat várt a felsőn, hogy engedélyük van a felhasználásra - ami azt jelenti, hogy "megvették" a jogot rá, tehát amikor megveszem a felsőt, nem "ellopom" a bandától, hanem támogatok valakit, aki fizetett a jogtulajdonosnak...Máskülönben nem is vettem volna meg, tudok én rendelni máshonnan is (fogok is), de azért így mégis csak kényelmesebb hozzáférni...
Aztán jöjjön az önmentés és kifogás gyártás...bár a Misfits az egyik kedvenc bandám...Nem azért veszem fel a felsőt, mert szeretem őket...Ha az ember szeret egy bandát rengeteg módon támogathatja őket: megveheti a lemezeket, meg nagyjából bármit a merchstore-ból (légyszí valaki használható fordítást rá?), ha lehetősége van elmehet a koncertjükre...Számomra a támogassuk a kedvelt bandát ebben merül ki...Például a másik legnagyobb kedvenc bandám az Aurora, de nem igazán tetszenek a "mintáik" (még ha a piros punk tarajos kisvakondot rányomnák valamire meg is venném, imádnivaló, sőt, ha piros punktarajos kisvakond plüsst gyártanának, azt is megvenném :D), így megveszem a lemezeiket, ha el tudok jutni koncertjükre, megyek, de nem fogom felvenni a pólójukat...Ha ízléstelen módon akarnám reklámozni a kedvenc bandáimat, a homlokomra is írhatnék egy-egy banda nevet...innentől csak azért fogom hordani ezt a felsőt, mert TETSZIK A MINTÁJA. És ha megkérdezik, hogy miért vettem fel, ugyanezt fogom válaszolni...Ugyanis öltözködésnél talán az esztétikai értéket kéne szem előtt tartani, nem az eszmeit - mármint nyilván fontos más esetben, hogy ne legyen rád írva valami, amivel nem értesz egyet, de szerintem a divat első sorban felszínes dolog, és remek eszköz, hogy kifejezd a gondolataidat, de nem kell mindennek gondolatébresztőnek lennie, valami elég, ha szép.
És miért NEM vettem fel? Azért, hogy ismerkedjek, vagy hogy beszélgetést kezdeményezzek...Tehát, ha valaki odajön hozzám a jól megszokott hangvételű kérdésével (fintorgó utálatos, ezt is a plázából szalasztották, tuti nem ismeri a bandát), biztosíthatom, hogy vagy nem válaszolok, vagy azt mondom, hogy tetszik a minta...Nem fogok felsorolni időrendi sorrendben minden albumot, nem fogok top 5 kedvenc számot se felsorolni (vagyis egyébként a blogon lehet xD), nem fogom az összes zenész váltást ismertetni (őszintén szólva a napokban jöttem rá, hogy az egyik kedvenc számom az egyik kedvenc albumomon szerepel, pedig album alapján szoktam hallgatni őket xD), nem fogom megmondani, hogy milyen sminket viselnek a színpadon - na jó, de, ez kimondottan egyszerű kérdés. Egyébként nem tudom, mióta ilyen undok a "rockertársadalom", "az én időmben" mi még összetartóak voltunk, és nyitottak, nem egyből rátámadtunk mindenkire, akiről feltételeztük, hogy olyan szégyent csinál, hogy nem ismer egy bandát, mégis rajta van a felső...Egyébként kedvenc számot nem is tudnék mondani, kedvenc énekesnél is csak azért fogok Michale Graves-re szavazni, mert ő az egyetlen, akinek az összes többi zenei projektét is követem (meg imádom a hangját meg amúgy a kedvenc számaim az ő nevéhez fűződnek, a legjobb év '97 volt <3, meg az akusztikus Dig up her bones előadásán elsírtam magam, annyira gyönyörű - a Misfits verzió azért jobb, mert azon sose sírok xD) - na jó, egy időben a Danzigot is kedveltem, de túlságosan távol áll az ízlésemtől, és igazából a banda életét végignézve Danzig a kevésbé szimpatikus énekesek közé tartozott mindig, bár szörnyen hálás vagyok, hogy részt vett a Misfits megalapításában. Nos...egy 41 éves bandáról van szó (amennyiben nem csal a matekom, de ne higgyetek nekem, bölcsész vagyok xD), annyi idő alatt elég sok mindent kiadtak, és az, hogy tavaly előtt újra összeállt az eredeti csapat megdobbantotta a szívemet, de alapjáraton kétlem, hogy bárkinek el kéne számolnom a zenei ízlésemmel...Vagy magyarázattal tartoznék azért, hogy mi van rajtam...Senkinek sem kell...
Valószínűleg felesleges dolognak tűnhet ezen rágódni előre, de bizonyos csoportoknak tagjai vagyok, néha ismerkedek - ismerkedtem régebben xD - emberekkel (nem társkerestem, haverkodtunk)...És még mikor egy bizonyos csoportból írnak rád (aminek történetesen rock/punk/metal/goth/dark) van a nevében, megkérdezik, hogy milyen zenéket hallgatsz...Nyilván, tudnunk kell, hogy a metál melyik végét fogja meg a másik, nagy a szórás, ki kell deríteni, hogy hasonló stílusban mozgunk-e, remek kötődési alap lehet a közös kedvenc. És mikor mondom, hogy szeretek egy bandát...először visszakérdeznek, hogy tényleg? (Nem, kamuztam, hogy jó benyomást keltsek egy idegenben...) És még visszakérdeznek, hogy "és melyik albumukat hallgatod?" (Azt, amelyik a wikipedia felsorolás elején van, hogy ne kelljen gondolkodnom - nem a kedvenc számaimat minden albumról...xD) És ha nem mondok albumot (és albumcímekből semmit nem tudok, akármennyire kedvelek egy bandát), akkor tovább faggatnak, és néha nagyon idióta kérdésekig eljutunk, amire legszívesebben már rávágnám, hogy hazudtam, utálom a metált, hagyjanak békén - és általában az idióta kérdéseknél esik le, hogy szóba se kellett volna állnom az illetővel, és igazából támad, nem barátkozik...És ezek az emberek köztünk járnak...és ha még egy barátkozni szándékozó ember is vallat, mert ki van zárva, hogy azt szeretem, amit, mit várhatnék a gyors divaton felháborodott "nagyonrockerektől", akik nem is ismernek? (Nyilván az ismerőseim nem lepődnek meg azon, hogy ilyesmit hordok.)
Kezeket fel emberek, ti is azzal szórakoztok, hogy beléptek rocker csoportokba és azt hazudjátok, hogy szerettek egy zenekart, miközben nem?! :D

Ugyanakkor...bandás felsőt hordani úgy, hogy nem ismerjük az adott együttest nem "gázabb", mint véres szájjal neki esni annak, aki ezt teszi...Komplett bejegyzések és videók szólnak arról, hogy dühöngenek és különböző nem épp kedves jelzőkkel illetik ezeket az embereket a rockerék, mert hát mi a szart képzel magáról az a sok idióta pics, hogy majd divatból hordja a kedvenc bandám pólóját...Oké, előítéletek vannak, ebben megegyezhetünk, hogy mindenki előítéletes, és többnyire a másik külseje alapján építi azt, mert az van szem előtt...De mégis milyen jogon várja el bárki, hogy elfogadják az ő stílusát, amikor ilyen undorító módon neki áll ő is az "idióta tizenéves divatp*****nak"? Miért gondolja bármelyik alternatívabb stílust vagy szubkultúrát képviselő ember, hogy ő ezt meg teheti? Persze megteheti, de semmivel se lesz jobb, mint azok, akik nyolcvanszor rákérdeznek, hogy az adott illető most sátánista-e vagy kit gyászol? Csak gondoljatok bele, mikor ti elvárjátok, hogy ne szóljanak bele az esetleg extrémebb külsőtökbe, akkor nem az a minimum, hogy ti se szóltok be a másiknak, csak azért mert divatból csinál valamit? Sőt, sajnálom, hogy tőlem kell megtudnotok, de a különleges hópihék is csak divatot követnek...nem a mainstream divatot, de divatot, ha mélyebben beleásnak a dolgokba, akkor nem csak öltözködési divatot, hanem eszmei divatot is...Az, hogy valaki valamilyen szubkultúrát követ az nem teszi értékesebbé őket, mint a normakövetőeket - csak úgy szólok...Persze, fontos, hogy számotokra eszmei érték, meg minden, de nem lesztek jobb emberek, hiába gondoljátok úgy, hogy ti vagytok a faszagyerekek, mert nektek ESZMÉK állnak az öltözködésetek mögött...Ez semmit se számít, sokkal fontosabb, hogy hogy álltok a többi emberhez...Bosszanthatna engem is, de ez csak divat, majd elmúlik, valószínűleg elég gyorsan, ez van, egy-két éven belül eltűnnek a bandás pólók a divatból, és visszakapjátok...Ha nem csak a saját választott szubkultúrátok divatját követitek, akkor néhány ember, akik szerint menő egy-egy motívum nem fogja megrengetni a szubkultúrához fűződő viszonyotokat...Ha meg csak az alternatív divatot követitek, akkor - rossz hírem van - UGYANÚGY csak egy divatot követtek...csak ti másikat (ami nem jobb semmiben a mainstream divatnál...más, a SAJÁT ízlésetekhez igazított, de általánosan nem jobb vagy értékesebb)...Ahogy ti is átvesztek dolgokat az ő öltözködésükből, úgy ők is a tieitekből...A kedvencem mondjuk az volt, amikor "én se vásárolok *tetszőleges gyors divat boltban*, csak azért mert adnak fekete cuccot ott" - pedig megtehetnéd, amennyiben nem elvi kérdés, hogy "nem akarsz nagy cégeket támogatni", nyitottnak kell lenni, ugyanis nem attól leszel stílusos, hogy magadra borítod a fél Rockpince kínálatát, hanem, hogy minden üzletben megtalálod azt, amit be tudsz illeszteni a saját stílusodba...De talán az a legdurvább, hogy ezt több ember is érvként használta...és én megint azokat védem, akikkel nem értek egyet...Értelmes vitában mondjuk nem állnék mellette, de ez a tépjük egymást dolog szokott többnyire menni, és egyik oldallal se értek egyet...Mit szólnátok ahhoz, ha például nem a ruhája alapján válogatnánk meg, hogy hogy beszélünk az emberekről? Nem kell undoknak lenni valakivel csak azért, mert felvett egy felsőt...:D

Imádnivaló, ahogy az emberek harcolnak a felszínesség ellen, miközben ugyanolyan felszínesek, mint a többi...De talán a legborzasztóbb, hogy már elfelejtettünk nyitottan hozzáállni a másikhoz...Nincs olyan ember, aki értelmesen, nyitottan kérdezne rá az ilyesmire...mindenki gyanakodva, fintorogva méregeti a másikat...A divatkövetők, akiknek nem jönnek be a bandás pólók azért, mert még nem vetkőzték le magukról a sztereotipizáljuk a rockereket dolgot, a rockerek meg a rejtőzködő divatkövetőket keresik a bandás pólók alatt...
Nekem van javaslatom, hogy oldhatnánk fel ezt a feszültséget...Ha valamit nem tudunk elfogadni, szarjuk le...Ez csak öltözködés, árt neked bármit? NEM...úgy mellesleg gondoljátok, hogy rossz híreteket keltené néhány divatkövető ember? GG Allin szarral kenegette a közönségét és magát, és szétverte a saját fejét a színpadon, Danzig is verekedett már rajongójával, Marilyn Manson koncerten belerúgott John 5-ba, Kurt Cobain gitárpusztító összeomlásait, Sid Vicious feltételezett késelését nem is említve...és ezek még csak a kedvenceim (illetve az utóbbiak a leggyakrabban hordott logok...)...Ezek után komolyan úgy gondoljátok, hogy valaki egy mosolygós szmájlival rossz hírét kelti egy heroinfüggőnek? Ne értsetek félre, én értékelem a művészetüket, tetszik, amiért állnak, nincs bajom azzal, ahogy állnak, de amikor a Slipknot egyik tagja leszakítja a védőkordont, az tényleg nem kelt rosszabb hírt, mint valaki Slipknot pólóban, mert a Dead memories című számot nem kapcsolta ki és már Slipknot rajongónak számít? (És itt kell szégyenteljesen beismernem, hogy nem emlékszem, melyik maszkos változik fenevaddá a színpadon...de az egy érdekes koncertfelvétel volt...illetve azt, hogy imádom azt a számot, mert imádom Corey hangját...)
Egyébként is valószínűleg nincs az a cuki szmájli, vagy "kemény koponya" logo, ami a divatembert megtartaná, ha ezeket a dolgokat tudná...Megijedne tőle, megpróbálna elhatárolódni, és többet nem venne fel ilyesmit, mert a pusztítás annyira idegen tőle...Szóval amint tudna rosszat mondani az adott bandáról, többet nem is kerülne szóba az adott banda, mert már nem képezné a ruhatárának a részét...és ezzel együtt az életéét se...

Amúgy is sokszor a legdivatosabb számaik a legszerethetőbbek a zenakaroknak...Nekem speciel a Smells like teen spirit nagy kedvencem, nem azért, mert ez az egyetlen számuk, amit ismerek (hanem mert szinte gyakorlás nélkül rögzítették, és rengeteg Nirvana szám csaknem egyforma, és ez még a nonszensz szövegvilágával is felüdítő, mostanában folyton őket hallgatom, mert olyan hangulatban vagyok, szóval hamarosan Ti is velem fogjátok hallgatni őket). Viszont sokan hatalmas Nirvana rajongóvá válnak, mert ismerik ezt az egy számot, meg hát tetszik a logo...És ez rendben van...legalább ismernek egy számot, örüljünk neki! És ahelyett, hogy fejvesztéssel jutalmazzuk a nyitottságot, álljunk hozzájuk kedvesen, javasoljuk a kedvenc számainkat meghallgatásra, vagy ilyesmi...lehet inkább leveszik a felsőt, lehet megkedvelik a Nirvanat - kíméljétek az élő felvételektől, én valamelyik nap egy tömegverekedősebb gitárzúzós koncertfelvételt láttam, azt valószínűleg nem értékelik, bár nem mondanám, hogy különösebben felkészületlenül ért (vagy, hogy meglepett, nem vagyok Nirvana rajongó, nem sok koncertfelvételüket láttam, de GG Allint úgy kedveltem meg, hogy az első negyven másodpercben odaszart a színpad közepére, majd az egyik nézőjébe törölte a fenekét, miközben a nem épp visszafogott nótáik közül üvöltött egyet, ennek ellenére kitartottam, még örültem is, hogy valaki sokkol valamivel, de aki a szmájli miatt kedveli a Nirvanát, az nem fogja díjazni szerintem)...Ugyanannyi energia lecseszni valakit a ruhája miatt, mint elmondani, hogy ez a kedvenc albumom, ez a kedvenc számom, hallgasd meg te is és mondd el, hogy tetszett...Lehet nem hallgatják meg, de ez nem számít, az számít, hogy te nem vérengző fenevadként álltál hozzá a pólója miatt...hanem értelmes emberi élőlényként, és még jobb hírünket is kelted, hiszen nem az a bunkó voltál, aki rátámadt a ruhája miatt, hanem az, aki próbált barátkozni vele...Amúgy is jobb ez a hozzáállás, mert ha meg kedveli a bandát és úgy van rajta a felső, szereztél egy új barátot, és meg tudjátok beszélni a kedvenc számaitokat - tudom, magam ellen írok, de sok bandás pólós ember van, tudtok úgy barátkozni, hogy nem szóltok hozzám...Viccet félretéve, ha velem kedvesek, akkor én is kedves leszek, akkor is, ha nem akarok barátkozni, és valószínűleg el is beszélgetnék a kedvenc dalaimról, ha érzem, hogy normálisan állnak hozzám...Annak ellenére is, hogy nem ismerkedési célból veszem fel az adott felsőt...

Ti hol álltok a banda-gyorsdivat háborúban? :D

2018. március 4., vasárnap

Februári zsákmányok

Sziasztok!

A mai bejegyzésben a februárban szerzett/kapott dolgok kapnak helyet. Február elején volt a névnapom, így néhány remek dolgot kaptam rá - illetve volt, akitől pénzt kaptam, miután megvettem magamnak a névnapi ajándékot, mi mindig úgy ajándékozunk, hogy bevásárlunk, aztán "átveszik" a rokonok tőlünk...így mindig mindenki azt kap, amit szeretne, és nem pénzt adnak mégse...A hónap túlnyomó részt "lakberendezésről" szólt, ugyanis elkészült a szobám, így többnyire ilyen dolgokat vettünk...A képekről lemaradt egy nagyon puha, fekete pléd a JYSKből, ami 10000 forint helyett csak 3000 volt, illetve egy szőrös szürke szőnyeg, ami 6500 volt 11000 helyett a Diegoban. Ezeket nehéz lett volna lefotózni, ugyanis a puhaság nem látszik annyira jól, mint amennyire érezni lehet. (Illetve vettünk jó néhány ruhát is még, amikre volt egy ötletem, hogy mutatnék meg, de sajnos nincs annyi időm, hogy mindent lefényképezzek...Pedig ismét néhány érdekesebb dolog is jött a jól bevált, kopós alapdarabokon kívül - és késztetést érzek, hogy megmutassam a ruhásszekrényem, mert a folyton ruhát vásárolok úgy hangzik, mintha borulna rám a szekrény, közben szó szerint három polcnyi ruhám van, meg egy beakasztós szekrénykém - mármint nem panaszkodok, nincs kevés ruhám, de annál azért kevesebb van, mint amit az ember elképzelne ennyi vásárlás mellett...:D)

Az első két zsákmányom ez a két "téli" gyertyatartó és gyertya...Előbbi 750 Ft volt, utóbbi 80 (nyolcvan) forintba került...Számomra ezek inkább egész évesek, de a téli leárazáson jól jártam velük azért. :D
Kaptam két olyan muszmót, ami nem bánt, ezek "húsvétiek", taupe színűek, nálam szintén egész éves díszek lesznek...És bár nem tartozik ide, muszáj kipanaszkodnom magamat...Tegnap mentem le nyuszihoz, általában rám támad, szóval mindig odaadom a karomat, hogy azt rágja (kevésbé fáj, a lábam "érzékenyebb")...öntöttem neki a kaját, mikor valami nagyon puhát éreztem a sarkam felett, de hát nem dobhatom el a poharat, hogy elkergessem, nem? Aztán a puhaság fájni kezdett, és mire felértem két csodálatos véres gennyes seb lett rajtam...mivel nagyon vékony a lábszáram, elég nagyok lettek, éjszaka felkeltem arra hogy fáj, annyira fáj csak, és minden szösz beleragad...Ma mentem le a nyuszihoz gondosan ügyelve, nehogy túl közel kerüljön a sebemhez, nézem, a másik lábfejem vérzik...muszmóka a nagy muszogás közepette nem megsebezte a másik lábam is?! Húsz éve nem eszek húst, mi a francért vagyok ÉN az egyetlen, akit mindig bánt?!
Lett egy taupe színű ékszertartó fácskám madarakkal is, bár rátenni ékszerem nincs még...Nagyon jó minőségűnek tűnik, nem "gagyi műanyag", az alján filc csúszásgátló van, ami szerintem nagyon praktikus és kényelmes. 3200 Ft volt, a Möbelixben - ha jól emlékszem.
Az egyik névnapi ajándékom ez a csodaszép lemez óra volt, ami mindössze 4500 forintba került (plusz szállítási költség 1500). Ez nem kattog, hanem folyamatosan zúg, és legelső éjszaka nem tudtam aludni tőle, mert néha hangosabb, néha halkabb volt...másnap megfigyeltem: mikor lefele megy a mutató, sokkal hangosabban zúg, mint amikor felfele...Illetve folyamatosan megy körbe a másodperc mutató, nem szaggatottan - ennek nem tudom, mi a jelentősége, csak arra az esetre figyelmeztetlek benneteket, ha hasonlót szeretnétek, rengeteg különböző stílusú volt, és két sötétítő közé került, amik szürke alapon fekete fák, szóval szerintem ez illett az én szobámba a leginkább.
Az utolsó ez a csodálatos Poe's raven szoborka az Alchemy England (Alchemy Gothic? - még mindig nem tudom a márka nevét xD) kínálatából. Nagyon szépen kidolgozott szobrocskáról van szó, a három könyvből kettőnek Poe novella címe van (a gerincére írva), és nagyon tetszik, hogy a koponya felülete nem egyenletes, hanem apróbb lyukak is vannak néhol a fejen (direkt), így sokkal realisztikusabbnak tűnik...Illetve ott van a csodás holló, aminek a tollait meglehetne számolni, a lába is texturált, és a szemen és orrlyukon kívül még nyelvecskéje is van...Egyszerűen csodálatos ez a szobor! :D
Volt egy Antikvárium rendelésem is. Frank Baum The wizard of Oz című könyvét szereztem be angolul, OROSZ előszóval...A kedvenc versem miatt a Great Tales and Poems of Edgar Allan Poe kötetet is beszereztem, amiben novellák és versek vannak (és amit csomó korábbi képen láthattatok már xD) - valamiért meggyőződésem, hogy egyszer nettelen maradok, és nem akarom, hogy ne legyek képes eredetiben olvasni a kedvenc versemet. Ajándékba Joe Alex Ördögi játszma című regényét kaptam, ami egy detektív regény, és még a hátán lévő fülszövegben lelövik az egyik rejtélyt, amit meg fognak oldani a könyvben...Tudom, sok detektív regény és krimi arra épül, hogy az olvasónak a kezébe adják a megfejtést előre...
Végül újra vettem a szokásos hajfestékemet, ami a Kallos Glow gyöngyszőke árnyalata, és vettem egy Rossmannos zsepit, mert olyan aranyos lámás a csomagolása - nem kell sok, hogy levegyenek a lábamról...
Nagyjából egy év keresés után feladtam a reményt, hogy valaha megszerzem a Balea víz spréjét, szóval vettem helyette egy Isana márkájút...Ezenkívül úgy gondoltam, a trópusi illatú Balea szárazsamponnal is megpróbálkozom (mindig Balea szárazsamponokat használok). A cuki mosómacis, közönségszavazós tusfürdőből is szereztem egyet, és még az essence kiárusításon is okoztam károkat...Semmit nem akartam venni, illetve idén fél áras, nem 350 forintos akciók voltak, így 250 és 375 forintért beszereztem egy sminkeltávolító kendőt és egy mini micellás vizet...Ezek jók lesznek utazáshoz, vagy csak úgy, nem érdekel, igazából nagyon olcsók voltak, és sminklemosó alkalmatasságokból sose elég, ezért vettem meg őket...:D

Ti miket szereztetek februárban?:D

2018. február 23., péntek

Hogyan tárolom a könyveimet?

Sziasztok! :D

Hát eljött ez a pillanat is...most végre megmutatom, hogy hogyan tartom én a könyvecskéimet...:D
Nem túlzok, ha azt írom, évek óta szeretném ezt megosztani veletek, ugyanis akárhányszor hasonló jellegű posztot írtam, sose tudtam értelmesen elmagyarázni a módszereimet...Most, hogy végre felújították a szobámat (is) és berendezkedtem (többnyire, igazából még mindig feltekert szőnyegeken zsákokon és dobozokon kell átlépkedni, de a könyves polcom rendben van - nagyjából), gondoltam itt az alkalom, hogy megmutassam...na meg...magamat ismerve pár hónapon belül telepakolom lomokkal a polcokat...A kipakolászás közben, mikor végre átláttam, hogy mim van egyúttal szelektáltam is, több, mint 60 könyvtől váltam meg, amiknek egy része dobozba került a pincében, egy része pedig anyához került, hogy használgassa...így is sok felesleges könyvet megtartottam, de egyelőre bőven van helyem, szóval egy darabig még maradhatnak...
Igazából a képekről egy polcot lehagytam, mert annak a polcnak csak a fele könyv, a másik fele lom, illetve néhány könyvem hiányzik is, ugyanis még a nappaliban vagyok, és vannak könyvek, amiket használok, és kihagytam nekik a helyet...Egyúttal pedig szét is nézhettek, hogy milyen könyveim vannak - jelenleg...:D
Anya szerint a ronda (antikvár) köteteket a szekrénybe kéne rejtenem, de én kedvelem őket is, szeretem őket is a polcomon látni, szóval valószínűleg nem lesz olyan esztétikus az összhatás, mint más könyves embereknél - illetve azoknál az embereknél, akik könyves blogot/csatornát vezetnek - de csak azért mert öregek, és szakadtak, még nem zárhatjuk el őket...:D
Illetve egy közérdekű bejelentés: azt hiszem, nyugdíjazom a fényképezőmet, mert megbízhatatlan, és csak úgy zabálja az elemeket - a telefon jobb minőségű képeket csinál, de hiányoznak a beállítások (mármint vannak beállítások, de azért a fényképezőmet sokkal inkább személyre tudom szabni), szóval...még nem biztos.

Kivételesen a kedvenc polcommal fogom kezdeni, mert túl izgatott vagyok ahhoz, hogy ne ezzel a polccal kezdjem...
Ez az "amerikai horror polc" - mondjuk...nem tudom...A felső polcomon két spoiler is van...ugyanis egyrészt, vettem magamnak egy angol Poe könyvet (kimondottan a kedvenc versem miatt, hogy meglegyen nyomtatva is), másrészt névnapomra azt a gyönyörű Alchemy England szobrot kaptam - amiről majd a megfelelő posztban láthattok közelebbi képet...De nem gyönyörűséges?! IMÁDOM!
Ezen a Poelcon egyébként - igen, ezt csináltam, ne utáljatok xD - az összes Poe kötetem van balra, jobbra pedig három Lovecraft kötet kapott helyet...Ennek még elég csupasz a hátacskája, oda még jönni fog egy Lovecraft könyv, hogy teljes legyen a gyűjtemény. :)
Alatta a King könyveim találhatóak, előbb a kemény fedelesek méret szerint sorbarakva, majd a puha fedelesek kiadás és abc szerint (első kettő a legrégebbi kiadás, aztán az utolsó előtti legújabb kiadás, utána az eggyel előtte lévő kiadások találhatóak ABC rendben - és igen, nagyon bosszant, hogy A búra alatt 2, 1 számozású), aztán a King-Hill páros kötetecskéje vezet át a két Hill könyvemhez (akit mint kiderült, nem is szeretek), utána az Az angol verziója látható, illetve egy Sherlock kötet, amiben több szerző munkája (Kingé is) megtalálható...Innen hiányzik egy kötet, de szerintem annyira nem feltűnő a képen, mint élőben.
A horror polc alsó része ez a szekrény, aminek sikeresen kiürítettem az alját, ahova majd iratpapucsok fognak kerülni, ha eljutok addig...A felső polcon a szekrényben a kottáim találhatók (gitárhoz és zongorához), aztán néhány tankönyv, amitől nem volt szívem megválni, végül az évkönyveim és egy pár random "tinikönyv". Alatta a megmaradt mesekönyveim, illetve azok a kis vicces könyvet vannak, amiket 150 forintért lehet megvenni, ezt gondosan eltakartam a rombolós naplóval, illetve a kutyás füzettel. Mellette a polcon olyan szótárak vannak, amiket nem igazán használok (pl ezer éves orosz szótárból kettő is), a kaktusz neveléshez szükséges könyvem, illetve tankönyvek, amiket néha előveszek - a gimnáziumi tankönyveimet többet használtam egyetemen, mint gimnáziumban (mivel ott egyáltalán nem használtam, másfél év után tudtam meg, hogy vettünk irodalomkönyvet egyáltalán xD). Alatta a "tudományos" könyveim vannak, a barangolás sorozat és a mi micsoda sorozat néhány tagja (a tudtad-e sorozattól és rengeteg állatos és történelmi könyvtől is megváltam), különböző állatos és történelmi könyvek, ugyanis régen nagyon érdekelt a történelem is...meg minden természettudomány...Ezeken kívül Magyarország alaptörvénye illetve a Romániában szerzett tárlatos kötet van ott...:D
Ezek mellett van a könyves polcom, aminek öt polca van, amiből három és felen most könyvek vannak, a maradékon pedig lom - ezen dolgozni fogok...Egyébként ami lemaradt a képről, az hat nagyon terjedelmes, állatokról szóló tudományos kötet - nem tudom, ezt is lexikonnak hívják? Azért kerültek oda, mert máshova nem fértek volna egymás mellé, én meg egy sorozatot se fogok szétválasztani.
Itt legfelül a Harry Potter sorozat indít, aztán a Rémálom könyvek, és egy másik könyvmolyképzős kötet található...Mellette egy lengyel krimi, amellett Wells kötetkéje, ami mellől hiányzik három könyv, viszont addig egy papírdobozzal kitámasztottam őket és Drakula kastélyát préseltem be (ami egyébként a Drakula mellé fog kerülni a sarokba, ha a három könyv beköltözik). A kastély után Kipling sci-fi/fantasy gyűjteménye jön, utána meg az Európa kiadós könyveim. Ezekután a Stoker-sarokhoz értünk, ahol A fehér féreg fészke Dracula és Drakula közé van szorulva - és igen, zavar, hogy az angol Dracula fordítva írja a nevét, és az is, hogy nem egymás mellett vannak.
Az alatta lévő polcon a Könyvmolyképző pöttyös könyvei vannak...Az alaptaktikám, ha a könyvek mérete egyezik, hogy előbb a kemény fedelesek, aztán a sorozatok, aztán az egyéni könyvek - és ezt kiadás alapján elosztani...Így nálam a Csitt csitt indít az első kettő kemény borítású, szóval nem volt kérdés, aztán betűrendben jön három másik sorozat (amiből egy csonka - MÉG), utána név és szín szerint jönnek a különálló Vörös pöttyösök...A polc végén a négy Hard selection kötetem van, amiből az első kettő a Vérmacska két része (jó számozással), aztán szín szerint Lindquist és Wang következik.
Az alatta lévő polc eleje a "krimi sor"...Itt Agatha Christie kötetekkel indítok, két "újjal", illetve néhány antikvár darabbal (szomorú történet, nem bírták a zsákokat, így néhánynak vissza kellett ragasztanom az első borítóját, és volt, aminek teljesen el is hagytam az elejét), utána egy másik amerikai író krimije, majd újabb lengyel krimi következik, ami után a Cook könyvek vannak, illetve az antikváriumból ajándékba kapott kötetek, illetve egy nagyon szakadt (szintén műtött elejű, papótól menekített) King könyv is van (inkább detektívregény, nem horror)...Ezután jönnek az állatos/kutyás történetek, amit egy újsághoz kapott könyvsorozat követ, ami nagyon gagyi (egy Alkony/at/ rajongó lányról szól, akinek a szomszédja vagy vámpír, vagy nem, de szerelmes bele - és még így is jobban tetszik, mint az Alkonyat tetszett xD), majd néhány Fiúk kizárva kötet, amiket én nagyjából tíz évesen olvashattam, és határozottan úgy emlékszem, hogy imádtam (ezek a sajátjaim, de könyvtárból vettem ki többet is, hogy követhessem a boszorkányok kalandjait - szerettem a Witchet is, azok a könyvek a pincébe kerültek xD túl sok van belőlük). Néhány Pony Club kötet megúszta a szelektálást, ezek az izgalmasabbak, bár meglepve láttam, hogy amit anno a Pony Club kiadott kötet, azt most a Könyvmolyképző kiadó elkezdte kiadni megint (Heartland, az a kötet a pincében végezte, de majd lehet még egyszer átnézem őket, hogy van-e valami, amit szeretnék megtartani, többnyire különböző sorozatok, amiket nem akarok, mert nem teljesek...meg van, ami nagyon unalmas volt xD). Mellette van a Lányok könyve, ami nagyon aranyos, extrémen fiatal tizenéveseknek biztos szórakoztató, én mosolyogni szoktam elővenni, mellette Nat Geo újságok, illetve képregények vannak - méret alapján iderakosgatva.
Ez a tanulós szekrényem alja, ugyanúgy néz ki, mint a fentebbi szekrény - csak itt a szekrényben a füzeteim, tolltartóm, egyéb iskolai dolgaim vannak. Itt alul az összes CD-m van - túlnyomó részt Hammer újságokból, de van olyan Hammer kiadás, amit a Media Marktban vettem...meg volt, amit netről rendeltem, meg vannak, amiket szintén újság nélkül vettem máshol...
Felette azok a könyvek találhatók, amiket én "tanulás kiegészítő könyveknek" nevezek...néhány szótár, illetve a némethez szükséges tankönyvek, és "egyéb" segítő könyvem van - innen egyébként hiányzik egy németes könyv.
A felső rész a tanulós polcom...
A felső sorban kötelező, vagy erősen ajánlott olvasmányok vannak, amiknek egy részét saját szórakoztatásomra vettem, mert én már csak ilyen vagyok (az előtérben a ballagási papiruszom van xD). Először az Európa kiadós kötetek vannak, betű rendben - illetve a legelső a legszebb könyvem, Stendhal Vörös és feketéje, és utána a diákkönyvtár könyvei vannak betűrendben szerző szerint, illetve szerzőn belül is betűrendben...Utána a Talentum diákkönyvtáras könyveim vannak, amikből igazából csak egyet olvastam el (Aranyember) és egyet elkezdtem olvasni (Lassie hazatér), de azt félbehagytam, mert unalmas volt - pedig imádtam az állatos történeteket mindig...Ugyanez volt a többivel is, vannak kötelezők, amiket én se szeretek, Petőfi Helység kalapácsával meg úgy jártam, hogy kellett volna érettségire, és azt se tudtam, hogy megvan nekem...szóval ezek a könyvek teljesen újak és olvasatlanok...Mellette egy örökölt Pál utcai fiúk van, ami mellett a darabokból álló Egri csillagok, néhány Móra könyv, és egy Moliére, aminek szintén nem tudtam a létezéséről...pedig tudtam volna használni (miután papó meghalt, lecsaptam rá, hogy ne dobják ki, de annyi koszos, öreg, szakadt könyvet hoztam el, hogy én se tudtam, miket)...Mellette van az ember tragédiája - amit szintén szeretek - aztán Frakk, a macskák réme....Ezt követik a régi pöttyös/csíkos könyvek, itt néhány Szabó Magda illetve egy Fehér Klára van. Ezután van az új könyvem, és két antikváriumos ajándékkönyv, ami Vörösmarty összes (és mikor órán a tanár Vörösmarty verset kért, egyet se tudtam mondani - a Szózatot nem mertem, mást meg nem tudtam, Aranyt jobban szerettem xD). Utána van egy Erdélyi Karácsony című gyűjteményes kötet, amiben különböző írók/költők munkái vannak, ezt a Keménykalap és Krumpliorr követi, majd két Ciceró diákkönyvtáras könyv jön, majd a Móra kiadó különböző könyvei...Úgy, mint Fekete István (aki hatalmas kedvencem volt), ifjabb F. I. (ifjabb Vuk kalandjaival, ami egy pocsék könyv volt), Lázár Ervin, Bálint Ágnes megint (a Szeleburdi családdal, nagyon jó könyv, vicces, szórakoztató, csak az állataikat sajnáltam, de bármikor újra olvasnám, nagyon élveztem - a gyerekirodalmat jobban kedvelem, mint a fiatal felnőttet, ez mennyire gáz? :D). Ezt követik a saját Janikovszky könyveim, többnyire könyvtárból kölcsönöztük őket...itt van gyerekkönyv, angol gyerekkönyv, illetve a felnőtteknek szóló könyvei közül is, ami elképesztően fantasztikus, olvassatok Janikovszkyt!!! Mellette meg a "felnőtt gyerekirodalom" néhány képviselője van, úgy, mint Kis herceg, Micimackó, Bambi gyermekei (ami a Bambi folytatása, amin mindig sírtam - a Dumbon is sírtam...az Oroszlánkirályon is, sőt még a Vukon is...meg a Szilajon...valaki filmeken /khmm Titanic/ sír, én meg rajzfilmeken/gyerekeknek szóló könyveken...mindig is érzékeny voltam, és imádtam az állatokat, ne tudjátok meg, mennyire megviselt az ilyesmi). Az utolsó könyvecske az egy kakukktojás, ez egy szakácskönyv, ami azért van itt, mert ha eltenném, félek, hogy elfeledkeznék róla - egyébként ez a polc is foghíjas, egy kötet hiányzik.
Az alatta lévő polc a VALÓDI tanulós polcom...Az első kupacban láthatjátok, hol történik a CSODA (és a szakdolgozatom), ez a mini Kassák könyvtáram, az elején tanulmánykötetek vannak róla (néhány már darabokban, annyit használtam), utána pedig a saját munkái közül van néhány. Ezt követi két olyan filozófiai alkotás, amit én inkább irodalminak tartok (Voltaire Candide-ja és Arisztotelész Poétikája - igaz utóbbi nálunk "tankönyv"). Aztán egy kis lyukacska van, ahonnan egyrészt saját kötetek hiányoznak, másrészt a könyvtári könyveket itt tartom, hogy szem előtt legyenek (mindig egy rakat van nálam, most csak négy xD), ezt az űrt Tatjuska tölti be. A másik, jelentősen kisebb kupac a konkrét filozófiai kötetekből áll (nagyon szeretném Kandinszkij Szellemiség a művészetben című kötetét is magaménak tudni, mert nagyon élveztem, és érdekes volt, és bármikor újra olvasnám, szóval neki akármennyi könyvem lesz, fent fogok tartani egy üres helyet itt). Először Ingarden irodalomról alkotott kötetét találjuk, amit egyébként szintén nagyon szerettem olvasni, ezután van Schopenhauerünk az Életbölcsesség/Szerelem, élet, halál című kötettel, akivel nagyon nehezen indult a kapcsolatunk (csöppet nőgyűlölő, nehéz így szerelemről tanulni), de a végére nagyon megkedveltem...Ezután jön A lét és a semmi, ami a legjobban befektetett 4600 forintom volt (egy kilót nyomott, eléggé feltornázta nekem a postaköltséget), nagyjából minden órán használni tudom, illetve beadandókhoz is szívesen nyúlok érte, illetve volt hat olyan órám, ami ráépült, és egyébként ezenkívül is szeretem Sartreot, szóval vagyok olyan elvetemült, hogy néha érte nyúlok, és csak úgy "saját szórakoztatásomra" olvasgatom, és jegyzetelek magamnak - nem tudom, ez mennyire normális? Az utolsó kötet pedig a Hiány és létteljesség, amit az egyik tanárom írt, és bár általában ilyesmit nem csinálok (minden tanáromnak érdekel a munkája, mivel alapjáraton olyan kutatási területeik vannak, amik engem is izgatnak, de talán ez a kötet boncolgatja az engem leginkább érdeklő problémát, illetve ebben a félévben hasznát is tudom venni Magyar filozófiatörténeten), de úgy éreztem, ezt a kötetet be kell szereznem, mert néha kellenek a könyvek...A könyves kívánságlistám egy részét azok a kötetek teszik ki, amiket már elolvastam online/kölcsönözve, de szeretném magaménak tudni, hogy időről időre elővehessem idézetek miatt pl (gyakran megesik velem, hogy eszembe jut egy parafrázis, és addig nem nyugszom le, amíg nincs meg a konkrét idézet...Orwell Állatfarmjának így törtem félbe a gerincét - ragasztásra merőlegesen).

Ti hol tartjátok a könyveiteket? Mennyi könyvetek van? :D

2018. február 20., kedd

TOP 5 legmegterhelőbb olvasmányom

Sziasztok! :D

Ma egy rendhagyó listával készültem...A könyvek mindenkire hatást gyakorolnak...különböző személyiségű egyénekre különböző könyvek különböző hatásokat...Néhány intenzívebb, néhány teljesen felejthető...Miután összesen négy nap alatt végigolvastam öt könyvet a kortárs ifjúsági irodalom gyöngyszemei közül, kimondottan elbizonytalanodtam, hogy tudok-e úgy könyvet olvasni, hogy ne legyek távolságtartó vele (úgy mellesleg a karakterek kidolgozatlansága siralmas volt ilyen lapos könyveket még nem fogtam kézben, majd írok róluk egyszer)...nyilván szakmai ártalom, vagy mi a szösz, nem feltétlen tudok belehelyezkedni a történetekbe...Nem segít a helyzeten, hogy a karakterek gyakran szörnyen bosszantóak és akármennyire erőlködök nem bírok azonosulni velük, és néha azt kívánom, bárcsak egy horrort olvasnék, és megölnék az adott szereplőket - bár természetesen mindig mindennek jól kell végződnie, így az izgalmasnak szánt részeknél se tudok izgulni, mert a vége úgyis jó (és sose csalódok).
Viszont éppen ezért kedvelem azokat a könyveket, amik megviselnek...A nyers logika, nem tud kirántani az érzelmeimből, így ezen a listán az az öt könyv lesz, amit nagyon kedvelek, azért, mert nagyon megviseltek...Hogy lehet kedvelni, ha valami megvisel? Nos...ha időm engedi (ami mondjuk nem annyira gyakori), és éppen nagyon magam alatt vagyok (ami mostanában viszont elég gyakori), akkor az ősi "kutyaharapást szőrével" elven haladva, valami iszonyatosan terhelő könyvhöz fordulok...Valamihez, ami sokkol - szeretem, ha az alkotások sokkolnak, szeretem, ha a művészek sokkolnak - még jobban szeretem, ha valami akkor is ki tud rántani magamból, mikor magamba fordultam...Illetve mindig igyekszem a problémámhoz legközelebb álló problémával küzdő köteteket kiválasztani.
Persze utána mindig a könyv hatása alatt szidom magam, hogy remek, most már végképp ki vagyok, de hosszú távon azt hiszem mindig segít, hiszen a könyvek, akármilyen történettel jönnek mindig adnak valamit, ami mentén el tudsz indulni később...Illetve a listára rákerül minden megviselő könyv nem csak az érzelmileg leharcoló kötetek is...Lényegében azokról van szó, amiket sokkal lassabban tudtam csak elolvasni a kelleténél, akármennyire is tetszettek.

1. Stephen King - Állattemető
Nem tudom, hány listára tudom még felírni, de ez lesz a kezdő kötetünk itt is, mivel tudom, hogy már sokat emlegettem, és nem kell sokat írnom róla...Ez az a könyv, ami olyan szépen szétszedi az emberi természetet, és olyan rosszkor került a kezembe, hogy nem tudok sírás nélkül beszélni róla...Mármint egyáltalán nem tudok beszélni róla, elszorul a torkom és érzem, hogy semmi nem fog kijönni belőlem...Nem túl felemelő érzés rájönni, hogy te vagy Louis és folyamatosan próbálsz életben tartani olyan dolgokat, amik már nem élnek...És az ő "küzdelmei" a halál ellen - de leginkább önmaga ellen pontosan azt tükrözték, amivel én próbálkoztam akkor...Ha valaminek már vége, bármit csinálunk, még ha úgy tűnik, hogy megszereltük, akkor se olyan...Persze, lehet próbálkozni, de néha károsabb, mintha elengednénk...Úgy egyáltalán...meg kell tanulni elengedni, és ez engem akkor hatalmas reménytelenséggel töltött el...

2. Mark Haddon - A kutya különös esete az éjszakában
Bár itt sok mindenen megijedhetnénk, például a "más" (valamilyen mentális zavarral vagy akármilyen más "fogyatékossággal" élő) emberek viselkedésén, kiszámíthatatlan reakcióin...Ha elolvassuk mégis sokkal ijesztőbb lehet egészséges ember társaink kegyetlensége, büszkesége, amivel igazolják a szörnyű tetteiket...De engem nem ez viselt meg a leginkább...Hanem a számozás...A kötetet prímszámokkal jelölik - egy autista kisfiú szemszögéből íródik, holott az író saját bevallása szerint nem ismeri a betegséget, a lényeg, hogy a fiú szereti ezt a szabályszerűséget. Ez egyébként remek, mert egyedi...viszont nagyon ijesztő a saját reakcióm a számozásra...Már régebben (6-7 éve) elolvastam a könyvet angolul, viszont akkor nem tűnt fel - vagyis igen, prímszámok, kit érdekel...Viszont mikor legutóbb a kezembe vettem a kötetet, és kinyitottam az első fejezetnél (ami a "2" címet viseli), az agyam fel akart robbanni...Hatalmas küzdelmet folytattam magammal, próbáltam meggyőzni magam, hogy ez egy szabályszerűség, fogadjam el, de több mint fél órába telt lenyugodnom, mert nem kezdődhet valami a kettes számmal, egyessel kéne...És tudtam, hogy nem azzal kezdődik, mégis kétségbe esetten lapozgattam a könyvet, hogy hova lett az egyes - amiről tudtam, hogy nem létezik. Nem is a könyvvel volt a baj, hanem a reakciómmal, és azzal, hogy a nem egymást követő fejezet számozások között pár napos kihagyást kellett tartanom, hogy ne emlékezzek az előző számra...persze ez a kihagyás azt is jelentette, hogy a történetnek több ideje volt belém ivódni, és bár nehéz lenne leírni spoiler nélkül, a végére már nagyon rossz érzésem volt, hogy nagyjából az egyetlen ember, akiben megbízhatott volna is ellene volt...

3. Elizabeth Wurtzel - Prozac-ország
Miután több ismerősöm is depressziós lett - tudjátok, az a fajta, amivel az ember menne szakemberhez, ha tudna, de nincsenek meg az anyagi körülmények, úgy gondoltam az úgynevezett depressziós irodalomhoz fordulok (bár hozzátenném, hogy ezt a kifejezést először a könyv fülszövegében láttam csak, nem tudtam, hogy ilyesmi létezik fogalomként is). Persze, ebbe beletenyereltem, nem tudom hány éve/évig szemeztek velem a pirulák a borítón, és sose éreztem magam túl "erősnek", hogy belevessem magam - néhány jól irányzott kritika után...Aztán rájöttem, hogy nem is kell, erre a pillanatra vártam, szükségem van erre a könyvre! És...szörnyű...Nem tudom megfogalmazni mi a baj, talán az, hogy annyira remekül sikerült közvetíteni azt a tehetetlenséget a köteten keresztül, talán a túlságosan valósághű ábrázolás volt ami elborzasztott, talán az, hogy úgy éreztem, mintha nem csak ő lenne a saját testének a foglya, hanem én is...Amit egyébként meg kell állapítanom, hogy remek munka volt, tényleg nagyszerű írónak tartom, ugyanis a hűvös távolról szemlélődő énemet is berántotta a könyvbe, és a nem bírom letenni nem merem letennivé vált, mert tudtam, hogy nem akar a történet elengedni, és azt is, hogyha elenged, nem lesz erőm egy darabig visszatérni hozzá...Ami meg is történt egyébként, egyik éjszakámat rászánva hajnal ötig olvastam (nagyon lassan haladtam amúgy, mert néha meg kellett állnom feldolgozni az olvasottakat), és utána letettem néhány hónapra, hogy ennyi volt, nem csinálom tovább...aztán a kíváncsiság, és egy újabb ismerősöm küzdelme visszalökött a könyvbe és megint egy napra ott ragadtam...aztán megint hetekre elengedtem. Máshogy nem kellett volna, bár menet közben igyekeztem mindent feldolgozni, sok idő kellett leülepednie a dolgoknak.

4. John Lindquist - Hívj be!
Nem is én lennék, ha nem csinálnám, de azzal kell kezdenem, hogy miért az angol címe van a kötetnek rányomva? Ez nem egy angol kötet, oké, hogy benne van az eredeti cím, de minek a magyar cím felé az angol??? Szóval ennyit erről a könyvről, jöhet az uccsó!
Csak vicceltem, igazából ebben a könyvben az atmoszféra volt az, ami kellemesen kellemetlenné tette az olvasást...A főszereplő srác iszonyatosan bosszantott mondjuk, de nem úgy, mint kedvenc tini főhőseink szoktak, csupán szánalmasnak találtam, kellemetlennek éreztem a társaságát...Viszont az a nyomasztó hangulat, ami a kis "történelem nélküli", jelentéktelen (se nem jómódú, se nem nyomortelep, de inkább a szegényebb átlagos emberek, szürke, unalmas, egyforma épületekben) kis városrész lakóit (a saját kis problémáikkal, mint elválás, alkoholizmus, kisszerűség, családon belüli erőszak - nak hitt dolog, amiért már senki sem szólt, pedofília) övezte a "baljós" erdővel, amit én igazából végig a legbiztonságosabb helynek éreztem...A biztonságos erődként megnevezett épületsor sokkal nyomasztóbb volt...meg a magány, amit végig éreztem, hogy együtt is lehet egyedül lenni - a dolog negatív értelmében - a beletörődés az elnyomásba, a tehetetlenség, a kitörni képtelenség...Oké, volt néhány kivéreztetett hulla is, de alapjáraton talán a szexuális vonal volt még így is a megterhelőbb. Mármint...ezek a "szörnyetegek" (olvassátok el, az lett szó szerint is...szörnyetegebb, mint előtte volt) ugyanolyan emberek, mint a "normális értékrendű" társaik, ugyanúgy vágynak társra, ugyanúgy szenvednek...Aztán a vége fele kicsit "akciódússá" vált a történet, ami valakinek biztos izgalmas, nekem inkább komolytalanná tette a korábban építgetett atmoszférát. (Más különben nem szerettem a könyv stílusát, persze szükség volt a "gagyi" párbeszédekre, hogy azt a nyomasztó érzést közvetítsék, de más eszközökkel jobban szeretem, ha nyomasztanak. Nem tudnám elképzelni, hogy ezt a könyvet meglehetett volna máshogy írni, "szép" egységet alkotott, de annyira bizonytalanná tett.)

5. William Golding - A legyek ura
Vannak azok az olvasmányok, amik azért nyomasztanak, mert iszonyatos a nyelvezetük, és elviselhetetlen olvasni (Voltaire, vagy akár Shakespeare)...Ezzel a könyvvel is volt egy ilyen problémám is...Viszont...számomra inkább az volt hihetetlen, hogy hogy kifordultak magukból a gyerekek...Tudom, ez most ilyen "mi a kedvenc színed? vegán vagyok" kötésnek fog tűnni...De számomra azt is lehetetlen elképzelni, hogy miért ÖLNÉNK meg bármilyen élőlényt (legyen az egy bogár vagy egy csirke), ha tehetünk mást, és főleg, miért ölnénk meg a barátainkat?...És még ebben a kényszerhelyzetben - mert a szigeten rekedtek sok mindent nem tehettek - is elborzasztott, hogy miért mészárolnák le gyakran mondvacsinált okok miatt a saját "barátaikat"...Tényleg ekkora szükség van, hogy az embereket szigorú korlátok közé szorítsák, mert amúgy képtelen magán uralkodni? Azért hoztuk létre az erkölcsöt, etikát, hogy ilyen ne történhessen, feltételezem itt ("istentelen" körülmények közt) a szülők voltak a szabály felügyelői, tehát amint kiestek a felnőttek, rögtön elszabadult a pokol...
Aztán jöhet a hiszti a modern kornak címezve: lesz feminista változat, egy férfi rendezi női szereplőkkel...mert hát értitek, a nők lélekrajza ugyanolyan, mint a férfiaké...(ja, nem, de hát könnyebb meglévő karakterekre mellet ragasztani, mint önálló karaktereket létrehozni...eleve meggyőződésem, hogy ez nőkkel nem történt volna meg, sőt az is, hogy ez csak férfi gyerekekkel működik, mert a nők valószínűleg a sziget különböző sarkairól utálták volna egymást, és nem fajul eddig a dolog - ha már csak abba az egyszerű ténybe gondolunk is bele, hogy általában a férfiak voltak a harciasak, a védelmezők.)

Szóval ez az én listám a legmegviselőbb olvasmányaimról...
Nektek mik voltak azok? Innen mit ismertek?