2019. február 14., csütörtök

TOP 5 romantikus nóta

Sziasztok! :D

Úgy gondoltam idén a Valentin napot veletek töltöm! Mármint...amúgy hülyeségnek tartom az egész Valentin nap dolgot, mert ha szeretsz valakit, remélhetően egész évben kifejezed neki, nem évente egyszer, de úgy gondoltam idén próbálkozok, és itt vagyok egy igazán Valentin-napi bejegyzéssel...Először jó szokásomhoz hűen el akartam viccelni az egészet, de aztán kilőttem a Prosectura-Fürgerókalábak-Hatóságilag Tilos klasszikus trioját, és úgy gondoltam kivételesen komolyan veszem a dolgot...nem fogok belehalni...Na jó, igazából ez irónia volt, és bár olyan "romantikus" dalokat válogattam, amiket nagyon kedvelek, ha édes, komoly Valentin napra vágytok, meneküljetek inkább...:D
A sorrenddel voltak gondjaim, de azt hiszem nagyjából sikerült jól számoznom. Ne ijedjetek meg, azért túl komolyan így se veszem, csupán a közös zenehallgatást akarom visszahozni, és megmutatni néhány kedvencet. :)

1. The Misfits - Die die my Darling
Meglepetéééééés! Ilyen, mikor komolyan veszem a dolgokat...Nem de komolyan...ez miért ne számítana romantikusnak, hisz még a címben is kedvesem...? Majd a második kedvencem alá fogja támasztani...Na meg horror témában túl sok romantikát nem lehet találni...A dalt ITT találjátok, a fantasztikus Graves verziót pedig ITT, a Metallica bohóckodásáról meg nem akarok beszélni...Személy szerint Danzig a kevésbé kedvelt énekeseim közt volt, és abszolút Graves rajongó vagyok. Igazából nagyon érdekes szerintem megfigyelni azt a komoly gitártechnikát is, amivel azt a nagyjából 3 akkordot előadják...ha valakinek szerenádot akartok tartani, ez a tökéletes dal hozzá, még akkor is, ha soha nem tartottatok előtte gitárt a kezetekben! (Amíg rád nem hívják a szomszédok a rendőröket. :D)
(Mármint ez punk...duh...senkit sem érdekel a zene...Doyle maga nyilatkozta, hogy úgy lett banda tag, hogy nem tudott gitározni, csak azokat játszotta el, amiket felvettek...és ez a szépsége a dolognak...:))

2. Marilyn Manson - Eat me, drink me
Még egy csodás, alig vérengző klasszikusról...ti éreztétek úgy, hogy annyira szeretitek egymást, hogy legszívesebben elfogyasztanátok a másikat? Hát mi ez, ha nem igaz szerelem? Úgy mellesleg a "romantikus" rétegen túl kimondottan nagy rajongója vagyok az Alice Csodaországban témának...Egyszerűen fantasztikus...ahogy a két dolog ebben a melankolikus, torz, kegyetlen és mégis gyönyörű harmóniában eggyé válik. (Úgy mellesleg láthattunk már "durvábbat" költőktől is, miért akadnánk fent a jó öreg Mansonon?:D) Olyan kellemesen lehangoló...ITT hallgathatjátok meg.

3. Marilyn Manson - Heart-shaped glasses (When the heart guides the hand)
A kellemetlen beismerések ideje: én ezen a számon sírtam már...Nekem is volt ilyen kék szeműm az életben...(Nem lányom mondjuk, de a kék szemekkel el lehet varázsolni...xD)
Őszintén hiszem, hogy ez Állattemető magasságokba emelkedik, ugyanis nem tudok róla mit mondani...Hallgassátok meg, és ha volt hasonló élményetek, valószínűleg magával ragad, ha nem akkor meg nem. Mármint alapvetően olyan bugyutának nevezném a zenét alatta, és nem is igazán az a pörgős dolog, és egyébként egész pozitív felhangja van (hát...az előbb gyilkoltunk meg embert ettünk, ahhoz képest mindenképp), nem tudom engem miért hangol le...ITT a videó hozzá. :)

4. Murderdolls - Blood stained Valentine
TÖKÉLETES! Igazi B-kategóriás horror romantika csoda...a hangulata, a szövegvilága, MINDEN...Imádom az ilyen filmeket...Imádom ezt a dalt! ITT találjátok ezt a dallamtapadós csodát - és ma egész nap ezt fogom dúdolni...Egyébként a bandától említésre méltó még a Die my Bride és a Love at first fright című csoda is a témában...:D

5. Snow White's Poison Bite (ft. Michale Graves) - Zombie Romance
Erről már a múltkor írtam...de...Michale Graves...mindent megszerel! Még a zombikat is...alapjáraton nem szeretem a zombikat, de ez is bele illik a nagy kedvenc B-kategóriás tinihorror témába...annyira "látványos"...és annyira kedvelem M. G. hangját...lehetnének földönkívüliek is, akkor is az egyik kedvenc számom maradna...ITT pótolhatjátok, ha a múltkor lemaradtatok volna! ;)

Nektek mik a kedvenc "romantikus dalaitok"? :D
(Vagy tényleg romantikus dalaitok, ha kedvelitek az ilyesmit? :) )

2019. február 9., szombat

Január könyvekben

Sziasztok! :D

Remekül indult az év: kiszámoltam, hogy négynél valamivel több könyvet kell elolvasnom havonta, ha szeretném tartani az ötvenet év végéig...Na már most...Hat könyvvel lett némi előnyöm...Könnyed, (túlnyomórészt) pöttyös köteteket szedtem össze, de volt pár olvasatlan, nem érzem úgy, hogy csaltam volna...Talán egy kicsit...De ezt az apró előnyt (és a 180 oldalas regényeim előnyét) ott vesztem majd el, mikor az Azt az 1200 oldalával egy könyvnek fogom számolni...a régi kiadás kettő volt, de kötetben mérem az olvasmányaimat...szóval...ha 300 átlag oldallal számolunk, az már négy könyvnyi dolog lenne...innentől nem érzem magam rosszul, ha néha 200 alatti kötetek is belecsusszannak az ötven könyvembe...Egyébként is minőségre megyek nem mennyiségre...heti egy könyv szerintem bőven befogadható tempó. Még akkor is, ha van amit elolvasok és pár óra múlva újba kezdhetek, mert olyan semmilyen volt...innentől nem hinném, hogy "sürgetem" magamat az olvasásra - csupán "kényszerítem"...ami jót tesz, akármilyen negatívan hangzik...már csak a tanulás és olvasás és a nyúl (nem) hanyagolása között kéne némi egyensúlyt előteremtenem, és belevarázsolnom az írást is...mert egyelőre csak olvasni akarok...túl sok időm telt el (teljesen szabadon választott) könyvek nélkül, az agyam éhes...A február egyébként már most jobb agyetető, határozottan pozitív vagyok az olvasással kapcsolatban - hát kicsit már belerondítottam, de annyira nem érdekelt a könyv, hogy "most vagy soha" alapon ültem neki, mert nem akartam, hogy kárba menjen, de erről majd később...:D
piros kabát, lila köröm...nem tudom, hogy történhetett, hogy ennyi szín, és ennyire ne illjenek egymáshoz xD
Mielőtt belekezdek, megmutatom a februári könyvemet, mert a hónapban nem tervezek több könyvet venni, és kicsit sajnálom, hogy nem vártam még egy kicsit, hogy a könyvkupacomra kerüljön (és 20 könyvecském legyen). Anya bement a könyvesboltba térképet keresni, addig én böngésztem a világirodalomnál - ami a kedvenc helyem a Libriben. És megakadt a szemem ezen a borítón...mármint előtte megfogdostam több könyvet is, elolvastam a hátulján a leírást, mert készülök a kuponnapokra, fel kell mérni a terepet (igen, ennyire előre, ritkán járok a városba). Felemeltem, és ez a tökéletes könyv...a formája, a mérete, a súlya, van benne kis szalag könyvjelzőnek...egyszerűen felemeltem, és úgy éreztem, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom, mert pont kézre áll...szóval elolvastam a hátát, hogy mire számítsak, mert semmilyen tapasztalatom nincs az íróval (hallottam a nevét, de sose olvastam semmit tőle)...És szerencsére érdekesnek tűnt...aztán hazajöttem, és azt csináltam, amit mindig ilyenkor: mentem, hogy kívánságlistára tegyem online (onnan szoktam válogatni, így nem csábulok el még több könyvre). És megláttam, hogy 30%-kal le van árazva...hát...gyorsan kimatekoztam, hogy a 30 több, mint a 20, szóval így olcsóbb, és mire eljutottam a dupla B-ig az olcsóbb végén már meg is rendeltem a boltba...mivel bolti készleten volt, másnap szóltak, hogy mehetek érte...És alig vártam, hogy hazaérjek, és elkezdjem az olvasását...Igyekszem időt hagyni megülni neki, mert ez egy olyan könyv, aminek idő kell...de nagyon tetszik, és komolyan mondom, ez a legkényelmesebb könyvem! (Tudom ez szörnyen hülyén hangzik, de már csak megfogni is olyan kellemes...ellenben például az Az-zal, amivel folyton szenvedek, hogy hogy tartsam úgy, hogy jó legyen.)
Ja igen, és a könyv: David Grossman ~ Egy ló besétál a bárba (Scolar, 2016) - kicsit belelendültem az érdemtelen információk megosztásába.
Ez pedig a januári kupacom...Ne zavarjon senkit, hogy a King-polcomon van, ez az egyetlen polcom, ahol elfér még egy sor könyv, így csak itt tudtam "álló" képet csinálni. A januáromat többnyire laza olvasmányok töltötték ki, mert vizsga időszakban szeretem a bugyuta könyveket...meg...kicsit bennem volt az is, hogy neki akarok esni a Vörös pöttyösöknek, mert elég sok olvasatlan volt, és ahhoz, hogy helyet szorítsak a polcomon, valószínűleg tőlük szabadulok meg a legkönnyebben - mivel a többi könyvemet szeretem...Ehhez képest meglepően jó januárom volt, határozottan elég vagyok a kupacom minőségével, ami kicsit váratlanul ért, de nem bánom, hogy a változatosság kedvéért jó dolgokat is írhatok...Mármint így is sok minden nem tetszett, de úgy érzem, sokkal pozitívabb dolgokat tudok írni, mint általában...Ez azt is jelenti, hogy már csak 44 könyvem maradt az évre, és valószínűleg lesz valami összegzés a "kedvenc könyveim a félévben", vagy a "kedvenc könyveim az évben" címen, ebből a hatosból pedig kettő is belekerült...:D


Bessenyei Gábor - Az első csók és egyéb démonok
Kezdjük egy negatív élménnyel...ez a könyv borzasztó volt...próbáltam mentegetni, viszont az első nagyjából 80 oldal kész kínszenvedés volt olvasni, aztán egy kicsit kellemesebb lett, aztán elmentek egy kocsmába, ahol kevés volt a hely, mert sokan ültek, mire a kedvenc klisés rocker figuránk természetesen rögtön megoldást talált...Debrecenben vagyunk, tehát TANKCSAPDA ééés a Fiúk ölébe a lányok üljenek! És ez volt az a rész, ahol legszívesebben nekivágtam volna a könyvet a falnak...Nem csinálok titkot abból, hogy nem bírom elviselni a Tankcsapdát...nem is az volt a baj vele, hanem sokkal inkább, hogy az egész bűzlött....Izzadságszagú volt...Rákerestem az íróra, és elég fiatalnak tűnt...túl fiatalnak ahhoz, hogy olyanokat írjon a könyvébe, amit valszeg csak egy ötven éves gondol a tinikről (kedves 5X-esek, ne haragudjatok, senkit nem akarok bántani a kora miatt)...Olyan gyakran volt olyan érzésem, hogy "ismerem én a mai fiatalokat, a Tankcsapda menő, nem?", hogy megszámolni se tudnám...meg aztán ezt a számot a Wellhello is feldolgozta (vagyis "ismerem én a modern popkultúrát, a Welhello hip, ugyebár" érzésem is lehetett). Értem én, hogy nem én vagyok a célkorosztály...de ha én lennék 16 éves, ezt a könyvet meg se közelíteném (16 évesen sokkal inkább megválogattam az olvasmányaimat, ami ciki).
Magával az írással nem volt semmi gondom, bár őszintén szólva nem éreztem a szokásos "varázst", hogy magyar könyvet olvasok, és ami feltűnt még, hogy valószínűleg nagyon máshonnan jött, mint én, mert sok kifejezésnél el kellett gondolkodnom, hogy mi a megfelelője nálunk...Ez természetesen nem baj, a fentebb említett közjátékokat leszámítva egész jól  el voltam vele. Még majdnem helytállónak is tűnt a mai tinikre nézve - kedveltem a karaktereket, természetesnek tűntek, természetes közegükben (kivéve, ahol megpróbálták közel hozni őket az olvasóhoz TCS-vel, meg Wellhelloval, az kellemetlen volt)...voltak pillanatok, amikor még a nosztalgia is elkapott, hogy igen, én is voltam ilyen hülye (is)...És ez a démonos dolog is egész jól sikerült...leszámítva azt, hogy már a nyolcadik oldalon tudtam, hogy ki lesz a főgonosz (amit őszintén szólva nem volt nehéz kitalálni, mert olyan kevés karakter mozgott, hogy bárki, aki valaha olvasott már krimit rájöhet).
A vége viszont nagyon tetszett...és nem azért mert vége lett...Hanem mert nem számítottam rá...mármint...az egész könyv kiszámítható volt, néhol voltak izgalmasabb jelenetek, de alapjába véve szépen egyenesen haladtunk valami felé...és nem oda jutottunk (persze nem volt annyira meghökkentő, váratlan fordulat), ami nagyon tetszett...Valószínűleg többet nem fogok olvasni ettől az írótól...viszont van olyan ismerősöm, akinek szerintem nagyon tetszeni fog ez a történet, mert ő szereti a hasonlókat, és nem egy házsártos "vénasszony", akinek túl magas elvárásai vannak a könyvekkel szemben...Mindenképp elolvastatom vele, biztos vagyok benne, hogy számára teljesen pozitív élmény lesz...

Kirsty Moseley - Álmaim őrzője
Kezdjük a negatívval: az egész össze volt csapva...mármint...a kiadó részéről...tele volt elírásokkal és szóismétlésekkel, és eléggé élvezhetetlenné teszi a könyvet, ha vannak részek, amiket többször újra kell olvasni, és kitotózni, hogy mégis melyik szavakat nem akarták kinyomni...Mármint...emberek csinálták, az emberek hibáznak, ez rendben is van, teljesen megértem, és totál elnéző tudok lenni egy-két elírással...de ebben nem csak egy-két elírás volt...és bár továbbra is igyekszem nyugtatni magam, hogy szegények emberek, rengeteget dolgoznak, nem lehet mindent átnézni...én ezért fizettem...és ha már fizetek, szeretnék a pénzemért valami (jó) minőséget kapni...Valószínűleg sose fogom újra olvasni, a későbbi kiadásokat meg gondolom átnézik, szóval így, hogy elolvastam, már kevésbé érdekel, mint olvasás közben...
A történet egy szörnyen kiszámítható vonalon halad, nagyon komoly témákat boncolgat, JÓL...Nemrég olvastam a Főnix-et, de az egy káosz volt, unalmas volt, végig se bírtam olvasni, és sorba dobálták bele a komoly problémákat, ami csak zavarossá tette, nem izgalmassá...Ezzel szemben ez a könyv nagyon szépen épül fel, a karaktereink nem felszínesek, szépen megfigyelhető a változásuk. A főszereplő lányt kimondottan kedveltem. Ugyanis annak ellenére, hogy sok rossz dolgon ment át, nem lökték bele a "tehetetlen kiscsaj" kategóriába...olyan érzés volt végig, mintha próbálkozna, és mindig csinált valamit, nem csak ült, és várta, hogy majd valaki megmentse...nem hisztizett minden felszínes hülyeségért (mint a YA főszereplők jelentős része), és tekintve, hogy "min ment keresztül" a könyv elejétől a végéig azt mondanám, hogy kimondottan erős fiatal nő lett belőle...Voltak TÚL romantikus részek benne - mármint valószínűleg pont a megfelelő mennyiségű romantika volt, csak engem nem köt le az ilyesmi - de annyira tetszett a könyv többi része, hogy szinte fel se tűnt. Persze a cukormázas HappyEndet oda kellett nyomni a végére, de a könyv többi része annyira jó volt, hogy ez egyrészt elkerülhetetlen volt, másrészt: nem ez volt a lényeg. Volt egy rakás "nane" pillanatom, de ez a pozitív "nane" volt, a "nem hiszem el, hogy még ezt is beleírták", amit követett a "milyen jól".
Őszintén javaslom ezt a könyvet, sokat tanulhatunk a főszereplőtől arról, hogy mindenen felül lehet kerekedni, és hogy nem szabad, hogy a múltunk árnyéka lerombolja a jövőnket. És hogy harcolni kell, és változtatni, nem csak ülni a popónkon, és várni, hogy majd minden megoldódik...

Jus Accardo - Érintés
A könyv negatív része, mert úgy tűnik, ez a bejegyzés koncepciója, az, hogy a téma egyáltalán nem köt le...Nagyon mozgalmas, izgalmasnak szánt könyv, de sokszor unatkoztam...Ez nem a könyv hibája, hanem a befogadóé (enyém). Én olyan ember vagyok, akinek néha nehezére esik figyelni (mármint könnyű elterelni a figyelmem arról, ami eleve kevéssé érdekel), és a harcjeleneteket unalmasnak tartom...úgy ahogy a sportot, a mozgást...én az Egri csillagokat is úgy olvastam, hogy átlapoztam a csatajeleneteket...sőt, még Bree Despain trilógiájában is csak átszenvedtem a harmadik rész csatajelenetét...annyira nem köt le, hogy kényszerítenem kell magamat, hogy ugyan figyeljek már...és ez a könyv az elejétől a végéig mozgalmas volt...
Egyébként a sztori remek, és ha szereti az ember az izgalmas, mozgalmas könyveket, nincs megállás az elejétől. A karakterek szépen kidolgozottak...A főszereplő csajszi nagyon belevaló, de nem a nincs szükségem senkire belevaló, hanem a közreműködök másokkal és elérünk mindent belevaló...Szóval nem töketlenkedik, de nem is próbálja egyedül megváltani a világot (ez a kettő nagyon gyakori). Nagyon szimpatikus volt, bár az elején azt hittem, nem fogom kedvelni, mert a fülszöveg is abból állt, hogy valamit csinált, hogy bosszantsa az apját...de később megértettem, hogy miért, és még egyet is értettem vele...Azonban a férfi főszereplő nem szimpatikus...Mármint a karakter szépen meg lett írva, teljesen koherens, viszont engem a modern Tarzanra emlékeztetett - nagy erő, kevés szociális készség és kicsit buta (mármint a modern világhoz, amitől elzárva élt, szóval teljesen természetes), ebből következik az a vadság, nyersség, ami engem nem nyert meg...Ez csak ízlés kérdése, nekem nem jön be a mindenre rácsodálkozó, hatalmas erővel rendelkező figura...
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, és ha kölcsön tudom venni a többi részét, szívesen elolvasnám, de az alap koncepció annyira nem köt le, hogy pénzt nem adnék érte...muszáj hangsúlyoznom, hogy csak NEKEM nem tetszik, egyébként szívesen javasolnám embereknek. Mármint...javaslom, olvassátok el, hogy miről szól, és ha ígéretesnek tűnik a leírás, hajrá, nem hiszem, hogy csalódni fogtok...Még én is pozitív érzésekkel tettem le, pedig engem nem is érdekelt az egész...

Kerstin Gier - Fellegszálló
Az egyetlen negatív gondolatom, hogy ez nem tipikusan olyan könyv, ami tetszene nekem...mármint...jobb szeretem általában a mélyebb tartalommal rendelkező könyveket...De IMÁDTAM minden percét.
Egy nagyon szórakoztató, izgalmas kis könyvecske volt...És voltak benne meglepő fordulatok, bár gyanakodni lehetett mindenre. A karakterek egészen kidolgozottak voltak, ahhoz képest, hogy nem kimondottan a jellemükre épült a történet, nem voltak felszínesek...Az írónő humora remek, még a névjegyzéket, a szómagyarázatot és a köszönetnyilvánítást is elolvastam (általában nem olvasok előszavakat, köszönetnyilvánításokat, csak azt, ami a regényhez tartozik - hát...ilyen regényeknél). És még a szómagyarázaton is nevettem...Szóval egy kalandos, humoros, izgalmas mégis könnyed történet volt, amiről nem szeretnék túl sokat írni, mert nem akarom lelőni a poénokat.
Ugyebár hegyen vagyunk, egy hotelban, hóval elzárva a külvilágtól, és egyszer át is futott az agyamon a gondolat, hogy velem nem tolsz ki, olvastam a Ragyogást, itt mészárlás lesz...de nem lett...nem is számítottam rá igazán, csak a könyv okozta szórakozottságomban bevillant.
A borító nagyon tetszik, szép levendula színe van, nagyon szép a "minta", és kiskorom óta szeretem az ilyen borítókat...Mindig szeretem kitalálni, hogy melyik figura, melyik karakter lehet, ha valamiből több van, azokat megkeresni megszámolni (mint itt hét csóka van a könyvben, és megkerestem mind a hetet a borítón). Fura gyerek voltam, mindig megnyugtatott a tudat, hogy nem hagytak le a borítóról senkit...Kicsit sajnálom, hogy az egyik kedvenc januári könyvemről tudok a legkevesebbet írni, de érdemes elolvasni...ezt az embernek saját szemével kell látni. :P

Kerstin Gier - A fiúk olyanok, mint a rágógumi
Határozottan nem én vagyok a célkorosztály, néhány szál elvarratlan marad a végére - ugyanakkor teljesen jó lezárást kap.
Meglepően pozitív élmény volt egyébként, mert kiskoromban olvastam a Neveletlen hercegnő naplóját (az összeset), és nagyon emlékeztet rá ez a könyv...Mármint...ugyanolyan könnyed, bohókás, szórakoztató kötet volt, mint az (ellenben a Minden a te hibáddal, amit a Neveletlen hercegnőhöz hasonlítottak, és szörnyű volt). A karakterünk egy szórakoztató, nagyszájú lány volt, olyan, aki minden vígjátékban bajba keveredik a komikus hatás érdekében - és a könyvben is ezt csinálta...Azt hiszem minden tiniknek szóló vígjáték klisé benne volt, de nem úgy, hogy zavarjon, hogy már megint valami hasonló...Az írónő nagyon ügyesen csavarta a hétköznapi helyzeteket bele a megszokott hétköznapi helyzetkomikum köntösébe...jól állt neki...nem úgy nézett ki, mintha csak ráhányták volna...Nagyon rövid könyv, azt hiszem valami olyasmi, amit régebben is élveztem volna, és most is élveztem...Persze komoly dolgokra nem lehet számítani, de egy édes kis semmiség, tökéletes a vizsgaidőszakban/munkában leszívott agyunk újrapörgetésére...Illetve remek tisztító/átkötő kötet, ugyanis nem igényel sok időt a feldolgozása, ha kicsit be akarsz melegíteni egy komolyabbra, remek választás, mert elolvasod, és tíz percen belül teljesen tiszta aggyal ülhetsz neki egy másik könyvnek...
Szerettem, javaslom, valószínűleg a nosztalgia miatt csak, mert egyáltalán nem az én ízlésem.

Janne Teller - Semmi
Volt benne jó néhány hatalmas logikai hézag...mármint rengeteg illegális dolog történt benne, és semmiféle szankció nem volt...vagyis...szobafogság...de amik itt történtek sokkal komolyabb dolgok voltak, és nem csak büntetést nem kaptak érte, még dicsőítették is őket...FELNŐTTEK...Gondolom az volt a cél ezzel, hogy meseszerűséggel oldják a feszültségét a könyvnek, de nekem az egyetlen gondolatom az volt, hogy igen, ez működik a Legyek urában, mert egy törvények és felnőttek nélküli szigeten vannak, de ezek a kegyetlenségek a civilizált világban nem történhetnek meg - mármint megtörténhetnek, de komoly következményeket vonnának maguk után...Legalább hét elég komoly bűntett volt benne (magánlaksértés/betörés, sírrablás, sima rablás, állatkínzás, csonkítás, nemi erőszak, gyújtogatás, gyilkosság), és mindezért szobafogság járt, és mindenki ünnepelt, mert ez művészet (igen, mindennek van művészete, elismerem)...Bár ha belegondolunk ez is egy érdekes dolog, hogy valószínűleg vannak emberek, akik megússzák az ilyesmit, még rajongót is szereznek, mert az emberek furák...de ezek gyerekek...a szülők is felelősek, hogy nem vette elő senki a szülőket se?! Legalább egy embert pszichiátrián kéne elzárva kezelni közülük...ami...mondom...az őrületnek ez a fajtája belefér egy izolált közösségbe...de ez nem az volt.
Egyébként maga a könyv nagyon elgondolkodtató volt...Az élet értelmét keresték - és mindenki vonja le magának a következtetést, hogy megtalálták-e, vagy mit találtak, vagy hogy egyáltalán kellett-e találniuk valamit...A terjedelme nem tenné szükségessé, de volt egy pont, ahol le kellett raknom, mert már túl sok volt...a jó értelemben túl sok...Az agyamnak szünet kellett, annyi minden történt ilyen kevés lapon, hogy muszáj voltam rendszerezni és feldolgozni az információkat. És miután elolvastam is időt kellett hagynom neki, hogy hasson.
Teljesen megértem, hogy hogy lett kötelező olvasmány külföldön - a célkorosztályban nem vagyok biztos, mert szerintem az Állatfarm, és A legyek ura is túl fiatal gyerekekre van rányomva itthon, valószínűleg ezekkel egy időben javasolnám a fiataloknak elolvasni...és lehet ezzel kezdeném, és nem az "én időmben egy időben", hanem tényleg a megfelelő korosztálynak, ami határozottan nem mi voltunk anno. Viszont úgy gondolom ez egy olyan könyv, amit még felnőttként is érdemes olvasni. Nem mondanám, hogy ez volt a legkomolyabb olvasmányom...De ismét: nem feltétlen én vagyok a célközönség...És annak, ami, tetszett...nagyon...Fiataloknak kitűnő, nekem is hatalmas pozitív tapasztalat volt. Remekül megírt, érdekes nyelvi eszközöket megmozgató könyv volt, élmény volt olvasni, de nem ez lesz az új kedvenc könyvem...

Ti miket olvastatok mostanában? :)
Ezekkel a könyvekkel találkoztatok már? És fogtok? ;)

További kellemes hétvégét! :)

2019. január 30., szerda

Az elmúlt két hónap könyves szerzeményei

Üdv mindenki!

Ma egy haaatalmaaas könyves szerzeményes bejegyzéssel készültem...Az utóbbi időben felvettem azt a rossz szokásomat, hogy az éjszaka közepén/kora hajnalban könyveket rendelgetek (természetesen mindent akciósan illetve antikváriumból szereztem be, de azért ráment két havi ösztöndíjam)...nagyjából egyet-kettőt egyszerre...de elég sok éjszaka volt az elmúlt két hónapban, és még ajándékba is kaptam néhányat, így egy elég tetemes kupacnyi könyvem lett...nem hiszitek?
Akkor itt egy kép, amint jengát játszok a könyvtornyommal, hogy egy értelmes képet tudjak fotózni a blogra...N kinevetett, hogy lassan könyvtárat nyithatok...mentségemre...alacsony vagyok...szóval...ez a méretes könyvkupac nem is annyira méretes, csak öh...de az...19 könyvecském lett, amiből 7/8 ajándék volt (attól függ hogy számoljuk azt, amit megvettem magamnak, aztán rásóztam nénikémékre, hogy karácsonyra azt kérem tőlük), éés mindössze egy olyan van köztük, amitől meg akarok válni...a háttérben láthatjátok, hogy néhány könyv borul a polcomon össze-vissza, ez azért van, mert 12 könyvet levittem anyához, hogy legyen hely a polcomon az új könyveimnek - már nem fért be a szekrényembe se, mert tele van lommal...nyáron lomtalanítok és visszahozom a könyveimet, egyelőre azt tartottam szem előtt, hogy mik azok a könyvek, amiket látni akarok a polcomon...
Őszintén szólva nem is egészen vagyok benne biztos, hogy hogy tudnék egy ilyen bejegyzésbe belekezdeni...mert néhány könyvet már olvastam, azokról nem akarok sokat írni, de írni akarok róluk, és őszintén szólva...ez túl...sok...mármint...azt se tudom, hova kapjak...Szóval még egy száraz számadat: 9 kötet került hozzám másodkézből (ennek megfelelő állapotban xD) 10 új (ÚJ) kötetem lett...ebből 5 friss megjelenés (vagy újra kiadás) - őszintén szólva előrendelni még könnyebb éjszaka, mint simán rendelni.
Én...igazán nagyon próbáltam valami tematikát rányomni a képre, de nagyjából úgy néz ki, mintha egy polcot legórtam volna a szőnyegemre...egészen pontosan a polcaim sokkal rendezettebbek...szóval...felkészültetek?!...Nem hallom!...HANGOSABBAN!...ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ....

  1. Steiner Kristóf - Kristóf lakomái (Kulcslyuk Kiadó, 2017) ~ Ezt a vegán szakácskönyvet anyától kaptam Karácsonyra, nem vagyok benne biztos, hogy jelzés akart lenni, hogy elege van, hogy 21 éve külön főz rám, itt az idő, hogy csatlakozzak a főzéshez (szörnyen tehetségtelen "szakács" vagyok...múltkor olyan muffint sütöttem, ami körbe megégett, és a belsejében folyt még a tészta, és ez csak egy a konyhai sikertörténeteim közül). Mindenesetre nagyon szép könyv, nagyon ínycsiklandó receptekkel, hihetetlenül jól megírva...nem értek a szakácskönyvekhez, nem tudtam, hogy lehet szakácskönyvet JÓL és rosszul írni, de ezt élvezet nézegetni és olvasni...Nagyon tetszik a szerkesztése is, egy nagyon szép könyv, és kíváncsi vagyok, mit fogunk tudni belőle kihozni...(Hát leginkább anya, amíg én útban vagyok és mindent elrontok...)
  2. Rohini Dévi Dászi - Hare Krisna Vegetáriánus szakácskönyv (1995) ~ Ez ellenben egy kevésbé szimpatikus szakácskönyv...Anya egyik munkatársa korábban próbálkozott az életmód váltással, ami tulajdonképpen a vegetáriánussá válás volt, és ez a könyv az övé volt...Tovább küldte nekem, mivel neki nem vált be - amit köszönök szépen - indiai receptek vannak benne, a Hare Krisna filozófiájának megfelelően (amiről semmit se tudok egyébként, szóval ne kérdezzétek). A recepteknek fura neve van, fura összetevőket tartalmaznak, és még kiadó nevet se találtam, de abban se voltam biztos, hogy ki az író (Nyíri Edit)...Minden bölcsész rémálma a könyv, aminek nem lehet egyértelműen megtalálni ezeket a szörnyen fontos adatait - mert ugyebár hivatkozásnál kell az ilyesmi...Nem azt mondom, hogy nincsenek benne kincsek, de kevésbé szívesen kapom kézbe, mint a másikat, természetesen a receptek értékéből nem von le az ilyesmi, de sokkal kevésbé látványos, mint az előző könyv, és bár különösebb jelentősége nincs az elkészített étel szempontjából, én azért szeretek szép könyveket nézegetni...
  3. Stephen King - Titkos ablak, titkos kert (Európa Könyvkiadó, 1996) ~ Avagy 1 és 2 perccel éjfél után...Ez az egyik legkeresettebb King könyvem...el nem tudjátok képzelni, milyen régóta próbáltam levadászni...filmes borítóval gyakran belefutottam, de az összes kiadás közül ez a '96-os a kedvencem, és előbújt belőlem a kisördög, hogy nekem CSAK EZ a kiadás jó...Általában nem vagyok ennyire válogatós, de nem igazán kedvelem a filmes borítókat, ez meg nagyon tetszik...Ez egy duológia (?) első része, bár nem vagyok benne biztos, hogy ez a helyes kifejezés, ugyanis a két könyv kisregényeket tartalmaz, amik egymástól függetlenek...Ebben a Pontban éjfélkor (Bevezető), A Langolierek és a Titkos ablak, titkos kert című történetek vannak...mikor megrendeltem sajnos nem találtam a második részt ugyanebben a kiadásban - 
  4. Stephen King - A Napkutya (Európa Könyvkiadó, 1996) ~ Avagy 3 és 4 perccel éjfél után. - de pár nappal később belebotlottam...komoly vívódást jelentett, hogy megrendeljem-e teljes áron, de valószínűleg belebetegedtem volna, ha megint 6 évet kell várnom, hogy újra kapható legyen, miközben az első rész ott árválkodik a polcomon (nem beszélve arról, hogy nagyon szerettem volna elolvasni a benne lévő történeteket)...mert nagyjából hat éve vadásztam EZT a kiadást...szóval végül megrendeltem utólag...nem voltam túl büszke magamra, de nem tudtam ellenállni neki...A könyvtári nyomozó és A Napkutya című elbeszéléseket tartalmazza, és nagyon izgatottan várom, hogy milyen lesz...
  5. Stephen King - Borzalmak városa (Európa Könyvkiadó, 2018) ~ Ezt a könyvet előrendeltem...belém bújt a kisördög megint...Őszintén szólva a története sose fogott meg, de Kinget én a '70-es évektől a '90-es évekig kedvelem, utána valahogy minden nem jó...Én próbálkozok, de katasztrófa katasztrófát követett, novellát olvastam arról, hogy valaki egy műanyag hordozható WC-ben ragad, a Joyland, az egy külön bejegyzést megérdemelt, annyira borzasztó volt...egyszerűen már nem is akartam Kinghez nyúlni, mert az én "Jóíró" Stephenem nem igazán írt jókat...Aztán leküzdtem az Az film iránti megvetésemet, és elkezdtem olvasni az Azt (filmes borító, nem szeretem a filmet, nem szívesen nyúltam a könyvhöz)...és hirtelen újra beleszerettem Kingbe...Tudom, hogy Az egy bő évtizeddel később jelent meg, de eszembe juttatta az előző századi Kinget, és hirtelen felindulásból előrendeltem ezt a kötetet is...Őszintén szólva nem emlékszem miről szól...antikvár darabként sose vettem volna meg, de hirtelen nagyon vágytam régi Kingre, és tetszett a borító, és csak úgy...pont rosszkor jelent meg, nem hagyhattam ki...
  6. Stephen King - Night Shift (The New American Library, 1979) ~ Az összes polcomon lévő King kötet közül EZ a kedvencem (pedig az Állattemető az egyik kedvenc könyvem). Egy iszonyatosan kinéző gerincű, sárga, gyűrött, kopott könyv...és ott van az "új" Azom mellett (elég hülyén néz ki xD)...Amikor először el kezdtem horrort olvasni (nagyjából 11 évvel ezelőtt), megakadt a szemem az Éjszakai műszakon...Viszont az utolsó magyar kiadása (amennyire tudom) 14 évvel ezelőtt került polcokra, és nagyjából sehol nem találtam már belőle számomra elérhető áron példányt...szóval úgy az egész elfelejtődött, amúgy is az volt az az időszak, mikor eldöntöttem, hogy soha többet nem olvasok (tartott is vagy két évig a soha többet), viszont valamivel később újra rábukkantam...ne menjünk részletekbe, az elmúlt 8 évben vadásztam aktívan a könyvre, de röhejes árakon kínáltak nem túl szép állapotú példányokat...3 évvel ezelőtt a Kiadó azt írta, hogy tervezik újra kiadni - ez azóta sem történt meg...Interneten persze az évek alatt hozzáfértem részletekben a könyvhöz (novella gyűjtemény, majdnem elfelejtettem írni), és bizton állíthatom, hogy a kedvenc novelláim EBBEN a kötetben vannak...így mindenképp szerettem volna a polcomra, szerettem volna kézbevenni, megszagolni, könyvben olvasni, nem sutyiban a neten...Értesítést kértem angolra és magyarra is, mert őszintén szólva mostanában túltolom az angolt...nagyon kevés a valódi társas interakcióm, mindent angolul nézek és hallgatok, és rengeteget olvasok angolul...tulajdonképpen már nincs is különbség a két nyelv között, SŐT gyakran ha valaki mond nekem valamit (nyilván magyarul), TÚL gyakran angolul gondolkodom, és fejben vissza kell fordítanom magyarra a gondolataimat, mielőtt válaszolok...Ez elég zavaró (következő fél évben lesz angolul tartott óránk, majd a szakszövegek kiverik a fejemből az angol gondolatokat...de amerikai szórakoztató irodalomban egyáltalán nem érzékelek különbséget). Szóval mikor megkaptam az e-mailt, hogy beérkezett egy könyv, amit előjegyeztem, és kiderült, hogy EREDETI NYELVEN, normális áron (valami 2400 Ft körül volt), a szívem kihagyott egy ütemet...aztán meg úgy elkezdett kalimpálni, mintha ki akarna törni a mellkasomból...Fene se gondolta, hogy ennyire izgatott leszek egy 40 éves ronda gerincű könyv miatt...Tudjátok nagyon örültem volna a magyarnak, ha kiadják újra, megveszem a magyart is, de ez, hogy eredeti nyelven az enyém lett, ez...ez hatalmas...nem tudok rá szót, ez egy akkora élmény (illetve lesz, mert novellás kötetet nem egyszerre, hanem történetenként olvasok)...hihetetlen...Akkora a különbség...hogy a kedvenc novelláimat most eredeti nyelven KÖNYVBŐL (könyvolvasás érzéssel) olvashatom, még a könyv állapota se tud elvenni belőle...Egyébként egy elég korai kiadás, eredetileg '78-ban jelent meg...(És most szünetet kell tartanom, mert a boldogság, hogy birtoklom, és "használom" ezt a könyvet elhomályosít minden más gondolatot...és még van 13 kötet, amiről mondanom kéne valamit.)
  7. Mary Shelley - Frankenstein (Kozmosz könyvek, 1977) ~ Mielőtt elkezdem: nem rég tudtam meg, hogy Mary Shelley anyukája egy nagy feminista gondolkodó volt, szóval érdemes jobban szétnéznem abban a családban...Most pedig a könyv...Az elmúlt pár hónapban nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy hogy nevezhetem magam horror-rajongónak, ha nem ismerem a klasszikusokat...ugyanis a Frankenstein mindig túl "sci-fi" volt, sose érdekelt, de ha belegondolok ő még a határon van a horrornak is...Van egy lista a fejemben, amiken olyan könyvek vannak, amiket SZERINTEM illik ismernem, és ez ott van...úgy érzem, egy ekkora klasszikust minden horror rajongónak ismernie kell, még akkor is, ha nem tudjuk a műfaj meghatározásai közé szorítani...Aztán olvastam Bulgakov-ot, és kiderült, hogy ez a testátépítősdi egész elviselhető, úgyhogy megfogtam a legolcsóbb antikvár darabot, hogy megnézzem, mi ihletett annyi humort, filmet, másik könyvet...A történet 1818-ban látott napvilágot egyébként, és a magyar kiadás Göncz Árpád fordítói munkáját dicséri - akihez mindenki úgy viszonyul politikai viszonylatban, ahogy akar, viszont fantasztikus író és fordító (pedig én aztán válogatós vagyok, ha fordítókról van szó)...Bár ezt a könyvet nem olvastam, nagyon jó előérzetem van...biztos vagyok benne, hogy remek fordítás lesz, és talán ez ellensúlyozza a tényt, hogy nem kedvelem az angol irodalmat (gyakran lefordítva se).
  8. Michael Ende - A sátánármányosparázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka (Európa Könyvkiadó, 1993) ~ A Végtelen történet írójától ezúttal egy végtelen hosszú című könyvet vettem - és éjszakákon át gondolkodtam, hogy ezt a gagyi szóviccet ki kéne hagynom, mert egyáltalán nem vicces, de gondoltam, jobb, ha kiengedem, nehogy maradandó károsodást okozzon a buksimban. Ez a gyerekkorom...Gyerekkoromban nagyon szerettem a Wunschpunsch című rajzfilmet, aminek a címére nagyon sokáig nem emlékeztem, és évekig kerestem interneten, de nem jutott eszembe, mi az, hogy újranézhessem...Aztán tavaly sikerrel jártam...végre megleltem a rajzfilmemet, ÉS kiderült, hogy egy könyv alapján készült...azt hiszem, innen már nem nehéz kitalálni, hogy kíváncsi voltam a könyvre, és muszáj volt megszereznem...
  9. Dosztojevszkij - A félkegyelmű (Európa Könyvkiadó, 1973) ~ Azt hiszem nagyon szerencsésnek mondhatom magam ezzel a csodás (bár kopott) díszkötéses példánnyal...ezt ajándékba kaptam rendelés mellé...Az orosz irodalmat annyira nem kedvelem, de sosem árt ismerni a klasszikusokat, és ezt még nem olvastam...Valószínűleg könyvtárba nem mentem volna érte, és nem is veszem meg magamnak (túl sok energia és anyagi befektetés), de így elolvasom, és nagyon kíváncsian várom, hogy mennyire fog tetszeni...Utoljára azt hiszem három éve volt közöm orosz irodalomhoz, azóta akár meg is kedvelhettem...
  10. Mai olasz elbeszélők (Európa Könyvkiadó, 1969) ~ Ez a kötet szintén ajándék volt, de valami gusztustalan állapotban van...olyan, mintha 20 centi por rétegből rángatták volna elő, és elég bénán takarították le (persze vászont nem annyira egyszerű portalanítani)...így a polcomra nem teszem, de elolvasni el fogom...Az az igazság, hogy nem igazán ismerem az olasz írókat...biztos kellett gimnáziumban olvasni, vagy nem tudom, de amikor a címet látva gondolkodni kezdtem, hogy kit ismerek olasz írót, egy se jutott eszembe...ami elég kellemetlen tekintve, hogy mennyire kedvelem az irodalmat, legalább egyet illene ismernem, de nem jutott eszembe senki...a neveket olvasva...se...soha nem hallottam egyikről se...szóval itt a lehetőség, hogy pótoljam a hiányosságaimat, és megismerjem az olasz irodalmat...semmilyen előfeltevésem nincs, totál vakon vágok bele, nem tudom, mire számíthatok...17 elbeszélést tartalmaz
  11. Nyilas Kriszta - Tabuk nélkül (Ármádia kiadó, 1999) ~ Ez egy riportkönyv, ami a '90-es évekbeli magyar popkultúra meghatározó alakjairól szól, ajándék volt...A riport nem az én műfajom...A '90-es évek meg nem a kedvenc évtizedem (persze nagyon kedvelem, zeneileg és filmileg inkább, de irodalmilag sincs kifogásom ellene). A magyar popkultúra valamennyi évtizede hidegen hagy viszont...én vagyok az, aki '80-as évekbeli amerikai popslágereket hallgat (Madonnát a '80-as évekből kedvelem, Madonnát 2000 után nem), valószínűleg a filmek iránti rajongásomból adódik, viszont a magyar pop még a külföldinél is üresebb...a modern magyar pop meg az elviselhetetlen kategória...bár hogy őszinte legyek a komolyabb magyar dalszövegek is elég bugyuták gyakran ellenben a külföldiekkel...egyszerűen csak nem kedvelem a magyar zenét (azt hiszem, nem vagyok benne biztos, hogy mondhatok ilyet, mert egyébként a magyar punk zenekarok jelentős részét kedvelem, és van néhány nagy öreg régi jó metálbandánk is). Legyen mondjuk nem szeretem az új magyar zenét, az helytállóbb talán...Tudjátok - nem tudom ezt mennyire gáz beismerni - van CD-tár a kocsiban, de nincs CD-m, szóval a Retro rádió megy végtelenítve, ha megyek valahova, és annyira bírom, hogy eszemben sincs "válogatás CD-t", vagy gyárit magammal vinni...Egyszerűen a könyv minden egyes tulajdonsága azt visítja, hogy ne nyissam ki...Irodalmi értéke nem túl sok van, és egyáltalán nem érdekel, hogy mit ír, és az sem, hogy kikről...Viszont azt hiszem, tudok neki egy olyan helyet, ahol meg lesz becsülve, ahol szeretik a '90-es évekbeli magyar "sztárokat", vagy esetleg jobban emlékeznek a '90-es évekre, és erősebb kötődésük van hozzá, mint nekem...Csupán a teljesség igényével vettem be a kupacomba, amint lehetőségem nyílik rá, "költöztetem". :)
  12. Janne Teller - Semmi (Scolar Kiadó, 2011) ~ Szaktársamtól kaptam ajándékba Mikulásra, és nagyon zavarba hozott vele, mert én csak egy csokimikulást vettem neki (logikusnak tűnt, hogy a Télapó csokit hoz, akkor a csokimiku a jó választás). De nagyon örülök neki, elolvastam, bővebben szeretnék róla majd írni, mert nagyon jó könyv volt - hát volt benne egy logikai bukfenc, de én már csak ilyen kötekedős vagyok - érdekes volt, szórakoztató, izgalmas, és kis terjedelme ellenére egyszer le kellett tennem, hogy összegezzek benne mindent, amit olvastam...Hosszát tekintve nem lett volna szükséges a szünet...Magamtól talán sose veszem fel, és elég nagy hiányosság lett volna.
  13. Dominik Imseng - A Bogár forradalma (2018) ~ Egy újabb csoda, amin nem egyértelmű a kiadó...Ez a kötet a VW kultikus, gömbölyű autójának amerikai kampányát vizsgálja...Mivel nem igazán vagyok a technika embere (és minden autó egyforma belülről) ezzel a könyvvel kerülhetek a legközelebb az álomautómhoz - lévén, hogy inkább az esztétikai és eszmei értékéért kedvelem, motorokkal, kerekekkel én nem tudok mit kezdeni...Szerintem viszont a szerző hipotézise könnyen támadható...Ugyanis - ha jól értem - az alapfeltevés az, hogy egy ronda kocsi eladhatóvá tételét vizsgálja, de korábbi forrásokból (cikkekből, könyv részletekből) nekem úgy tűnik, hogy az amerikaiak kedvelték, mert "szép", különleges autó volt. (Ellenben az angolokkal, akik szerint ronda volt.) Persze ettől függetlenül egy szörnyen átfogó, érdekes, jól megírt/fordított reklámtörténeti kutatómunka eredményét tartja az olvasó a kezében, amiből nagyon sokat lehet tanulni. :)
  14. Kerstin Gier - A fiúk olyanok, mint a rágógumi (Könyvmolyképző Kiadó, 2013) ~ Ezt a könyvet nálam tíz évvel fiatalabbaknak írták, viszont a hátlap alapján valószínűleg még annál is fiatalabbak is simán olvashatják. Viszont annyira kedvelem ezt az írónőt, hogy muszáj volt megvennem...Valószínűleg egy szórakoztató bugyuta kis semmi lesz, de olyan szórakoztató, humoros ifjúsági regényei vannak, hogy visszaadta a kortárs ifjúsági regényekbe vetett hitemet...Még nem olvastam mondjuk, de nem hosszú, szerinte egy laza délutáni kis olvasmány lesz.
  15. Kerstin Gier - Fellegszálló (Könyvmolyképző Kiadó, 2018) ~ Ezt viszont már olvastam, és mondtam már, hogy nagyon kedvelem az írónő ifjúsági könyveit? Szörnyen humoros, mérsékelten izgalmas (mármint...nagyon kalandos, annak, ami, izgalmas is, de más műfajokkal összehasonlítva limonádé xD), aranyos kis történet...ÉS imádom a borítóját! Gyönyörű levendula színe van, és kiskorom óta szeretem a borítón ábrázolt karaktereket a könyvbeliekhez párosítani...nagyon szeretem, mikor több dolog van egy könyvben (például itt a 7 csóka), és a borítón megtalálom mindet (itt a 7 csókát, megszámoltam, megvannak). Nem tudom, miért köt le ennyire, de majd írok bővebben erről a kötetről is. :D
  16. Bessenyei Gábor - Első csók (Könyvmolyképző Kiadó, 2018) ~ Ezt a könyvet már elolvastam, és - spoiler veszély - nem tetszett. Ami felülírta azt, hogy miért rendeltem meg, mert már fogalmam nincs...valószínűleg éppen rendeltem, és jó ötletnek tűnt előrendelni ezt is, ha már úgyis vásárolok, vagy valami hasonló...Majd bővebben írok róla, illetve van ismerősöm, akinek szerintem tetszeni fog, szóval odaadom neki is, hogy mondjon véleményt, de most nem tudok mit írni róla...
  17. Benjamin Alire Sáenz - Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában (Könyvmolyképző Kiadó, 2015) ~ Őszintén szólva egyáltalán nem volt szimpatikus ez a könyv, mikor belebotlottam, mert tapasztalataim szerint, amikor nagyon mélyek akarnak lenni az ifjúsági regények, és nagy emberek neveit veszik kölcsön a karaktereiknek az mindig egy sekélyes káosz...Viszont rengeteg jó dolgot olvastam róla, és két könyvtől szállítanak ingyen, szóval úgy gondoltam, adok neki egy esélyt...egyébként kupont használtam hozzá, úgyhogy valamennyit spóroltam rajta...És azt hiszem sikerült félresöpörnöm minden ellenszenves érzést, most már kíváncsian, nyitottan állok hozzá...
  18. Lauren Kate - Unforgiven/Megbocsátás (Könyvmolyképző Kiadó, 2018) ~ Végre ideért a sorozat utolsó (ötödik), befejező kötete...A Fallen sorozatot elképesztően utáltam, mert minden szereplő idióta, és túl csöpögős volt, de nagyon tetszettek a borítók, és nem hagyok félbe semmit...szóval a bennem lévő gyűjtögető örömmel fogadta a befejező kötetet...Az első kötet rendben volt még, érdekes volt, vártam a folytatást, a második könyvön úgy ahogy átvergődtem (közben agyon akartam vágni a főszereplőket), a harmadik iszonyatosan unalmas, valódi szenvedés volt olvasni, a negyediket meg a felénél letettem, mert nem bírtam tovább...A karakter, akinek a történetét ez a rész elmeséli az elviselhetőbbek közé tartozik, szóval felüdülés lesz végre valaki olyanról olvasni, aki nem egy életképtelen idióta...Csak előtte rá kell vennem magam, hogy befejezzem a negyedik részt is...
  19. Jus Accardo - Touch/Érintés (Könyvmolyképző Kiadó, 2016) ~ Ezt a könyvet ünnepi szeretetpéldányként kaptam...egy trilógia első része. Elolvastam, és már majdnem tetszett...Tetszett annyira, hogy - majd ha eljön az ideje/bejegyzése - jókat írjak róla, de nem tetszett annyira, hogy befejezzem a trilógiát...kivéve, ha véletlenül könyvtárból hozzájutok, de semmi esetre sem adnék érte pénzt...
Szóval ez lett volna az óriási könyvkupacom...a bejegyzést három és fél órába telt megírnom, ami elég sok idő - oké, tartottam egy nyúletetésnyi szünetet közben. Úgyhogy több, mint három értékes órám esett ki az olvasási időmből...Ha véletlenül ritkán írnék - ami elég valószínű - olvasok...az évben többet akarok olvasni, és mint látjátok bőőőőven betáraztam olvasnivalókból...És most jó pár hónapig nem veszek könyvet...:D

Ti miket vettetek mostanában? Ismertek valamit erről a listáról? :D
További szép napot/kellemes hetet! :)

2019. január 20., vasárnap

50 könyv egy év alatt?

Bevezetés

Sziasztok!

Általában kimondottan hülyeségnek tartom az x könyvet x idő alatt dolgot, mert úgy gondolom, hogy a könyvolvasást nem lehet sürgetni...időt kell neki adni...idő kell, míg a történetek megülnek, néhánynak több, néhánynak kevesebb...Viszont az utóbbi jó pár évben mindig volt jó néhány (egyébként nem alaptalan) kifogásom, hogy miért nem tudok olvasni (eleget, magam szórakoztatására), és talán egy ilyen kihívás segítene, hogy kényszerítsem magam arra, hogy úgy osszam be az időmet, hogy többet tudjak olvasni. Ezért úgy döntöttem, idén kihívom magam egy könyves kihívásra...és elolvasok 50 könyvet...Jelenleg 57 olvasatlan (egybefüggő) könyv van a polcomon (plusz a novella gyűjtemények, amiknek nem neki ülni szoktam, hanem le-leveszegetem és olvasgatok belőlük, abból is elég sok van) - és még nem értek be azok, amiket múlt héten rendeltem - ebből 11-et kezdtem el (és tettem félre valamiért). Ez rengeteg...persze az egyetemhez hozzátartozik, hogy olvasok amúgy is, de szórakoztató irodalmat kevésbé...Vannak könyvek, amikre idén nem kerítek sort, mert szüneteltetnem kell a szerzőt, és nem mindent a polcaimról fogok elolvasni (lévén, hogy két nagyon érdekes könyvtári könyv is vár a polcomon elolvasásra, és hogy őszinte legyek szeretnék többet könyvtárba járni könyvekért, csak aztán zavarnak a határidők). Eredetileg minden hétre egy könyvet szerettem volna, ami 52-re jött volna ki, de a 0-ra végződő számokat jobban szeretem...kerekek...plusz...nagy valószínűséggel nem lesz időm olvasni...A januári vizsgaidőszak mindig a legkönyvesebb időszakom, mivel a vizsgáimat rendszerint decemberre időzítem, és így január általában üres (többnyire), sajnos ez idén nem jött össze. Illetve vizsgák között is szívesen olvasok "bugyuta" regényeket...Szóval most itt vagyok, lassan február, én meg még alig olvastam (illetve a hétvégén beteg voltam, szóval most olvastam bőven)...Kimondottan szerencsétlen választás volt az Az, amit hónapok óta olvasok, de mivel 1200 oldal, nagyjából a feléig jutottam, mert mindig tanulni kellett...vagy családoztunk...vagy nem volt kedvem...ami határozottan nehezítő tényező...A legtöbb könyvemhez hangulat kell, és pl a Ragyogást, mikor újra kezdtem azért kellett letennem, mert tavaszodott...Ragyogást olvasni csak télen tudok...idén újra próbálkozok vele is, mert lassan 10 éve olvastam el az egészet, azóta sose jutottam a harmadánál tovább, mert sose jött ki az idő...ugyanakkor az Azt nem akarom a Ragyogásért félbehagyni...Általában nincs problémám a több könyv olvasással egyszerre...DE...Mindig kell egy súlyos könyv, egy laza könyv, egy szórakoztató könyv, egy komoly könyv...Illetve nagyon gyakran, nagyon szívesen olvasok újra is könyveket, ha valamelyik hiányzik- viszont két King könyvet egymás mellett nem tudnék olvasni...és igazából van egy listám is azokról a könyvekről, amiket újra akarok olvasni, de azért szeretném az egyszer sem olvasott könyvek listáját csökkenteni...Csak így hasra ütésre, a polcaimtól távol azt mondanám, hogy legalább 14 könyvet szeretnék újra olvasni...Mármint most fejben átszámoltam, és ennyi jutott eszembe hirtelen...de ha szétnézek, biztosan tudom, hogy lelek még olyanokat, amiket szeretnék...

Az elmúlt két hónapban egyébként rengeteg "új" könyvem is lett (ezekről egy későbbi bejegyzésben, mert néhányuk még úton van hozzám), valahogy mikor ennyi szabadidőm van sokkal könnyebben vásárolok könyveket...és az elmúlt két hónapban kialakult az a jó szokásom, hogy éjszaka könyveket rendelgetek...1-2-t csak egyszerre (ilyen hajnali háromnegyed egy és fél kettő közt xD), de ez a sok éjszakai rendelgetés szép nagy kupaccá alakult...és őszintén szólva megrémít, hogy a bennem lakó gyűjtögető mikre képes (és annak a gondolata is, hogy megnézzem a kártyaegyenlegemet)...Mint írtam az egyik fogadalmam, hogy többet olvasok, ezt könnyű megosztani veletek...megmutatom, mit vettem, megmutatom, mit olvastam el...legalábbis a kihívás szempontjából kimondottan hasznosnak tűnne egy havi összegzés, ha csak egy lista is (én és a hőn szeretett listák...figyeljétek meg, ahogy a sima listáim nyolc oldalas valamikké válnak xD). A másik fogadalmam, hogy több időt szentelek a zuhanyzásra...hát ezt nehezebb megmutatnom, szóval kénytelenek lesztek elhinni, ha azt mondom: egyelőre jól haladok...majd meglátjuk, a szorgalmi időszakot.

Mindenesetre a nagy könyv kihíváshoz (na jó, sokkal inkább a nagy éjszakai könyvvásárlásaimhoz) hozzátartozik, hogy egy átmeneti polcátrendezést kell tartanom, és bár most még behajigálhatok köteteket a szekrényembe, nyáron kénytelen leszek nagyon sokat szelektálni - ha máshogy nem megy, a szekrényekből, hogy legyen még több helyem a nem kívánt könyveket behajigálni. És komolyan gondolkodom rajta, hogy egy üres hónapra az átmeneti polcaimat mutatom meg - ez most lehetetlen lenne, mert több könyvem van kölcsönadva, amiknek a polcomon helye. És most be fogom ismerni, hogy van olyan könyv, amit úgy tettem félre, hogy nem bírom végig olvasni mert borzasztóan pocsékul van megírva, szörnyen unalmas az egész, és tele van klisékkel...na az ilyen könyvek mehetnek a lomosba - vagyis a szekrényembe, hogy ne is lássam őket. Hogy ennek mi köze van a kihívás bevezetéséhez? Hát...nagyjából semmi, sokkal inkább csak magamat próbálom ösztönözni vele, hogy neki kezdjek rendet rakni a polcomon, amit lassan elborítanak a kisautók...illetve ahol a szépen elrendezett könyveken vízszintesen bedugdosva van egy csomó könyv - ami sok embert nem zavar, viszont számomra elfogadhatatlan...nem akarok egy ilyen "dugdosós" polccal együtt élni...
Ezzel a nem túl vidám gondolattal búcsúzok mára! Megyek takarítani, és szerintem már néhány könyvet most átmozgatok, hogy legyen helyem bepréselni párat a polcra. Lassan talán értelmesebb bejegyzéssel jövök - hát...lassan január vége van, szóval minimum egy több oldalas könyvlistával...

Ti terveztek valamit az évre olvasásügyileg? Mit gondoltok az ilyen kihívásokról?

További kellemes napot mindenkinek, jó pihenést! :)

2019. január 5., szombat

Újra itt - még

Sziasztok!

Hosszú hallgatás után újra itt, na nézzük, mit vettem amióta nem beszéltünk! :D
Csak vicceltem...Az írás a mostani mindenben amit csinálok tarthatatlan...mármint...nagyon sokat írok eleve, és egyszerűen sosincs kedvem/energiám még többet írni...Valamit ki fogok találni rá, mert hiányzik az, amikor azért írok, mert írni akarok, nem azért, mert határidő van...De amíg nem találom meg ezt az egyensúlyt valószínűleg ritkán fogok jelentkezni...Mondanivalóm van, csupa releváns dolog, személyes dolgok, még a Karácsonyról is írni akarok vizsgaidőszak után - tudom, nagyon releváns februárban Karácsonyról írni...xD

Az idei újévi fogadalmam az volt, hogy több időt szánok "magamra", mondhatnám úgyis, hogy lassítok...Ez alatt azt kell érteni, hogy többet fogok olvasni, amit nagyon szerettem mindig, de az utóbbi időkben inkább csak kötelező jelleggel olvastam, és szeretnék újra szórakozni...Vagy...több időt szánok a zuhanyzásra...Mármint nem arról van szó, hogy nem szoktam zuhanyozni, csupán mindig kapkodok, és sietek, és ilyen 5-8 perces zuhanyokat rendezek minden nap...Szeretnék testápolót használni, szeretném kiélvezni azt a pár percet a zuhany alatt, érezni a termékek textúráját, illatát, nem menetrendszerű tusolásokat tartani...Tudom, ez hülyén hangzik...de nagyon sokáig naaaagyon kedveltem a szépségápolási dolgokat, sminkeket...És nagyon kedveltem az új tusfürdőket is (még mindig borzasztó lassú tusfürdő elhasználó vagyok, arra figyelek), és nagyon hiányoznak azok az idők, amikor...élveztem a zuhanyt is, mert valami újat próbáltam ki...Ez nem jelenti azt, hogy fél óráig folyatom a vizet, csupán...zuhanyzás közben a zuhanyzásra akarok figyelni, nem arra, hogyha valahogy lespórolok egy percet, abban az időben mit fogok tudni csinálni, ha kimásztam a zuhany alól...lényegében időt semmivel többet nem fog elvenni tőlem, de ezek az apró hozzáállásbeli változtatások azok, amiket célomul tűztem ki. Ide tartozik az is, hogyha valamire érzékeny vagyok, és utálom használni, akkor a praktikus "fizettem érte elhasználom" helyett a "nem teszem teljesen tönkre a bőrömet, inkább kidobom" lesz az irány...Ezt már tavaly elkezdtem, és szörnyen hálás érte a bőröm...Azt hiszem egyfajta egyensúlyra törekszem magamon belül...a kezdeti pánik az állatkísérletekkel is elmúlt, már csak néhány termékem maradt, amiket nem szívesen használok emiatt, ami még így is több, mint amennyinek lennie kéne, de két év után (azt hiszem?) először érzem úgy, hogy behúzhatom a kéziféket, nem kell tovább szaladni, elfogadhatóra csökkentettem a káros dolgokat az életemben, ne aggódjam túl...a későbbiekben nyilván sokkal tudatosabban fogok (sok dolgot) rendezni magam körül, de egyelőre eljutottam egy olyan megnyugtató szintre, ahol már nem érzem magam kellemetlenül összezárva magammal...

Ezenkívül megpróbálkozok egy soha többet alkohol fogadalommal...na nem mintha amúgy innék...nincs bérletem, se jegyem, és vezetés előtt nem ihatok...csak azért, mert inni akarok, meg nem fogok egyiket se venni...amúgy se járok sehova...igazából nagyjából nem is kéne érte semmit tennem, mert évente úgy...egy-két olyan alkalom van, amikor LEHET, hogy innék, de általában akkor sem iszok, mert vezetek...
Szóval lényegében nincs értelme megfogadni valamit, amit amúgy is csinálnék...De fontosnak éreztem, hogy írjak róla...mert rosszindulatú sztereotípiákból jutottunk ide...Az egy dolog, hogy korábban kaptam ilyet, hogy "minek van ajakpiercinged, ha nem is iszol?"...nem értettem az összefüggést, de nem is megyek többet a közelébe az alaknak, aki mondta, szóval nem számít...
Voltam egy családi Karácsonyon...egész évben nem voltam ott, mert mindig szörnyen undokok velem...és bár nem osztottam meg, amit a verbális bántalmazásról írtam (majd egyszer talán, hosszú lett), az a bejegyzés is onnan merített...Szóval a negatív emberek kiiktatása a családra is vonatkozik (ezt viszont írtam, és javaslom nektek is: nem számít, hol van a negatív ember, család, munkahely, iskola, bármi; nem kötelességetek eltűrni). Most viszont mentem, mert hát...öregek, Karácsony van, és évente egyszer belefér - mármint én nem...haragszom rájuk, vagy nem "nemszeretem" őket...semmi bajom nincs velük, egyszerűen túl értékesnek tartom az időmet, hogy arra pazaroljam, hogy órákon keresztül hallgatom, hogy milyen nagy rakás szar vagyok mindenért, amit eddig tettem, gondoltam, vagy bármilyen módon összefüggésbe hozható velem...
Vissza a történethez, megkínáltam ánizsos pálinkával...én nemet mondtam...ugyanitt: ha valamit nem akartok, merjetek nemet mondani! Ne érezzétek miatta kellemetlenül magatokat...Bár voltak vicceskedő megjegyzések is, hogy "olyan makacs vagy, ha valamire azt mondod, hogy nem, akkor nem"...és igen, miért ne tenném? A NEM AZ NEM! Ha itatni próbálnak, ha közelíteni próbálnak, ha segítséget kérnek, és te valamiért kellemetlenül éreznéd magad a segítségnyújtás közben...rendben van, hogy az ember nemet mondjon...Ha azt mondják, hogy ugorj ki az ablakon, és nemet mondasz az ugyanolyan, mintha azt mondják, hogy innod KELL és nemet mondasz...Aztán jött az, hogy ilyenkor ILLIK inni...tudjátok...a felmenőim közt volt néhány alkoholista, a hajlam öröklődik, az alkoholizmus probléma...szóval bármi olyan, ami valamilyen függőséghez vezet, nem lehetne "kötelező"...ez olyan mint az "ilyenkor illik elszívni egy cigit"..."ilyenkor illik belőni magad"...Na mindegy...mivel egy önző dög vagyok, aki nem szeret inni, és a saját kényelme fontosabb, mint a családnak való megfelelés, visszautasítottam...amire az volt a válasz, hogy "de hát te szoktál inni!"...Szerintem három éve egy kezemen meg tudnám számolni, hogy mennyit ittam...Szilveszter után (másodikán) néhány korty pezsgőt (mert utálom a pezsgőt...meg a bort...meg a gyógynövényes dolgokat, meg úgy egyáltalán az alkoholt xD)...Talán egyszer elmentem sörözni N-nel, de lehet az is régebben volt...Szóval mondtam, hogy nem szoktam...a válasz az volt, hogy "jaj dehogynem!"...Aztán még egy párszor lefutottuk a de nem iszok, de igen iszol köröket, úgy döntöttem, rájuk hagyom...Mert amúgy, ha amúgy nagy iszákos lennék ÉS visszautasítanám a pálinkát, az is rendben lenne...De nem szoktam inni...Szóval ha már a család annyira tisztában van az alkoholfogyasztási szokásaimmal - és mint kiderült borzasztóan sokat iszok - érdemes lehet ezt is megfogalmazni, hogy többet nem teszem...Amúgy is a végletek embere vagyok, de mint kiderült a minimális alkoholfogyasztás nem játszik (aka a három évente KÉTSZER), szóval úgy döntöttem, hogy akkor legyen inkább...semmi...és azt fogom mondani, hogy soha nem iszok, azt fogom mondani, hogy szimpatikus a straight edge dolog...Annyi minden máson is tudnak szörnyülködni velem kapcsolatban, ha az, hogy tisztelem a szervezetem annyira, hogy nem károsítom alkohollal közéjük tartozik, hát legyen...Ha ez ilyen szörnyű, itt az idő, hogy tényleg magamévá tegyem a nem ivós dolgot...onnantól, hogy birtoklom, senki nem használhatja fel ellenem (és reményeim szerint egy csomó "vitaforrás" eltűnik, ha a "folyton iszolt" felváltja végleg a "sose iszik")...Ezt csináltam a testalkatommal, a hajszínemmel, a testékszereimmel, a hullasápadt bőrömmel...és sokkal pozitívabb vagyok...akkor legyen ez is itt..."nem iszok"...ez is én vagyok...aki nem iszik, akkor sem, amikor "illene"...Bár...N esküvőjén lehet koccintani fogok...bár már mondtam neki, hogy valószínűleg nem - és valószínűleg vezetni is fogok, szóval nem is számít az egész...
Ne értsétek félre, nincs bajom azzal, ha valaki iszik...Azzal van bajom, hogy gúnyolódnak azzal, aki nem iszik...és hogy nem fogadják el, és kényszeríteni próbálnak rá...az alkohol azért nem egészséges, ezt mindenki tudja, és mindenki eldöntheti, hogy milyen egészségtelen szokásokat vesz fel, vagy nem vesz fel...De nem hiszem, hogy az bármilyen értelemben NORMÁLIS, ha valakit arra kényszerítenek, hogy az egészségével szembeforduljon...és ezt úgy mondom, hogy én rendszeresen szembemegyek az allergiámmal...Saját (ostoba) döntésként, nem külső kényszerre, és vállalom is a felelősséget érte...illetve...idén igyekszem mérsékelni ezt is, mert nagyon kellemetlenek az allergiás reakciók...
Tudom ez most túlreagálásnak tűnik, de már nem is tartom számon, hányszor történt meg az elmúlt években velem...tudjátok, most már tényleg tele van az a bizonyos boros pohár...

Boldog új évet mindenki! A vizsgák után - valamikor - találkozunk! :)
Ti mit fogadtatok meg? :)