2017. október 8., vasárnap

Alchemy England kívánságlista

Sziasztok! :D

Mielőtt belekezdenék a rém hosszú történetemben...tudom, hogy el vagyok maradva, de természetanyánk és a front egyszerre érkezett, szóval a huzat okozta fül-fog hasogatást, a has görcseimet, és a migrénes fejfájást is sikerült a hétre csoportosítanom, így nem igazán volt erőm új bejegyzést írni - vagy bármi produktívat elkövetni bárhol...előkaptam ezt a vázlatot, átírtam, amit kellett és amint tudok jobbat, jövök - vagyis...értelmes bejegyzéssel. :D

Ma egy olyan nyálcsorgatós bejegyzést hoztam, hogy még abban se vagyok biztos, hogy sikerült leírnom a márka nevét...remek kezdet! :D
És csak tovább ront a helyzeten, hogy nem fogok képeket használni ebben a bejegyzésben - minden link a hivatalos oldalukra fog vezetni a termékhez, amiről írok...Nagyon paranoiás vagyok a jogi dolgokkal/jogvédett képekkel kapcsolatban, és véletlenül se szeretném engedély nélkül használni a képeiket...de higgyétek el, megéri kattintani a linkekre is! :D
(Ha ez nem válik be így, a következő jogvédett képes kívánságlistás bejegyzésnél majd rajzolok nektek pálcikaembereket vagy valami, hogy ne legyen olyan unalmas a bejegyzés. :D)
És ha azt hinnétek, hogy már mélyponton vagyunk, a bejegyzést hajnali fél kettőkor fejeztem be, és valahogy én hajnalban mindig olyan kis vicceske vagyok, hogy az nem igaz...(szó szerint nem igaz, egyáltalán nem vagyok vicces xD)
Ja és egy utolsó figyelmeztetés...az alábbi bekezdésben nagyjából a 14-24 sor egy elég véres személyes sztori, aki rosszul van az ilyesmitől, az ezeket hagyja ki.

Mindig is rosszban voltam az ékszerekkel, sose hordtam ékszereket...tíz évvel ezelőtt volt egy erőteljes fülbevaló függőségem, rengeteget felhalmoztam, de többnyire elhagytam, és eltörtem őket...na meg tíz év alatt az ember változik, manapság EGYÁLTALÁN nem hordok fülbevalót se...leginkább azért, mert a megmaradtak közül a legtöbb lila, a fülemben lévőek meg pirosak, és amúgy is "kinőttem" a lila korszakomat...A lényeg, hogy nem hordok fülbevalót évek óta, és kicsit meztelennek érzem magam...vagyis láttátok korábbi bejegyzéseimben a fülemet; fura, hogy az alsó lyuk mindig üres (kivéve, ha piercingeshez megyek, mert nem úgy kell bemérni a fülem hátulján kijövő ékszert, hogy ne akadjon bele a többibe), bár most piercingesnél is ajakpiercingért voltam utoljára, és az is két éve volt. A rendes fülbevalóm helye teljesen beforrt...ha esemény van, akkor néha újraszúrom magamnak, piros, dagadt füllel végigtolom az eseményt, aztán kiveszem a fülbevalót, és hagyom, hogy összenőjön megint...Na már most...a beforrt lyuk újraszúrása (főleg házilag, feltételezem xD) SOKKAL fájdalmasabb, mint egy új ékszer beszúrása...nem viccelek...nem elég, hogy ronda a fülem, rendesen dobog, és fáj...néha kicsit feljebb jön ki az ékszer szára, mint az eredeti furat mélyedése, olyankor az ékszer súlyától beleszakad a mélyedésbe, és nem elég, hogy fáj és piros a fülem, még vérezni is kezd, és természetesen gennyes is...sajnálom mindenki, aki rosszul van a vértől...A lényeg, hogy ez nem hiszem, hogy egészséges, de ha kinyitom a fülbevalósomat, sose lelek semmit, ami illene bármihez, illetve mindegyik annnnnnnnnnnyira unalmaaaaaas...hogy semmi kedvem hordani őket...Szóval a fejembe vettem, hogy kéne néhány izgi kis füli, hogy ne kelljen mindig magamat szúrkálnom, és visszaszokjak rájuk...És felmerülhet a kérdés, hogy miért nem teszek be olyasmi fülbevalót állandóra, mint ami a másik 10 lyukban van (túlzás nélkül, ennyi fülbevaló van a fülemben xD)...dee....nem tudok fülbevalóval aludni...tudom ez fura lehet, ugyanis nyolc ékszer van az egyik fülemben, a másikban pedig az industrialom, tragusom és fülkagyló piercingem is bent van...de ha a fülcimpám alján van valami, nem tudok ráfeküdni...olyan kényelmesen alszok a másik 13 ékszerrel a fülemben, hogy azt nehéz elhinni azoknak, akik látják a fülemet, de a fülbevaló az zavar - pont rossz helyen van...xD
Nyakláncot sose hordtam (se garbót, zavar, ha valami a nyakamon van), nem igazán izgatnak a piercingeken kívül az ékszerek, de valamiért mostanában úgy érzem, hogy nem tudok tovább élni nyakláncok nélkül, kéne egy-két jó kis darab, ha csak alkalmakra is, unalmas ékszerek nélkül az élet - az unalmas öltözködésemről egy másik bejegyzésben írtam, fogjátok érteni ezt a bejegyzést is...:D

Ennyit rólam, és az ékszerekről...éppen kerestem az interneten, hogy mivel dobjam fel az életemet, amikor megtaláltam véletlenül az Alchemy England (kérlek, aki ismeri a márkát javítson ki, ha nem ez a hivatalos neve) egyik ékszerét...éés...átfutott az agyamon, hogy "aaahhhw én is különleges hópihe akarok lenni" (elnézést minden nem általános normáknak megfelelően öltöző/élő embertől, előtte éppen South Parkot néztem, és hát betettek a gruftik, mindegy xD)...szóval beleszerettem, úgy éreztem, megtaláltam azt, amit keresek, az "izgalmat", amire szükségem van - és a kinézetemnek is...és felmentem az oldalra, megnézni, rejteget-e még valamit számomra...és aztán addig nézelődtem, hogy elköltöttem fejben 40 ezret bizsukra...Ezzel még nem is lenne baj, mert a ballagási pénzem megvan (nem sokáig xD), viszont...1500 forintos postaköltséggel nem fogok egyesével 3500 forintos ékszereket rendelni, egyszerre ennyi pénzt meg nem vagyok hajlandó kiadni ékszerekre...szóval úgy gondoltam megírom ezt a bejegyzést, és megvárom, hogy a vállamon ücsörgő kis ördög meggyőzzön, hogy megérné bevásárolnom...Addig pedig nézegetem online a képeket. :D

2017. szeptember 30., szombat

Életem apró pillanatai (14)

Sziasztok! :)

Ismét itt a havi összegzés, és azzal a pozitív gondolattal osztom meg, hogy ma már nem fog semmi történni és vége a hónapnak, és már annyi beadandót és előadást kaptam a nyakamba, hogy nem is tűnik fel, hogy alig van órám (és kreditem, sajnos), és remek érzékem van hozzá, így most betegedtem le...Szóval lehet kicsit csúszni fog a hó végi (hó eleji?) zsákmányos bejegyzés, meg a tesztek, amiken már ülök egy ideje, meg úgy MINDEN, de amint tudok jelentkezek - igazából lehet bejegyzéssel fogok beadandót halogatni, de most épp úgy érzem, hogy haladnom kell, nem hagyhatom elterelni a figyelmem, mert kiesek a lendületből...itt csak bejegyzés bevezetést írok, az nem nagy elterelés. :D

Amikor annyit kavarnak az egyetemmel és a tárgyaiddal, hogy nem tudod felvenni a minimumot se - gáz lenne végzős filozófia szakirányos hallgatóként "Bevezetés a filozófiai gondolkodásba" tárgyat felvenni az (egykori) intézetigazgatónál...úgy, hogy öten vagytok az egész szakon, és te jársz folyton a nyakára a tárgyaid miatt...khmm...
De legalább perceken belül lett hányingerem, kezdtem szédülni, és kezdett el úgy nyomni a fejem, hogy legszívesebben bevettem volna egy gyógyszert rá - csak...féltem, hogy kijön belőlem...Ha ez a bejegyzés kikerül, akkor idegösszeomlást nem kaptam, de hónap közben már biztos jeleztem, ha megkopaszodtam idő közben vagy őszülni kezdtem - most épp úgy érzem, hogy hat napon belül vagy nem marad hajam, vagy teljesen megőszülök...
[...]
Beszélsz a tanárral, aki elküld a titkárhoz, aki elküld vissza a tanárhoz, aki visszaküld a titkárhoz
...
ez akármeddig mehetne...
Megpróbáltam egy kódot átiratni, mert szeretnék az órára járni, és sokkal jobb érzés pénteken fél hatkor felkelni, ha olyan órára megy az ember, amit felvett...EGY BETŰ eltérés volt...A tanár engedélyt adott, a szakirány felelős engedélyt adott, a titkár meg nem írta ki a tárgyat, mert nem a szakirány felelős ment oda, hanem egy diák...
...
szóval levezettem 22 kilométert (nem nagy táv...időben...de azért csak azért ennyi üzemanyagot elhasználni, hogy azt mondja a titkárnő, hogy "menjen haza, írjon egy e-mailt"...elég sok).
Eleve nem válaszolt az e-mailemre, mert "nem volt ideje" - és amúgy is siessek, dolgoznia kell...
Elmondtam a problémáimat, elküldött, hogy nem tud velem mit kezdeni, de mint kiderült, nagyon kedves is tud lenni...
Mire hazaértem várt az üzenet, hogy felvett a nevemben egy tárgyat a jó kóddal (nem azt, amire menni akarok, de a kódom meglesz)...egy olyan tárgyat...ami a Bartókosoknak van kiírva...időpont nélkül...(a Bartók Béla Zeneművészeti Intézet a Miskolci Egyetem tagintézete...nekem meg lett egy órám a tagintézetben...fogalmam nincs mikor, vagy hol, vagy kik lesznek ott - remélem kedvenc exem nem, életem megrontója, ha vele kell órára járnom, lehet megfojtom xD)
Jobban átgondolva tudom elvileg, hogy hova megyek de semmi tájékozódási képességem nincs, és sose jártam még az épületBEN...és mivel tömbösített órák vannak, egy hiányzás elég sok órának felel meg...egyébként az első két nap (fél kettőtől hétig tart ez a kurzus) két olyan műről szól, amit előzőleg egy fél évig elemeztünk.
[...]
És ez a története annak, hogy délelőtt tizenegyre hogy kaptam két idegösszeomlást is, amit végül egy negyed órás nevetéssel zártam le, mert kiakadtam...a végén már nem csak a stressztől görcsölt a hasam, hanem a nevetéstől...szerencsére senki nem volt itthon, így nem jöttek rá, hogy megőrültem, de amikor abbahagytam a nevetést, majdnem elsírtam magam...(napok óta szarakodok ezzel, és még napokig fogok...ha ez a bejegyzés kikerül, akkor sikerült agyvérzés nélkül végigtolnom a beiratkozást...yay én! :D)
...és ez a története annak, hogy hogy kelek péntekenként fél hatkor és járok be úgy az egyetemre, hogy hivatalosan egy órám sincs felvéve...amúgy meg intézetigazgatót váltottak, sose lesz diplomám, de kezdem elengedni...xD

Amikor négy komoly téma, három "hasznos" (nem termékteszt, bár abból is lesz bőven, bár most a fényképezőm nem kapcsol be, szóval apróbb technikai akadályai vannak) illetve egy megterhelő személyes téma is kifejtésre vár, és legszívesebben mindet egyszerre megírnád, de arra sincs energiád, hogy egyet elkezdj...Azt hiszem, lehangoló őszünk lesz, ha belefér az időmbe...(Vagyis problémaboncolgatós bejegyzések lesznek, és így se az abortusz-amnesztia-gyilkosság fele fogunk haladni, hanem sokkal "lazább" dolgokkal szeretnék jelentkezni.:))
(És nem is én lennék, mire elkezdem írni a listára ezeket a terveket, addigra csak egy-kettőre emlékszem mindenből...:D)

Drága jó haverom, akivel annak idején elég sokat lógtunk, naggyon jóban voltunk kiszolgált a Tescoban...
...és nem ismert fel...Az egy dolog, hogy én hülye vagyok és rossz a memóriám...de tényleg elértük azt a kort, hogy nem ismerjük fel már az "ismerőseinket"?

Napról napra egyre borzasztóbb az utam az egyetemre...hol útépítés miatt, hol előttem fekvő nagy testű kóbor kutya miatt, hol véletlenül elakadásjelzőt használó kocsik miatt, amiket amint elkezdesz megkerülni, elindulnak melletted...
Mikor lett bérletem, komolyan megkönnyebbülés volt bemenni tömegközlekedve az egyetemre - bár a buszt is megfogta az útépítés...három óra volt összesen az út, negyven percet sétáltam a kampuszon, hogy odaérjek, a cipő hólyagosra törte a lábam (új cipőben kell sokat gyalogolni xD), és mégis úgy örültem, hogy gyalog mentem...azóta mondjuk nem bírok semelyik cipőmben se járni, és ha a hátamon fekszek, ki kell csavarni a lábam, hogy ne nyomja a matrac...de megérte...:D

"Kedvenc" szaktársammal összefutottam, így egy két órás sétán felzárkóztunk...ő már mesteren van, én meg nagyon örülök, hogy néha lesz lehetőségem találkozni vele így is! :)

Tudom, hogy rég írtam, a magamnak írt beosztásom tus tesztért kiabál, a lustaságom viszont szerzeményes bejegyzésért - amit nem fogok előre hozni másfél héttel...Szóval...azt hiszem kivettem egy két hetes "szabadságot"...Vagyis nem, mert nem fizetnek érte, de olyanról akarok írni, aminek nincs még itt az ideje, máshoz meg nincs kedvem - az egyetem kezdés nem szórakoztató, és annyira szeretem a szerzeményes bejegyzéseket megírni és másoknál olvasni is, hogy arra vágyok csak most...Illetve komoly mentális felkészülés folyik egy ruhavásárlós változtatásra...vagyis...az ötlet megvan, a kivitelezést még át kell gondolnom...szeretném magamon lefotózni a ruhákat, mert néhány kiterített termékből nem látni milyen az adott termék, viszont technikai problémáim vannak...megbízhatatlan az időzítőm, mást meg nem tudok megkérni, hogy csinálja meg helyettem, szóval meg kell találnom azt a pózt, ami a ruhát nem takarja el, és természetesebben nézek ki, mint egy szemetes zsákból kigurult hulla...sok sikert nekem...xD

Nagyon szórakoztató, mikor feltörik és kizárnak MINDEN fiókodból, és még a telefonon használt kódot se tudod használni, mert egy csalók által is használt telefonszámról linket küldözgetnek, és nem kapod meg a rendes kódot...(Vagyis nem kértem jelszó emlékeztető kódot, meg semmit, hanem kizáródtam a fiókjaimból, és kaptam sms-ben kódokat...még e-mailt is kaptam tök más sablon szöveggel, mint amit a Facetől kapni szoktam...kíváncsi leszek a telefonszámlára ezek után...:/)
A Facebookra sikerült beléptem egy szinkronizálatlan, sim kártya nélküli telefonról, viszont a Google fiókom továbbra se tart jogosultnak a belépésre - és hogy írok bejegyzést? Ez egy másik fiók...két fiókom van, egy csak a blog és YouTube miatt, a másik a "hivatalos", itt nincs megadva se a telefonszámom, se semmi, mert ezt a fiókot nem használom sehol...(vagyis a telefonon nem használom, de amúgy ide kérem a hírleveleket, hogy ne a rendes fiókomat szemeteljék tele xD)

Megvan a DM nyitások hangulata...vagyis maga, hogy közösen vásárolunk és kapunk ingyen szatyrot meg lufit...és délelőtt tömeg sincs soha...áh...jövő héten nyit egy H&M 20% nyitási akcióval, kár hogy valószínűleg egyedül megyek oda - ha egyáltalán eljutok, elég húzós az időbeosztásom arra a napra.

És még jobb a mozizás...olyan hangulatos este bepattanni egy kocsiba, elmenni a moziba, kaját csempészni, sétálgatni, késő este végezni, és másnap fél ötkor kelni, mert munka van - ez barátnőm története, ha másnap nem dolgozott volna reggel, akkor a fél tizenegyesre megyünk, mert sokkal jobb helyünk is lett volna meg sokkal jobb hangulatosabb is lett volna hajnali egykor hazamenni egy horror film után...xD

Ja amúgy életem első szondáztatásán is túl vagyok, kiderült, hogy nem bírom normálisan megfújni azt a szart...szegény rendőr a végén közölte, hogy inkább menjek, még papírokat se kért...xD

Imádom ezt az időjárást amúgy, bár a környéket továbbra se szeretem...mikor mentem N-hez kiderült, hogy a kedvenc temető melletti füves részemet lebetonozták parkolónak...szegény fák és bokrok...hiányzik az a környék. :/

Nyuszi elképesztően imádnivaló volt egész hónapban...bújt és bújt és bújt és követelte a simijét...csak egyszer harapott belém egész hónapban, illetve egyszer megpróbálta megenni a hajamat, de azt leszámítva nagyon édeske volt. :)

Amikor naponta frissítem a LUSH oldalt, hogy fent vannak-e az "ünnepi" kiadások...nem...még mindig nem...mééég mindig nem...
Valaki, aki LUSH közelben jár, esetleg lenne olyan drága, hogy bekukkant és szól, hogy ki vannak-e téve? (Van olyan része, ami "időre" kellene, szóval lehet felugranék értük egy pár órás vonatúttal - az, hogy a sajátjaimhoz mikor jutok, az nem érdekel, vagyis annyiból érdekel, hogy kíváncsi vagyok, de alapjáraton nem zavar, ha hónapos csúszásom van. xD)

Hogy telt a szeptember Nektek? :D

2017. szeptember 24., vasárnap

AZ (2017)

Sziasztok!

forrás: Google
Ma egy filmről lesz szó, méghozzá az új Az-ról...Az igazi horror a modern filmiparban szerintem az, hogy végignézhetjük, ahogy a kedvelt, atmoszférikus 30-40 éves horrorfilmjeinket megerőszakolják, megfosztják az izgalomtól, és telenyomják effektekkel...legalábbis számomra ez a legnagyobb horror, amit a filmipar kínál...Wes Craven halála óta kimondottan szkeptikus lettem, hiszen ő igazán nagyszerű rendező (producer, forgatókönyvíró, színész) volt, és a kortárs horror kiemelkedő alakja, rengeteg dolgot köszönhet neki mind a műfaj, mind mi, horrorrajongók...Külön kiemelném a Sikolyt, ami csak a zsenialitását támasztja alá...A Rémálom az Elm utcában, Az utolsó ház balra, A rémségek háza, a Sziklák szeme - és rengeteg más, nem csak horror és horror film - mellett igazán felüdülés látni az öniróniát...és még a Freddy vs Jason is megbocsájtható neki, mert annyira fantasztikusan állt az egész műfajhoz, és annyi mindent letett az asztalra, és mégse vette "túl komolyan magát"...hogy az hihetetlen...de Craven halott...és lassan a műfaj is...
Láttam a meggyalázott, megcsonkított, véres, gennyes hulláját a Texasi láncfűrészes mészárlásnak (Texasi láncfűrészes, 2003), 15 másodperc után majdnem sírógörcsöt kaptam, hogy mit műveltek 2015-ben a 33 éves Poltergeisttal...szegény Spielberg...
...és láttam azt is, ahogy King 1997-ben megerőszakolta a saját regény adaptációját...Kubrick 1980-ban megajándékozott minket a - zseniális - Ragyogással, egy könnyen emészthető jó kis horror filmmel...hát...kinek mi a könnyen emészthető, én nagyon élveztem (bár Jack Nicholson szemöldöke volt számomra a legijesztőbb dolog a filmben), elsők között alkalmazta benne a Steadicam-nek nevezett technikát (illetve amennyire tudom, ez volt az első filmje, amiben ezt használta), az a film egy filmművészeti csoda...nagyon hálás, ha elemezni kell, és kimondottan szórakoztató lehet azoknak is, akik nem kívánnak minden kameramozgást, és filmes megoldást kivesézni...Kingnek ez nem tetszett, duzzogott, hogy mit műveltek a könyvével, és 17 évvel később megkaptuk a több mint négy órás (!!! 273 perc !!!) Ragyogást, amit King felügyelt...iszonyatosan vontatott, iszonyatosan szenvedős, könyvhöz ragadt szar volt az egész...végig néztem, mert én vagyok az, aki mindent végignéz, megírtam a bejegyzést, aztán...kitöröltem a francba az egészet, én nem kínzok ilyesmivel embereket...és ez tudjátok mit bizonyít? Hogy Kingnek rossz a film ízlése...
...és az új Az-ra azt mondta, hogy neki tetszik...ez tudjátok mit jelent? Hogy még ki se jött a film hivatalosan, de már úgy éreztem, hogy fos lesz az egész...ha valaki, aki azt a négy órás kínzást jobbnak tartja, mint egy Kubrick filmet, az megbízhatatlan ilyen esetekben - nem beszélve, hogy milyen jó filmeket milyen erős negatív kritikákkal illetett az utóbbi időkben...

Szóval...első ok a szkepticizmusra...
Második ok: megnéztem a trailert...egy laza kis lötyögős "tinihorror" hangulata volt - tudjátok, mint a Tudom mit tettél tavaly nyáron filmsorozatnak...Ez még önmagában nem lett volna gáz, de megnéztem az összehasonlítást...és...gyenge...nagyon gyenge...a 27 évvel ezelőtti film a mai napig megelőzi (bár ki kell emelnem, hogy az időzítés remek, és mindenképp értékelni kell, hogy 27 évvel később felbukkant újra a bohócunk)...Lehet hozzájárul, hogy a régi filmnek kevésbé modern eszközök álltak a rendelkezésére, és a kicsit rosszabb minőségű kamerák jobban megteremtették az atmoszférát (bár...hozzátenném, hogy a régi film se a "legerősebb horror" kategóriába esik nálam), de az új film számomra se izgalmasnak nem tűnt, se az atmoszférát nem kaptam meg - trailer alapján, amiben elvileg a legjobb részek vannak, hogy kedvet kapjunk a filmhez...Egyébként az új szépen követte a régi vonalát, mégis a régi sokkal vonzóbb volt számomra, még úgyis, hogy nem azt néztem, melyik a régi, melyik az új...az atmoszféra fontos, sokkal fontosabb, mint a történet, és a régi a maga korszerűtlen elöregedett kivitelezésével megteremtette az atmoszférát...Aztán Pennywise...az új nem ijesztő...Én alapjáraton nem félek a bohócoktól, nyilván, akiknek fóbiájuk van, azok összeszarják a gatyót az újtól is, de igazából...egy...teljesen átlagos bohóc, nem tudtam hozzákapcsolni a "félelmek reprodukálását"...valaki olyan, akit mutogatnék egy családi filmben, vagy egy cirkuszban, bármelyik vígjátékba belenyomnám, ellenben a régivel, aki sokkal kevésbé próbált ijesztő lenni...Az új Pennywise "gonosz sminket" kapott, de alapjáraton csak egy gonoszra festett emberke...természetes hajjal, a régi Pennywise viszont "átlagos bohóc" kinézetet kapott: krumpli orr, nem "wannabegonosz" smink, béna piros műhaj...És mégis ő az ijesztőbb...talán azért, mert próbál "természetes" maradni, nincsen direkt ráfestve az arcára, hogy tőle félni kéne...Ez, hogy az embernek direkt megmondják mitől kell félni nem félelmetes...számomra hatalmas csalódás volt az első pillanattól az új bohóc - a színész választásban se vagyok biztos, de hát ez nem az én dolgom - egyszerűen úgy érzem, hogy az új bohóc...idétlen...
Pennywise manapság úgy néz ki, mintha a Disney Mad Hatter (Johnny Depp, Tim Burton, 2010 - amikor meghalt a remény) és Chucky (1988, Gyerekjáték) Arthur és a villangókon (2006) nevelkedett törvénytelen gyereke kamaszodni kezdett volna, és rájött, hogy ő Slipknot rajongó és ő akar lenni az "új" Shawn Crahan (aki egyébként egy szörnyen tehetséges és sokoldalú zenész, bár Joey nélkül, és leginkább ezzel az új "iránnyal" nagyon nem kedvelem a Slipknotot).

Nem lesz ijesztőbb valami csak azért, mert sötét a háttér
Forrás: Google
Szóval így indultam el a moziba, és most nyilván mindenki megkérdezi, hogy de miért? Minek mennék moziba, ha egy rövid trailertől is a hideg ver - nem azért mert ijesztő, hanem azért, mert kezdődő pánikrohamom van, hogy még egy rossz filmet kapok...Két okból...egyrészt...évek óta készülök moziba, de olyan a felhozatal, hogy még mindig ez az első olyan film, amiért hajlandó lennék elmenni - a régi Az se volt a kedvenc filmem, nem tudnék róla áradozni, de az atmoszféra megvolt, így nem érzem úgy, hogy nagyon szíven ütne, ha béna lenne az új film...a Poltergeistnak hatalmas rajongója voltam, ezért viselt meg az új például, de nem éreztem úgy, hogy túl sok álmatlan éjszakám lenne, ha látnám egy sokkal szarabb verzióját a régi filmnek, mert nem különösebben kötődtem a régihez...A másik...ha moziban nézem meg, azzal támogatom Kinget, és bár az utóbbi időkben többet csalódtam benne, mint amennyi örömöt okoztak a könyvei, a régi könyveiért a mai napig szívesen támogatnám...a Family Guynak igaza volt, semmi új ötlete nincs lassan, de az egyik legtermékenyebb kortárs íróról van szó, és sok klasszikust köszönhetünk neki, a régi művei számomra a Lovecraft hangulatot is előhozták gyakran, szóval ha másért nem, ezért is szívesen támogatom...

Csak nevetni tudok az "újon"...Ez a különbség egy jó horror és egy gyenge horror között: a jó horror a színes ruhával is tud mit kezdeni, a rossz az ijesztően beállított gonosszal se...
Forrás: Google
És kezdjük Krajcárossal, aki nem nőtt fel a Pennywise névhez...Ez a bohóc egyszerűen...röhejes volt...Olyan bugyután nézett ki - vagyis nyilván, bohóc! Annyira próbálták ijesztővé tenni, de nem volt az...béna volt...Vannak jó  horrorok, ahol olyan erős az atmoszféra, hogy egy nem ijesztő karakter is végig fosat...Ha már a Poltergeistot említettem, nyolc vagy kilenc éve láttam, és a mai napig rémálmaimban viszont látok jeleneteket (nem mintha sok kéne hozzá, ha ismerősről beszélek valakivel, aznap biztos, hogy rémálmom lesz azzal az emberrel xD)...Ha a film közben kiderült volna, hogy egy vezetéket rágcsáló mókus a kopogószellem, akkor is ijesztő lett volna az a film...Aztán itt van ez...fehér ruhában, sejtelmes háttérrel, gonosz smink alól kivillanó LAPÁT FOGAKKAL...Sokan mondták, hogy nem sokan látták volna meg Krajcárost a színészben a szereplőválogatáson...tudjátok mit? Én még most se láttam benne...A bugyuta mozgásán meg az "ijesztő" hangok se segítettek, idétlen volt...aztán valaki szólhatott volna a film készítőinek, hogyha összevissza rángatják a kamerát, attól se lesz ijesztő a film...

...ami egyébként egy nagyon szórakoztató, jól összepakolt film volt...A szinkron mondjuk borzasztó volt, de a bugyuta viccek feldobták...Igazából nagyon sokat és nagyon jókat nevettem a filmen - az összes többi nézővel együtt...Egy laza tinglitangli horror vígjátéknak kimondottan jó volt! És egyből eszembe jutott a Sikoly, és a Gyilkos kobold, amik szintén "horror vígjátékok"...és annak ellenére, hogy azokat a készítők nem szánták "komolynak" sokkal horrorabbak voltak, mint ez...Ez nálam nem horror film volt...Jó film volt tetszett, de maximum egy 12 karikás akció filmnek adnám el, amik között szintén vannak ennél ijesztőbbek...Most csak azért mert a félelmeinket kivetítő misztikus lény az ellenség nem lesz minden horror...
Meg fogom nézni eredetiben, mert hát eredetiben minden jobb, viszont a bohócon kívül teljesen pozitív élmény volt a színészgárda...mindenki el tudta adni magát, remek gyerekeket válogattak össze hozzá, még a legkisebbnél se éreztem úgy, hogy a rendező fiát beállították, hogy tegyen úgy, mintha tudna játszani...A történet...néhol hiányosnak tűnt nekem, voltak dolgok, amiket csak úgy a képedbe vágtak, és tedd őket valahova, szóval érdemes lehet ismerni megnézés előtt az eredeti történetet. A felbontás nagyon tetszett, abban kimondottan sokkal jobb volt, mint az elődje, ugyanis az első két része az egymás után nézős volt mindenképp...csak félbekapták a filmet kb, itt viszont egy lezárt filmünk van, és majd kapunk még egyet valamikor.
A TOP 7 legijesztőbb King adaptációban helyet kapott a két AZ, a Kedvencek temetője, a Ragyogás (Kubrick), a Tortúra, a Carrie (1976 - mondanom se kell, hogy ebből az újabbak mennyire nem lettek jók, ugye? xD), A gonosz háza...Nos ebből nem láttam mindent...vagyis kettőt nem láttam belőle...de a másik négynek EZ nyomába se ért...Kubrickkal egy oldalon említeni, főleg, ha "IJESZTŐ" listákat írunk, lehetetlen...A legjobban kivitelezett adaptációk listáján esetleg, de ijesztőnek...chh...

És mielőtt bárki feltételezné, hogy a régi iránti elfogultságom miatt tartom gyengének...a régi film csak segített rajta igazából...Ha nem egy King könyv lenne, és nem egy újra feldolgozott film, akkor meg se néztem volna...mert ha horrort akarok, akkor horrort akarok, nem egy olyan filmet, ami nem képes hangulatot teremteni és egy bugyuta bohócot (amit egyébként remekül eljátszott a színész, bár a karakter nem jött át, a mozgások meg minden más oké volt). Olyan üres volt...értem én, hogy nagy felhajtás, mert milyen izgalmas, hogy King egyik legjobb könyvéből filmet csinálnak megint...de ha nem lenne ott King neve, akkor ez a film nem lenne annyira jó horror....Sőt nekem végig olyan érzésem volt, mintha egy paródiát néznék! Bár kimondottan örülök, hogy nem volt benne vérfürdő (a trancsírhorror nem az én műfajom), de nem volt benne az a kellemes, félelmet keltő hangulat se..

Összességében: kimondottan szórakoztató, laza kis AZ "paródia", egy iszonyatosan gagyi bohóccal, horrornak semmiképp nem nevezném, de ha kikapcsolódásra vágytok, nézzétek meg! Vagy ha caulrofóbiátok van és mazochisták vagytok - ez az egyetlen eset, amiben el tudom képzelni, hogy ijesztő a film. Vagy ha azt hiszitek, hogy az új horror a jó, nem a régi - van ilyen ismerősöm, és még leírni se tudom azt a tényt anélkül, hogy a szemöldökeim a hajamban kössenek ki. :D
Én pedig várom a második részt már most, ugyanis ha félni nem is fogok, szórakozni jó lesz! :D
(Anya nem kedveli a bohócokat - az igaziakat se - viszont ez a bohóc még szerinte is vicces volt, nem "ijesztő".)

Nektek hogy tetszett a film? :D
Kellemes vasárnapot! :)

2017. szeptember 20., szerda

"Lusta" lázadók, avagy a szoknyakihívás

Sziasztok! :D

A mai bejegyzés...igazából nem tudom miről fog szólni...Remek kezdete egy remek témának! :D
A fejemben összeállt egy kép, hogy mit akarok kihozni ebből a témából, viszont nem igazán vagyok benne biztos, hogy mit akarok elérni vele...remélhetően mire a végére érek, és mindent átfogalmazok, egy összegzést tudok majd írni - ha már a bevezetés nem jött össze...

Ha az ember kimegy az utcára nyilván nézelődik...megnézi a többi embert, és hát...nem a ruha teszi az embert, de az ember belső tulajdonságait nem látjuk az emberen...egészen addig, amíg nem látunk egy eléggé klisés punk figurát, vagy emot...vagy bárkit, akire rá tudjuk a "rocker" skatulyát húzni, annak minden közhelyével...legyen szó színes hajról, piercingekről, láncokról, bakancsokról, az ilyenek szemet szúrnak...és ilyenkor elkezdhetünk gondolkodni, hogy talán mégis a saját gondolataikat hordják magukon az emberek? Ha előítéletesebbek vagyunk, akkor elkezdünk tippelgetni, hogy milyen lehet a lelkivilága és a családi háttere a "szokatlan" kinézetű egyéneknek...Ha visszafogottak vagyunk, de mindig is kék hajat akartunk, akkor esetleg átsuhan az agyunkon, hogy "de bátor", esetleg, "mennyi szarságot kaphat miatta"...
Ha elégedetlenek vagyunk a saját kinézetünkkel, és úgy érezzük, hogy nem tükrözi a belső énünket, akkor pedig elkezdünk azon gondolkodni, hogy mennyi energiát és időt ölt bele az adott ember...Na ez vagyok én...
...éppen egy kék hajú kislányt néztem - mikor unokatesóm ballagott a gimiből, ő akkor kezdte ott a hetediket, tehát kilencedikes lehet...ahogy ment a gimnáziumba, ami egy "mérsékelten konzervatív" intézmény, nem szeretik a színes hajakat, a szakadt felsőket, a rövid nadrágokat és szoknyákat, ha ki van a válla az embernek, ha papucsban megy az ember (mert az iskola nem strand), a testékszereket...És itt felmerül a kérdés, hogy hogy engedhette az anyja neki? Az egy dolog...mindenki tudja (vagy legalábbis nem ártana, ha mindenki tudomásul venné), hogy minden ember (akármilyen fiatal legyen is) azt csinálhat a testével, amit akar...Bár mindig kételkedtem benne, hogy a gimnáziumunk megteheti, hogy "befolyásolja" a külsőnket - lévén, hogy ezzel alapvető jogainkat sérti, mindig megnyugtattam magam, hogy a házirend az előre megtekinthető, ha beiratkozunk, azzal elfogadjuk az intézet által elénk állított szabályokat, akármennyire jogfosztók is...mert nem, nem tartom helyesnek, hogy egy iskola beleszólhasson az ember hajszínébe! És miközben azon szörnyülködtem, hogy az én időmben ezt az igazgatóhelyettes tuti nem engedte volna meg, rájöttem, hogy eltunyultam...Vagyis...ha én zöld hajjal bemegyek egy órára, kicsapnak, ezért felállítottam a fontossági sorrendet: az érettségi kell, én pedig a hülye szabályaikhoz igazodva megszerzem, a hajszín...az csak hajszín...amúgy is ott voltak a piercingjeim, és az igazgató helyettes nem mondott semmit egy "felakadtál a kerítésen"-en kívül...volt, akiből első nap kiszedette az összes ékszert...az enyéim főleg a fülemben voltak, és az "nem látható hely", mert a hajam eltakarja...igaz a hajam többnyire rövid volt, és nem takarta el, a fülbevalókra külön szabály nem volt, így egy kényelmes kis kapun átmásztam...aztán lett egy orr piercingem, ami "látható" helyen volt...leköpve a házirendet, és magamat a "megfelelek a hülye szabályoknak, csak érettségim legyen" gondolattal...

Aztán rájöttem, hogy a hajszín csak hajszín dolog nagyon elharapódzott...Imádtam a vörös hajam, imádtam a feketét, a vörös-feketét is imádtam...és az se volt "természetes", szóval gyakorlatilag nem igazán természetes hajjal voltam én se ott...és semmit nem kaptam...de kiszabadulva a mérsékelten konzervatív intézményből úgy éreztem, hogy eljött az én időm, és a zöld hajam ideje! (Amire 12 éves korom óta vágytam, mert hát melyik kamasz ne akarna piercingeket, és zöld hajat?! Hát...nem nőttem ki, de rendes kamasz voltam, minden kiakasztó dologra vágytam...xD)
És el is kezdtük...a legelső szőkítéstől világos vörös lettem csak...hajszínezővel szőkén tartottuk...el voltam vele, de önmagában kevés lett volna, hogy a hajszínezőt rajtam tartsa (a szőke is "lecsúszott" róla...5 óra szőkítés után)...Aztán mentem a következőre, ekkor már csak 3 órába telt a hajasdi, de szépen kiszőkültem...még mindig a természetes szőke fele hajlott a hajszínem, de már szőke volt...még néhány ilyen, és lehetek zöld...Viszont akárhányszor tükörbe néztem...hogy én mennyire elképesztően UTÁLOM a festett szőke hajat...de mindenki azt hitte, hogy természetes...mert anya szőke (apa fekete hajú volt, és az én hajam is nagyon sötét seszínű)...És csak még jobban utáltam a "TERMÉSZETES" szőke hajamat...utáltam a tükör képemet...két színt nem tudok elviselni magamon, a barna, és a szőke...Szóval vállaltam a sok órányi kopaszító (szerencsére erős a hajam, nem viselte meg a szőkítés xD) procedúrát azért, hogy ne szeressek tükörbe néznem...
..á-á-áááá...Ilyet nem játszunk...nem leszel te zöld, ha ilyen idióta vagy, legalább rád illik az általános "szőke nő" leírás...és igaza volt a belső hangomnak...képes vagyok egy hajszín miatt undorodni a fejemtől? Normális vagyok? ÉN, aki hiszek abban, hogy az embert nem a külseje teszi, képes vagyok nem elfogadni magamat azért, mert szőke a hajam - amit úgy mellesleg én csináltam magamnak...Szóval kihívás lett a szőke haj...nem leszek addig zöld, amíg ezt a felszínes gondolkodást ki nem verem a fejemből...nincs rosszabb annál, ha saját magad nem tudod elfogadni...ha te nem fogadod el magad, más se fog...

Szóval...szőke maradtam, megtanultam szeretni a tükörképemet, hiába jöttek a hülye érvek: miért ne lehetnél olyan, amilyen akarsz, a te hajad, nem kell elfogadnod egy ilyen egyszerűen "megjavítható hibát", javítsd meg...háromnegyed óra alatt át lehet színezni...nem idő érte...De ez már nem a hajról szólt, megijesztett a saját magamhoz való hozzáállásom, és féltem, ha "kijavítom", az máshol okoz károkat...Szóval szépen lassan megtaláltam a szőkémet, ami nem az én színem továbbra se, de illik hozzám, kihoztam a legtöbbet a szőke dologból, és készen álltam a zöld hajamra...amit imádtam!

Aztán lévén, hogy elég sok "különleges hópihe" ismerősöm van, szembejött egy kép - és így kell megsérteni az ismerőseid nagy részét fél mondatban, sajnálom, sajnálom idetévedt olvasók, sajnálom mindenki, nincs jobb módja a megfogalmazásnak, nem írhatok egy listát, hogy ki milyen szubkultúrában talált önmagára, hosszú lenne...Egyszerűen sokszínű - ez esetben sötét - az ismeretségi köröm...
Morticia nézett rám a tükörből, "I wonder if blondes do have more fun"...és talált...nem...hogy a francba lehetne a világ egyik legunalmasabb hajszínével többet szórakozni!? Hogy lehet ilyet írni? Hogy lehet ilyet mondani? Hogy lehet ilyet gondolni?! És belém hasított a felismerés...hirtelen a gondolatom, ami próbált lebeszélni a szőke hajról támogatást nyert...miért próbálnék bármit bizonyítani magamnak a külsőmmel? Már az is sokkal több foglalkozás a külsővel, hogy energiát és időt fektetsz bele, hogy elfogadd magad úgy...
És Morticia rezzenéstelen arckifejezése gúnyos grimaszba torzult...Nem üzent semmit, csak nevetett rajtam...
...de az önelfogadás nem a hajszínen múlik...
...és csak mosolygott...gúnyosan...
...amúgy is csak átmeneti, szükséges rossz a színemhez...
*áh, úgy érted a színedhez, amit két éve nem látott senki, mert két hosszú éve szőke vagy*
...de...a zöldhöz kell a szőke...
*és hol a zöld?*
És már majdnem megsemmisültem...néztem ezt a gyönyörű nőt, miközben az alatta lévő mondat egyre mélyebben, egyre számon kérőbben visszhangzott az agyamban...

És rájöttem, hol a hiba...ott, hogy valójában nem érdekel az egész...Mindig csodálattal nézem az erős, komplett sminket viselő nők (és férfiak) gondosan összeválogatott ruháit, amikkel kitűnnek a tömegből, és az egyetlen gondolatom, hogy hogy a francba volt erre idejük?

A "stílusom" az utóbbi két évben eljutott arra a szintre, hogy szó szerint kikapom a szekrényből a legfelső dolgot, és felveszem, mert sietek...mert mindig sietek...és ha 20 perccel tovább aludhatok egy éjszakai tanulás után, húsz perccel tovább fogok aludni,nem csinálok hajat, nem csinálok sminket, kell az az alvás...Az, hogy mások mit gondolnak rólam egyáltalán nem érdekel, szóval nincs rajtam a nyomás, hogy valamit "mutatnom kell"...és mivel már jóban vagyok a szőke énnel is, a saját felszínességem nyomása sincs rajtam, hogy már pedig úgy kell kinézned, ahogy jobban érzed magad...Az elfogadás, és a "jól érzem magam" más...előbbi inkább beletörődés, és beletörődtem abba, hogy hiába imádom a feltűnő, sötét sminkeket, vannak fontosabb dolgok, és ha bármire időt kell szakítanom, akkor azt a sminkeléstől és a ruhaválogatástól fogom elvenni...az állandó rohanásban a gyönyörű cipőkön úgy ugrok át, mintha megkerülendő akadály lennének, szinte futtában felkapom a szakadt tornacipőmet, bevágódok a kocsiba, és megyek...
És persze jó dolog az önelfogadás, meg minden, de ha tükörbe nézek és őszintén kell véleményt mondanom a tükörképemről...unalmas vagyok...az unalmas szőke hajam illik az unalmas sminktelen fejemhez, és az unalmas öltözködésemhez...És ha még szőke lennék teljesen...három hetente kéne festeni, és az a három hetente egy óra néha túl sok, szóval képes vagyok több centis lenövéssel mászkálni hetekig is akár, ami elég feltűnő, mert nagy a kontraszt az eredeti és a festett hajam között...de nem érdekel, mert sok idő, másra kell az idő, vannak fontosabb dolgok is az életben...és ez már igénytelenség (természetesen tisztán és egészségesen tartom magam/a bőrömet, de most esztétikai dolgokról beszélünk, nem higiénésekről)...miért elégednék meg a "jó" (elfogadható) verziómmal, ha lehetnék a "legjobb" kiadásom is? Csak azért, mert "nem vagyok felszínes"?
Ez hülyeség...és tudjátok mit? Gond van a "fogadd el magad úgy, ahogy vagy" dologgal...ha mindig mindent elfogadunk, nem haladunk! Megelégszünk a mérsékelten jó magunkkal, és nem próbáljuk meg kihozni magunkból a maximumot...Hát persze, ez csak hajfestés, nem létszükséglet, meg vannak fontosabb dolgok...de a fene nagy önelfogadásban háttérbe szorítjuk magunkat...Igen is megérdemeljük azt a hajfestést, megérdemeljük azt az időt, amit sminkre, mozgásra, öltözködésre szánunk! És igenis jót tesz, ha a legjobbat hoztuk ki magunkból, és nem "elfogadjuk" a tükörképünket, hanem "tetszik", amit látunk...Egyszerűen lustaság "nem felszínesnek lenni" magunkkal szemben...

Képmutatás...képmutatás, ha mindent megteszünk a külsőnkért, és szeretjük magunkat akkor is, ha épp nem volt rá lehetőségünk? Képmutatás felszínes elvárásokat támasztani magunkkal szemben, miközben másoktól elvárjuk, hogy ne a külsőnk alapján ítéljen meg minket? Felszínesek vagyunk, hogyha a külsőnket a saját ízlésünkhöz/gondolatainkhoz/meggyőződésünkhöz akarjuk igazítani, és ehhez elég sok időt használunk fel, amit produktívabb (itt kevésbé felszínes) dolgokkal is tölthettünk volna?
De most komolyan...elbizonytalanodtam...és úgy érzem, képmutató leszek, de ez nem állapot, hogy a tükörbe nézek, és nem akarok semmit tenni, mert "jó vagyok így is", ha lehetnék "jobb" is...Ha nézhetek úgyis a tükörbe, hogy "woooah...jól nézel ki, ma legyőzhetetlen leszel ;)", ahelyett, hogy "megfésülködtél, siess nem csinálja meg senki helyetted a dolgodat"...inkább előbbit választom...még akkor is, ha utóbbi kényelmesebb...Szép dolog az önbizalom, de azért az a fajta önbizalom, amit egy csodálatos rúzs tud adni kicsit más...és hiányoznak a rúzsaim, hiányzik a sminkelés...

És éppen ezért hívom ki magam ősszel a "légy jobb önmagadnál - külsőre is" "kihívásra"...Amúgy ez egy általános érvényű gondolat, a viselkedésünkre és cselekedeteinkre is ildomos vonatkoztatni, de úgy gondoltam, hogy a felszínes dolgokra is rá lehetne vetíteni, nem?
Ez egy több részből álló kihívás...Venni fogok új kiegészítőket, erről egy kívánságlistás posztban fogok írni bővebben, amit már elkezdtem megírni, szóval még a hónapban kikerülhet...
A második része a smink lesz, amit még nem találtam ki, hogy paletta kihívásként fogok-e megvalósítani, vagy hogy - vagyis mindenképp egy "Használd a sminkkollekciód" jellegű dolog lesz, de nem tudom, miképp tudnám reprezentálni a blogon...szóval valószínűleg ez egy külön bejegyzés lesz még, addig meg "csendben" használom a termékeimet...emlékszem azokra az időkre, amikor három hetente fogytak a fekete szemceruzáim...hiányoznak azok az idők...xD
Az utolsó rész pedig a "szoknyakihívás"...ami a fedőneve a ruháim kihasználásának...rengeteg gyönyörű szoknyám van, de a nadrág kényelmesebb - és mint láttátok nagyon elkényelmesedtem ilyen szempontból xD - és a szép ruhák mind csak állnak a szekrényben, és várják, hogy valami történjen velük...Ezek nem is ünneplősek, teljesen minden napi hordásra alkalmas darabokról van szó, viszont őket ignorálom a leginkább...Szóval...a szoknya kihívás lényege az, hogy hordani fogom azokat a ruhákat, amik a szekrényben vannak, az elképzelésem a megvalósításról pedig az, hogy az egész szekrényemet (az alkalmi ruhák illetve a rövidnadrágok/meleg időszakra való ruhák xD) kivételével fel fogom venni a következő időszakban (azt mondanám, hogy vizsgaidőszakig, mert vizsgaidőszakban neki állnak házat bontani, és amúgy se igazán fogok sehova menni)...A blogon "outfit" bejegyzésekként fognak megjelenni ezek, de még nem tudom azt se, hogy tömbösítve, vagy egyesével, vagy utólag fogom-e lefotózni az összeset egyszerre - lévén, hogy mindig késésben vagyok, és nem akarok emiatt elkésni...Esetleg magam nélkül fogom lefotózni előző este a másnapi ruhákat? Nem tudom...még...még nem tudom...azt tudom, hogy hétvégén egy viszonylag nagy szekrény kutatást tartok, hogy tisztában legyek azzal, hogy milyen dolgaim vannak, és nagyjából összeállíthassam már előre néhány "szettemet"...illetve egy szelektálás is ráférne, mert az a néhány szerencsétlen felső, ami mindig a kupac tetején köt ki már eléggé elhordott, és ki tudja mi milyen állapotban van...sokkal nem találkoztam az utóbbi időkben...xD

Ötleteket elfogadok a kihívás blogon való dokumentációjához, illetve meséljetek, TI hogy látjátok a felszínesség/önbizalom/önelfogadás témakört?
Képmutatás, ha önmagunkkal szemben felszínes elvárásaink vannak, miközben másoktól elvárjuk, hogy ne ítélkezzenek a külsőnk alapján?

További szép napot mindenkinek! :D

2017. szeptember 13., szerda

Önismereti TAG

Sziasztok!

Ma Tipegő Zombitól vettem kölcsön egy kérdéssort, amit először nem akartam kitölteni, mikor korábban láttam...aztán mégis...aztán megint nem...most meg itt vagyok...xD

Valószínűleg nem fog túl szép képet festeni rólam ez a bejegyzés, de azért megpróbállak a lehető legközelebb engedni titeket a gondolataimhoz, hogy megértsétek, hogy akármennyire negatív egy-egy gondolatom, teljesen jól beépíthetőek a valóságba. :D
Borzasztóan hosszú lett, nagyjából a tizedik kérdésnél elkezdtem azon gondolkodni, hogy mennyi lehet a karakter korlátozás, aztán visszamentem, és kitöröltem egy csomó dolgot...szóval csak az erős idegzetűek kattintsanak - amúgy is, provokatív gondolatokat tartalmazhat nyomokban...
Igyekeztem komolyan venni, néhol talán túl komolyan is...amit megpróbáltam enyhíteni...tudjátok, mit? Enyhítek a hangulaton már most is, mondok egy faviccet: reccs...remélem segített, nem szabad mindent túl komolyan venni. :)
És ne feledjétek: vitázni lehet, kulturált keretek között, és nem várom el senkitől, hogy egyet értsen velem! (Nem vagyok benne biztos, hogy nem hagytam offenzív részeket benne...például a vallási meggyőződésemet...sok ember nem szereti, ha nem értenek vele egyet, ééés lehet kicsit gúnyolódtam is...de őszintén nem szeretnék vallási vitába keveredni, az nem egy olyan dolog, amit érdemben meg lehet ejteni egy - főleg szépségápolással foglalkozó - blog keretein belül...És egyébként is annak ellenére, hogy vannak saját meggyőződéseim elfogadom, hogy mások másban találták meg a hitüket. :))