2017. szeptember 24., vasárnap

AZ (2017)

Sziasztok!

forrás: Google
Ma egy filmről lesz szó, méghozzá az új Az-ról...Az igazi horror a modern filmiparban szerintem az, hogy végignézhetjük, ahogy a kedvelt, atmoszférikus 30-40 éves horrorfilmjeinket megerőszakolják, megfosztják az izgalomtól, és telenyomják effektekkel...legalábbis számomra ez a legnagyobb horror, amit a filmipar kínál...Wes Craven halála óta kimondottan szkeptikus lettem, hiszen ő igazán nagyszerű rendező (producer, forgatókönyvíró, színész) volt, és a kortárs horror kiemelkedő alakja, rengeteg dolgot köszönhet neki mind a műfaj, mind mi, horrorrajongók...Külön kiemelném a Sikolyt, ami csak a zsenialitását támasztja alá...A Rémálom az Elm utcában, Az utolsó ház balra, A rémségek háza, a Sziklák szeme - és rengeteg más, nem csak horror és horror film - mellett igazán felüdülés látni az öniróniát...és még a Freddy vs Jason is megbocsájtható neki, mert annyira fantasztikusan állt az egész műfajhoz, és annyi mindent letett az asztalra, és mégse vette "túl komolyan magát"...hogy az hihetetlen...de Craven halott...és lassan a műfaj is...
Láttam a meggyalázott, megcsonkított, véres, gennyes hulláját a Texasi láncfűrészes mészárlásnak (Texasi láncfűrészes, 2003), 15 másodperc után majdnem sírógörcsöt kaptam, hogy mit műveltek 2015-ben a 33 éves Poltergeisttal...szegény Spielberg...
...és láttam azt is, ahogy King 1997-ben megerőszakolta a saját regény adaptációját...Kubrick 1980-ban megajándékozott minket a - zseniális - Ragyogással, egy könnyen emészthető jó kis horror filmmel...hát...kinek mi a könnyen emészthető, én nagyon élveztem (bár Jack Nicholson szemöldöke volt számomra a legijesztőbb dolog a filmben), elsők között alkalmazta benne a Steadicam-nek nevezett technikát (illetve amennyire tudom, ez volt az első filmje, amiben ezt használta), az a film egy filmművészeti csoda...nagyon hálás, ha elemezni kell, és kimondottan szórakoztató lehet azoknak is, akik nem kívánnak minden kameramozgást, és filmes megoldást kivesézni...Kingnek ez nem tetszett, duzzogott, hogy mit műveltek a könyvével, és 17 évvel később megkaptuk a több mint négy órás (!!! 273 perc !!!) Ragyogást, amit King felügyelt...iszonyatosan vontatott, iszonyatosan szenvedős, könyvhöz ragadt szar volt az egész...végig néztem, mert én vagyok az, aki mindent végignéz, megírtam a bejegyzést, aztán...kitöröltem a francba az egészet, én nem kínzok ilyesmivel embereket...és ez tudjátok mit bizonyít? Hogy Kingnek rossz a film ízlése...
...és az új Az-ra azt mondta, hogy neki tetszik...ez tudjátok mit jelent? Hogy még ki se jött a film hivatalosan, de már úgy éreztem, hogy fos lesz az egész...ha valaki, aki azt a négy órás kínzást jobbnak tartja, mint egy Kubrick filmet, az megbízhatatlan ilyen esetekben - nem beszélve, hogy milyen jó filmeket milyen erős negatív kritikákkal illetett az utóbbi időkben...

Szóval...első ok a szkepticizmusra...
Második ok: megnéztem a trailert...egy laza kis lötyögős "tinihorror" hangulata volt - tudjátok, mint a Tudom mit tettél tavaly nyáron filmsorozatnak...Ez még önmagában nem lett volna gáz, de megnéztem az összehasonlítást...és...gyenge...nagyon gyenge...a 27 évvel ezelőtti film a mai napig megelőzi (bár ki kell emelnem, hogy az időzítés remek, és mindenképp értékelni kell, hogy 27 évvel később felbukkant újra a bohócunk)...Lehet hozzájárul, hogy a régi filmnek kevésbé modern eszközök álltak a rendelkezésére, és a kicsit rosszabb minőségű kamerák jobban megteremtették az atmoszférát (bár...hozzátenném, hogy a régi film se a "legerősebb horror" kategóriába esik nálam), de az új film számomra se izgalmasnak nem tűnt, se az atmoszférát nem kaptam meg - trailer alapján, amiben elvileg a legjobb részek vannak, hogy kedvet kapjunk a filmhez...Egyébként az új szépen követte a régi vonalát, mégis a régi sokkal vonzóbb volt számomra, még úgyis, hogy nem azt néztem, melyik a régi, melyik az új...az atmoszféra fontos, sokkal fontosabb, mint a történet, és a régi a maga korszerűtlen elöregedett kivitelezésével megteremtette az atmoszférát...Aztán Pennywise...az új nem ijesztő...Én alapjáraton nem félek a bohócoktól, nyilván, akiknek fóbiájuk van, azok összeszarják a gatyót az újtól is, de igazából...egy...teljesen átlagos bohóc, nem tudtam hozzákapcsolni a "félelmek reprodukálását"...valaki olyan, akit mutogatnék egy családi filmben, vagy egy cirkuszban, bármelyik vígjátékba belenyomnám, ellenben a régivel, aki sokkal kevésbé próbált ijesztő lenni...Az új Pennywise "gonosz sminket" kapott, de alapjáraton csak egy gonoszra festett emberke...természetes hajjal, a régi Pennywise viszont "átlagos bohóc" kinézetet kapott: krumpli orr, nem "wannabegonosz" smink, béna piros műhaj...És mégis ő az ijesztőbb...talán azért, mert próbál "természetes" maradni, nincsen direkt ráfestve az arcára, hogy tőle félni kéne...Ez, hogy az embernek direkt megmondják mitől kell félni nem félelmetes...számomra hatalmas csalódás volt az első pillanattól az új bohóc - a színész választásban se vagyok biztos, de hát ez nem az én dolgom - egyszerűen úgy érzem, hogy az új bohóc...idétlen...
Pennywise manapság úgy néz ki, mintha a Disney Mad Hatter (Johnny Depp, Tim Burton, 2010 - amikor meghalt a remény) és Chucky (1988, Gyerekjáték) Arthur és a villangókon (2006) nevelkedett törvénytelen gyereke kamaszodni kezdett volna, és rájött, hogy ő Slipknot rajongó és ő akar lenni az "új" Shawn Crahan (aki egyébként egy szörnyen tehetséges és sokoldalú zenész, bár Joey nélkül, és leginkább ezzel az új "iránnyal" nagyon nem kedvelem a Slipknotot).

Nem lesz ijesztőbb valami csak azért, mert sötét a háttér
Forrás: Google
Szóval így indultam el a moziba, és most nyilván mindenki megkérdezi, hogy de miért? Minek mennék moziba, ha egy rövid trailertől is a hideg ver - nem azért mert ijesztő, hanem azért, mert kezdődő pánikrohamom van, hogy még egy rossz filmet kapok...Két okból...egyrészt...évek óta készülök moziba, de olyan a felhozatal, hogy még mindig ez az első olyan film, amiért hajlandó lennék elmenni - a régi Az se volt a kedvenc filmem, nem tudnék róla áradozni, de az atmoszféra megvolt, így nem érzem úgy, hogy nagyon szíven ütne, ha béna lenne az új film...a Poltergeistnak hatalmas rajongója voltam, ezért viselt meg az új például, de nem éreztem úgy, hogy túl sok álmatlan éjszakám lenne, ha látnám egy sokkal szarabb verzióját a régi filmnek, mert nem különösebben kötődtem a régihez...A másik...ha moziban nézem meg, azzal támogatom Kinget, és bár az utóbbi időkben többet csalódtam benne, mint amennyi örömöt okoztak a könyvei, a régi könyveiért a mai napig szívesen támogatnám...a Family Guynak igaza volt, semmi új ötlete nincs lassan, de az egyik legtermékenyebb kortárs íróról van szó, és sok klasszikust köszönhetünk neki, a régi művei számomra a Lovecraft hangulatot is előhozták gyakran, szóval ha másért nem, ezért is szívesen támogatom...

Csak nevetni tudok az "újon"...Ez a különbség egy jó horror és egy gyenge horror között: a jó horror a színes ruhával is tud mit kezdeni, a rossz az ijesztően beállított gonosszal se...
Forrás: Google
És kezdjük Krajcárossal, aki nem nőtt fel a Pennywise névhez...Ez a bohóc egyszerűen...röhejes volt...Olyan bugyután nézett ki - vagyis nyilván, bohóc! Annyira próbálták ijesztővé tenni, de nem volt az...béna volt...Vannak jó  horrorok, ahol olyan erős az atmoszféra, hogy egy nem ijesztő karakter is végig fosat...Ha már a Poltergeistot említettem, nyolc vagy kilenc éve láttam, és a mai napig rémálmaimban viszont látok jeleneteket (nem mintha sok kéne hozzá, ha ismerősről beszélek valakivel, aznap biztos, hogy rémálmom lesz azzal az emberrel xD)...Ha a film közben kiderült volna, hogy egy vezetéket rágcsáló mókus a kopogószellem, akkor is ijesztő lett volna az a film...Aztán itt van ez...fehér ruhában, sejtelmes háttérrel, gonosz smink alól kivillanó LAPÁT FOGAKKAL...Sokan mondták, hogy nem sokan látták volna meg Krajcárost a színészben a szereplőválogatáson...tudjátok mit? Én még most se láttam benne...A bugyuta mozgásán meg az "ijesztő" hangok se segítettek, idétlen volt...aztán valaki szólhatott volna a film készítőinek, hogyha összevissza rángatják a kamerát, attól se lesz ijesztő a film...

...ami egyébként egy nagyon szórakoztató, jól összepakolt film volt...A szinkron mondjuk borzasztó volt, de a bugyuta viccek feldobták...Igazából nagyon sokat és nagyon jókat nevettem a filmen - az összes többi nézővel együtt...Egy laza tinglitangli horror vígjátéknak kimondottan jó volt! És egyből eszembe jutott a Sikoly, és a Gyilkos kobold, amik szintén "horror vígjátékok"...és annak ellenére, hogy azokat a készítők nem szánták "komolynak" sokkal horrorabbak voltak, mint ez...Ez nálam nem horror film volt...Jó film volt tetszett, de maximum egy 12 karikás akció filmnek adnám el, amik között szintén vannak ennél ijesztőbbek...Most csak azért mert a félelmeinket kivetítő misztikus lény az ellenség nem lesz minden horror...
Meg fogom nézni eredetiben, mert hát eredetiben minden jobb, viszont a bohócon kívül teljesen pozitív élmény volt a színészgárda...mindenki el tudta adni magát, remek gyerekeket válogattak össze hozzá, még a legkisebbnél se éreztem úgy, hogy a rendező fiát beállították, hogy tegyen úgy, mintha tudna játszani...A történet...néhol hiányosnak tűnt nekem, voltak dolgok, amiket csak úgy a képedbe vágtak, és tedd őket valahova, szóval érdemes lehet ismerni megnézés előtt az eredeti történetet. A felbontás nagyon tetszett, abban kimondottan sokkal jobb volt, mint az elődje, ugyanis az első két része az egymás után nézős volt mindenképp...csak félbekapták a filmet kb, itt viszont egy lezárt filmünk van, és majd kapunk még egyet valamikor.
A TOP 7 legijesztőbb King adaptációban helyet kapott a két AZ, a Kedvencek temetője, a Ragyogás (Kubrick), a Tortúra, a Carrie (1976 - mondanom se kell, hogy ebből az újabbak mennyire nem lettek jók, ugye? xD), A gonosz háza...Nos ebből nem láttam mindent...vagyis kettőt nem láttam belőle...de a másik négynek EZ nyomába se ért...Kubrickkal egy oldalon említeni, főleg, ha "IJESZTŐ" listákat írunk, lehetetlen...A legjobban kivitelezett adaptációk listáján esetleg, de ijesztőnek...chh...

És mielőtt bárki feltételezné, hogy a régi iránti elfogultságom miatt tartom gyengének...a régi film csak segített rajta igazából...Ha nem egy King könyv lenne, és nem egy újra feldolgozott film, akkor meg se néztem volna...mert ha horrort akarok, akkor horrort akarok, nem egy olyan filmet, ami nem képes hangulatot teremteni és egy bugyuta bohócot (amit egyébként remekül eljátszott a színész, bár a karakter nem jött át, a mozgások meg minden más oké volt). Olyan üres volt...értem én, hogy nagy felhajtás, mert milyen izgalmas, hogy King egyik legjobb könyvéből filmet csinálnak megint...de ha nem lenne ott King neve, akkor ez a film nem lenne annyira jó horror....Sőt nekem végig olyan érzésem volt, mintha egy paródiát néznék! Bár kimondottan örülök, hogy nem volt benne vérfürdő (a trancsírhorror nem az én műfajom), de nem volt benne az a kellemes, félelmet keltő hangulat se..

Összességében: kimondottan szórakoztató, laza kis AZ "paródia", egy iszonyatosan gagyi bohóccal, horrornak semmiképp nem nevezném, de ha kikapcsolódásra vágytok, nézzétek meg! Vagy ha caulrofóbiátok van és mazochisták vagytok - ez az egyetlen eset, amiben el tudom képzelni, hogy ijesztő a film. Vagy ha azt hiszitek, hogy az új horror a jó, nem a régi - van ilyen ismerősöm, és még leírni se tudom azt a tényt anélkül, hogy a szemöldökeim a hajamban kössenek ki. :D
Én pedig várom a második részt már most, ugyanis ha félni nem is fogok, szórakozni jó lesz! :D
(Anya nem kedveli a bohócokat - az igaziakat se - viszont ez a bohóc még szerinte is vicces volt, nem "ijesztő".)

Nektek hogy tetszett a film? :D
Kellemes vasárnapot! :)

2017. szeptember 20., szerda

"Lusta" lázadók, avagy a szoknyakihívás

Sziasztok! :D

A mai bejegyzés...igazából nem tudom miről fog szólni...Remek kezdete egy remek témának! :D
A fejemben összeállt egy kép, hogy mit akarok kihozni ebből a témából, viszont nem igazán vagyok benne biztos, hogy mit akarok elérni vele...remélhetően mire a végére érek, és mindent átfogalmazok, egy összegzést tudok majd írni - ha már a bevezetés nem jött össze...

Ha az ember kimegy az utcára nyilván nézelődik...megnézi a többi embert, és hát...nem a ruha teszi az embert, de az ember belső tulajdonságait nem látjuk az emberen...egészen addig, amíg nem látunk egy eléggé klisés punk figurát, vagy emot...vagy bárkit, akire rá tudjuk a "rocker" skatulyát húzni, annak minden közhelyével...legyen szó színes hajról, piercingekről, láncokról, bakancsokról, az ilyenek szemet szúrnak...és ilyenkor elkezdhetünk gondolkodni, hogy talán mégis a saját gondolataikat hordják magukon az emberek? Ha előítéletesebbek vagyunk, akkor elkezdünk tippelgetni, hogy milyen lehet a lelkivilága és a családi háttere a "szokatlan" kinézetű egyéneknek...Ha visszafogottak vagyunk, de mindig is kék hajat akartunk, akkor esetleg átsuhan az agyunkon, hogy "de bátor", esetleg, "mennyi szarságot kaphat miatta"...
Ha elégedetlenek vagyunk a saját kinézetünkkel, és úgy érezzük, hogy nem tükrözi a belső énünket, akkor pedig elkezdünk azon gondolkodni, hogy mennyi energiát és időt ölt bele az adott ember...Na ez vagyok én...
...éppen egy kék hajú kislányt néztem - mikor unokatesóm ballagott a gimiből, ő akkor kezdte ott a hetediket, tehát kilencedikes lehet...ahogy ment a gimnáziumba, ami egy "mérsékelten konzervatív" intézmény, nem szeretik a színes hajakat, a szakadt felsőket, a rövid nadrágokat és szoknyákat, ha ki van a válla az embernek, ha papucsban megy az ember (mert az iskola nem strand), a testékszereket...És itt felmerül a kérdés, hogy hogy engedhette az anyja neki? Az egy dolog...mindenki tudja (vagy legalábbis nem ártana, ha mindenki tudomásul venné), hogy minden ember (akármilyen fiatal legyen is) azt csinálhat a testével, amit akar...Bár mindig kételkedtem benne, hogy a gimnáziumunk megteheti, hogy "befolyásolja" a külsőnket - lévén, hogy ezzel alapvető jogainkat sérti, mindig megnyugtattam magam, hogy a házirend az előre megtekinthető, ha beiratkozunk, azzal elfogadjuk az intézet által elénk állított szabályokat, akármennyire jogfosztók is...mert nem, nem tartom helyesnek, hogy egy iskola beleszólhasson az ember hajszínébe! És miközben azon szörnyülködtem, hogy az én időmben ezt az igazgatóhelyettes tuti nem engedte volna meg, rájöttem, hogy eltunyultam...Vagyis...ha én zöld hajjal bemegyek egy órára, kicsapnak, ezért felállítottam a fontossági sorrendet: az érettségi kell, én pedig a hülye szabályaikhoz igazodva megszerzem, a hajszín...az csak hajszín...amúgy is ott voltak a piercingjeim, és az igazgató helyettes nem mondott semmit egy "felakadtál a kerítésen"-en kívül...volt, akiből első nap kiszedette az összes ékszert...az enyéim főleg a fülemben voltak, és az "nem látható hely", mert a hajam eltakarja...igaz a hajam többnyire rövid volt, és nem takarta el, a fülbevalókra külön szabály nem volt, így egy kényelmes kis kapun átmásztam...aztán lett egy orr piercingem, ami "látható" helyen volt...leköpve a házirendet, és magamat a "megfelelek a hülye szabályoknak, csak érettségim legyen" gondolattal...

Aztán rájöttem, hogy a hajszín csak hajszín dolog nagyon elharapódzott...Imádtam a vörös hajam, imádtam a feketét, a vörös-feketét is imádtam...és az se volt "természetes", szóval gyakorlatilag nem igazán természetes hajjal voltam én se ott...és semmit nem kaptam...de kiszabadulva a mérsékelten konzervatív intézményből úgy éreztem, hogy eljött az én időm, és a zöld hajam ideje! (Amire 12 éves korom óta vágytam, mert hát melyik kamasz ne akarna piercingeket, és zöld hajat?! Hát...nem nőttem ki, de rendes kamasz voltam, minden kiakasztó dologra vágytam...xD)
És el is kezdtük...a legelső szőkítéstől világos vörös lettem csak...hajszínezővel szőkén tartottuk...el voltam vele, de önmagában kevés lett volna, hogy a hajszínezőt rajtam tartsa (a szőke is "lecsúszott" róla...5 óra szőkítés után)...Aztán mentem a következőre, ekkor már csak 3 órába telt a hajasdi, de szépen kiszőkültem...még mindig a természetes szőke fele hajlott a hajszínem, de már szőke volt...még néhány ilyen, és lehetek zöld...Viszont akárhányszor tükörbe néztem...hogy én mennyire elképesztően UTÁLOM a festett szőke hajat...de mindenki azt hitte, hogy természetes...mert anya szőke (apa fekete hajú volt, és az én hajam is nagyon sötét seszínű)...És csak még jobban utáltam a "TERMÉSZETES" szőke hajamat...utáltam a tükör képemet...két színt nem tudok elviselni magamon, a barna, és a szőke...Szóval vállaltam a sok órányi kopaszító (szerencsére erős a hajam, nem viselte meg a szőkítés xD) procedúrát azért, hogy ne szeressek tükörbe néznem...
..á-á-áááá...Ilyet nem játszunk...nem leszel te zöld, ha ilyen idióta vagy, legalább rád illik az általános "szőke nő" leírás...és igaza volt a belső hangomnak...képes vagyok egy hajszín miatt undorodni a fejemtől? Normális vagyok? ÉN, aki hiszek abban, hogy az embert nem a külseje teszi, képes vagyok nem elfogadni magamat azért, mert szőke a hajam - amit úgy mellesleg én csináltam magamnak...Szóval kihívás lett a szőke haj...nem leszek addig zöld, amíg ezt a felszínes gondolkodást ki nem verem a fejemből...nincs rosszabb annál, ha saját magad nem tudod elfogadni...ha te nem fogadod el magad, más se fog...

Szóval...szőke maradtam, megtanultam szeretni a tükörképemet, hiába jöttek a hülye érvek: miért ne lehetnél olyan, amilyen akarsz, a te hajad, nem kell elfogadnod egy ilyen egyszerűen "megjavítható hibát", javítsd meg...háromnegyed óra alatt át lehet színezni...nem idő érte...De ez már nem a hajról szólt, megijesztett a saját magamhoz való hozzáállásom, és féltem, ha "kijavítom", az máshol okoz károkat...Szóval szépen lassan megtaláltam a szőkémet, ami nem az én színem továbbra se, de illik hozzám, kihoztam a legtöbbet a szőke dologból, és készen álltam a zöld hajamra...amit imádtam!

Aztán lévén, hogy elég sok "különleges hópihe" ismerősöm van, szembejött egy kép - és így kell megsérteni az ismerőseid nagy részét fél mondatban, sajnálom, sajnálom idetévedt olvasók, sajnálom mindenki, nincs jobb módja a megfogalmazásnak, nem írhatok egy listát, hogy ki milyen szubkultúrában talált önmagára, hosszú lenne...Egyszerűen sokszínű - ez esetben sötét - az ismeretségi köröm...
Morticia nézett rám a tükörből, "I wonder if blondes do have more fun"...és talált...nem...hogy a francba lehetne a világ egyik legunalmasabb hajszínével többet szórakozni!? Hogy lehet ilyet írni? Hogy lehet ilyet mondani? Hogy lehet ilyet gondolni?! És belém hasított a felismerés...hirtelen a gondolatom, ami próbált lebeszélni a szőke hajról támogatást nyert...miért próbálnék bármit bizonyítani magamnak a külsőmmel? Már az is sokkal több foglalkozás a külsővel, hogy energiát és időt fektetsz bele, hogy elfogadd magad úgy...
És Morticia rezzenéstelen arckifejezése gúnyos grimaszba torzult...Nem üzent semmit, csak nevetett rajtam...
...de az önelfogadás nem a hajszínen múlik...
...és csak mosolygott...gúnyosan...
...amúgy is csak átmeneti, szükséges rossz a színemhez...
*áh, úgy érted a színedhez, amit két éve nem látott senki, mert két hosszú éve szőke vagy*
...de...a zöldhöz kell a szőke...
*és hol a zöld?*
És már majdnem megsemmisültem...néztem ezt a gyönyörű nőt, miközben az alatta lévő mondat egyre mélyebben, egyre számon kérőbben visszhangzott az agyamban...

És rájöttem, hol a hiba...ott, hogy valójában nem érdekel az egész...Mindig csodálattal nézem az erős, komplett sminket viselő nők (és férfiak) gondosan összeválogatott ruháit, amikkel kitűnnek a tömegből, és az egyetlen gondolatom, hogy hogy a francba volt erre idejük?

A "stílusom" az utóbbi két évben eljutott arra a szintre, hogy szó szerint kikapom a szekrényből a legfelső dolgot, és felveszem, mert sietek...mert mindig sietek...és ha 20 perccel tovább aludhatok egy éjszakai tanulás után, húsz perccel tovább fogok aludni,nem csinálok hajat, nem csinálok sminket, kell az az alvás...Az, hogy mások mit gondolnak rólam egyáltalán nem érdekel, szóval nincs rajtam a nyomás, hogy valamit "mutatnom kell"...és mivel már jóban vagyok a szőke énnel is, a saját felszínességem nyomása sincs rajtam, hogy már pedig úgy kell kinézned, ahogy jobban érzed magad...Az elfogadás, és a "jól érzem magam" más...előbbi inkább beletörődés, és beletörődtem abba, hogy hiába imádom a feltűnő, sötét sminkeket, vannak fontosabb dolgok, és ha bármire időt kell szakítanom, akkor azt a sminkeléstől és a ruhaválogatástól fogom elvenni...az állandó rohanásban a gyönyörű cipőkön úgy ugrok át, mintha megkerülendő akadály lennének, szinte futtában felkapom a szakadt tornacipőmet, bevágódok a kocsiba, és megyek...
És persze jó dolog az önelfogadás, meg minden, de ha tükörbe nézek és őszintén kell véleményt mondanom a tükörképemről...unalmas vagyok...az unalmas szőke hajam illik az unalmas sminktelen fejemhez, és az unalmas öltözködésemhez...És ha még szőke lennék teljesen...három hetente kéne festeni, és az a három hetente egy óra néha túl sok, szóval képes vagyok több centis lenövéssel mászkálni hetekig is akár, ami elég feltűnő, mert nagy a kontraszt az eredeti és a festett hajam között...de nem érdekel, mert sok idő, másra kell az idő, vannak fontosabb dolgok is az életben...és ez már igénytelenség (természetesen tisztán és egészségesen tartom magam/a bőrömet, de most esztétikai dolgokról beszélünk, nem higiénésekről)...miért elégednék meg a "jó" (elfogadható) verziómmal, ha lehetnék a "legjobb" kiadásom is? Csak azért, mert "nem vagyok felszínes"?
Ez hülyeség...és tudjátok mit? Gond van a "fogadd el magad úgy, ahogy vagy" dologgal...ha mindig mindent elfogadunk, nem haladunk! Megelégszünk a mérsékelten jó magunkkal, és nem próbáljuk meg kihozni magunkból a maximumot...Hát persze, ez csak hajfestés, nem létszükséglet, meg vannak fontosabb dolgok...de a fene nagy önelfogadásban háttérbe szorítjuk magunkat...Igen is megérdemeljük azt a hajfestést, megérdemeljük azt az időt, amit sminkre, mozgásra, öltözködésre szánunk! És igenis jót tesz, ha a legjobbat hoztuk ki magunkból, és nem "elfogadjuk" a tükörképünket, hanem "tetszik", amit látunk...Egyszerűen lustaság "nem felszínesnek lenni" magunkkal szemben...

Képmutatás...képmutatás, ha mindent megteszünk a külsőnkért, és szeretjük magunkat akkor is, ha épp nem volt rá lehetőségünk? Képmutatás felszínes elvárásokat támasztani magunkkal szemben, miközben másoktól elvárjuk, hogy ne a külsőnk alapján ítéljen meg minket? Felszínesek vagyunk, hogyha a külsőnket a saját ízlésünkhöz/gondolatainkhoz/meggyőződésünkhöz akarjuk igazítani, és ehhez elég sok időt használunk fel, amit produktívabb (itt kevésbé felszínes) dolgokkal is tölthettünk volna?
De most komolyan...elbizonytalanodtam...és úgy érzem, képmutató leszek, de ez nem állapot, hogy a tükörbe nézek, és nem akarok semmit tenni, mert "jó vagyok így is", ha lehetnék "jobb" is...Ha nézhetek úgyis a tükörbe, hogy "woooah...jól nézel ki, ma legyőzhetetlen leszel ;)", ahelyett, hogy "megfésülködtél, siess nem csinálja meg senki helyetted a dolgodat"...inkább előbbit választom...még akkor is, ha utóbbi kényelmesebb...Szép dolog az önbizalom, de azért az a fajta önbizalom, amit egy csodálatos rúzs tud adni kicsit más...és hiányoznak a rúzsaim, hiányzik a sminkelés...

És éppen ezért hívom ki magam ősszel a "légy jobb önmagadnál - külsőre is" "kihívásra"...Amúgy ez egy általános érvényű gondolat, a viselkedésünkre és cselekedeteinkre is ildomos vonatkoztatni, de úgy gondoltam, hogy a felszínes dolgokra is rá lehetne vetíteni, nem?
Ez egy több részből álló kihívás...Venni fogok új kiegészítőket, erről egy kívánságlistás posztban fogok írni bővebben, amit már elkezdtem megírni, szóval még a hónapban kikerülhet...
A második része a smink lesz, amit még nem találtam ki, hogy paletta kihívásként fogok-e megvalósítani, vagy hogy - vagyis mindenképp egy "Használd a sminkkollekciód" jellegű dolog lesz, de nem tudom, miképp tudnám reprezentálni a blogon...szóval valószínűleg ez egy külön bejegyzés lesz még, addig meg "csendben" használom a termékeimet...emlékszem azokra az időkre, amikor három hetente fogytak a fekete szemceruzáim...hiányoznak azok az idők...xD
Az utolsó rész pedig a "szoknyakihívás"...ami a fedőneve a ruháim kihasználásának...rengeteg gyönyörű szoknyám van, de a nadrág kényelmesebb - és mint láttátok nagyon elkényelmesedtem ilyen szempontból xD - és a szép ruhák mind csak állnak a szekrényben, és várják, hogy valami történjen velük...Ezek nem is ünneplősek, teljesen minden napi hordásra alkalmas darabokról van szó, viszont őket ignorálom a leginkább...Szóval...a szoknya kihívás lényege az, hogy hordani fogom azokat a ruhákat, amik a szekrényben vannak, az elképzelésem a megvalósításról pedig az, hogy az egész szekrényemet (az alkalmi ruhák illetve a rövidnadrágok/meleg időszakra való ruhák xD) kivételével fel fogom venni a következő időszakban (azt mondanám, hogy vizsgaidőszakig, mert vizsgaidőszakban neki állnak házat bontani, és amúgy se igazán fogok sehova menni)...A blogon "outfit" bejegyzésekként fognak megjelenni ezek, de még nem tudom azt se, hogy tömbösítve, vagy egyesével, vagy utólag fogom-e lefotózni az összeset egyszerre - lévén, hogy mindig késésben vagyok, és nem akarok emiatt elkésni...Esetleg magam nélkül fogom lefotózni előző este a másnapi ruhákat? Nem tudom...még...még nem tudom...azt tudom, hogy hétvégén egy viszonylag nagy szekrény kutatást tartok, hogy tisztában legyek azzal, hogy milyen dolgaim vannak, és nagyjából összeállíthassam már előre néhány "szettemet"...illetve egy szelektálás is ráférne, mert az a néhány szerencsétlen felső, ami mindig a kupac tetején köt ki már eléggé elhordott, és ki tudja mi milyen állapotban van...sokkal nem találkoztam az utóbbi időkben...xD

Ötleteket elfogadok a kihívás blogon való dokumentációjához, illetve meséljetek, TI hogy látjátok a felszínesség/önbizalom/önelfogadás témakört?
Képmutatás, ha önmagunkkal szemben felszínes elvárásaink vannak, miközben másoktól elvárjuk, hogy ne ítélkezzenek a külsőnk alapján?

További szép napot mindenkinek! :D

2017. szeptember 13., szerda

Önismereti TAG

Sziasztok!

Ma Tipegő Zombitól vettem kölcsön egy kérdéssort, amit először nem akartam kitölteni, mikor korábban láttam...aztán mégis...aztán megint nem...most meg itt vagyok...xD

Valószínűleg nem fog túl szép képet festeni rólam ez a bejegyzés, de azért megpróbállak a lehető legközelebb engedni titeket a gondolataimhoz, hogy megértsétek, hogy akármennyire negatív egy-egy gondolatom, teljesen jól beépíthetőek a valóságba. :D
Borzasztóan hosszú lett, nagyjából a tizedik kérdésnél elkezdtem azon gondolkodni, hogy mennyi lehet a karakter korlátozás, aztán visszamentem, és kitöröltem egy csomó dolgot...szóval csak az erős idegzetűek kattintsanak - amúgy is, provokatív gondolatokat tartalmazhat nyomokban...
Igyekeztem komolyan venni, néhol talán túl komolyan is...amit megpróbáltam enyhíteni...tudjátok, mit? Enyhítek a hangulaton már most is, mondok egy faviccet: reccs...remélem segített, nem szabad mindent túl komolyan venni. :)
És ne feledjétek: vitázni lehet, kulturált keretek között, és nem várom el senkitől, hogy egyet értsen velem! (Nem vagyok benne biztos, hogy nem hagytam offenzív részeket benne...például a vallási meggyőződésemet...sok ember nem szereti, ha nem értenek vele egyet, ééés lehet kicsit gúnyolódtam is...de őszintén nem szeretnék vallási vitába keveredni, az nem egy olyan dolog, amit érdemben meg lehet ejteni egy - főleg szépségápolással foglalkozó - blog keretein belül...És egyébként is annak ellenére, hogy vannak saját meggyőződéseim elfogadom, hogy mások másban találták meg a hitüket. :))


2017. szeptember 8., péntek

Egy hű barát

Sziasztok!

Ma még magamhoz képest is fura bejegyzés témát választottam, pedig elég sok hülyeségről tudok írni...Talán a legfőbb célja ennek a bejegyzésnek, hogy értékeljük, amink van, még akkor is, ha az "nem a legjobb"...És miért kezdek ilyen klisés bejegyzésbe?
Ez az utolsó napom itthon, jövő héten már kezdődik az egyetem, és jóval komolyabb témákkal illetve tesztekkel tervezem majd a blogot életben tartani...Bár sokszor beszéltem "blog mögötti dolgokról", az utóbbi időkben ez leginkább az öreg fényképezőgépem szidása volt, ami csak azért se akar velem együtt működni...Mintha érezné, hogy valami nem jó köztünk...mintha nem értené, mi ment tönkre...pedig nyolc év alatt (ennyi ideje van nálam) elég sok minden megváltozhat.

Szóval a mai bejegyzésben a fényképezőgépemről fogok írni, és miért ezt választottam...Azt mondják általában, hogy jó vagyok a hasonlatokban, és éppen ezért talán a fényképezőgépemen keresztül tanulhatunk valamit arról is, hogy hogy bánjunk más...dolgokkal...vagy akár emberekkel...Ezt többnyire élőben mondják, és a személyes diskurzusok alatt mindig igyekszem személyes tapasztalatokat "tárgyiasítani", szóval ez olyan, mint egy kihívás...Megnézzük, hogy egy tárgyon, illetve az ahhoz fűződő "kapcsolatomon" keresztül képes vagyok-e "valós" kapcsolatokat leképezni - vagyis ezt csak ti tudjátok eldönteni, hogy sikerült-e, én örömmel bemutatom nektek a fényképezőmet ma, hogy lássátok, kivel visszük a blogot.


És ez hogy jutott eszembe? Talán kezdjük ezzel...Manapság minden...személyre szabható...és az ember igyekszik mindig a legjobban az igényeihez igazítani a kütyüjeit, mind kinézetre, mind teljesítményre - és én valamiért ezt az olyan gyakran szidottat választottam...És valamelyik nap kezembe akadt a jó öreg fényképezőm, amivel egyébként a blogra fényképezek csak, és éppen azért akadt a kezemben, mert megette mind a négy elemét, és ki kellett szednem őket, mielőtt kárt tesznek benne...Megfogtam...és ránéztem...úgy...nyitott szemmel...és nézegettem, és forgattam...Majdnem minden nap a kezemben van...és sose "néztem" meg...


Annak idején minden vágyam egy fényképezőgép volt...egy...SAJÁT fényképezőgép...hetedikes koromban a saját fényképezőgép olyan lett volna, mint...mint a szabadság? Nem tudom...annyira a saját szemszögemből akartam megörökíteni a világot, hogy minden, ahol vagyunk látszódjon úgy, ahogy én látom - sokat árul el az emberről, hogy mit és hogyan fényképez...és természetesen jó kamaszhoz hűen anyáék "világnézete" nem volt kielégítő...a képek unalmasak voltak, nekem meg meggyőződésem volt, hogy én izgalmasabb dolgokat találnék...és hát...a "gagyi" (öreg) családi kamera nem lenne képes megfogni azt, amit én akarok látni, vagy emlékbe megőrizni...persze azóta eltelt már jóóóóóó sok év (vagyis lassan kilenc év), és megtanultam értékelni az "öreg" dolgokat - vagy valami hasonló, ez a történet szempontjából lényegtelen. Természetesen saját fényképezőt nem kaphattam, mert elég öhm...magas árakban mozogtak, én viszont interneten nézelődtem, és keresgéltem, hogy mi lehet az a fényképezőgép, ami tökéletes társam lehetne az általam elképzelt dolgok megvalósításánál...De nem kaptam fényképezőgépet, én meg csak nézelődtem...Aztán jött a ballagásom, és a kérdés elé állítottak: laptop kell vagy fényképezőgép...Természetesen a laptopot választottam, mert egy öreg asztali gépünk volt csak, apa azon dolgozott, én meg akkor még MSN-en szerettem lógni MINDIG, mikor épp otthon voltam...akár napi 12 órákat is elültem a gép előtt, hogy N-nel beszéljek, akivel egyébként reggel találkoztam, és egész nap együtt voltunk suliban, meg délután is kint voltunk együtt...amint hazaértem, benyomtam a gépet, fel MSN-re, és folytattuk a beszélgetést...Egy elég öreg billentyűzetünk volt (alig nyomódtak le a gombok), amin délután kettőtől hajnal háromig is képes voltam - természetesen TITOKBAN - ügyködni...(úgy mellesleg ez hiba volt, mert mostanában nem működnek rendesen az ujjaim, néha egy arckrémről nem bírom letekerni a tetőt, mert begörcsölnek az ujjaim, néha meg úgy is elkezdenek zsibbadni, hogy nem is csinálok velük semmit...hogyan szerezzünk ízületi problémákat fiatalon...egyszer bejegyzést kéne írnom, hogy mennyi hülyeséget csináltam, ami anno ártatlannak tűnt, most meg kiderült, hogy egészségügyi következményei vannak)
Szóval a saját laptop még nagyobb szabadság volt, mint egy fényképezőgép, bár így is volt lámpaoltás - egészen pontosan kikapcsolták a wifit xD - de mégse voltam időben hozzájuk kötve, imádtam a laptopomat, ha nem lenne olyan szar állapotban, most se kértem volna újat (bár az újat is imádom, írni a régin jobban szerettem, a touchpad zár miatt, de végre egy működőképes eszköz, amin tudok dolgozni <3). Egyértelműen a laptoppal mentem...de nem mondtam le a fényképezőmről se...az összeszedett ballagási pénzből hosszú hetek kutatómunkája után megvettem az álomfényképezőt...72 ezer forintért (meg vettem hozzá egy tokot 8-ért, mert az én kis csodagépemnek nem lehet csak úgy kallódnia). Egyébként már mikor megvettem is elavult volt, ugyanis a megvétel után KÉT HÉTTEL kijött az újabb verzió - amit természetesen már beharangoztak akkor is, de annyira bele voltam esve ebbe, hogy nem érdekelt, hogy nem a legjobb, nekem azonnal kellett...és csak Ő kellett...a belső tulajdonságain kívül elég erőteljesen befolyásolta a választásomat, hogy elképesztően jól nézett ki...ránéztem, és "tiszta én" stílusa volt.
Aztán mint minden csoda, ez is gyorsan elillant, eltűntek a megőrizendő dolgok, pár hónappal később (mikor elkezdődött a gimi), nem leltem semmit, amit meg akarok tartani...Na meg őszintén szólva egy batár nagy dög, amit nehéz kényelmesen utaztatni, miért nem vettem egy kicsit, kellett nekem jól kinézni...négy elemet eszik, mindnek egyformának kell lennie, és át kell állítani mindig, hogy mi van benne, egyszerűen túl kényes volt, engem meg zavart, hogy annyit kell foglalkozni vele, így szekrénybe került...évekre...

Mikor elkezdtem a blogot, akkor se került elő a szekrényből...a béna telefonom (tényleg, az volt a legrosszabb telefonom, még a fényképezője is szar volt xD) béna kamerájával fényképezgettem, és még nekem is fájt azt nézni...eszembe se jutott, hogy van egy fényképezőgépem...teljesen megfeledkeztem a létezéséről is, pedig pár évvel korábban annyira de annyira szükségem volt rá, hogy két hetet se tudtam várni...Anya szólt rám, hogy ott a fényképezőgépem, mikor elkezdtem újakat nézegetni...de ez elavult, de ez nagy, de ez...nem is tudom, hogy kell használni...sose használtam sokat, nem ismertem ki, fényképező, tele beállításokkal, meg ki tudja mikkel...De mégse egy telefon, szóval előkaptam...és négy elem kell bele, nem akkumulátor (az akkumulátorokat kb két héten belül elpusztítja, nehogy valami "újrahasznosítható" dolog kelljen már neki, ami úgy...megéri anyagilag xD)...szóval elkezdtünk szenvedni egymással...igazából automatára állítottam, és úgy döntöttem, hogy majd a fényképezőgép megszereli magát...Szóval ott volt az addigra "elavult", de eredetileg elég jónak számító fényképezőgépem egy csomó jó kis lehetőséggel, és nem tudtam mit kezdeni vele...

Aztán belejöttem, és elkezdtem kihasználni...az utóbbi időkben mondjuk nagyon sokat vicceskedik, és nem akarja a beállításokat úgy kezelni, ahogy én szeretném, de azért megvagyunk...A kezdeti "gondoskodást", és ránézni se lehet, annyira értékes, felváltotta a "minden napos" használat, és nem csak a számomra értékes pillanatokra csaptam le vele, hanem...színmintákra, körömlakkokra, minden apróságra, ami a blogon is előkerül...Szóval az én csodás, féltve őrzött kis fényképezőmön mostanra alapozótól kezdve körömlakkon keresztül (!!!) MINDEN van...csupa eltávolíthatatlan kosz...és tudjátok mit? Ez így van jól...semmi értelme kihasználatlanul őrizgetni a szekrényben valamit, minden egyes sminkfolt rajta egy emlék...egy közös emlék! Egy közös emlék a fényképezőmmel, a blogommal, és veletek...És bár eleinte nagyon bosszantott, hogy nem bírom eltávolítani róla a foltokat, se lekaparni, se sehogy úgy, hogy ne sérüljön a fényképezőgép, most már szeretem a koszfoltokat is rajta...
...és erre úgy jöttem rá, hogy kivettem az elemeket belőle...elkezdtem nézegetni, forgatni...és olyan szép, annyira én vagyok...Mindenki a sok kicsi, praktikus, modern fényképezőjével van, ódákat zeng róla, mennyire megváltoztatta az életét, én meg itt vagyok ezzel a nagy döggel, amin több smink van, mint rajtam szokott lenni, a gumírozott részei teljesen elszürkültek (feketék voltak eredetileg, csak kikoptak), és még úgyse válnék meg tőle, hogy önálló életbe kezd, és nem fókuszál, és mikor bekapcsolom olyan hangokat ad, mintha éppen fel akarna robbanni...Pedig olyan kényelmetlen még mindig használni, a vaku elhelyezése is zavaró, borzasztó...kicsit se praktikus, de nagyon kényelmes a fogása, és jól néz ki...Az évek óta oly gyakori felkapom fényképezek, és panaszkodok legalább hat sort bejegyzésenként, hogy mennyire nehéz vele már felváltja az, hogy mikor megfogom, megnézem, milyen szép, milyen jó, hogy van, és mennyire örülök, hogy őt választottam, és hogy tudtam elsiklani mindig a külseje felett, mikor mindig ki van téve látható helyre...sose néztem meg, sose emeltem fel, sose csináltam vele semmit, fotózni "KELLETT", felkaptam, és aztán mikor már nem kellett letettem...Ha végleg bedobja a törölközőt - ami remélem nem mostanában lesz még - akkor valószínűleg kiteszem dísznek...mert jól néz ki, és mert a külseje még talán több emléket, és érzelmet is őriz, mint az általa készített képek - akkor is, ha RENGETEG képet készítettem már vele...

(És ennek ellenére valószínűleg így is minden bejegyzésben fogok hat sort írni arról, hogy mennyire nehezen kezelhető jószág, mert emlékek és érzelmi kötődések ide vagy oda, azért szeretek problémamentesen dolgozni...Nem azért, mert nem kedvelem, vagy nem becsülöm, vagy nem örülök neki, csak szeretnék sok mindent megmutatni, amit ő nem...és, hogy miért nem - tehát a technikai jellemzőit, legutolsó ismert árát, stb - ITT tekinthetitek meg, a link az árukereső oldalára visz titeket.)

Nektek van olyan tárgyatok, amihez rengeteg közös emlék fűz, és akármilyen ütött-kopott, nem válnátok meg tőle? :)
Kellemes hétvégét!

*Ui.: ha már rossz minőségű képekről beszélünk; a posztban látható fotókat a Samsung Galaxy J3 (2016) telefonnak köszönhetjük, és általában tud ennél jobbat is a készülék, nem értem, mi baja volt a fényképezőmmel, lehet féltéken?

2017. szeptember 1., péntek

Elfogytak XII. (2017. nyár)

Sziasztok! :)

Ismét elrepült egy évszak, ismét hoztam néhány kupac szemetet, mert hát hogy lehetne szebben kezdeni egy hónapot, mint a szemetekkel?! - Mindig sikerül "elsőnek" időzítenem az ilyen jellegű bejegyzéseimet...érzékem van hozzá. :D
A mostani bejegyzésben igyekszem "tömörebb" lenni, ami a sok ismétlés miatt nem is lesz olyan nehéz, de igazából mai hosszú posztnak a hónap összegzésemet szántam, szóval ennek kell a "laza" bejegyzésnek lennie. :D

Június
Először is az Isana vanilla love dezodora ürült ki, aminek nagyon kellemes vanília illata volt, a szagok ellen hatékony volt, viszont az izzadást nem gátolta. Az ára nagyon kedvező, ha szeretitek az édes illatokat, javaslom! Én nem fogom újravenni valószínűleg, mert dezodor vadászatban vagyok, és már most leltem hatékonyabbakat. :)
Elfogyott néhány alverde termékem is a hónapban: a színvédő sampon, amiről majd fogok írni egy későbbi bejegyzésben, az arctisztító, amiről írtam már korábban, és nagyon kedveltem, illetve a szájvíz, amit mindig újra veszek. 
A Balea blueberry love borotvagélje is elfogyott, ami nagyon szépen felhabzik a bőrön, kellemes az illata, nagyon megkönnyíti a borotválkozást, és úgy rémlik, hogy sok-sok évvel ezelőtt írtam már róla egy egész bejegyzést. Nem fogom újra venni, de csak azért, mert sok finom illatuk van, és szeretném őket kipróbálni, szóval a márkánál maradok, csak az illatokat váltom - egyébként elég lassan fogy nálam az ilyesmi, mert rendszeresen elfelejtem használni őket...xD
A Lush mask of magnaminty arcpakolása is elfogyott, erről szintén tervezek később írni, és igen, újravenném, DE maszkokkal is szeretnék még kísérletezni, hogy a lehető legjobbat használjam a bőrömre, szóval nem vagyok benne biztos, hogy ez mostanában lesz. :)
Fogkrémek közül most kettő fogyott el, a Manna "sima" fogkréme, amit nem kedveltem egyáltalán, illetve a már jól bevált Parodontax. Utóbbit többször újravettem, előbbit nem fogom többször.
Sminkek közül ezúttal kettő ürült ki. A Max Factor creme puff pirosítója nude mauve árnyalatban, amit már annyit szidtam, hogy nem fogok megint belekezdeni...életem legpocsékabb pirosítója, tudom, fura a bőröm, vagy valami, mert én vagyok az egyetlen, akinek nem vált be...de teljesen pénzkidobás volt ez a termék...a minőség, és a mennyiség...indokolatlan ez a magas ár...A másik viszont a KEDVENC púderem, a Rimmel lasting finish 25 órás púdere (light porcelain), nagyon szépen fed, nagyon jó az állaga, és nagyon tartós, tényleg vízálló, és nagyon megéri az árát, nekem nem is fogyott olyan lassan, pedig elég kis mennyiségről van szó. Sajnos Rimmel, de akit ez nem zavar, próbáljátok ki, fantasztikus! :)
Az Yves Rocher arctisztítókréme érzékeny bőrre gusztustalan volt...Fura szaga volt, fura állaga volt, és ragacsosnak éreztem tőle a fejemet...tisztítani nem tisztított, a pórusaimat eltömítette...utáltam.
Elfogyott a Bomb "Berried alive" fürdősütije, és azt kell mondjam, nem kedvelem a márka fürdőtermékeit...nem volt illata se sok, hatása meg semmi nem volt, nem lett puhább a bőröm, nem volt kellemes vele a fürdés...nem tudom javasolni.
A The Body Shop e-vitaminos arckrémét már dicsértem, most van egy nagyobb kiszerelésem is belőle, az erőteljes rózsa illaton kívül semmi negatívat nem tudok felhozni ellene.
És a szokásos ebelin vattakorongom is itt van, ezúttal csak egy 70 darabos - mert sehol se leltem a nagyobb kiszerelést...

Július
Vicces történet: ezt a képet valahogy letörölte a kamerám, szóval a "legutóbb megnyitott" fájlok közül nyitottam meg gépen, és képernyőmentéssel láthatjátok most...jobban átgondolva ez nem is vicces, hanem bosszantó, de legalább van kép! :D
Az Alverde szájvízből ide is került egy, még mindig kedvelem - jó, hogy nem változott a véleményem az elmúlt pár sor után. :D
Az Original source vaníliás málnás tusfürdője is elfogyott, aminek szerintem eper puding illata volt, de mindegy...Nagyon kedveltem a terméket, kellemes volt vele a zuhanyzás, most van egy másik illatom, de ezt is szívesen újravenném - ha nem lenne 10 liter tusfürdőm legalább. xD
Az alverde iszapos arctonikja is elfogyott, ez hatalmas kedvenc, dicsértem már korábban, újra is van véve már - azóta majdnem a végére értem még egynek. :)
A Lush Mask of magnaminty öntartósító változata is elfogyott, mint mondtam, erről összehasonlító bejegyzést tervezek írni. Ezt nem venném újra, inkább a "simát" javaslom.
A jessa intim törlőkendője nem igazán vált be, az illata se volt kellemes, a használata se volt "frissítő", és a kendő anyaga se volt eléggé kíméletes - számomra.
A Balea lehúzható fekete szenes arcmaszkja nagyon vicces termék felkenve, de hatása nem sok van...
A nivea micellás víz már volt a termék katasztrófák közt szintén, szóval nem akarok több leütést rápazarolni - végre elfogyott, örültem neki.
A nivea invisible black&white golyós dezodor is végre elfogyott, és bár ez a kedvenc márkám - kivéve a micellás termékeiket meg a dezodoraikat - nem tudok jót írni erről a termékről...Az illata se tetszett, az izzadást se gátolta, és MINDENEN foltot hagyott...az állaga pedig nehézkes volt, kellemetlen...
A balea kézfertőtlenítő kendőből most kettő is van itthon - egy a táskámban meg egy utánpótlás - bőr- és felületfertőtlenítésre is kiváló, szóval javaslom is.
Még egy adag vattakorong elfogyott, megint az ebelintől, és igazából évek óta ezt használom, szóval lehet le kéne szoknom a bejegyzésekbe helyezéséről...szeretem, kitartok mellette.
Szétporladt egy aplikátorom, nem emlékszem, mihez kaptam, de nem hiányzik.
És a Lush veganese hajkondícionálója is elfogyott, amiről szintén csak jót tudok írni, és amiből láthattátok, hogy már szereztem egy nagyobb kiszerelést is...Imádom, javaslom mindenkinek, aki nem kedveli az ilyen jellegű termékeket - engem is rászoktatott...:P :D

Augusztus
Kezdetnek az Ocean salt arcradírom, ami hatalmas kedvencem lett, és most, hogy az öntartósítót használom, már tudom, hogy inkább ezt javaslom mindenkinek! Hatékony, "tartós" az eredmény, és a bőröm imádja. Újravenném, újra fogom venni, ha az itthoni arcradírjaim elfogynak.
A B.U. in action dezodorom is elfogyott, ez vízi liliomos volt, kellemesen gátolta az izzadást, egészen semleges "tisztaság" illata volt, de a feketén foltot hagyott...Nem venném újra.
A Kallos glow gyöngyszőke hajfestékem is elfogyott, erről még mindig nem írtam, de mindig ezt veszem - két éve - szóval még el fog jönni az ideje neki is.
Az alverde bio-lime és bio-alma arctisztítő/sminkeltávolító kendője magában foglal mindent, amit utálok a natúr kozmetikumokban...Büdös - iszonyatosan alkoholos szaga van, egy hosszúra nyúlt este után, ha nem akarjátok viszont látni a napi fogyasztást, biztos nem javaslom. Nem hatékony - a sminket nem távolítja el, dörzsöléssel se, az arcom se érzem "tisztábbnak utána", és iszonyatosan szárított...Ezért színminta letörlőnek száműztem, és elértünk a harmadik ponthoz: IRRITÁL...borzasztóan...a karom úgy nézett ki, mintha leégettem volna - és még a smink foltok is ottmaradtak - nincs az a mesterséges színezék, tartósítószer vagy illatanyag, amit ne bírna a bőröm, viszont a natúrkozmetikumok nagy része allergiás reakciót vált ki a bőrömből...Szerencsére nem teszi hosszabb távon érzékenyebbé...pár órán belül elmúlt a pirosság, és rendesen tudtam zuhanyozni nem natúr termékkel, anélkül, hogy plusz fájdalmat okozott volna...soha...többet.
Tapsot kérek: idén nyáron minden hónapban sikerült elhasználnom egy tusfürdőt!!! Ez hatalmas siker, ugyanis...nagyon rossz vagyok a tusfürdők elhasználásában...persze célként kitűztem, hogy minden hónapra jut egy tusfürdős flakon mostantól, de...túlságosan szeretem váltogatni a tusfürdőimet...Szóval most az Yves Rocher mangós korianderes tusfürdője ürült ki, amit kedveltem, de a kupakjával folyton csak szenvedtem, nem akart kinyílni, így kényelmetlenebb volt a használata, és többet nem fogok ebből a termékcsaládból vásárolni - nem mintha nem lenne itthon másik illatban...
Az aveo fresh&clean dezodor kis kiszerelése is elfogyott, és én annyira kedvelem, hogy megvettem a nagyot is, sőt a golyós verziót is! Hatékonyan gátolja az izzadást, nem hagy foltot, és nagyon olcsó...kell ennél több? :)
Három szempillaspirálszörnytől is búcsúzom, mindhármat utáltam, a keféiket elteszem elmosva, de magukkal a termékekkel végeztem...Hello, Art deco perfect volume mascara (black)! Hello, Revlon growluscious (blackened brown)! És hello, Catrice pret-a-volume smokey (velvet black)! Többet ne találkozzunk!
Az essence long lasting ajakrúzsa (on the catwalk) illetve a vampire's love (hány éve is volt ez a trendkiadás?) ajaktintája (true love) sajnos elérte a végét...nem elfogytak....csak...túl...öregek...előbbi szagot eresztett magának, utóbbi pedig csak kezelhetetlenül híg lett...szóval a szag- és állagváltozás miatt száműzöm őket...
...ellenben elfogyott a Max Factor folyékony ajakrúzsa (175) egy nagyon szép, mályvás árnyalat volt, a minősége kitűnő, pedig vagy...9 éve megvan...Viszont a szín magában nagyon öregített...a tartóssága miatt természetesebb rúzsok alá kentem, mert így volt egy szép természetes rúzs az ajkamon, ami kopás után is "fent maradt"...sokkal jobban nézett ki, hogy erre kopott, nem a saját ajakszínemre...
A kedvenc Catrice liquid camouflage (010) korrektorom is elfogyott...ez a termék hihetetlen, jól fed, tartós, passzol az árnyalat, IMÁDOM! Két utánpótlásom is van, most épp egy másik korrektort akarok kiüríteni - egészen pontosan nem rég kezdtem el használni, de nem akarok újat bontani, mert félek, hogy megint a Catrice fogyna el hamarabb.
A szokásos essence szemöldökceruza is elfogyott (black), ezt nem különösebben szeretem, nem különösebben érdekel, múltkor már úgy felbosszantott a kozmetikusom, hogy ha lesz ösztöndíjam, az első utam a tetováló szalonba fog vezetni, hogy csináljanak valamit a szemöldökömmel...szóval tulajdonképpen évek óta csak azért veszem ezt, mert olcsó, és ha eljön a szemöldökvarrás ideje, nem fogom sajnálni, hogy megválok tőle...nagyon remélem, hogy már nem kell újra vennem, még mindig ezt használom - nyilván, a hónapban kezdtem el használni, egész új még, remélem ez lesz az utolsóm.
Minták közül négy fogyott el: a The Body Shop himalájai arcmaszkja, ami hatékonyan tisztít, viszont iszonyatosan gyorsan reagál a levegőre, szóval nem lehetett normálisan felkenni se, mert a kezemre rászáradt hamarabb...tégelyes a kiszerelés, szerintem ez nem praktikus. A pupa perfect in 1 minuta multifunkciós terméke tökéletesen alátámasztja azt az állítást, hogy a termékek, amik mindenre jók, semmire se jók...olyan illata volt, mint valaminek, amire a bőröm nem fog jól reagálni...és szépen körbe is égettem vele a szemkörnyékemet...kétszer...aztán idekerült. A Schwarzkopf BC széruma nagyon professzionális, nagyon drága, nagyon szupijó, de semmit se csinált a hajammal...az illata iszonyatosan erőteljes, parfümös, ami indokalatlan szerintem, hatása meg semmi nem volt...örüljünk annak, hogy nem ártott? A clinique superdefense nappali arckrémje 20-as fényvédőt tartalmazott, de az állaga nagyon száraz volt, bőrre felvíve nagyon zsíros, nem hidratált, hanem megült a bőröm tetején...rásminkelni lehetetlen volt, mászott, görgött le a bőrömről. Tetszik a csomagolásának a színe. A signal white now CC fogkrém...hát ez se csinált semmit...nem adott elég friss érzetet, fehéríteni nyilván nem fehérített, de legalább kevés helyet foglalt utazáskor. :D
És végül a Himalaya herbals complete care fogkréme is elfogyott, amit kedveltem, és újra is vettem, de nem ez lesz a kedvenc fogkrémem így se...Hatásában a parodontax fogkrémek közelében van, viszont jobban szeretem a mentolosabb fogkrémeket - persze, ennek legalább nem parodontax íze volt, örüljek annak! (Nem mintha zavarna a parodontax íze...de azért ez kellemesebb volt, még akkor is, ha ez se ízlett. xD)

Nos...ez vagyok én, mikor rövid bejegyzést írok??? Nem tudom, hol rontottam el...xD

Ti miket használtatok el az utóbbi időkben? :)
Kellemes hétvégét! :)