2018. május 17., csütörtök

TOP3 film remake

Üdv mindenki!

Ma egy nagyon rendhagyó poszttal jelentkezem: három kedvenc horror remake-ről szeretnék írni (államvizsgára tanulás helyett - éppen verik szét a fürdőszobát, nem tudok figyelni, és kellett egy kifogás, hogy valamit írhassak, mert eltűntem...ilyen ez a végzős vizsgaidőszak xD)...Az esetek nagy részében folyamatosan csak kritizálom az újabb filmeket, mert...hát nem kedvelem az újabb filmeket, főleg, ha egy fantasztikus régi filmből készült...Ha szeretek egy történetet, vagy egy filmet, akkor meg csak még kritikusabban állok neki az újabb verzióknak...Most, hogy a Kedvencek temetőjét óhajtják szétkapni nekem, kimondottan nagy lelkigyötrelmeken megyek keresztül, hiszen az a könyv számomra különleges, és a film az egyik kedvenc filmem - hiába nem hasonlít a könyvre...A kapcsolatunk különleges, és látva a modern horror ipart nem hiszem, hogy el tudom engedni szó nélkül az új filmet...Az új Az gagyi volt, de nem különösebben kedveltem a régit se - mármint jobban kedveltem, mint az újat, de nem különösebben ragaszkodtam hozzá, horrornak horror volt (az újjal ellentétben), de nem éreztem megbántottnak magamat az új filmmel se...nem úgy, mint a Poltergeistnál, aminek az új filmből a trailert nem bírtam végig nézni, és aztán nagyjából 16 másodperc után a filmet is leállítottam, hogy én ezt nem csinálom, szar az egész....Szóval nem épp felhőtlen a kapcsolatom az új filmekkel, és akkor még el se kezdtem az olyasmit, mint "Texasi láncfűrészes mészárlás", aminek az új része egy vérfürdő volt csak...nem beszélve a rengeteg folytatásról (amik közül volt olyan, ami szörnyen ügyetlenül emelt át dolgokat a Psychoból) - folytatásokról ma mondjuk nem írok, de nagyon bele tudok betegedni a folytatásokba is...meg mindenbe, finnyás filmnéző vagyok...Higgyétek el, én vagyok az az ember, akivel nem akartok filmet nézni...

1. Psycho (1960, Hitchcock <-> 1998, Gus Van Sant)
Oké...Hitchcockot nehéz felülmúlni, vagy utolérni, bár volt olyan ismerősöm, aki megnézte a Madarak első tíz percét, és közölte, hogy túlértékelt...mert nem volt képes észrevenni, hogy milyen korszakalkotó ötletekkel volt tele a film (hű, ha egyszer rászabadulok a madarakra...vagy a 39 lépcsőfokra, még csak nem is kedvelem az ilyen jellegű filmeket, de ami zseniális, az zseniális - és nem vagyok Hitchcock rajongó se, csak szeretem a jó filmeket, és elismerem, ha valaki jó abban, amit csinál), a modern ember nem értékeli eléggé Hitchcockot...Értem én...lassú, unalmas, az, hogy mennyire jelentős alapot hozott létre a horrorban (is), és hogy a zuhanyjelenetet nagyjából MINDENKI újrahasznosítja, nem beszélve a történetről (pont nem rég láttam egy filmet, ami ugyanez a téma volt, csak az anyja helyett a húga volt a főszereplőnek a pincébe zárva, igaz, ő különböző nőket rabolt és öltöztetett be a húgának, nem hullát őrzött, de akkor is...nem beszélve a rengeteg paródiáról, és feldolgozásról...egyszerűen egy alapmű, mindenki szeretne belőle egy kicsit, de nem mindenki tudja megcsinálni), nem számít. Aztán volt ez a Gus Van Sant nevű rendező, aki Viggo Mortensen és Julianne Moore segítségével elérhetővé tette a filmet a "mai" embernek is...Ha önmagában nézzük az új Psychot, távolról se jó film...Nincsenek benne eredeti megoldások se (de a zuhanyjelenet igen xD), és még csak nem is izgalmas...és én pont ezért szeretem...ez a film olyan, mintha újraforgatták volna ugyanazt a filmet...bár Hitchcock rendezését jobban kedvelem (na meg valljuk be a '90-es évek végére rengeteg olyan megoldás született, ami a '60-as években még nem volt kéznél, így sok mindent könnyebb megbocsájtani a korábbi filmnek), nincs ebben értelmetlen vérfürdő, nem rugaszkodik el az ötletektől, csupán újra alkotja őket...persze, hozzáteszi a magáét - hogyne tenné - de annyira jelentéktelenek ezek a változtatások, hogy fel se tűnnek igazán az embernek, hogy ott vannak...Ha egy fiatalnak megmutatnánk ezt a filmet, valószínűleg elhinné, hogy Hitchcock csinálta, ugyanis a jellegzetességeket egyben átemelték, ugyanakkor valószínűleg ezt végigbírná nézni, amíg az eredetit tíz perc után megunná és kikapcsolná...Számomra ez a film olyan volt, amit ha előbb látok, mint az eredetit, biztos megnézem az eredetit is, olyan, mint egy ízelítő...De sajnos borzasztó ízlésem van, és kedvelem Hitchcockot, így hamarabb láttam az eredetit, mint a remake-t és tudom, hogy a nyomába se ér az eredetinek - illetve nem ragaszkodok hozzá annyira, mint az eredetihez.
Szóval az "új" film kitűnő fiatal átverő/kedvcsináló az eredetihez, de önálló filmként túl sok pozitív dolgot nem tudok róla mondani.

2. Halloween (1978, John Carpenter <-> 2007, Rob Zombie)
A Halloween az egyik kedvenc horror filmem...Az első három részt IMÁDTAM! Szóval akárhányszor hozzáértek, mindig félve ültem neki, hogy ebből most mi lesz...Rob Zombie jó munkát végzett - sőt, Rob Zombie JOBB munkát végzett, mint maga Carpenter az ötödik résszel...Bár első sorban a zenéjén keresztül ismertem meg, azt kell mondanom, rendezőként sokkal jobban kedvelem, mint zenészként (nem mintha bajom lenne a zenéjével, de akármennyire szeretem a metal zenét, a punkot mindig közelebbinek éreztem magamhoz, illetve az ő műfajkoktélja nem jön át, persze, meghallgatom, de magamtól nem fogok nekiülni Rob Zombiera bambulni, se az esztétikája, se a hangzásvilága nem a kedvencem - Marilyn Manson koncertfelvételeket órákon keresztül tudok nézni, Rob Zombie nekem túl...hippi?)...Valószínűleg borzasztó ízlésem van, de bármiért képes vagyok rajongani, ami a korábbi évtizedek B-kategóriás horrorjainak hangulatát idézi (a Misfits a kedvenc bandám, és ők is ezt a hangulatot idézik, kiszámítható az ízlésem - van egy új tanárom, még azt se leptem meg semmivel, bocs, hogy klisés vagyok, és nem játszok egyedi hópihét, ha szeretek valamit, hát szeretem - és amúgy se érdekel annyira mások véleménye, hogy úgy tegyek, mintha egyedi lennék...nem vagyok, rám néztek, mondok két mondatot és az egész ízlésemet fel tudjátok térképezni, nem érdekel, legalább könnyebb beszélgetni, és nem kell oldalas listát írnom a kedvenc dolgaimról)...És akármennyire kifacsarta és újragondolta kedvenc filmemet, a hangulatot nem ölte meg...Persze, jó rajongóként, ha választanom kéne még mindig az eredetit választanám, de az új zseniális volt...A régit a korszakalkotó ötletek - illetve a zene xD - miatt kedveltem meg, aztán jött R. Z., és úgy forgatta fel a filmet, hogy élvezhető maradt...persze, más lett...de jó lett...és őszintén szólva úgy emlékszem, hogy írtam róla már, ezért igyekszem itt rövidre fogni magam, de kezdek elbizonytalanodni...

3. Nosferatu (1922, Murnau) <-> Drakula (1992, Francis Ford Coppola)
Oké, ez bonyolult, a Nosferatu egy Drakula koppintás (nem mellesleg az egyik kedvenc filmem), és rengeteg más ember is nekiesett a Drakula témának, hogy egy másik kedvencet emeljek ki, 1931-ben egy amerikai Drakula is megszületett, illetve a Nosferatu 1979-ben kapott egy remake-t (azonos címmel), viszont a rengeteg Drakula mozi között a kedvencem az 1992-es, amiben Sir Anthony Hopkins játszotta Helsinget...Ha már itt járunk ő is külön filmet kapott, és még külön paródiák is születtek, szóval a Drakula témában elég nehéz megmondani, hogy mi film remake, és mi épül a könyvre, bár én most ügyesen - és pontatlanul - egymáshoz rántottam az összes Drakula filmet, és időrendi sorrendben kiszedtem belőle a két kedvencemet...Murnauról szerintem már sokat beszéltem, némafilm létére - vagy éppen ezért - sokkal hangulatosabb, nyomasztóbb az atmoszférája, mint bármelyik Drakula filmnek később...Viszont a kedvenc szórakozásomat az nyújtja, hogy egy olyan expresszionista filmről van szó, ami nem viseli magán az expresszionizmus ismertetőjeleit...Imádom az expresszionista filmeket, és ha be akarnék egyet mutatni, tuti ezt kapnám elő, hogy elmesélhessek mindent a filmről, ami nem...Úgy gondolom ez a film megelőzte saját korát, és szakított a frissen kialakult "hagyományokkal"...Arról nem is beszélve, hogyha Drakulával rémálmodnék, tuti ez a fej jelenne meg előttem...A későbbi film rendben volt, jól összepakolt kis horrorfilm, a vérfarkas-szex jelenetnél elvesztettek mondjuk, de azt leszámítva egy élvezhető film volt...Ez lett a kedvenc filmem? Nem...de ez kronológiailag az első Drakula film, ami megfogott, szóval megérdemli a listás helyet.

+1 Az embervadász (1986, Michael Mann) <-> A vörös sárkány (2002, Brett Ratner)
Oké, ez megint csalás, és elég bonyolult élete volt a kedvenc karakteremnek a képernyőn...Az első részt leforgatták 1986-ban, ami kimondottan felejthető film volt - nekem nem tetszett, bocsi, az én Hannibalom Hopkins, neki elhiszem a dolgokat...Aztán leforgatták a trilógia második és harmadik részét (1991-ben és 2001-ben), utána újraforgatták Hopkins Hannibaljával az első részt (2002-ben), utána megírták a negyedik részt (tetralógiává bővítve a könyvsorozatot 2006-ban), és egy évvel később már képernyőn láthattuk az ifjú Hannibalt is. Szóval gyakorlatilag még egy könyvadaptációt kikaptam, aminek a kultikus első része 15 évvel az első filmes adaptáció után készült csak el...Eltekintve attól, hogy nekem Hopkins Hannibal marad, Ralph Phiennes is kitűnő választás volt Francis szerepére...Hatalmas Hannibal rajongó vagyok, a kedvenc férfi karakterem, és mindent szeretni akarok, amihez köze van - mert hát ritka az ilyen jól megírt, és aztán jól eljátszott karakter - de egyszerűen az első filmet nem tudtam kedvelni...És még csak annyira se maradt meg, hogy elmondhassam mi nem tetszett...Az egész lapos volt, a történet eltávolodott tőlem, és mint már írtam: nem tudtam hinni a karaktereknek...Ha nem olvastam volna a könyveket (és nem látom a másik négy filmet hamarabb), sose ismerem meg Hannibalt...Ha ez a film lett volna az első találkozásom vele, az utolsó is ez lett volna...Szóval kimondottan szerencsésnek érzem magam, amiért a könyvek és Hopkins után szándékosan kerestem a filmet, hogy pótoljam az elmaradásom...és egyébként meglepően sokat kellett keresni...gondolom hozzájárul, hogy a kétezres években szabadabban áramolhattak be a filmek is kis hazánkba, na meg Hopkins azért nagy név, és amúgy is így egységes a sorozat...na meg kimondottan jellegtelen film volt Az embervadász, így nem tudott gyökeret verni a filmes kultúránkban, de el tudom képzelni, hogy valahol él egy felbőszült rajongó, akinek 2002-ben megölték a kedvenc filmét...És mindezt úgy írom, hogy a nyolcvanas évek horrorja az etalon számomra - ha életem végéig csak tíz évnyi horrort nézhetnék, ezt a tíz évet választanám, bár néhány hetvenes és kilencvenes évekbeli hiányozna...meg azért vannak 2000 után is jó filmek (épp egy ilyenről szól a bekezdés), de ha valamiért rákényszerülnék, hogy válasszak, a nyolcvanas éveket nem adnám! (Jobban belegondolva punk zeneileg is a nyolcvanas évekre szavaznék, bár itt vigyázni kell ugyanis a harminc évvel ezelőtti dolgok mostanra irrelevánssá váltak, és azért a "jó punk" mindig az aktuális problémákra reflektál.):D

Szóval itt a bizonyíték, hogy vannak olyan remake filmek, amiket kedvelek...És rettegve várom az Állattemetőt...:D
Ti melyikeket láttátok közülük, és melyik verziót kedvelitek jobban? :)

2018. május 2., szerda

Áprilisi zsákmányok

Sziasztok! :D

A mai bejegyzésben azokat a dolgokat szeretném bemutatni, amiket áprilisban vettem, illetve kaptam...(Holnap megyek szigorlatra, szurkoljatok...:D)
Jó szokásomhoz hűen a képekről lemaradt dolgokkal kezdeném: egy német tanulás segítő könyvet rendelt barátnőm Glamour-napokon nekem (mert nekem nem fogadta már el a kódot, mert személyesen a kártyámat lehúzattuk), az még nincs nálam a képek készültekor, mert nem túl gyakran tudunk találkozni...illetve...még most sincs nálam, mikor a bejegyzést írom, de majd jön...xD
Először megírtam a bejegyzést a cipőkről, aztán rájöttem, hogy mégis csak a gebe lábaimon kéne a bohóc cipőket bemutatni, szóval...szöveg marad, viszont a fényképeket újra elkészítem a saját lábimon - hát...kivéve azokat, amiktől megváltam.
Szóval magamat idézve:
A legelső cipő az a H&M "magas talpú vászon bakancsa", amit megláttam képen, és beleszerettem, de sajnos (szerencsére) nem volt a méretemben online...Viszont SAJNOS (szerencsére) az üzletben igen...nem akartam megvetetni magamnak eredetileg, csak fel akartam próbálni, megvárni, hogy leárazzák, és aztán megvenni...Viszont mikor felpróbáltam, olyan volt, mintha a lábamra öntötték volna...elképesztően kényelmes, nagyon szép, nagyon jól áll - mármint egyébként elég sok hasonló stílusú cipőm van, ezeket szeretem, és ezek miatt szólnak be gyakran. 7600 forintért jött velünk, kihasználva a kuponokat. Ez a magas talpú szatén szandál szerepelt a kívánságlistámon feketében, viszont a boltban már - értelemszerűen - nem volt kapható, csak a szilvaszín...Gondoltam, felpróbálom, veszteni nem veszthetek, bevittem az utolsó 38-ast a próbafülkébe, és a fehér, enyhén szöszös zoknimat leszámítva tökéletes volt...3000 forintra volt leárazva, anya szerint ez már akkor is behozza az árát, ha csak egyszer felveszem - és egyébként már van is néhány ötlet a fejemben, hogy mihez tudnám felvenni, és legalább lesz egy kis szín a cipőkollekciómban.
A következő kettő cipő a Deichmannból jött velem, mindkettő Victory márkájú. Az elsőt én elneveztem elegáns vászoncipőnek - bár anya szerint semmi elegáns nincs benne, azt hiszem mások a fogalmaink az elegánsról, de szerintem egy lusta kiöltözős napon simán jó...nyilván nem vizsgára...A másik egy khaki színű tornacipő, ami...egy khaki színű tornacipő, és nem vagyok benne biztos, hogy túléli a nyarat, de majd kiderül...Na ebből speciel egy számmal kisebbet kellett venni, mert a saját méretem nem fogta a lábszáram (nyilván, mivel vászonból van xD), a kisebbe viszont belefeszül a lábam, de nem annyira, hogy kényelmetlen legyen...Ezek 3500 és 4000 forintba kerültek.
A Kassák versezés két irányba mehetett...Vagy...soha többet nem olvasok Kassáktól semmit, vagy megveszem magamnak az összes verseit, mert nem bírok eleget kapni belőle...Hát...ez győzött...Sajnos az első kötet nyomdahibás, így hiányzik belőle 26 oldal, és másik 26 oldal kétszer van, de így is nagyon örülök neki...A cetlikkel ne foglalkozzatok, amint megérkeztek a kicsikéim visszavittem a könyvtári könyveket, és ebből dolgoztam...Ajándékba egy "Örökké a szívemben élsz" Penny girl kötetet kaptam, szerintem elolvasom, aztán megválok tőle...Annak idején Pony Club tag voltam (15 évvel ezelőtt xD), és úgy emlékszem, nagyon kedveltem a könyveket, mert könnyen olvashatóak és szórakoztatóak voltak...csupán a hely hiány és a sorozatok hézagossága miatt akarok megválni a sajátjaimtól, szóval nem tartom kizártnak azt se, hogy megtartom...nem hiszem, hogy egynél többször elolvasom, de szeretem a könyveket, és amíg nincs útban, addig maradhat...Amúgy is, ha az összes könyvtől megválnék, amit végül nem szerettem, nem sok könyvem maradna, és én szeretem a könyveket gyűjteni is...xD
Az Alice Csodaországban az egyik kedvenc könyvem...És őszintén szólva nem emlékszem, hogy írtam-e már, de gyakran szoktam visszanézegetni idézeteket a kedvenc könyveimből...meg van egy ilyen "félelmem", hogy egyszer net nélkül maradok, és soha többet nem fogom tudni olvasni a kedvenceimet...Ez a történet egy olyan, amit akárhányszor újra olvasok, nagyon szeretem angolul is, magyarul is (amint lelek jó árban és állapotban lévő angolt, azt is beszerzem). A kiadás annyira nem tetszik mondjuk, elég gagyinak tűnik mind a ragasztás, mind a borító, de 800 Ft volt kuponnal, a történet meg ugyanaz, max jobban fogok rá vigyázni, mint a többi könyvemre...Elfoglalta méltó helyét Óz mellett...:)
Most új színű hajfestéket vettem, mert az enyém nem volt sehol kapható, és szükség volt rá...hát...a hajam minden szempontból katasztrófa, a színétől kezdve az állagáig, egyszerűen borzasztó, szóval nem tudok nyilatkozni erről a festékről...A szokásos szájvizemet is beszereztem...milyen izgalmas dolgokat tudok venni.
És szereztem egy műanyag sörtés fésűt (?). Gondolom "Tangle teezer dupe" néven fut, őszintén szólva leszarom...mindig problémám van a hajkefe/fésű vásárlással, ez meg ezer forint volt, és nagyon tetszett a sötét bordó alapon csipke minta...És vicces történet...N ugyanezt a fésűt akarta megvenni nekem...illetve ezen és egy másikon gondolkodott...
...és mit kaptam tőle? Egy alpakás ugyanilyen fésűt...xD
Ez félig poén ajándék volt, mert amúgy imádom az alpakákat...vagyis...minden állatot imádok, de az alpakák különleges helyet foglalnak el a szívemben azzal a kis buta fejükkel, a vicces nyírásaikkal, és hát leginkább azzal, hogy mindig is bírtam a lámákat - annak ellenére, hogy kis koromban lepisilt egy...több méterre el tudnak pisilni...nem számítottam rá...xD
Megláttam, úgy elkezdtem nevetni...a hogyan vegyük le Líviát a lábáról pasztell rózsaszín dolgokkal tuti befutója: tegyünk rá egy alpakát...de komolyan...biztos vagyok benne, hogy nem az én korosztályomnak (vagy legalábbis nem a hozzám hasonló stílusú embereknek) gyártották, de az alpakák nagyon metál jószágok...néhány sérót elnézve inkább punkok mondjuk...de na. :D
A két tavaszi dísz az totál nem illik a szobámba, de mondjuk most az asztalomon olyan díszek vannak, hogy nem működő lámpa, törött vezeték, és műanyag tok a konnektorhoz (ha lesz elég időm, felszerkesztem a többi díszem is, már megvan a helyük is, csak eszköz- és időhiányban vagyok, egyedül a komódom díszítésével vagyok elégedett - meg mondjuk a parafa táblámon nem tudom egyedül kicserélni a parafát, szóval ott majd apa segítségére szorulok)...szóval bármit rakok a közelébe, nem rontja az összhatást...Én a laptop mögé akasztottam őket, és a kezdeti stílusidegenség ellenére, IMÁDOM! Tudjátok mennyivel mókásabb ezeket nézegetni, mint tanulni? :D
Ezúttal...egyben kaptam LUSH csomagot, mert tudja mennyire szeretem a csomagoló kukikat - a mostaniban lévőknek nem volt parfüm íze. Egy Dark Angel arctisztítót kaptam, ami szénnel segít küzdeni a problémás bőr ellen, és nagyon jókor jött, medvecukor illata van, aminek kimondottan örülök, mert utálom a medvecukrot, de imádom az illatát...Vagyis néha kívánom a medvecukrot, de általában nem kedvelem az ízét...A Cynthia Sylvia Stout egy sörös konyakos sampon, aminek eléggé...taszító...illata van, mondjuk így...Olyan fesztivál illatú, tudjátok...nem feltétlen akarja az ember, hogy mindig ilyen szaga legyen, de a hajam és a fejbőröm szereti, és szerencsére van hajparfümöm, szóval megkedveltem őt is. Ezenkívül egy napozókrém minta volt, ami sose árt, mert szörnyen lusta fényvédőző ember vagyok - csak akkor használok fényvédőket, ha sunyin belekeverik a krémembe vagy sminkembe. És az utolsó az egy Free Rangers csibe volt. A tavalyival ellentétben ez üres...illetve az enyémnek a hátán a kis cikkcakkok teljesen letörtek, de az eleje aranyosan néz ki, és nagyon finom áfonya illata van. És csokicsipsz szeme. :D
A Glamour-napok legfontosabb állomása a smink volt...Rég halmoztam fel egyszerre nagyobb mennyiségű sminket, amire semmi szükségem nincs - a NYX látogatásaim nem számítanak, akkor muszáj vásárolnom, mert az nincs itt...De...fáradt voltam...stresszes voltam...akció volt...És hát a lelki hiányosságait az ember mindig tárgyi dolgokkal igyekszik betölteni - és mindig belebukik, de ha csak pár percre is jobban érzem magam néhány felszínes hülyeségtől, én aztán nem fogok a saját jó kedvem útjába állni...Meg a termékek nagy része miatt nagyon izgatott is vagyok egyébként...:D
Az első dolog, amit vettem az a RdeL young szemöldökceruza "soft black" árnyalatban, ami nem volt jó vásár, de fekete szemöldökceruzát nem gyártanak...akik igen, ott meg teljesen üres volt a helyük...szóval gondoltam olcsó, jó az...Hát...annyira világos fekete, hogy nem elég sötét a szemöldökömhöz...ha a szemöldökömet átszínezem vele, oké, de amikor megpróbálom visszarajzolni a szemöldököm elejét (most épp onnan hullott ki a szőr), akkor elég feltűnő a különbség...Szerencsére vezetéshez szemüveg kell, szóval a szemüvegkeretem nagyjából eltakarja, de akkor se jön be...
A Physicians Formula eye booster szempillaszérumos filces tusa már akkor megtetszett, mikor először megláttam...Nagyon kedvelem a "fura" hegyű filces tusokat - ennek elég érdekes "puklis" hegye van - de elég drága teljes áron...Glamour-kupon nem volt rá, viszont a DM active beauty pont kiadott rá, szóval elhoztam egyet...izgatottan várom, hogy milyen lehet! :D
A L.O.V guilt eyes fan effect szempillaspirál vízálló változata szintén első látásra szerelem volt...vagy...sokkal inkább remény...Kétségbeesetten keresem a tökéletes spirált a rakéta helyébe, és ez első ránézésre minden kritériumomnak megfelelt...remélem beválik...
A Sleek matte me velvet slipper rúzsát legalább két éve keresem...természetesen mindig kuponnal akarom megvenni, de mikor rászántam magam a teljes árra, akkor se volt...De most sikerült, megszereztem! Számomra ez a rúzs a "természetes" piros kategóriába esik, és nagyon örülök, hogy itt van...Ő az ötödik matte me-m, a minőségük egyforma...Száraz formula, kicsit szárítanak, és a piercing szár nagy ellenségük, de óvatos evés-ivást bírják...és még komfortzónán kívüli színekre is rávesznek néha (shabby chic). Emlékszem eleinte mindig olyan...hát...kevésbé pozitív véleménnyel voltam róluk, szerintem többször írtam nem túl kedves dolgokat is...De...minél többet használtam az Old Hollywoodot (az "alvadt vér" színű), annál jobban megkedveltem az egész matte me dolgot...bár a kedvencem továbbra is az, nagyon kedvelem a többi színemet is...Most épp a "sima" rúzsukat kezdtem el tesztelni, egyelőre elégedett vagyok azzal is, de arról még nagyon korai lenne bármit írnom...Keresem a tökéletes rúzspótlást, na...:D
A Lovely K lips Magic Dessert árnyalatban mondjuk nem jelölt...Én vagyok az, akit tökéletesen hidegen hagy a Kylie őrület, valószínűleg nem szeretem eléggé a sminkeket, mert a nagy neves márkák nem érdekelnek, a "reality show"któl a hányinger kerülget, és őszintén szólva a televízió többi részéről sincs túl jó véleményem, de most nem a tv-t szidom...Gyanús volt megjelenésekor, hogy mindenki csak azért imádja, mert valami megfizethetetlenül drágának az olcsó verziója...Szóval évekkel a megjelenése után is, ha megláttam, hogy egy általam hiteles blogger szerzett egyet, lecsaptam rá, hogy mit gondol a termékről...(Köszönöm a bejegyzéseket, és a türelmet! <3) Nem mintha az az 1500 Ft olyan sok lenne egy rúzsért (plusz ajakkontúrért), de ahhoz képest, hogy mennyi rúzsom van, és hogy ezek nude árnyalatok igen is sok érte...Eredetileg nem ezért az árnyalatért indultam, és csak akciósan mentem érte, de amit kinéztem nem volt, ez meg közelinek tűnt ahhoz...Nem sok nude rúzsom van...ha a normális emberek mércéjét használjuk, három...amiből egy használható rendesen...Még nem bontottam ki...mert...szörnyen inspirálatlannak tartom magam hozzá - vagyis...most épp egy csodás sötét piros Sleek rúzst tesztelek, miért bontanám ki ezt? xD
A Catrice Active warrior sminkfagyasztó áttetsző púderét is beszereztem. Nagyon tetszik a csomagolása, azok a kis vízcsepp imitátor műanyag pöttyök kimondottan mókásak, szép a szín, van tükör...jó lesz...A Catrice másik vízálló púderét használtam, kedveltem, de nem venném újra, szóval nagyjából tudom mire számítsak, és szerintem nyáron kimondottan előnyös lesz ez a termék. :)
Aztán valahogy sikerült két highlighter palettát is vennem...Mostanában ráálltam a highlighter témára, mert nagyon kevés időt szánok (pazarlok) sminkelésre, és a highlighterek két ecsetvonással megváltoztathatják az egész fejét az embernek...A L.O.V palettája azért tetszett meg, mert volt benne egy érdekes zöld...és...nyilván inkább a feltűnő színekre vadászok, különben oda az elméletem...A csomagolás magasabb árkategóriákat idéző (mágneses karton, illetve mivel a rúzsuk is mágneses, majd egyszer veszek azt is, annyira jól néz ki xD), viszont közelről szörnyen gagyi...én még ki se nyitottam és már felvált a doboz tetejéről a külső borítás...Azért a zöldért megérte...A másik a MUR highlighter palettája Highlight árnyalatban...mert...kellett néhány természetes szín a szememre...meg ha olyan napot akarok tartani az arcomra...Mármint...nem akartam abba a hibába esni, hogy felvásárolom a szivárvány minden színét, aztán mikor valami visszafogottat akarok, semmim nincs, mert felvásároltam a szivárvány minden színét...néha kell természetes dolgokat is tartani magunknál...
Aztán szereztem három essence palettát is...mert...öh...mert...Kíváncsi vagyok a minőségükre...11 évvel ezelőtt, mikor én elkezdtem sminkelni, imádtam az essence termékeit, mivel olcsók voltak...mindenhol kaphatóak...viszont a monokat mindig jobban kedveltem, mint a palettáikat (illetve úgy emlékszem, akkor palettájuk nem is volt csak quattro szemfestékeik). A monoikat még mindig szeretem, de a palettáikhoz már...vagy tíz éve nem volt szerencsém, szóval...kíváncsi voltam...Ugyanakkor itt egy kicsit komolyabb témát is előrángatnék, mielőtt elmondom én mit vettem...Valamiért a beauty blogok világában van egy olyan dolog, hogy aki X év után "olcsó" termékeket használ, azok elmaradottak...mert mindenki tovább fejlődik, és drágább termékeket vesz, ahogy fejlődik...Először is...attól ugyanúgy lesznek emberek, akiknek az olcsóbb termékekről kell vélemény, mert például 1200 forint is sok egy palettára...másodszor...elvárni, vagy a fejlődés feltételeként előírni, hogy minél több pénzt költs egyszerűen idiótaság...Értem én, drágább termékek jobban hangzanak, meg hát komoly sminkes nem essence terméket fog használni, azért ki fizetne?...Viszont az essence remekül használható, állatkísérletmentes, könnyen hozzáférhető márka...FIATALOKNAK (tudjátok, akik lehet vennének csomó mindent, ha lenne rá pénzük, az interneten meg ezek a fiatalok is jelen vannak, és ha elég korán kezdik, tíz évekre leragadhatnak)...ha kevésbé lenne egyszerű megszerezni nálunk, imádnánk őket, mert őszintén szólva az essence monok sokkal jobb minőségűek, mint egy wet'n'wild szemfesték, csak hát az amerikai, a naaagy amerikai guruk folyton róluk beszélnek (én is azért vettem meg kipróbálni őket, mert ha annyira jónak mondják ennyi pénzért megéri...hát...az árukat megérik, de annyira nem jók)...és hát, ha egy híres sminkelő ember aszondja hogy jó, akkor más nem számít...Aztán az ár nem minden...van néhány drágább palettám - van, ami olyan árban van, hogy nem akarok emlékezni rá...és mindet leveri a Sleek palettám, aminek sokszorosát kifizettem a "nagy palettákért"...sőt...van ami totál használhatatlan, de legalább drága volt...Hagy tippeljek, minden más termék túl gagyi, csak drága eszközökkel és termékekkel lehet együtt használni őket, és a bőröm is túl olcsó hozzá, mi? Szálljunk le az olcsó drogériás márkákról...használhatóak, megfizethetőek, és akármilyen hihetetlen: nem akar mindenki sminkguru lenni...nem akar mindenki vagyonokat költeni ilyen hülyeségekre...plusz...olvassátok/nézzétek azokat az embereket, akik a Ti pénztárcátoknak megfelelő termékeket mutatják be, és ne csesztessétek a többit...Aztán ott van a "gyerekes csomagolás" téma az essencenél...valószínűleg meg fog lepni, mindenkit, amit mondok: de a játékos, vidám színek felkeltik a célkorosztály figyelmét...tudjátok...a fiatal tizenévesekét...nem a felnőtteknek készülnek ezek a csomagolások...És még ha egy felnőtt értékeli is a csomagolást, az nem gyerekes - sokan szeretik felnőttként is a cuki dolgokat...szerintem ez elbűvölő, mert azt jelenti, hogy még maradt bennük valami a gyermeki csodára való nyitottságból (amit általában felnőtt korára vagy kinevelnek az emberből, vagy csak belekeseredik a mindennapokba)...
Ezen túl lépve az első termék a Wood you love me kollekció szemfesték és highlighter palettája. Ezen két muszmók van, amik megölelik egymást, ha elfordítjuk a palettát...És az egyetlen oka, hogy megvettem, az a kedves csomagolás volt...A mi nyulunk minden, csak nem kedves, bármi, ami barátságos nyulakat mutat, KELL...A csomagolás többi része viszont kicsit...gagyi...egy tükör még simán elfért volna benne, illetve a sminkes múltamat tekintve valószínűleg egyik kibontásnál szét fogom törni a tetejét, nem elég masszív. A benne lévő árnyalatok szépek, jól kihasználhatóak, bár önmagában ez a paletta nekem nem elég a matt árnyalatok hiányában. A highlighterre rosszat nem tudok mondani, a szemfestékek minőségével sincs különösebb bajom...Leginkább átlagosnak nevezném a palettát, de a csomagolás miatt akkor is megérte...Igazából vannak olyan mattjaim, amikhez nagyon jól tudom használni, szóval nem fog magában ülni (mint a túlárazott nyx palettám), de nem ez volt életem vásárlása...:)
Két másik palettát is beszereztem, ezek az állandó kollekció részét képezik, tíz színt tartalmaznak. A festékek beosztása eléggé szabálytalan, ez nem tudom mennyire befolyásolja az egyes árnyalatok mennyiségét. Az első az egy természetes színeket tartalmazó paletta, ennek neve "In love with rose", az árnyalat neve "& happily ever after"...A név választás és a csomagolás is túl...öhm..."nyálas" az én ízlésemnek, viszont el tudom képzelni, hogy valaki aranyosnak találja ezt a szíves, madaras valamit...Leginkább bordós, rózsás árnyalatokat tartalmaz, három matt szín található benne (remek kezdet). Engem leginkább a Sleek Sunset palettámra emlékeztet, de biztos vagyok benne, hogy annak a közelébe se érnek...Ettől függetlenül nagyon várom, hogy milyen lesz szemhéjon, kézfejen nagyon biztatóak a színek (szépen pigmentáltak, az állaguk is jónak tűnik első néhány tapintásra). A másik paletta a "to the moon and back", az árnyalat neve "one way only". A paletta neve az egyik angol kifejezésem, a mintája ennek se fogott meg, mivel nem szeretem az űrlényeket és robotokat és hasonló dolgokat...Ezt inkább "bulis" palettának vettem, van benne néhány sötétebb árnyalat és néhány "természetesebb is". Ami nagyon megtetszett benne (azonkívül, hogy mindig hasonló színekhez nyúlok, ha sminkelek xD), hogy a palettában hűvösebb és melegebb árnyalatok is helyet kaptak - összhatást tekintve, a csillámok nagy része amennyire láttam hideg tónusú. Matt árnyalat ebben nincs, és vannak kétségeim a szemfestékek elosztásának praktikusságát tekintve (túl keskenyek, félek, hogy koszolnám a festékeket), de ettől függetlenül kíváncsi vagyok...

Ti miket szereztetek áprilisban? :)

2018. április 28., szombat

TOP3 rajzfilmem gyerekkoromból

Sziasztok!

A mai nap egy szörnyen vicces, nosztalgiázós, sírós bejegyzéssel jöttem, amihez az ihletet az adta, hogy tanulás címszóval (esztétika szigorlatra "készülök") valahogy régi Cartoon Network dalokat kezdtem hallgatni, és nagyjából az ötödikre majdnem elsírtam magam, szóval felidéztem a kedvenc rajzfilmjeimet...és...megdöbbenve vettem tudomásul, hogy már nagyon kis korom óta rajongok a szörnyekért...Mármint...amikor nagyon kicsi voltam, mindig dokumentum filmeket néztem, a kedvenceim a múmiák és az állatok voltak (ne kérdezzétek, rajongtam a múmiákért...olyan fura volt, hogy azok a valamik emberek voltak valamikor régen...igaz, mikor arról voltak részletes rekonstrukciók, hogy hogyan tömtek hagymát az emberek szeme helyére, hogy "ne essen be", akkor szerintem hunytam a szememet, de amúgy minden érdekelt, a belek szétválogatása a balzsamozás, a fagy miatt megmaradt múmiák, akik amúgy eltűnt hegymászók voltak). Aztán felfedeztem magamnak a Fox Kidsen a Wunschpunsch című csodát, aminek meg se próbálom leírni a magyar címét (de el fogom olvasni a könyvet), illetve a többi fantasztikus mesét, például IMÁDTAM a Hódító hódokat, Andy a vagányt, Macsebet, Fecsegő tipegőket, a Pokémont (Johnny Bravot a mai napig nem értem, hogy nem okozott komoly problémákat, viszont a Pindúr pandúrok és az Én vagyok menyus ördöge komoly fejfájást okozott xD)...A leggyakrabban nézettek a CN kínálatából Ed, Edd és Eddy; a Görcsikrek; Dexter, Bolondos dallamok (Kengyelfutó gyalogkakukkal az élen, az új Kengyelfutóba bele vagyok betegedve), Tommy és Jerry és a Tini titánok voltak...Illetve nagyon szerettem a Spongyabobot, de nem annyira régen megnéztem belőle egy részt éjszaka a Comedy Centralon (házra vigyáztam és nem bírtam aludni), és szó szerint sokkolt...olyan erős, felnőtt témákat boncolt, hogy a gondolataimat annyira nem tudtam összekaparni, hogy felírjam az epizódot, egyébként erről az epizódról írni fogok, mert eleinte az általános alvás problémáim miatt nem tudtam aludni, utána viszont a Spongyabob rész miatt. Szamuráj Jack később lett csak kedvenc, amint értékelni tudtam, hogy milyen kétségbeesetten reménytelen a keresése, és a küzdelme a gonosszal (ez úgy 12 éves korom környékén lehetett nagyjából)...A Kisvakondok rajongásom nagyon későn alakult csak ki, szerintem már nagykorú is voltam, mikor rájöttem, hogy imádom a Kisvakondot...Igazából ez annak köszönhető, hogy egyfajta rettenettel teli csodálattal nézek vissza a szocialista időszakra, erről majd később írhatok/írni fogok.
Ugyanitt hozzá kell tennem, hogy kis koromban imádtam a krimiket, mert mindig mama vigyázott rám, ami abból állt, hogy elaludt a tv előtt én meg nyolctól néztem a Halálbiztos diagnózist, kilenctől a Gyilkos sorokat, tíztől Monkot, és azon kevés gyerek közé tartozok, aki nyolc évesen végignézte az Anakondát (igazából azóta nem is láttam azt a filmet, pedig meg akartam újra nézni, de úgy emlékszem untam) és a Múmiát (ismétlem: nagyon kedveltem a múmiákat).

Viszont volt három HATALMAS kedvencem, amikhez jócskán feszegetnem kellett az alvási időm határait, hogy megnézhessem őket...Amikor én kicsi voltam (nagyjából 16-17 évvel ezelőtt xD), akkor a Cartoon Network reggel négytől este kilencig sugárzott, később ez reggel öttől este kilencre változott, most meg már egész éjszaka nyomják a sok szart (nagyon haragszom a mai mesékre xD). Fél hétkor kellett kelnem, hogy beérjek rendesen iskolába, és fél kilenckor volt a takarodó - hangsúlyoznom kell, hogy nagyjából a hat-hét éves magamról beszélünk, és világéletemben rossz alvó voltam (amint elég nagy lettem ahhoz, hogy egyedül játsszak, és ne ordítsak, amint felkelek éjszakánként feloltották nekem a lámpát hogy játsszak csendben - mármint mindig felkeltem, eleinte felordítottam őket, és nem aludhattak, aztán el voltam magamnak csak a lámpa kellett, mert nem értem el...ez úgy...kis csoportos koromtól). Az iskolával együtt valami rendszerszerűséget igyekeztek drága szüleim - elég kevés sikerrel - az életembe hozni, de nem különösebben léptem túl a takarodót...folyton pisilni jártam meg nem aludtam, de ezt leszámítva teljesen elfogadtam a szabályt (hát...most már így emlékszem rá, de magamat ismerve biztos voltak vitáink rajta, szörnyen akaratos gyerek voltam xD).

Scooby-doo, merre vagy?
Volt a legnagyobb kedvencem MINDEN közül...Nyolctól kilencig két részt vetítettek, és ennél határozottan emlékszem, hogy rengeteg könyörgés volt, hogy ugyan hagy nézzem meg mind a kettő részt, mielőtt aludni megyek...Elég fiatalon kaptam saját tv-t (mikor anyáék újat vettek maguknak, a régit mindig ideadták xD), de akkor még csak a nappaliban és a hálóban volt, és én Scooby-doot akartam nézni...És néztem is...Az összes részt legalább tízszer láttam, kivéve azt, amiben az izzó szörny volt a hóban, azt mindig hiányoltam, hogy sose adják (igen, emlékszem erre is xD), és mégis mindig ott voltam a tv előtt, hogy újra meg újra meg újra végignézzem a részeket...Aztán eljött a Cartoon Network mozi reggelre (szombaton délelőtt tíztől), és ha Scooby mozi volt, ott ültem előtte, mert hát Scooby...Igazából az egész "életemet" Scooby-doohoz kellett igazítani, még arra is emlékszem, hogy a Vasálarcos volt a kedvenc részem belőle, és a legkevésbé az óriás krokodilos mocsarasat kedveltem...meg a kis kutyát nem szerettem, viszont a szürke kutyát igen...a nevükre már nem emlékszem.
Elég sokszor futok bele abba, hogy a Scooby-doo megtanította, hogy a szörnyetegek emberek - amivel egyetértek amúgy, de ezt nem a Scooby-doo tanította meg...Szerintem a gyerekeknek sokkal inkább a gonosz megkapja a büntetését (a szokásos jó-rossz harcban) hamarabb megy át, de én csak azért néztem, mert imádtam a kutyákat és izgalmas volt...(Meg ha utólag visszagondolok, azért, mert fura gyerek voltam, aki szerette a szörnyeket. xD)

Bátor, a gyáva kutya
Őt délutánonként adták, szóval remek időben ahhoz, hogy nézhessem anélkül, hogy bármilyen szabályt fel kéne rúgni...A filmrendező, a pincében lebegő fej és az apokalipszis hozó zombi okozott néhány kellemetlen éjszakát (kis koromban is folyton rémálmaim voltak, borzasztó alvó vagyok), de alapjáraton azért kedveltem a sorozatot, mert a cuki kiskutya olyan odaadással védte a gazdiját mindenféle szörnyektől...akik itt a Scooby-doo megnyugtató "úgyis emberek jelmezben" felfogásával ellentétben VALÓDI természetfeletti lények voltak...Meg már akkor is valamit megmozgatott bennem, hogy Bátor gyáva, és mégis milyen bátran harcol - most már tudom, ezt hívják iróniának.
Bátornak egyébként nekilendültem nem annyira rég és végig néztem az összes részt, és...őszintén szólva ez most ijesztőbb, mint régen volt...persze az ijesztő szórakoztató értelmében, de az a tíz perc (egy rész) képes abba az atmoszférába süppeszteni, amit a horrorokban keresek (például a bábos rész, attól a hideg ráz), bár ezt gyakran az undor segítségével éri el (például az a lábgombás rész)...Ha figyel az ember elég terhelő dolog, eleve a rajzstílusa nagyon nyomasztó (van olyan ismerősöm, aki "undorítónak" nevezte, utalva a rohadó fogakra, meg a kicsit sem realisztikus ember és állat ábrázolásra, úgymint fura méretarányok, felemás szemek, túl csontos karok, bab testhez pálcika lábak, állati szőr alól emberi testrészek előbukkanása, stb)...Illetve kíváncsiságból utána néztem az alkotónak, mert idősebb fejjel elkezdi az ember értékelni a művészeteket, és a "béna" (számomra elbűvölő) rajzstílusból még több kell, mert nem élhetek Bátoron...Elképesztően groteszk humorérzéke van, ami több animációjában is megmutatkozik...Komolyan rajzfilm ennyire még nem viselt meg, mint ezek...És nem tudom megfogalmazni miért...szorongok tőle...és nem bírok eleget kapni belőle...Javaslom Life in transitiont (ITT),a Mousochistot (ITT) vagy a Dirdy birdyt megnézni (ITT), ami engem szavak nélkül hagyott, nagyjából öt nézés kellett ahhoz, hogy letöröljem a fura fintort a fejemről...borzasztó volt (a szó elborzasztó értelmében), és nagyon vicces (a szó: nincs humorérzékem, készüljetek fel rá értelmében) ...Persze igazából bármit nézhettek tőle, ha Bátor maratont tartotok az is remek lehet megismerni a munkásságát, de úgy gondoltam érdekelhetnek a kedvenceim, hogy kicsit kinézzünk a Bátor-dobozból. Szeretem, ha sokkolnak, és drága John R. Dilworth-ünk mindig sokkol kivétel nélkül - illetve, ha megnézitek, hogy hogy néz ki, hát már az tükrözi az egész munkásságát...Nem akarok senkinek a külsején viccelődni, de elég mókás külseje van, ugyanakkor ha egy sötét sikátorban összefutnánk, lehet összeszarnám magamat...

Billy és Mandy kalandjai a Kaszással
Ezt...fél ötkor adták...Szóval én minden reggel felkeltem fél ötkor, néztem ötig, aztán visszaaludtam fél hétig..Igen...képes voltam hajnalban felkelni, csak azért, hogy megnézhessem. Nem sok emlékem van róla őszintén szólva...Mármint az egyetlen dolog, ami élénken megmaradt bennem, hogy a kiscsaj rettegésben tartotta a Zord kaszást, és azt az idióta fiút, akinek az ujja folyton az orrában volt...Meg hát humoros is volt a maga módján, tele sötét dolgokkal - mint mondtam: szerettem a szörnyeket - azt hiszem mostanában már jobban értékelném azt az állandó Halloween hangulatot...de kis koromban is kedveltem annyira, hogy felkeljek érte hajnalban, szóval valamit tudott...:D

Ti melyik rajzfilmeket szerettétek?
Megmertetek nézni bármit Johntól? Hogy tetszett? :D

Kellemes hétvégét! :D

2018. április 25., szerda

Miért pont Kassák? (a szakdolgozati témaválasztás margójára és hogyan válasszunk kedvenc költőt)

Hogyan választasz kedvenc költőt? Ráböksz egy vénemberre, aki már évtizedek óta halott, és azt mondod: ez az, ő az, meg akarok tudni mindent róla, meg akarom ismerni minden művét...

Sziasztok!

A mai bejegyzésem lehet nem fogjátok érteni vagy értékelni, hiszen minden hasznos információt mellőz...de ki kell írnom magamból...
Az utóbbi igen stresszes időszakban, nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy miért Kassákról írom a szakdolgozatom...aa kérdés második fele az volt, hogy miért verselemzést, mikor sose tudtam verset elemezni, és emelt irodalom érettségin nem is kellett, de ez most nem lényeg...(Vagyis...szeretem a kihívást, és fontos az önirónia...remek ötlet lehet egy szakdolgozatba sűríteni, nem?)

A kiindulási probléma az, hogy én filozófián és esztétikán vagyok, és ez úgy egyikhez se kapcsolható közvetlenül...annyi érdekes témát választhattam volna magamnak, megpróbálhattam volna a lét problémájába merülni, megfejteni az időt, hogy megértsem, és ne szorongjak annyira miatta...de nem...ráböktem Kassákra, és azt mondtam: nekem ez kell...
A legfőbb mozgatója ennek talán az volt, hogy akárhányszor unatkoztam irodalom órán gimiben - és elég gyakran előfordult, mert sose figyeltem az órákon - mindig a szöveggyűjteményt olvasgattam...eleinte Poe fele lapozgattam, de olyan szinten undorodtam a fordításoktól (mármint a mai napig utálom a Poe-fordításokat), hogy kénytelen voltam másfele nézelődni...Néha vissza-visszatértem, mert hát Poe-t őt ismerem, Poe-t szeretem, Poe nem hagy cserben...Aztán a sok lapozgatás közben felfedeztem magamnak egy fura figurát, aki ilyeneket ír, hogy "az idő nyerített"...mégis hogy a francba nyerített az idő, mi az, hogy nyerít az idő...és 16 oldallal később már egyáltalán nem értettem, mi folyik körülöttem...és még az a nikkel szamovár is repked nekem...jó neki...vihetne magával...Azt hiszem az az év volt az első találkozásom az avantgárd irodalomnak nevezett valamivel (magyar vonatkozásban)...Mármint mindig érdekeltek a fura dolgok, és az avantgárd festészettel nagyjából tisztában voltam (jó, ez lehet túlzás, de tudtam a létezéséről, és kedveltem a dolgokat...bármit kedvelek, ami meghökkent...először sokkol, aztán újra meg újra itt vagyok, és teljesen magába szippant...sokkal kevésbé meghökkentő dolgoknál is szeretem, ha ilyen hatással vannak rám) és a külföldi dadaisták is rendben voltak. Szóval teljes létbizonytalanságban tengve következő órán visszatértem a kipisált jövőhöz és rájöttem, fogalmam nincs ez mi...Szóval megnéztem mi mást adhat még ez az ember, aki itt dzsiramárizik nekem (amiben akkor még naivan megpróbáltam értelmet keresni), és boldogan vettem tudomásul, hogy vannak még itt dolgok...szóval...Poe helyett új állandó állomásom volt...Elég kevés vers volt a könyvben, és még kevesebbet értettem belőlük...semmit...viszont valami nem hagyott nyugodni...mármint...úgy éreztem, hogy ezt meg kell fejtenem...a tankönyv nem sokat segített - semmit, nagyjából semmi nem volt benne...szóval önálló kutató munkába kezdtem...először félve nézelődtem a versek között, hátha lelek valamit, amit én is értek...és leltem is...öregkori verseket...és egyre jobban zavart, hogy ki ez az alak, aki képes ilyen katyvasz után ilyen egyértelmű dolgokat írni...és mintha a tankönyv említette volna, hogy fest...úgyhogy rákerestem...ez volt az a pillanat mikor rájöttem, hogy mennyire kevéssé ismerem az avantgárd festészeket, mert én jól el voltam a híres külföldiekkel, miközben nekünk is vannak szép négyzeteink...Szóval ezt csináltam...és szinte feltűnés nélkül belesüllyedtem ebbe a mocsárba, amiből nem tudtam kimászni...Már nem csak az irodalom órákon lapoztam a négy versike felé, hanem az itthoni időmet töltöttem azzal, hogy újabb, másabb verseket ismerjek meg...

Tudjátok ez olyan, mint amikor ismerkedtek valakivel, és mond valami szimpatikusat, vagy meghökkentőt, bármit, ami maradandó...és még este is azon gondolkodtok, hogy mit érthetett alatta...és alig várjátok, hogy újra találkozzatok...én is ezzel a kétségekkel teli izgalommal mentem az újabb és újabb találkozóink elébe...egyre több munkáját ismertem meg, és egyre inkább éreztem úgy, hogy meg kell ismernem az embert mögötte, ki volt ez a zseni, aki ezt létrehozta...Úgyhogy képeket néztem...egy kalapos öregúr...szigorú arckifejezéssel...mi lehet a kalap alatt? Mi lehet az arckifejezés mögött?! És mentem tovább...Olvastam, néztem, próbáltam megfejteni...

Határozottan kétlem, hogy sikerülhetne...mármint...akkora és annyira szerteágazó életmű áll szemben velem, hogy esélyem nincs...Viszont egy valamiben biztos vagyok az életrajzi dokumentumokból és az általam megismert művekből: nem lettünk volna jóban...Egy szörnyen konzervatív ember volt, egyszerű, de komoly ideológiával (oké, abban az időben mondjuk más volt a mérce, mai szemmel nézve konzervatív volt)...Próbáltam megérteni, hogy egy nagyképű nemibeteg alkoholista miért érdemel több említést, mint valaki, aki ennyit tett a művészetekért? Egy rövid életű elmebeteg tényleg értékesebb irodalmi szempontból, mint valaki, aki nem csak a műveivel járult hozzá? Hogy nevezhetnek deviánsnak valakit, aki ennyire precízen építi fel a műveit? Csak azért mert nem tiszta, egyszerűen értelmezhető (vagy belemagyarázható) képekkel dolgozik, hanem sokkal egyedibbet ad?

Igazából úgy érzem ez az egymásra találás szükségszerű volt, még a kíváncsiságom teljes hiányában is belebotlottam volna...ha másért nem, mert az érdeklődési köröm lefedi az életművét, és ha egy véletlenül megpillantott festmény vezet hozzá, akkor is ugyanúgy késztetést éreztem volna rá, hogy minél többet megtudjak róla (így kezdtem el - és függesztettem fel átmenetileg - kutatásomat a román avantgárd festők után, bár kiderült, hogy egy részük magyar, és csak attól függ, hogy hol találom, hogy ki írta a könyvet - de ez politika, amíg van nevem, ami kiindulási alapot ad, nincs gond)...Bár ez a komoly öregember a kalappal nem olyan deviáns, mint azok, akiket általában kinézek magamnak (se nem drogfüggő és még csak meg se ölt senkit, hát van ilyen?! legalább vette volna el az anyját!)...és még csak egyet sem értenénk az élet nagy kérdéseiben...De talán éppen ezért kellett ő...felüdítő volt valaki, aki ésszel, és komoly érvekkel lázad...és ő ezt csinálta...akármennyire befogadhatatlannak tűnik az a sok dolog, amit életműve első felében látunk, mindent gondosan építgetett...üdítő újdonság volt.

Félreértések elkerülése végett: hatalmas Poe rajongó vagyok, és mindenem az esztétikája...meg igazából a horror...az horror...ha logikusan gondolkodom, nem is tudok magyarázatot adni, hogy Kassák hogy került az érdeklődési körömbe...még csak hivatkozni se tudok rá...azért Poe-ra több helyen tudtam visszautalni, de Kassáknál mit mondhatnék? Alapítsuk újra a Tanácsköztársaságot?! Egyszerűen annyira mások a körülmények, annyira nem tudok azonosulni vele, annyira nem tudom átemelni az életembe, hogy az hihetetlen...és mégis makacsul ragaszkodok és küzdök azért, hogy az életem része maradjon. Poe-val ez könnyű...leírja a rémálmait, félelmeit, a szorongását és beránt maga mellé...Ez rendben van, szeretem én ha megviselnek...De Kassák...ő más...ő TELJESEN más...és nem csak hogy őt nem értem...magamat sem értem, ha róla van szó...És ezt le tudhatnánk azzal, hogy felütök egy szótárat az avantgárdnál meglátom a nevet, és hát a szó kötelez: nézz utána mindennek, de egyrészt ilyet nem szoktam csinálni (nem tudok tanulni, ha valami nem érdekel, nem marad meg a fejemben, és ha valaki avantgárd és nem érdekel, az se, hiába avantgárd...egyszerűen képtelen vagyok neveket megjegyezni csak azért, hogy műveltebbnek tűnjek...sőt...képtelen vagyok azokat a neveket megjegyezni, akik érdekelnek), másrészt...annyira nem értek vele egyet, hogy biztos nem folytatnék ilyen mélyreható vizsgálatot, ha csak az "ismerj meg minden avantgárd írót" kutatáson lennék...És egyébként épp ez az oka, hogy Kassákosítom a magyar avantgárdot...nem ő az egyetlen, sok érdekes és tehetséges alkotónk volt - mármint képzőművészetben és irodalomban is - és a kis ördög azt súgná, hogy akkora a fény körülötte, hogy el kéne fordítanom a fejem lázadásból, de nem tudom...Én csak elvakulva követem a fényemet...mint egy ostoba moly...és még csak bűntudatom sincs érte...a többiek nem ennyire érdekesek...mármint szép-szép, minden szép, meg elgondolkodtató meg minden, de nekem ez az úr lesz, köszönöm! 

2018. április 3., kedd

NYX cosmic metals - Out of this world (teszt)

Sziasztok! :D

A mai bejegyzésben végre kicsit visszakanyarodok a blog eredeti témájához, még hozzá egy nagyon izgalmas termék tesztjét hoztam el. Az elmúlt időszak és a következő nagyon húzós lesz tanulás szempontjából, így bármit terveztem, valószínű, hogy semmiből nem lesz semmi, és nem vagyok abban se biztos, hogy nem ez lesz az egyetlen bejegyzés májusig - azért igyekszem írással tanulást halogatni, de mikor eleve írsz a tanulás miatt (most épp el vagyok öt prezentációval és vázlattal maradva, valamint a szakdolgozatomból nulla egész oldal van a 25-ből, és három hét múlva már le kell adva lennie), nem nevezném túl kikapcsolónak, hogy külön is írsz...xD

A NYX folyékony rúzsait általában nagyon kedvelem, és igazából bármilyen ajakkrémet, ajakszínező tintát (?) szívesen kipróbálok, ugyanis ezek rendszerint jóval tovább képesek fent maradni az ajkakon, mint a klasszikus rúzsok (amiket szintén imádok egyébként)...És így jutunk el az intenzív színek problémájához...vagy inkább az anyagi problémákhoz...Olyan szívesen hordanék "extrém" színű rúzsokat, ha rajtam maradnának - anélkül, hogy rémes összegeket kidobok rá...Nagy reményeket fűztem ehhez, ugyanis a soft matte ajakkrémjei is nagy kedvenceim lettek, itt is valami hasonló állagra számítottam - a névből kiindulva...hát...ezt nem igazán kaptam meg, ennek a terméknek sokkal inkább egy sűrűbb szájfény állaga van - ami nem túl szerencsés ilyen erős színeknél (mondja az ember, aki vesz még néhány sötét szájfényt, mert fotókon messziről jól is nézhet ki), a fedése annyira nem nyerte el a tetszésem, mivel még a piercing átforgatása nélkül is kicsit foltos, ezenkívül remek szájfény állagának köszönhetően előszeretettel csúszik le az ajkamról, illetve ragasztja össze azokat. A tartóssága egyébként jó lenne - kellő távolságból nézve egyáltalán nem kopik rondán, szépen türkizzé fakul, szóval, ha túl tudunk lépni azon, hogy eleve foltos, és elcsúszik, és hogy nem ihatunk/ehetünk vele, akkor 4-5 órát simán el van az ajkainkon.
A technikai részéhez érve: a tubus 4 ml terméket tartalmaz, amit őszintén szólva fogalmam nincs, most mennyi pénzért kapunk meg ($7.50), mivel nem most vettem - a lényeg, hogy napra kész információkkal tudjak szolgálni, nem? :D
Az aplikátor egy enyhén hajlított, klasszikus ferde szivacsos aplikátor, amivel nagyon kényelmesen lehet dolgozni, megfelelő mennyiségű terméket vesz fel, és egyenletes vastagságú réteget lehet az ajkunkra festeni vele - a foltosodás felkenés után kezdődik meg.
 Itt még volt remény, bár a szájfény már két helyen meglelte a szám szélét, szóval elindult szokásos felfedező útjára...
 Itt a pocsék fényviszonyok segítségével megnézhetjük, mennyire foltosodik az ékszer nélkül is magától az egész - nagyjából...40 másodperccel az előző kép készülte után...
 Itt már kezd úgy kinézni, mintha épp lefolyna rólam a szám, illetve mint láthatjátok a piercingen majdnem ugyanannyi szájfény van, mint az ajkaimon - illetve újabb csodás foltokat láthatunk...:D
Ez a kép némi ékszer takarítás után készült, de amint becsuktam a számat, újabb adag szájfény vándorolt rá - ha valami elvetemedett ötlet folyamán inni akartok vele, számítsatok a zöld foltokra...

Összességében: egy gyönyörű színű termékről van szó, és szájfényhez mérten azt mondanám, hogy tartós is, viszont az ajakkrém megnevezés elég erős túlzás (főleg a márka másik ajakkrém vonala mellett). Mivel a minősége miatt nálam a hordhatatlan kategóriába került, úgy gondolom csak olyankor fogom használni, mikor nem személyesen kell megjelennem valahol, nem túl sok ideig kell rajtam lennie, és véletlenül se tudja senki közelről megnézni az arcomat...Tehát fotóknál, videóknál, "videócsetnél" (ilyen szép magyarul). Nagyon sajnálom, mert reméltem kapok egy olyan zöld rúzst/ajakkrémet (bármi tartós dolgot), amit akár ki is tudok viselni, de nem tartom kizártnak, hogy még beszerzek néhány izgalmasabb színt így is közülük - nem mintha annyi fénykép készülne rólam, de lehet találok megoldást a tartósságra vagy a foltokra valahogy, lehet, hogy nem, de legalább néha fel tudom majd őket kenni.

Nektek van kozmikus ajakkrémetek? Ti kedvelitek? :D

Legyen szép napotok! :)
(Én pedig visszatérek a két holnapi prezentációmhoz - amikből szintén semmi nincs meg. xD)