2014. október 31., péntek

On the catwalk

Sziasztok! :)
Így a hét lezárásaként (a hétvégém a rokonozással és a temetőkkel fog telni, nem biztos, hogy lesz időm írni) egy csodálatos terméket szeretnék megmutatni! Essence rúzsom eddig sose volt, de a vizsgám után gondoltam meglepem magam eggyel, és milyen jól tettem, hogy tényleg rúzst vettem, nem körömlakkot!!! Ja igen, és essünk túl a rossz híren (titeket annyira nem érint, engem megvisel), azzal, hogy még ezt a rúzst is élesben használtam teljesen tönkretettem az ajkamat, szóval most egy darabig nem rúzsozhatok (ajakápolók és szájfények, hello! mert azért az ajakápolás kell, a szájfény pedig egy ragacsos védőrétegként bevált már jó párszor az ajkamon lévő sebekre), mert nagyon rosszul nézne ki, meg beleülne a sebbe, ami nem egy kellemes érzés...pedig annyi szépség várja, hogy viseljem őket, vagy önbizalmat adjanak nekem (ja kéne keresnem egy új függőséget, tudom, de a b-terv teljesen megszűnt létezni, szóval maradtak a rúzsok...de még így is jobb, mintha macskákat gyűjtenék, nem? Rúzsos néni leszek...macskás néni helyett...úgyis vannak árnyalatok, amik érettebb embereken jobban mutatnak...meg úgyis van annyi rúzsom, hogy kitart jó darabig...mérsékelnem kéne a dolgokat, de úgy imádom őket...). Mondjuk ez a blogot egyáltalán nem érinti ugyanis szerencsére még van vázlatom rúzsról is, de "sajnos" a blogon kívül is van életem, és ott hanyagolnom kell a kicsikéimet...kíváncsi vagyok, meddig fogom bírni...xD (szerintem egy napig max...meztelennek érzem magam nélkülük...)
Vissza a témához: az essence tartós rúzsának címben szereplő árnyalatáról írnék nektek...kezdem a csomagolással, ami szerintem eszméletlenül helyes! Matt fekete, rajta egy a rúzs színével megegyező gyűrű, nem tudom szerintem olyan elegáns - főleg, ha azt vesszük, hogy 850 forintba kerül...nagyon igényes, imádom! A kupak masszív, nagyon jól zár, de nem kell feszegetni, táskába is simán mehet!
Na ezen a képen konkrétan semmi nem látszik a színéből, köszi fényképezőgépem, de legalább a többin fog látszani...
Szóval maga a termék egy nagyon kellemes illatú, krémes rúzs, ami elég szépen pigmentált, nem olyan hű de erős, de nagyon szép egy rétegben is, és szépen építhető, kellemesen siklik, könnyen lehet eloszlatni, egyenletesen fed, és nagyon kényelmes viselet...A színét...nem nagyon tudom meghatározni, különleges, őszi színe van, leginkább pirosas sötét rózsaszínnek mondanám (mondjuk az ajkaimon messziről ez nekem még a természetes kategóriába esik, mivel sötét bordó és élénk piros rúzsokhoz vagyok inkább szokva...), csodálatos fényes végeredménnyel.
Egyébként nagyon jó kis termék, kellemes csalódás volt nekem - az essence "sima" rúzsainak teszterjeit végignézve, valamint a trendkiadásaik rúzsait végig húzgálva a karomon elég sok kétségem volt a márkával szemben rúzsügyileg - bár a tartóssága nem kiemelkedő, teljesen átlagos...Szépen, egyenletesen kopik, nem mászkál el, nem ül bele a ráncokba (se a repedésekbe, ezen meglepődtem), kicsit hidratál is (egyik legkényelmesebb rúzsom, pedig elég sok van...); evés-ivás mondjuk teljesen ki fog rajta, de az összes többi kellemes tulajdonsága pótol érte...
Próbáltam megfogni a sok apró csillámot, amik a fényességét adják...ezek a csillámok olyan aprócskák, hogy egyáltalán nem lehet érezni őket, sőt igazából még látni se lehet, hogy csillámos a rúzs, de nagyon szép fényt ad...

Az első képen jobban látszik szerintem a valódi színe, a második képnél inkább a csillámokra vadásztam (vagyis forogtam a fürdőszobában, hogy olyan fényviszonyokat teremtsek, hogy látszódjanak a csillámok...na ez nem sikerült), de mint láthatjátok, egyáltalán nem zavaróak...:)


Ti szeretitek az essence rúzsait? :)
Legyen nagy rúzs összefoglaló posztom? :) (jó mondjuk amúgy is lesz előbb-utóbb, de ha érdekel titeket a gyűjteményem, előrébb hozom...és amint rendbe tettem a kamerát jelentkezek a szépségeimmel...bár mivel újra kezdődik az iskola nincs kizárva, hogy ez csak téli szünetben lesz így is)
Kellemes hétvégét nektek! :)

2014. október 26., vasárnap

The Rocket

Sziasztok! :)
A hét lezárásaként egy nagyon pozitív posztot szeretnék hozni (és ezzel lelőttem a poént is). A spirál megtalálása nem egyszerű feladat, mindenkinek másféle pillái és másféle igényei vannak, más elvárásokat emel a termékekkel szemben. Számomra is nagyon sok év és sok tapasztalat kellett, hogy megleljem A spirált...Voltak tökéletesen működő darabok (maxfactor spirálok), de sajnos túl drágák voltak - jó a minőséget meg kell fizetni, és amúgy teljesen megérték az árukat, de mégiscsak egy gimnazista vagyok...hiába csak alkalmakra használtam, így is elfogytak, szóval új "alkalmi" spirál kellett...hétköznapokon el vagyok a "sima" (olcsóbb/gyakran gagyibb - avon, essence és társai) spirálokkal is...A Maybelline márkával eddig volt pár tapasztalatom, de őszintén szólva egyik se volt olyan hű de elhagyhatatlan spirál...bár állítólag a legerősebb drogériás szempillaspirálokról van szó, én valahogy háromszor is belebotlottam olyan termékekbe, hogy egyszerűen nem izgatta a fantáziámat az újabb és újabb spirálcsoda tőlük...pedig a csomagolásaik igazán szépek, igényesek, és nekem a keféikkel sincs bajom...Ez elég sokáig nem is változott, aztán neten belefutottam a "Rocket" nevezetűbe, aminek a keféje ránézésre egy álom volt, a visszajelzések, és tesztek után rájöttem, hogy nekem tulajdonképpen valószínűleg rá volt szükségem eddig is - DE ha már beruházok egy drágábbra, és van vízálló verzió is, inkább őt veszem meg...Így a vásárlási stop és a glamour-kihagyás ellenére is fél áron (1000 forintért) megvettem őt.
A csomagolás formája a megszokott maybelline forma, és szerintem ez az egyetlen olyan spiráljuk, aminek semmi különleges minta nincs a kupakján (a legegyszerűbb spirálba szerettem bele...), ellenben ronda kék csomagoláson még rondább kék felirat található, ami bár szépen illik egymáshoz, nagyon nem szeretem a kéket...Jó mondjuk a csomagolásokkal szemben nekem sosincsenek elvárásaim, de azért olcsóbb termékek között szeretek úgy válogatni, hogyha már gagyi, legalább a színe tetszedjen a csomagolásnak - ez is bizonyítja azt, hogy milyen jó termékről van szó. A hátán található egy kép arról, hogy milyen keféje van a terméknek, és 9.6 ml-t kapunk, ami szerintem egész jó...Ennek még az eredeti ára is 2000 forint, ami nem egy meghalós összeg, szóval kupon nélkül se vészes annyira...Az enyém fekete színű, de nem árt megnézni a kis matricán az árnyalatot, ugyanis nem csak feketében gyártják, és ezt nem tüntetik fel a terméken máshol...
A keféje ilyen csonka kúp (valaki tud erre jobbat?) formájú szilikon kefe, tele különböző méretű sörtékkel. Nagyon kényelmesen kézre áll, és nagyon könnyű használni...Megfelelő mennyiségű festéket vesz fel, melynek állaga közepes (szerintem pont jó), egyenletesen lehet eloszlatni, és nagyon szépen fésüli a pillákat, sőt még picit göndörít is (bár mivel én a bal szememet fotóztam, bal kézzel meg bénán spirálozok - az én hülyeségem, hogy még a tus vonalat is bal kézzel húzom meg a bal szememen...pedig jobb kezes vagyok...na spirálozni is így szoktam...xD - az nagyon nem fog látszani, de a jobb szemem vállalhatatlanul nézett ki, mint akit megvertek...duzzadt, véreres, piros, fúú...na mindegy...lehet lassan aludnom kéne...egy hete két-három órákat alszok, és azért látszik is rajtam, mondjuk a bal szemem is táskás...hmm na elkalandoztam, szóval vissza a témához...). Nagyon szép fekete pillákat kapunk, nem póklábasít, dúsít, hosszít, meg minden ami kell...önmagában is látszik, hogy rajtunk van, és smink nélkül is csodásan kiemeli a szemünket (mint a jó minőségű spirálok nagy része)...A száradási ideje mondjuk közepes, de miután megszáradt érintés álló és cseppálló, a vizes dörzsöléssel el lehet kenni, de egyébként mozdulatlanul fent marad, és nem "konyul le" a pilla több órányi viselés után se...Az én szememet nem irritálta még így se, hogy mostanában elég érzékenyek szegénykéim, de azért az összetevőket elnézve (és azt a mű festék szagát érezve) óvatosságra intenék minden érzékeny szeműt...
Az egyetlen negatív tulajdonsága az, hogy kb lehetetlen leszedni...Alig bírom a nivea lemosómmal ledörzsölni magamról, gondolom olajos alapúval könnyebben lejön, de én azokat a bőröm miatt nagyon nem szeretem...Mindenesetre a sok dörzsölés és szenvedés miatt egy kicsike szempillahullás (vagyis konkrétan kitépkedés) előfordulhat, viszont én ezt járulékos veszteségként nem rovom fel a terméknek, ugyanis amúgy teljesen meg vagyok vele elégedve...és szerintem fantasztikus, hogy még a lemosóval szemben is így tartja magát...
nélküle

egy réteg

két réteg
Igazából szerintem már egy rétegben is tökéletesen kiemeli a szemet, de két rétegben valami fantasztikus a végeredmény...Amúgy a képeket megnézve egészen büszke vagyok magamra, hogy nem kentem szét az egész szemhéjamat bal kézzel - igen, megesik, mindig a bal szemem a smink legkritikusabb pontja, ezért szoktam a tesztekhez meg a sminkekhez is a jobbat fotózni...Mindenesetre a három réteget már fel se kentem, mert így is picit össze tapasztja a szempillákat (két rétegben, de egyébként szerintem ez se zavaró...nekem igazából tetszik is...:D).

Hmm na jó egy kis személyes összegzés: számomra ő A spirál, tökéletesen pigmentált, tökéletes tartósságú, csodálatos végeredményt ad a pillákon, de az a csomagolás valami iszonyatosan néz ki - igényes, de akkor se szeretem a kéket...

Ti szeretitek a maybelline spirálokat? Számotokra melyik márka gyártotta le A spirált? :)
Szép vasárnapot és kellemes pihenést mindenkinek! :)

2014. október 25., szombat

Hello Autumn

Sziasztok! :)
Bár az ősz már jó ideje tart, és az essence ezen kiadása előző hónapra volt kiírva (ami azt jelenti, hogy kb előző hónap közepétől lehetett kapni...), még biztos vagyok benne, hogy leárazva itt-ott lehet pár darab ezekből a csodákból...ez talán annak köszönhető, hogy essence-ék mostanában nagyon megosztó termékeket, és még megosztóbb trendkiadásokat dobnak piacra...Általában engem se bűvölnek el annyira, hogy bevásároljak, ha mégis, akkor nagyon nagy valószínűséggel nem hozzák be Magyarországra azt a kiadást...Így kimondottan örültem annak, hogy ez nálunk is kapható...Bár őszintén szólva elsőre annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, de rúzsmániásként elég egyértelmű volt, hogy neki esek az ajakkrémeknek, megnézem őket, és ha úgy van be is szerzek belőlük (az essence stay matt ajakkrémje nekem bevált, én nagyon szeretem a silky red nevezetűt is). A pirosat ki is néztem...aztán Simone Simons blogján (aki egyébként fantasztikus énekesnő) láttam róla a tesztet, és az elismerő szavakat...a szín felől amúgy se lett volna kétségem, de a minőségéről ott győződtem meg először...de mivel spórolok, nem árt, ha meggondoltam cselekszem, szóval utána még rengeteg tesztet és képet néztem róla/róluk...aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen a rózsaszín sokkal jobban illik hozzám, mint a piros (a piros túl meleg, a rózsaszín hűvösebb árnyalat), de egy ilyen szép pirosról nem tudok lemondani...szóval hosszas gondolkodás után kép nézegetés, teszt olvasgatás után...teljesen döntésképtelen voltam...A végén addig nézegettem őket kipakolva, hogy csak nem tudtam otthagyni egyiket se, és mindkettőt haza hoztam...
Csomagolásilag teljesen megegyeznek az előbb említett ajakkrémmel...kicsi (a mostani szájfényeikhez képest mindenképp) áttetsző műanyag, ezüst színű kupakkal, rajta a nevük...az applikátor teljesen sima, régi féle szájfényes (tudjátok, az a ferde szivacsos/szőrös).A termék illata egy kicsit parfümösebb illat, ami eleinte zavaró, de felkenve egyáltalán nem érezni (nem olyan kellemes édes, mint a silky red). Állagát tekintve előbbinél hígabb, ebből adódóan kevésbé pigmentált is, de a fedése csodálatos, bár picit lassabban "szárad rá" az ajakra...A piros árnyalat fedése sokkal egyenletesebb, mint a rózsaszíné, ami engem nagyon meglepett, általában az élénkebb színekkel van a több gond. A színek bár félmatt hatásúak (silky red teljesen bemattult), sokkal kevésbé élénkek, mint a másik ajakkence...csodálatosan illenek az őszhöz egyébként tényleg...ezt most tényleg eltalálta az essence nagyon - igen tudom mondtam már, de ritkán vagyok ennyire elégedett velük...
A tartósságuk jóval gyengébb, mint elődjüké...Bár egyenletesen kopnak, és eléggé ragaszkodnak (kicsit mintha bele is ivódnának az ajakba), az evés-ivás megviseli őket...Ezenkívül sajnos eléggé szárítanak - és kivételesen, mivel mindkét színt szoktam használni most csodásan szétszáradt (és szétrágott) ajkak miatt "felejtődött" el az éles kép készítése, pedig a rózsaszínt csaknem minden nap használom (nem érdemes, nagyon megterheli az ajkakat...).
Szerintem teljesen megérték, és annak ellenére, hogy burgundi szemfestékért indultam (tipikus női vásárlási módszer...xD), szerintem így is nagyon jól jártam...sőt talán így még jobban...:)
Szóval ők lennének szépen eldolgozva a karomon, felül a beauti-FALL red, alatta pedig a keep calm & go for a walk...
(Egyébként már elég erőteljesen gondolkodom rajta, hogy ha sikerült végre rendbe tennem az ajkaimat, akkor visszamenőleg befotózgatok minden rúzst, ami elmaradt fotó szempontjából a teszteknél - jó mondjuk valószínűleg ez csak hirtelen fellángolás, ugyanis sajnos mostanában nagyon ritka, hogy lefotózok valamit ajkon is...tehát nincs kizárva, hogy a folyamatos törölgetés és fényképezgetés még jobban megviselné az ajkamat...xD)

Nektek hogy tetszenek? :)

2014. október 13., hétfő

Joe Hill - A szív alakú doboz

Sziasztok! :)
Mivel nagyon régen írtam már könyvről, és nemrég végeztem ki ezt, gondoltam most ezzel jelentkeznék - amúgy is mostanában nem nagyon volt érdemi bejegyzés a blogon, csak a tag-gel jöttem folyton...
De mivel most van időm (na nem mintha nem kéne tanulnom például, de valahogy már nem fog az agyam ilyenkor, és amúgy is kicsit kába vagyok még a gyógyszerektől), gondoltam ez a tökéletes alkalom, hogy bemutassam a regényt...:)
Először is, aki nem tudná: az író Stephen King fia, aki azért változtatta meg a "King" nevet, hogy ne hasonlítgassák rögtön az apjához, ahogy meghallják a nevét...ennek igazából azért van jelentősége, mert apuhoz hasonló műfajban tevékenykedik, bár szerintem nem lenne túl nagy negatív reklám neki, hogy korunk egyik legelismertebb és legtermékenyebb írója az apja, viszont olyan szempontból teljesen érthető ez a húzása, hogy nem könnyű egy ilyen nagy ember árnyékában elhelyezkedni, főleg azon a téren, ahol elődje tevékenykedik...(Egyébként zárójelben jegyezném meg, hogy többször is kiérdemelte a Bram Stoker Díjat...többek között...azért az nem kis elismerés.)
Amikor az új könyvét behozták Magyarországra, akkor szinte ingyen (90%-os kedvezménnyel, 290!!! forintért) szórták ezeket a könyveket, így egyértelmű volt, hogy komolyabb utánanézés nélkül is megvettem - de a második könyvét csak a belőle készült film után fogom megvenni (amit Daniel Radcliffe-fel nem tudnak eladni nekem úgy, hogy egészen megvoltam elégedve ezzel a könyvvel is, az nem ér annyit, hogy időt szánjak rá...szóóval...kíváncsian várom...). 
Aztán persze utána néztem az írónak kicsit jobban a rendelés gomb megnyomása után, ennek ellenére úgy álltam a könyvhöz végig, hogy teljesen külön íróként gondoltam rá, semmilyen párhuzamot nem vontam az apja és közte...vagyis miután befejeztem a könyvet utána már igen, meg voltak olyan részek, ahol akaratlanul is az jutott eszembe, hogy tiszta apja ez a gyerek (jó értelemben), de igyekeztem elvonatkoztatni tőle teljesen...
Már a könyv borítója is megfogott, az eleje szörnyen kifejező, különleges, és nagyon tetszik, szerintem szörnyen hangulatos, és nagyon illik a könyvhöz is, szóval végre egy normális borító (a legtöbb könyv magyar kiadása valahogy a borítónál meghal...majd a Szép szoba című könyvnél visszatérnék erre); egyébként az egész könyv barnás-bordós (alvadt vér) színű, és valahogy ránézek, és az az első gondolatom mindig, hogy tökéletes őszi rúzs szín lenne (tudom beteges, de ennek köszönhető az, hogy abszolút szerelem a borítója - annak ellenére, hogy a hátán nincs cselekmény leírás, így attól most megkímélek mindenkit).
Mint látjátok a háta teljesen üres, ezért a borító belső részéből (egyébként elég furán van megoldva, ritkán találkoztam olyan puha fedeles könyvvel, ami porvédő borítóhoz hasonlóan be van hajtva...) derül ki a rövid történet, és az író fényképét is láthatjuk.
"Judas Coyne-nak volt egy spéci gyűjteménye: egy régi akasztófakötél...egy boszorkány beismerő vallomása...egy mexikói halálpornó-video...Számtalan rajongója éppúgy ismerte a korosodó death-metal rocksztár hátborzongató ízlését, mint hírhedett ifjúkori ballépéseit. Ám a legrémületesebb, legvalószínűtlenebb darabra éppen most tesz szert, jóformán a szemünk előtt - egy internetes árverésen olyasmit kínálnak, aminek képtelenség ellenállni:
Árverésre bocsátom nevelőapám kísértetét...
Egy szó, mint száz: Jude ezer dollár fejében büszke tulajdonosa lesz gy halott ember öltönyének, melyben állítólag egy nyughatatlan szellem kísért. Jude-nak persze semmi oka félni ettől. Kísérti őt sok minden a múltból is - anya- és gyermekverő apa, kíméletlenül eldobott szeretők, elárult, cserbenhagyott muzsikustársak. Eggyel több mit számít?
Csakhogy amit az UPS egy szív alakú fekete dobozban leszállít neki, az nem közönséges, képzeletbeli szellem. Az a legvéresebb valóság.
Egyik pillanatról a másikra a legváltozatosabb helyeken kezd felbukkanni az öltöny korábbi tulajdonosa: a folyosón...a hálószobaajtó mögött...Jude imádott Mustangjának hátsó ülésén...at ablakon túl...a tévékészülék képernyőjén...Mintha várna valamire (vagy valakire) - és egyik csontos keze egy láncon függő, fényes borotvát himbál...
A novelláiért több irodalmi díjjal is kitüntetett szerző első regénye a horror és a dark fantasy legújabb csillagának igen ígéretes karrierjét vetíti előre."

Maga az író egyszerűen zseniálisan ír! Szerencsére örökölte apja tehetségét...Valami fantasztikus, ahogy magával rántja az olvasót, szinte beleképzeli az adott szituációba az ember magát, nagyon jól átadja a hangulatot, a leíró részek (Kinghez hasonlóan) nagyon pontosak, tökéletesek szinte...Szóval egyszerűen IMÁDOM a stílusát. DE!!! Aki nem szereti a káromkodást, az szépen tegye vissza a könyvet, ugyanis apucihoz hasonlóan Hill is szereti a feszültséget néhány trágár szóval/kifejezéssel megtoldani...engem mondjuk nem zavart, teljesen illett a karakterekhez, és úgy belesimultak a történetbe, hogy nekem fel se tűnt szinte - csak azért említettem meg, mert tudom, hogy valakit nagyon tud zavarni a csúnya beszéd egy könyvben/filmben/zenében...
A történet nagyon izgalmas, bár gyakorlott krimi/thriller/King olvasók könnyen kikövetkeztethették a sztorit, nagyon érdekes, izgalmas és cseppet se unalmas...A szálak gyönyörűen fonódnak, és szépen lassan épül fel a kép (néha túl lassan is, az apjához hasonlóan ő is néha képes "helykitöltősen" terjengős és teljesen lényegtelen mondatokat írni...), de nem hagyja, hogy az ember letegye...Bár részekre van osztva, aminek a címei néha lelövik a poént (főleg a vége felé), de ennek ellenére nagyon jól meg van csinálva...A karakterek szörnyen életszerűek, és szörnyen reális a viselkedésük, olyan emberszerűek tényleg, olyan apróságokat is megoszt velünk az író, amik egyszerűen más könyvekből kimaradnak, olyan hétköznapinak írja le néhol a szellemek ellenére, olyan valóságos...
...MÉGIS ÚGY ÉRZEM, HOGY VALAMI NEM STIMMEL...
Micsoda? Hiába lenne alapjában véve egy nagyon jó könyv, tényleg álom könyv, DE (hatalmas nagy de, ekkora "de"-t én még nem írtam könyveknél, se filmeknél, sőt szerintem a blogon még egyáltalán nem) végig ott van a "valahol ezt már láttam" érzés (ami amúgy nem ritka, ha az ember sokat mozog ilyen műfajban...), a karakterek néha már túl természetesek, teljesen sablonosan viselkednek, a történet alapja is sablon, hiába tökéletes a kivitelezés, és egyedi a megfogalmazás, és hiába szörnyen érdekes szemszögből láthatjuk a helyzeteket, egyszerűen sablon az egész...A szellemes részek tele vannak klisékkel, elnyűtt közhelyekkel, és sztereotípiákkal...Ennek előnye mondjuk az, hogy így támasztékot nyer a mű, hiszen már sokszor használt alapra épít, így masszívabb lesz...De engem akkor is zavart...itt van ez a tehetséges író, tökéletes stílussal, hatalmas tehetséggel, nem is úgy ír, mint az apja (leszámítva a néhány már megemlített apróságot), és olyan közhelyeket dolgoz fel, hogy csak na...persze ezzel sincs baj, mert ha jól megvan írva az ember szívesen elolvassa akár a 30. majdnem ugyanolyan könyvet is, ha érdekli a téma...és még azt se mondhatom, hogy csalódtam, mert teljesen új íróként, a róla olvasottak és a könyv értékelése nélkül ültem neki a könyvnek, szóval igazából nem vártam semmit - sőt ilyen szempontból jócskán felülteljesített, és elhiszem, hogy nem lehet már újat kitalálni...de azért pici változtatásokkal teljesen el lehet az ember figyelmét terelni arról, hogy ugyanazt kapja, amit mindig, csak szebb csomagolásban...Ja és a leírás alapján azért nem lehet sejteni, hogy ebből ezt fogják kihozni, szóval ez hatalmas plusz pont az írónak!
És ami még hatalmas kedvencem a műben az az, hogy a szív alakú doboz visszatér benne...Nem csak a szellemes motívumként van jelen, hanem egy régebbi emlékként (majd a "valóságban") is előkerül - viszont ebbe nem akarok belemenni, nem lövök le minden poént...de egyszerűen zseniális...:D
Ja igen, és mivel hasonló zenei stílusban mozgok néhol már szinte sértő a megfogalmazás "ránk" nézve...Oké, nem mondom, minden tiszteletem az íróé, mert nem egy tahó, sztereotipikus rockert nyom elénk, és annak ellenére, hogy néhol kiakasztó a viselkedése (és egyáltalán nem méltó hatalmas rocksztárhoz khm), szörnyen szerethető a főszereplő, és nagyon ügyesen kivívja az együttérzést az író neki és a barátnőjének is (aki nem kevésbé sztereotipikus hölgyike, de egyébként szerintem ő még a főszereplőnél is jobban sikerült karakter lett:)). De valaki azért elárulhatná, hogy milyen az a "kiöregedett death-metal rocksztár" - tudathasadása van már, vagy az író nem tudta eldönteni, hogy mit szeretne? Death metál karakterhez gyenge, rockernek erős...

SPOILER! Akit nem érdekel a könyv vége, mert el szeretné olvasni, az a következő bekezdést ugorja át!
Direkt kisebb betűvel fogom írni, hogy ne lőjem le a poént annak, akit érdekel a mű! :)
...a végéről nem is beszélve...Értem én, hogy happy end, de ennyire fú...Oké eleve a műben volt egy szörnyen érzelmes vonal (nem romantikus, de azért érzelmes), de a könyv végéig felhalmozott feszültséget (amit nagyon jól csinált) az utolsó pár oldalban már elkezdte feloldani, és onnantól már mindenki tudta mi lesz a vége: mindenki boldog, a világbéke visszatért, a jó győz, a gonosz veszít...BLAHBLAHBLOAAAH...


Összességében zseniális író, zseniális, könyv, de bőven van még mit javítani - a sok közhelytől megszabadulni pl - és annak ellenére, hogy a végét szerintem szörnyen elszúrta nagyon élveztem a könyvet, és nagyon tetszett...

Ti ismeritek Joe Hillt? Esetleg olvastátok valamelyik könyvét? :)
Őszintén remélem, hogy valakinek felkeltettem az érdeklődését és elolvassa, ugyanis nagyon kíváncsi vagyok mások véleményére is, hogy ők mit gondolnak róla, mert a sok elismerése ellenére kicsit szégyellem magam, hogy ennyit kötekedtem a művel...:/
És egyébként mindenféleképpen megéri elolvasni, ugyanis ha sablon is, akkor is szépen, sőt, gyönyörűen van színezve...:)