Üdvözlök mindenkit!
Megint egy hetes késésben vagyok, de ma egy személyesebb bejegyzéssel jöttem és egy nagyon izgalmas tervvel, megfelelő elhatározással, elég sok támogatással a hátam mögött, nagyjából tűrhető mentális állapottal, és semmi idővel. A nyaralásunk miatt sajnos csak vázlatolni tudtam, ugyanis elég időigényes volt az is, hogy az összes ötletem vázlatát leírjam egyáltalán, ha hazaértünk csak akkor tudom kidolgozni rendesen, hogy aztán meg is oszthassam őket, de az még odébb van...szeretnék kipróbálni valami újat is, amit igazából már korábban próbáltam, de most kicsit komolyabban foglalkoznék vele - ez majd meglepetés lesz a bejegyzések között. Ami a blog szempontjából fontos, hogy ezúttal releváns tesztekkel készülök, és mivel már meggyógyult az ékszerem is, újra tudok élesben képeket mutatni a tesztekhez! Még lehet a Simpson kollekciós elmaradásomat is pótlom, de azzal lehet, hogy csak magamban fogok szórakozni, még kiderül.
Azért gyűltünk össze ezen a csodálatos napon (írom ezt 23:59-kor, de úgyis időzített bejegyzés lesz, és szörnyen stílszerűen 10:07-re fogom időzíteni), hogy megemlékezzünk az elmúlt évtizedről...Ugyanis ennyi ideje jött létre a blog! Hihetetlen, de 10 évvel (és egy héttel) ezelőtt tettem közzé "élesben" (nyilvánosan) az első bejegyzésemet...Ami szerencsétlen volt, és igazán nem tudtam, mit kezdjek magammal, csak azt, hogy mit akarok mondani...Aztán az elmúlt tíz évben rengeteget alakult az írásom - kialakult egy iszonyatosan kellemetlen olvasatú stílusom, amitől néha beadandók közben is nehéz elvonatkoztatnom. De nagyon élveztem, hogy megtaláltam a hangomat, hogy megoszthattam a (szerintem) hasznos terméktesztjeimet, illetve az életemnek bizonyos mozzanatait...Jó érzés volt itt lenni, de tényleg! Aztán hét évvel ezelőtt elkezdett kialakulni némi mentális problémám, amit eleinte a háziorvos vitaminhiányra fogott, én pedig nem akartam róla tudomást venni, és valahogy ez az egész odáig süllyedt, hogy az elmúlt négy évben folyamatosan csak küzdöttem magammal. Tisztában voltam vele, hogy gondom van, tisztában voltam azzal is, hogy tenni kell valamit, és azt is elfogadtam, hogy ha egyedül nem megy, segítséget kell kérnem. De azt nehéz volt elfogadnom, hogy egyedül nem megy: makacs vagyok, fafejű és akaratos...és az én akaratomnak semmi nem állhat az útjába, főleg nem én! Aztán amióta elkezdődött a globális világvége, és több emberi jogokat korlátozó intézkedés történt itthon is, fokozatosan romlásnak indult az állapotom, és már csak amiatti aggodalmomból nem kértem segítséget, hogy féltem, hogy nem lesz rá megoldás. Aztán nagy nehezen beismertem, hogy szükségem van rá, el is kezdtem intézni - az egészségügyi helyzetet tekintve ez nem volt egyszerű, nagyjából fél év alatt sikerült idpontot szereznem. Amit én komoly szorongásnak hittem és enyhe kényszerbetegségnek, arról kiderült, hogy kényszerbetegség az enyhe jelző nélkül, viszont a szorongásos dolgaim kezelésére pszichológust ajánlott a pszichiáter. Úgyhogy most gyógyszert szedek, pszichológushoz járok, és küzdök az alvászavarommal, ami úgy tűnik nem akar békén hagyni. Vannak jobb időszakjaim, néha egészen "tünetmentes" vagyok napokig, aztán vannak rosszabb időszakok, amikor kimondottan reménytelennek érzem a helyzetet, és azon gondolkodom, hogy vajon lesz-e még "normális" az életem?
Ezek mind olyan dolgok, amikről korábban írtam, amiket korábban mentegetni próbáltam, és a nagy blogürítés célja is az volt, hogy ne kelljen szembenéznem ezekkel a dolgokkal...A bloghoz ragaszkodtam, még mindig ragaszkodom, de nem igazán akartam találkozni az elmúlt pár évben magammal. Ezeket a dolgokat sosem akartam leírni, mert tisztában vagyok mekkora támadási felületet jelentenek...DE őszintén hiszek abban, hogy nyíltan kell beszélni ilyen dolgokról is...A tapasztalataim azt mutatják, hogy az emberek jelentős része (a környezetemben és akiket online látok) nem veszi komolyan a mentális betegségeket, és ezen mindenképp változtatni KELL. Azzal viszont tisztában vagyok, hogy ez nem én leszek, mert én nem akarok erről beszélni...Nem szégyellem, ha köhögök sem érzem kellemetlenül magam és azért sem fogom ÉN kellemetlenül érezni magam, mert a korábbi traumákra a szervezetem szorongásos tünetekkel reagál. Sokáig úgy éreztem, ezt nem lehet felvállalni, mert milyen "ciki", hogy nem tudok kezelni dolgokat, amúgy sem akarok másokat okolni a rosszulléteimért. De az igazság az, hogy a rosszullétemnek kiváltó okai vannak, és nekem nem kell úgy tennem, mintha ezek az okok nem léteznének...sőt, úgyse kell tennem, mintha a rosszullétem nem létezne.
A nagy eltűnésemben volt némi összezavarodásom magammal...Mert valahogy nem tűnt logikusnak, hogy én, a fiatal és kitanított értelmiségi, értelmetlen, felszínes dolgokról írjak. Nekem komolynak kell lennem, érdemi kritikát megfogalmaznom a társadalmi problémákkal szemben, és megoldást javasolnom. Nem színmintákat készítenem, és béna csomagolásokon bosszankodni. De ezek a felszínes dolgok lekötnek, kiemelnek az életemből...ahogy az aranyos madarak, a szép levelek, a különleges dobozok, egy jó beszélgetés, vagy egy sokat ígérő pillantás is. Szükségem vannak ezekre az apró csodálatos dolgokra, amiknek a nagy része mellett nap mint nap elsétálunk úgy, hogy észrevétlenek maradnak. És az sem érdekel, ha emiatt kevésbé fognak "értelmesnek" tartani...Az embernek lehetnek hobbijai és gondolkodási készsége egyszerre. És hogyha a nem tudom hanyadik csodálatos árnyalatú piros rúzsról akarok írni, akkor arról fogok...Valamiért mindig úgy érzem (illetve sokat éreztették is velem, hogy az egész életem egy nagy halmaznyi hiba, mindent rosszul csinálok, a gondolkodásomtól kezdve mindenem rosszul működik, az összes döntésem, az összes választásom, az összes cselekvésem, mind hibás), hogy az emberek többet várnak tőlem. Az emberek érdemi vitákat, kritikákat meg szépen megfogalmazott érveket várnak, én meg csak a szemhéjfestékpalettám csomagolásának strapabíróságáról akarok írni és beszélni.
Bár korábban, amikor még a blogon komolyabb szerepe volt a személyes bejegyzéseknek ezekből szórtam el morzsákat, és még azt is megkíséreltem, hogy egyben leírjam, azt hiszem mostanra sikerült a legjobban összefoglalnom magamban a mondandómat...és azt hiszem, hogy a blog az nem az a hely, ahova ennek be kell tolakodnia...A blog az a hely, ahova a hobbimmal járok, a fejem meg az a hely, amit a blogon kívül próbálok leigázni. És ez rendben van így.
Az időzítések szempontjából vissza fogok térni a blog eredeti sémájához - ami lényegében teljesen spontán volt, és a heti 1 bejegyzéstől heti 14 bejegyzésig is terjedt (most ennyire nem lesz energiám). Ha megpróbálok konkrét időpontokra tervezni bejegyzéseket, akkor csak elvégzendő feladatnak érzem az egészet és én szórakozni szeretnék. Illetve mivel ebben az időszakban megcsúsztam, valamilyen formában a "Mennyire állatkísérletmentes a kollekcióm" mintájára elfogom kezdeni a készletem "vegetarianizálását" és veganizálását. (A hobbijaim egy része nem teszi lehetővé, hogy beleférjek a vegánság fogalmába, és elviekben amúgy is vegetáriánus vagyok: nem szeretném, hogy állatok halálát követelje az, amit csinálok. Úgyhogy tulajdonképpen én egy olyan vegetáriánus vagyok, aki növényi étrendet tart, és túlnyomó részt vegán termékeket - de minimum vegetáriánusokat - használ. Egyébként a vegánok lecsapják a szúnyogot - a természetbeli "harc" az természetes - én tisztelem az összes állat életét, és szószerint egy legyet se bántanék. Azt hiszem a veganizmusnak ezt a verzióját nem kell szigorúan magamra vennem, viszont a másik hatalmas kedvenceim az "öreg autók", ami se nem környezetbarát, se nem vegánbarát - mind tudjuk, miből van az üzemanyag.) Ami a tartalmakat illeti, mostantól mindig az aktuális tudásomnak megfelelően állatkísérletmentes dolgokról lesz szó, és törekedni fogok rá, hogy csak vegetáriánus és/vagy vegán termékek jelenjenek meg. Nem tudom, hogy mi mikorra várható, de azt tudom, hogy a következő pár hónapra a következő bejegyzéseket tervezem:
- Milyen sminkeket vittem nyaralásra?
- Utazóbarát vegán szemhéjpúder paletták
- essence hydra matt ajakrúzsok
- essence hydrating nude ajakrúzsok
- Revolution pro "Velvet" rúzsok tesztje
- Revolution lila pirosító és highlighter teszt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mondd el véleményedet, vagy tedd fel kérdésedet! :)