Stephen King ~ Joyland

SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER

Sziasztok! :D

A mai bejegyzésben Stephen King Joyland című művéről fogok írni, de mivel konkrét részleteken keresztül szeretném összegezni a gondolataimat, muszáj vagyok jó előre figyelmeztetni mindenkit...ha el akarjátok olvasni a könyvet, VÉLETLENÜL SE NYISSÁTOK MEG EZT A BEJEGYZÉST!...Igen, annak ellenére, hogy örülök, ha olvastok, fontosnak találom, hogy megóvjalak titeket a bejegyzéstől, és élvezhessétek a könyvet mikor magatok olvassátok.

A hátlapról most csak a legutolsó bekezdést emelném ki:
"Stephen King új regénye a krimi, a kísértethistória és a romantikus fejlődés regény egyéni ötvözete, amely izgalmas cselekményével, remek jellemábrázolásával és a vurstlis világ sajátos nyelvének megidézésével még az író rajongóinak is meglepetést szerez."

Na szóval..."a vurstlis világ sajátos nyelvének megidézése": hülye szavakat használ, amiket aztán főhősünk - aki a legszerethetetlenebb King karakter számomra - elmagyaráz, hogy mit is jelent világi nyelven...Nekem nem jött át a hangulat, nem tűnt úgy, hogy egy "másik világba csöppentem"...de rendben...
A "kísértethistória" esetünkben azt jelenti, hogy vagy kétszer - az egész regényben lehet háromszor is - megmozdult magától egy szellemvasút, ahol állítólag évekkel korábban találtak egy halott csajt...illetve egyszer elment a világítás is...wooow....kísééééértetieeeees...
Kriminek nevezhetjük, hisz van benne néhány felderítetlen gyilkosság, viszont az egész könyvben nagyjából két oldal szól a nyomozásról, akkor is csak képeket nézegetnek, és a második oldal végére rájönnek a megoldásra...he?
Izgalmasnak nem mondanám...olvasható, mert jó a fordítás, szépek a tájleírások, de alapjáraton a napi vlogok izgalmával ért fel az egész...felkeltem sétáltam, megtanultam gépet kezelni, ebédszünet volt, szeretem a pirítóst...na jó, nyilván ez sarkított példa, de ennyi izgalom volt az egészben - semennyi...

A romantikus fejlődésregény és a jellemábrázolás...hát...öhm...nem is tudom, melyikkel kezdjem...
Van egy húsz (azt hiszem) éves szűz főhősünk, aki egy hormontúltengéses 12 éves kamaszsrác szintjén áll...végigrinyálja a fél könyvet...és hogy miért? Azért, hogy a romantikus fejlődést megfigyelhessük...
...Az első negyven oldal kb arról szól, hogy van egy csaj, akibe szerelmes, és megígérte neki, hogy leszopja, de sose szopta le, mindig csak kiverte neki - nyers voltam? bocs, szinte szó szerint tudnám idézni a könyvet - és ennek problémákat kellett volna jeleznie...tudjátok mit? Idézek mégis..."Néhányszor nagyon közel voltunk "ahhoz", de soha nem történt meg köztünk. Ő mindig visszakozott, én pedig nem erőltettem. Istenkém, gáláns fiú voltam. Azóta sokat töprengtem, mi változott volna (akár jó, akár rossz irányba), ha nem vagyok az. Azt azonban ma már tudom, hogy a gáláns fiúk ritkán szereznek puncit." - És ha hiszitek, ha nem...ez a könyv legértelmesebb mondanivalója...és tudjátok mit? Igaza van, építsünk erőszak kultúrát, ha nem akar valaki lefeküdni veletek, drogozzátok be, üssétek fejbe bunkósbottal, és rángassátok a barlangotokba! Vagy egy mocskos klotyóba! YAY! De most komolyan...itt egy kicsit kiakadtam, nem igazán tudtam hova tenni, de hát fejlődés regény...feltételezem ebből fogunk fejlődni - a csaj amúgy kidobta később, amit állítólag nehezen tudott feldolgozni, mert nagyon szerelmes volt (szerintem csak nagyon vágyott arra, hogy leszopják, de drága főhősünk amiatt nyavalygott, hogy összetört a szíve)...Szerencsére az összetört szív gyorsan gyógyul, megismerkedett egy sráccal, és egy lánnyal, akikkel jó barátok lettek, és akik összejöttek...nos ennek ellenére, hogy új legjobb barátai boldog párt alkottak, nem hagyhatott ki kedves írónk egyetlen alkalmat se, hogy részletezze,  hogy mi és hogy kezdett el dagadni főhősünk nadrágjában, mikor túl közel ült a lányhoz, és véletlenül hozzáért...de előszeretettel tért ki olyan finom részletekre is, hogy a lány melle min hogy domborodott át - nem engedünk a kettős mércének, nem csak egy nadrág domborulhat! Gyors összegzés már most: szerelmi bánatunk van, és a legjobb barátunk barátnőjére ráizgulunk csak azért, mert mellettünk ült és melle van...és nagykorúak vagyunk, nem 12 évesek, akiknek az első osztálytársa mellet növesztett, és ezért rácsodálkozunk... Persze nem csak ez a két barátja volt, volt egy beteg kisfiú is, akivel jóban volt...Aztán a két barátja elment, ő még maradt a vidámparkban, búcsúzóul megcsókolta a lány (akire a pasija várt) a száján - amitől kedves főhősünknek megint kellemes bizsergése lett alsóbb tájékon. A beteg barátjának minden vágya volt, hogy vidámparkba mehessen, de mivel halálos beteg volt, az anyja nem akarta engedni, mert félt, hogy ezzel teljesül minden vágya és "nyugodtan hal meg" - ez igazából egy roppant komoly és mély gondolatmenet volt, és már majdnem szomorú is...A kisfiút bejuttatta a vidámparkba, jól szórakoztak...a kisfiú elfáradt, letették aludni...az anyja pedig hálából lefeküdt a főhősünkkel, aki innentől nem volt szűz... Aztán volt egy kisebb "izgalom", mikor mindenre rájöttek, elfogták a rosszfiút, mert hát a Happy End az a Stephen King regények jellemzője - nem...

Egyébként a könyv két szálon futott, az egyik a "jelen", a másik a visszaemlékezés erre a vidámparkos dologra...a jelenből egyébként megtudtuk, hogy a pasi összeházasodott a csajjal, és korábban meghalt, mint a nő...illetve a beteg kisfiú se sokkal később elhunyt...és itt még sajnáltam volna is a főhőst, de annyira irritáló volt az egész könyv alatt, hogy nem tudtam...
Szóval...a jellemábrázolás megvolt, összegezzük a romantikus fejlődést: nem akarta leszopni a csaj, kitette a csaj, szerelmi bánata van, de ráizgul a legjobb barátjának a barátnőjére, aztán lefekszik a másik legjobb barátjának az anyjával, és a fejlődést az, hogy a könyv elején rinyáló szűzből...egy rinyáló nem szűz lett...wow...

Összességében ez a könyv egy katasztrófa volt, és annyi minden rossz volt benne...hogy azt le se tudom írni, egészen pontosan MINDEN rossz volt benne...de tényleg...csak...csak...túl...nem...ez még szennyirodalomnak is szemét...értéket nem közvetít, semmit nem közvetít...de legalább a borító szép...gondolom.

Ti olvastátok? Nektek hogy tetszett?