Stephen King - Carrie

Sziasztok! :)
Mivel kicsit laza olvasmányra vágytam, és úgyis "lendületben voltam" nekiültem még egy S. K. könyvnek...bár most kicsit hanyagolni fogom az írót, más könyvekre vágyom, nem akarok hozzászokni teljesen a stílusához, kell a "pihenő"...Igazából nem tudom megfogalmazni, hogy pontosan mit kerestem a következő olvasmányban, de az biztos, hogy Carrie-ben megtaláltam...

"A chamberlaini gimnáziumban közeleg az érettségi. A tizenhat éves, esetleg Carrie White-ot nemcsak bigottan vallásos anyja terrorizálja, hanem diáktársai - főként a lányok - gúnyolódásának is állandó céltáblája. Egy különösen megalázó esemény után a főkolomposokat megbüntetik, Carrie-ben pedig nőttön-nő az indulat, elégtételt akar venni az őt ért sérelmekért. Egyre inkább tudatosul benne, hogy félelmetes telekinetikus képessége micsoda hatalom!
Elérkezik a nagy nap, az érettségizők bálja. Csodák csodája, a rút kiskacsa Carrie-t bálkirálynővé választják a csinos és népszerű Tommy oldalán. Ám néhány diák nem bír magával, a végsőkig meg akarja alázni a lányt, s szörnyű tervet eszel ki. Válaszként Carrie szabadjára engedi pusztító erejét, melynek nyomán kő kövön nem marad...
Stephen Kingnek - A ragyogás, Christine, A rémkoppantók, Hasznos Holmik, Bilincsben, Dolores stb. szerzőjének - ez az első, saját neve alatt megjelent műve."

A történet, és a megoldás nagyon tetszik, nem csalódtam Stephen Kingben, viszont a könyvről kevésbé jó a véleményem...A hátán lévő leírás nem helytálló, és elhiszem, hogy eredetiben a tagolás is érdekessé és izgalmassá tette a történetet, itt viszont nagyon zavaró, gyakran értelmezhetetlenné teszi az egész könyvet...a helyesírásról nem is beszélve...BORZASZTÓ...a végén a levélben még oké, hogy így jelzik a levélíró tanulatlanságát, de az egész könyv (AZ EGÉSZ) tele van helyesírási hibákkal, és a tagolással együtt ez gyakran nem csak értelmezhetetlenné, hanem tényleg értelmetlenné teszi a mondatokat...És nem elírásokról/nyomtatási hibákról van szó (vagyis azokról is), de mondatszerkezetileg is tele van velük, ami szerintem elég igénytelenné teszi még az alapjába véve jó könyvet is...ennek ellenére, sokkal jobb fordítás, mint az újabb könyvek nagy része, de a szerkesztő, vagy aki ellenőrzi a könyveket mielőtt a nyomdába kerül nem végzett jó munkát...

A magyar kiadású könyv értékelése ellenére szerintem a történet megéri a pénzét, bár ha teheti az ember, az eredeti kiadással valószínűleg jobban járna...Néha olyan kellemetlen volt egy-egy oldalt végigolvasni, máskor viszont teljesen bele tudtam élni magam Carrie, vagy a könyv többi szereplőjének a helyébe, bár voltak, akiket én már jóval hamarabb megöltem volna, mert bosszantottak...meg néha volt olyan érzésem, hogy az író nem nagyon lát egy kamasz lány fejébe, de ezt leszámítva nagyon jól sikerült...:D

Összegezve, aki szereti King munkásságát, és nem nagyon veszi magára a nyelvtani bakikat, az mindenféleképpen olvassa el, mert nagyon érdekes és jó könyv...Az író stílusa magával ragad, és az utolsó lapig nem enged el - feltéve, hogy a szerkesztés nem taszított el a könyvtől...Még ha az embernek nincs sok ideje, akkor is érdemes ezt elolvasni, nagyon gyorsan lehet végezni vele...egy négy napos szünettel ugyan, de én három nap alatt a végére értem, olyan gördülékeny a történet...

Ti szeretitek Carrie-t?

Stephen King - Állattemető

Ó, hogy hányszor volt már szó erről a könyvről, közvetve vagy közvetlenül a blogon...Hány utalást tettem, hány összefüggést építettem fel rá, amit a figyelmes olvasó észrevehetett...A könyv lapjain hány előre megérzett, de nem megtervezett összefüggést tudtam felépíteni a valósággal álmokon, gondolatokon keresztül...és most vége.
Az utóbbi pár hétben vesztettem el olyan embert, akire nagyon nagy szükségem lett volna, illetve lenne (ó, miért nem mondtam én gyakrabban neki, hogy mennyire szeretem, és miért nem adtam esélyt, hogy mellettem lehessen?). A Sometimes they come back posztomban utaltam már rá - jobban mondva az álmom kergetett bele a gondolatok örvényébe, melyet ennek a könyvnek a "köves talajában" ástak meg, bár rám senki se visel gondot már.
A könyvet bemutató videóban már elmondtam, mely számok jutottak eszembe róla, és a vonatkozó dalból is elénekeltem nektek egy részletet...Tulajdonképpen az "I don't want to live my life again" sor most nyert igazán értelmet az életemben, bár mindig is tudtam mit jelent...
Szintén a videóban említettem, hogy melyik Ramones szám jut róla eszemben, bár "köze nincs a könyvhöz"...de, mégis volt, ahogy arra már utaltam a Chlorpromazine cím alatt leírt soraimban is...És mi köze van hozzá? Lényegében semmi, csak ez:

Jellemző...a fentebb említett dolgokon kívül még két párhuzamot tudok vonni, az egyik egy nagyon érzelgős rész, amit egy ártatlan ember mond ki, a másik viszont a tanulság, ami ijesztően valóságba vágó: rossz döntést hoztam (nem támasztottam fel senkit, csak valamilyen szinten én is ELÁSTAM - de ez nem támad már fel), és felelősségteljesen nyögnöm kell most a következményeket...de én még ép elméjű vagyok legalább...

Sziasztok!

Ezután az elég hosszúra sikeredett személyes felvezető után szeretném nektek bemutatni ezt a '83-as remekművet! Eredeti címén 'Pet Semetary' (helyesen írva: Pet Cemetery), mely utal az 'Álatemető' táblára, ami igazából a gyermekek által kedvenceik számára létrehozott temető...

"Dr. Louis Creed, a fiatal orvos kitűnő állást kapott: a Maine-i Egyetem rendelőjének lett a vezetője, ezért Chicagóból az idilli New England-i tájban álló, magányos házba költözik családjával - feleségével, Rachellel, ötéves lányukkal, Ellie-vel és másfél éves kisfiukkal, Gage-dzsel. Boldogan, a szép jövő reményében veszik birtokba új otthonukat...

Az első gondra az út túloldalán, velük átellenben élő öregember, Jud hívja föl a figyelmüket: a tájat kettészelő országúton éjjel-nappal olajszállító tartálykocsik dübörögnek, halálos veszélynek téve ki a háziállatokat és az apróságokat. Nem véletlenül van a közelben egy nyomasztó légkörű, ódon temető az elgázolt háziállatok számára...Az első trauma akkor éri Louist, amikor egy baleset áldozatául esett, haldokló fiú a rendelőben dadogó szavakkal óva inti az állattemetőn túli veszedelmektől. Nem sokra rá egy tartálykocsi elgázolja Ellie imádott macskáját, és az öreg Jud - jó- vagy rosszakaratból? - az állattemetőn túli, hátborzongató vidékre, a micmac indiánok egykori temetkezőhelyére viszi Louist, s ott földelteti el vele az állatot.

Másnap a macska visszatér - de ocsmány jószág lett belőle: lomha, ijesztően bűzlő és gonosz. Aztán néhány békés hónap után a kis Gage elszabadul szüleitől, és szaladni kezd pici lábain az országút felé...

A könyv szörnyűségeire jellemző, hogy az író egy ideig vonakodott befejezni, mert maga is olyan rettenetesnek találta."

A Stephen Kingtől megszokott borzongató mozdulatlanság és lebilincselő leírások az olvasót szinte a regénybe repítik. Szinte végigkíséred őt az ösvénye, egészen az őrületig, átérzed a fájdalmat, és vele együtt rettegsz, mikor a sötét köd leszáll, és a gonosz karmok érte nyúlnak.

Nagyon szeretem King stílusát, magával ragadó, és letehetetlen regényeket ír...Vérfürdő nélkül is végig izgultam az egészet, pedig az alapsztori egyáltalán nem ismeretlen számomra, így is tele volt csavarokkal...

Kingben leginkább azt szeretem, hogy eszméletlenül nyomasztó légkört tud teremteni, és nagyon ügyesen hat az írásaival az emberek hangulatára...Ez a könyv pedig tipikusan olyan, amit az ember NEM TUD LETENNI...egyszerűen nem megy, még többet akarsz belőle, még többet, és még többet...

A saját magamon tapasztaltak miatt úgy érzem, hogy a tanulságot a történetből minden embernek magának kell levonnia, ugyanis nem egy egyértelmű, szájbarágós "örök igazság" található benne...vagyis de, lényegében az is van benne, de ennél több ez a könyv...

Felöleli az emberi felelőtlenség, önzőség valamint az érzelmek és értelem harcát is, és bebizonyítja, hogy ezen csatának a terhét ép ésszel NEM bírja el egy ember se...Esetleg úgyis felfoghatja az ember, hogy a könyv elmeséli, miért nem játszhat istent egy emberi élőlény, és hogy mennyire kevés is ahhoz, hogy nagy hatalmakat összpontosítson a saját kezében. A felsorolás nem lehet teljes a sors és sorsszerűség nélkül, ugyanis ennek is hatalmas szerepe van a könyvben...

Aki szereti King bácsit, és véletlenül ez a könyv kimaradt neki, az mindenféleképpen olvassa el; aki borzongásra vágyik az se hagyja ki és aki bizonyítékot akar rá, hogy a Kedvencek temetője című film csak egy gyermek mese a könyvhöz képest, az is mindenféleképpen nyissa ki...:)

Lehet kevésbé depresszív poszttal kellene kezdeni a hetet, de mivel ez egy fantasztikus, zseniális könyv (és iiiimáááááááááááádooooooooooom) így az én hetemet nem rontja el a borongós hangulat se, amit maga után hagyott...

Mindenkinek szép hetet kívánok! :)

Bad Girl

Sziasztok!
Elnézést az eltűnésért, néha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy az ember eltervezi őket...a "Hejhó lendüljünk bele!" felkiáltás nálam elbukott...Tudtam mit kéne tennem, de nem tudtam úgy tenni...egyszerűen nem voltam rá képes...szóval most egy baráttal kevesebben, kicsit félve attól, hogy mennyire haragszik rám, nagyon félve attól, hogy úgy érzi így jobban járt ültem neki ennek a bejegyzésnek...Próbáltam valami vidám témát választani, ugyanis kicsit nehéz időkön megyek át, semmi javulás nincs, és még az idő is szar...A jó hír viszont, hogy így legalább N-nel több időt tudok tölteni, mivel az életkedvtelenségre az egyik legjobb orvosság a legjobb barátnő, és a közös hülyeségek...

Sokat gondolkodtam a mai poszt témáján, és eleve azon is, hogy egyáltalán nekiüljek-e írni, de a végén megleltem azokat a vázlatokat, amikre úgy éreztem szükségem volt, és amúgy is rég volt poszt, és a soron következő "elfogytak" nem lett volna túl vidám téma...Szóóval most előkaptam egy sleek palettát, újra nekiálltam, szemre, karra, mindenhova kentem belőle, és azok alapján, valamint a vázlataim alapján megírom nektem a Sleek rosszlányának a tesztjét...:)

A szokásos sleek csomagolásban kapjuk a palettát: (szerintem) igényes papírdobozban, matt fekete (szörnyen praktikus) csomagolásban, benne pedig a jól megszokott áttetsző műanyag az árnyalatok neveivel, valamint a vészhelyzetre tökéletes aplikátorral...

Igazából a külsejéről nem írnék semmit ezen kívül, hisz már két palettát mutattam be tőlük, és ott kb mindent leírtam már amúgy is...:)

A highlighter színek (Innocence, Gullible) kevésbé pigmentáltak, felkenve kb meg se lehet különböztetni őket, de csodaszép fényt adnak a sminknek, tartósságukat nem tudtam felmérni, ugyanis szinte alig látszanak, ha eltűnnének se venném észre őket...

A két ezüst szín (Blade, Gunmetal) kicsit keményebb, biztos a rengeteg csillám miatt, ami bennük van...ezek eléggé peregnek is, és általában a fél arcom csupa csillám, ha közülük bármelyik is rámkerül...

A következő kettő (Underground, Noir) szinte krémes, hiperpigmentált, csodálatos árnyalatok...Mondjuk a sleek feketéi mindig tökéletesek...:)

Aztán jön két zöldes árnyalat: az Envy az inkább koszos, szürkés zöld, nehezebben eldolgozható, néha maszatos hatású szín; az Intoxicated viszont csoda szép, krémes állagú...

A két kék közül az Obnoxious nagyon krémes, míg az Abyss inkább keményebb...Róluk nem tudok írni semmit, ugyanis a kék nem igazán a színem, csak karon próbáltam, és tartósság szempontjából a két highlighter szín kivételével teljesen meg voltam elégedve...

A Twilight fantasztikusan eldolgozható szín, nagyon könnyű vele bánni; ellentétben a Rebel nevezetűvel, ami tényleg kis lázadó: bár csodálatos bordós (ő a kedvencem az egész palettából színt tekintve), eldolgozni nem olyan könnyű, viszont cserébe építhető, így vele sincsenek gondok...

Na és most következzenek a képek, a színek sorrendje:

Innocence - Gullible - Blade - Gunmetal - Underground - Noir - Intoxicated - Envy - Obnoxious - Abyss - Twilight - Rebel

Alig látható az a több réteg alapozó és szemhéjpúder alap, amivel sikerült előhívni a két highlighter színét...ennek ellenére (vagy velük együtt) viszont szerintem egy nagyon jó palettáról van szó, és nem is baj, hogy nem erősebbek...

Kiknek ajánlom?

Bár azt nem jelenthetem ki, hogy alap darab, ugyanis csupa erős, sötét szín van benne, viszont azt tudom, hogy mindenkinek érdemes beszereznie, aki szereti az erős/vad/füstös buli sminkeket, a sötét színeket, és jó árban keres jó minőségű palettát...

Nektek meg van ez a szépség? :)

Tea Rose

Sziasztok!
Péntek 13.-i szerencsehozó (időzített) posztomat láthatjátok...:)
Ma egy gyönyörű rúzsceruza tesztet hoztam nektek...Az elf márka termékeihez nagyon olcsón lehet hozzájutni, és tapasztalataim szerint elég kellemes minőségük van, a "Matte Lip Color" nevezetű vastagabb méretű, automata rúzsceruza egy határozottan jó minőségű termék...Kontúrozni, egész ajkat befesteni...Nagyon szépen fed, egyenletesen kopik, bár lehetne picit tartósabb azért...de nézzük meg közelebbről, miről is beszélek.

A csomagolása egyszerű matt fekete, a kupakja gagyi hatású, de nagyon jól zár...A termék neve fehér betűkkel van feltüntetve rajta, ezen kívül semmilyen információt nem ad (persze egy papír dobozban küldték, amin minden fontos dolog le volt írva). Az alján a termékkel megegyező színű sáv fut, és a legalján a termék árnyalata van egy kis matricán...Ez az egyszerű csomagolás egyébként nekem nagyon bejön, bár ujjlenyomat gyűjtős ez is, szerintem egész szép, olyan klasszikus...

Imádlak macro a fényképezőmön, pont jó helyre fókuszáltál...Ez a hegye a terméknek, ami nincs kicsavarva, hanem picit kicsúszik magától...Használat közben nem mocorog, de ha nincs odanyomva semmihez, megesik...Egyébként egy gyönyörű, természetes, és teljesen matt rózsaszín, krémes állagú, könnyen eldolgozható termékről van szó...és én külön imádom, hogy csavarható (ajak és szem termékeknél is ezeket tartom kényelmesebbnek, mert nem kell folyton faragni).

Ajkakon ennél azért intenzívebb színe van, bár messziről is nagyon természetes hatású, azért látszik, hogy van ott valami...Nem hittem, hogy én valaha rózsaszín sminktermékekre fogok vágyni (előző szerzeményes bejegyzésemben is ott volt ugye az új rózsaszín rúzsom), de rájöttem, hogy a rózsaszín bizonyos árnyalatai nagyon is jól tudnak mutatni, még rajtam is...Bár továbbra se szeretem a rózsaszínt, sajnos a piros-bordó rúzsok között sokkal nehezebb megfelelő árnyalatot találni, és amúgy is, egy ilyen színnek ki tud ellenállni?!

A make-up plaza oldalán 1200 forintért lehet megvenni, én is innen rendeltem, szerintem nagyon megbízható oldal, és mindenre egy rahedli bubis-fóliát tesznek, szóval a termékek (mint ez is) egyben érkeznek meg a rendelőhöz....

Ti szeretitek az elf márkát? Milyen tapasztalataitok van vele?

Sunset

Sziasztok!
A mai nap áldozata az életkedv-visszaadó sleek i-divine sunset paletta lesz...Mostanában az idegrendszeremmel vannak gondjaim (a videóban nem idegrángásom volt, akkor se...), már magamtól neki álltam gyógyteát inni, ami nyugtató hatással bír (utálom a természetes orvosságokat). És hogy őszinte legyek, az a tény se segít sokat a kedvemen, hogy tudom, hamarosan itt kell hagyni ezt a házat, a lakótelepet, ahol konkrétan felnőttem, és az életem legnagyobb részét töltöttem...persze ez csak egy ház, otthont bárhol lehet csinálni, de előre láthatóan nem ilyen tiszta, természetes, csendes és szép lesz a környék, ahova megyünk...A temető a ház előtt nyugalmat áraszt, és nem zajong - leendő házunk egy templom mellett van, ami még működik...sokkal kevésbé van elhatárolva a várostól is, és ez a békés nyugalmas környezet nagyon fog hiányozni...No de ez még messze van, ne árnyékoljuk be ezt a csodás Napnyugtát, jöjjön a paletta:

Hozzá már valamivel tapasztaltabban nyúltam, és nem lettek olyan fura pacák a kezemen, amilyet az ultra matte v2. Bár ez a paletta nem kapott olyan felkonfot, egyszerűen I-M-Á-D-O-M! Annyira gyönyörű bordós színei vannak, és olyan szépen kihasználhatóak...

Egy csoport kép róluk:

Tulajdonképpen nem is tudok róluk mit mondani, ugyanis csodálatosan pigmentáltak, tartósak, minimálisan poroznak csak, és szerintem nagyon szépen lehet velük dolgozni...:)

Szinte krémesek, és nagyon kényelmes őket viselni...

A kék színnel voltak eleinte fent tartásaim, ugyanis nem szeretem a kéket, és ez meg nagyon kék, de aztán eszembe jutott az első szemhéjpúderem, amit ajándékba kaptam: egy kék duo szemhéjpúder volt, amiben a sötétebb kék használhatatlan volt, a világos kék pedig ugyanilyen színű, de azt építgetni kellett, és kb 4 réteg után kaptam ezt az intenzitást...

A felső sor tartalmazza az erősebb, feltűnőbb színeket: egy iszonyatosan sötét feketét (nagyon pigmentált, imádom), egy gyönyörűséges sötét pirosat (eleve emiatt a szín miatt vettem meg), egy bronzos-bordós csillámos csodát, egy erősen pigmentált narancsot, egy intenzív sárgás-aranyat (bár én inkább csillogós sárgának mondanám), és a nosztalgikus világos kéket...

...ezzel szemben az alsó sor természetesebb árnyalatokat foglal magába: egy elképesztő mályvát (olyan szép barnás, imádom), egy erőteljes mélybordót (ez volt a másik olyan szín, amivel a paletta teljesen elbűvölt), egy nagyon különleges karamell szín (élőben egyébként bronzosabb, mint a képen), egy csodálatos erős krémes nude szín (ami egyébként élőben nagyon hasonlít az óaranyra), egy gyönyörű rózsaszínes krémes árnyalat, és egy elegáns rózsaszín (ami sajnos a mumusa ennek a palettának, ő a leggyengébb pigmentáltságú).

Tulajdonképpen leírhatnám azt, amit már mindenki más leírt előttem: a sleek palettái nem csoda, hogy komplett rajongótáborokkal rendelkeznek; ezek a termékek azok, amik tényleg nem okoznak csalódást gazdáiknak...Szóval a posztom lényege az a pár kép lenne, ugyanis ezeken kívül csak ódákat tudnék zengeni, de mint a bevezetőben említettem: ahhoz sajnos nem sok erőm van...Mindenesetre ez a paletta is azonnal belopta magát a szívembe, és legtermészetesebb palettámként elég nagy szerepe lesz még...

Nektek hogy tetszik ez a paletta? :)