Stephen King - Napnyugta után

Sziasztok! :)
Ma egy könyvajánló szerűséggel jelentkezek...Most értem a végére King bácsi fent említett novellás kötetének...(folyamatban lévő olvasmányok: Wells~Túlvilági utazás /sci-fi/; Stoker~Fehér féreg fészke /horror/; S. Tamás~Vérmacska 2. /"szórakoztató"/ -> a King-féle thriller elengedhetetlen része az aktuális olvasmányoknak, szóval hamarosan elkezdem egy másik regényét)

Kezdem a borítóval, ami szerintem eszméletlenül hangulatos, bár a könyvhöz szinte egyáltalán ne illik - annak ellenére, hogy a történetekből emeltek ki jelenségeket, szerintem inkább valami zombis-világvégés dologhoz illene, nekem konkrétan az első gondolatom az volt, hogy ez tiszta 28 héttel később...
A történetek teljesen különállóak, és az író regényeire jellemző átfedések (szereplők vagy helyek) egyáltalán nem jellemzik őket...igazából róluk nem is tudok sok mindent mesélni...13 különböző sztori kapott benne helyet, előtte a szokásos "személyes" bevezető (Stephen King a legtöbb könyvének bevezetőjében konkrétan az olvasóhoz szól, és úgy írja meg azokat, mintha élő szóban beszélne azzal, aki a kezébe vette a könyvet, ezt egyébként imádom benne, mert általában átugrom a bevezetőket, de az ő könyveinél még ezt is szívesen olvasom), a végén pedig egy kis magyarázat található (az író elmondja, hogy melyik történetet mi inspirálta, miért írta, mikor írta, hogy írta stb)...Vannak történetek, amik nagyon jól sikerültek, és imádom őket, de vannak olyanok is, amiknél kicsit azt éreztem, hogy az írónak (a magyarázat ellenére) az volt az alap elképzelése, hogy "kéne még egy sztori, és mint a Family Guy-ban parodizálva rájött, hogy a "láááámpaaaaa" még nem szolgálta egy irományának se alapját, ezért gyorsan pótolta...Oké, az egyik legtermékenyebb író (kortárs írók közül talán A legtermékenyebb), de néhol olyan erőltetett volt a témaválasztás, hogy automatikusan a lámpás képsorok jutottak eszembe...jó tudom, egy idő után már nem lehet újat kitalálni, ami nem baj, mert szerintem ő az, aki úgy tud írni, hogy a legnagyobb kliséket is képes érdekessé tenni...viszont sok helyen még ilyesmi se jött át...Persze rájöttem, hogy rengeteg múlik a fordítón is, ugyanis néhány történet itt speciel egyáltalán nem volt "Kinges"...De komolyan, annyira nem sikerült elkapni a stílusát, hogy az valami borzasztó; de voltak akik meg nagyon szépen visszaadták a karaktereket és az atmoszférát is...Őszintén szólva szerintem jobban meg kéne válogatni a fordítókat (de ez maradjon köztünk).

"Miután egy antológia szerkesztése során több száz novellát elolvasott, Stephen King ismét kedvet kapott ehhez a rövid, tömör formához, mellyel karrierjét kezdte. S hogy akadt-e témája is hozzá?
Ott az utazó katalógusárus, aki felvesz egy néma stoppost, hogy megossza vele felesége hűtlenségének történetét, nem is sejtve, hogy a szótlan férfi nagyon is figyel. Ott a férfi, aki egy mobilvécébe zárva tanulja meg újra szeretni az életet. Ott van az ember, aki nem ment be azon a végzetes szeptemberi napon dolgozni, s munkatársai hátrahagyott holmija révén nemcsak maga, de mások lelki békéjét is helyre kell állítania. Vagy ott van N., aki egy pszichiátert keres fel kényszeres viselkedése miatt, de a történetnél sokkal többet, rémületesebbet is átad neki
Napnyugta után: nevezzük szürkületnek, nevezzük félhomálynak, de olyan időszak ez, amikor az emberi kapcsolatok természetfeletti színezetet kapnak, amikor semmi sem az, aminek látszik, amikor a képzelet sötétségbe foszló árnyékok után kap, A tökéletes időpont Stephen Kingnek."

A legfélrevezetőbb hátlap, amivel eddig találkoztam...A történetek nagy részének KÖZE nem volt a napnyugtához, max annyi hogy éjszaka előtt nyilván le kellett nyugodnia is a napnak...Valamint a történetek jelentős része befejezetlen, lezáratlan maradt...Volt olyan is benne, amiből szerintem többet ki lehetett volna hozni - eleve az alap sémába (napnyugta után) sokkal több, rejtélyesebb dolgot be lehetett volna illeszteni...

Őszintén szólva én még nem adom fel a novellás dolgot Kinggel, de nem sokat vesztettem volna, ha ez kimarad az életemből...Eleve jobban szeretem a regényeket, éppen azért, mert úgy tisztábban kirajzolódhatnak (már csak terjedelmét tekintve is) a szálak, és karakterek...Itt sajnos sok minden össze volt csapva, és bele se lehetett élni magunkat annyira a történetbe, mert mire meg lett volna a hangulat hirtelen elvágták, és ugrottunk egy teljesen más személyhez, teljesen más színtérre...Ezért volt az, hogy egy történetnél többet nem tudtam naponta elolvasni, de volt, ami annyira lapos volt (King és az ő "ijesztő" mozdulatlansága - csak ez éppen nem volt ijesztő), hogy három napba telt a végére jutnom, mert egyszerűen annyira nem fogott meg a fő karakter, vagy az alapszituáció, hogy nem láttam értelmét se befejezni...Persze másik oldalról ott voltak azok a részek, amik eszméletlen jók voltak, és végig egy zavart légkörben tartottak, és már én se tudtam, hogy mit gondoljak; és ezeket a történeteket sikerült olyan egyszerűen lezárni, hogy még csak azt hazudni is felesleges, hogy "másra számítottam"...

Aki szereti a novellákat, a rövidebb teázós napnyugtákhoz keres egy remek kis olvasmányt, és természetesen szereti King stílusát, annak mindenképpen javaslom...Viszont aki szeret sokkal mélyebben belesüllyedni egy-egy történetbe, és szereti kiismerni a karaktereket, az inkább ne válassza ezt a könyvet...

Ti hogy álltok King novelláival? :)