Joe Hill - A szív alakú doboz

Sziasztok! :)

Mivel nagyon régen írtam már könyvről, és nemrég végeztem ki ezt, gondoltam most ezzel jelentkeznék - amúgy is mostanában nem nagyon volt érdemi bejegyzés a blogon, csak a tag-gel jöttem folyton...
De mivel most van időm (na nem mintha nem kéne tanulnom például, de valahogy már nem fog az agyam ilyenkor, és amúgy is kicsit kába vagyok még a gyógyszerektől), gondoltam ez a tökéletes alkalom, hogy bemutassam a regényt...:)

Először is, aki nem tudná: az író Stephen King fia, aki azért változtatta meg a "King" nevet, hogy ne hasonlítgassák rögtön az apjához, ahogy meghallják a nevét...ennek igazából azért van jelentősége, mert apuhoz hasonló műfajban tevékenykedik, bár szerintem nem lenne túl nagy negatív reklám neki, hogy korunk egyik legelismertebb és legtermékenyebb írója az apja, viszont olyan szempontból teljesen érthető ez a húzása, hogy nem könnyű egy ilyen nagy ember árnyékában elhelyezkedni, főleg azon a téren, ahol elődje tevékenykedik...(Egyébként zárójelben jegyezném meg, hogy többször is kiérdemelte a Bram Stoker Díjat...többek között...azért az nem kis elismerés.)

Amikor az új könyvét behozták Magyarországra, akkor szinte ingyen (90%-os kedvezménnyel, 290!!! forintért) szórták ezeket a könyveket, így egyértelmű volt, hogy komolyabb utánanézés nélkül is megvettem - de a második könyvét csak a belőle készült film után fogom megvenni (amit Daniel Radcliffe-fel nem tudnak eladni nekem úgy, hogy egészen megvoltam elégedve ezzel a könyvvel is, az nem ér annyit, hogy időt szánjak rá...szóóval...kíváncsian várom...). 

Aztán persze utána néztem az írónak kicsit jobban a rendelés gomb megnyomása után, ennek ellenére úgy álltam a könyvhöz végig, hogy teljesen külön íróként gondoltam rá, semmilyen párhuzamot nem vontam az apja és közte...vagyis miután befejeztem a könyvet utána már igen, meg voltak olyan részek, ahol akaratlanul is az jutott eszembe, hogy tiszta apja ez a gyerek (jó értelemben), de igyekeztem elvonatkoztatni tőle teljesen...

Már a könyv borítója is megfogott, az eleje szörnyen kifejező, különleges, és nagyon tetszik, szerintem szörnyen hangulatos, és nagyon illik a könyvhöz is, szóval végre egy normális borító (a legtöbb könyv magyar kiadása valahogy a borítónál meghal...majd a Szép szoba című könyvnél visszatérnék erre); egyébként az egész könyv barnás-bordós (alvadt vér) színű, és valahogy ránézek, és az az első gondolatom mindig, hogy tökéletes őszi rúzs szín lenne (tudom beteges, de ennek köszönhető az, hogy abszolút szerelem a borítója - annak ellenére, hogy a hátán nincs cselekmény leírás, így attól most megkímélek mindenkit).

Mint látjátok a háta teljesen üres, ezért a borító belső részéből (egyébként elég furán van megoldva, ritkán találkoztam olyan puha fedeles könyvvel, ami porvédő borítóhoz hasonlóan be van hajtva...) derül ki a rövid történet, és az író fényképét is láthatjuk.

"Judas Coyne-nak volt egy spéci gyűjteménye: egy régi akasztófakötél...egy boszorkány beismerő vallomása...egy mexikói halálpornó-video...Számtalan rajongója éppúgy ismerte a korosodó death-metal rocksztár hátborzongató ízlését, mint hírhedett ifjúkori ballépéseit. Ám a legrémületesebb, legvalószínűtlenebb darabra éppen most tesz szert, jóformán a szemünk előtt - egy internetes árverésen olyasmit kínálnak, aminek képtelenség ellenállni:

Árverésre bocsátom nevelőapám kísértetét...

Egy szó, mint száz: Jude ezer dollár fejében büszke tulajdonosa lesz gy halott ember öltönyének, melyben állítólag egy nyughatatlan szellem kísért. Jude-nak persze semmi oka félni ettől. Kísérti őt sok minden a múltból is - anya- és gyermekverő apa, kíméletlenül eldobott szeretők, elárult, cserbenhagyott muzsikustársak. Eggyel több mit számít?

Csakhogy amit az UPS egy szív alakú fekete dobozban leszállít neki, az nem közönséges, képzeletbeli szellem. Az a legvéresebb valóság.

Egyik pillanatról a másikra a legváltozatosabb helyeken kezd felbukkanni az öltöny korábbi tulajdonosa: a folyosón...a hálószobaajtó mögött...Jude imádott Mustangjának hátsó ülésén...at ablakon túl...a tévékészülék képernyőjén...Mintha várna valamire (vagy valakire) - és egyik csontos keze egy láncon függő, fényes borotvát himbál...

A novelláiért több irodalmi díjjal is kitüntetett szerző első regénye a horror és a dark fantasy legújabb csillagának igen ígéretes karrierjét vetíti előre."

Maga az író egyszerűen zseniálisan ír! Szerencsére örökölte apja tehetségét...Valami fantasztikus, ahogy magával rántja az olvasót, szinte beleképzeli az adott szituációba az ember magát, nagyon jól átadja a hangulatot, a leíró részek (Kinghez hasonlóan) nagyon pontosak, tökéletesek szinte...Szóval egyszerűen IMÁDOM a stílusát. DE!!! Aki nem szereti a káromkodást, az szépen tegye vissza a könyvet, ugyanis apucihoz hasonlóan Hill is szereti a feszültséget néhány trágár szóval/kifejezéssel megtoldani...engem mondjuk nem zavart, teljesen illett a karakterekhez, és úgy belesimultak a történetbe, hogy nekem fel se tűnt szinte - csak azért említettem meg, mert tudom, hogy valakit nagyon tud zavarni a csúnya beszéd egy könyvben/filmben/zenében...

A történet nagyon izgalmas, bár gyakorlott krimi/thriller/King olvasók könnyen kikövetkeztethették a sztorit, nagyon érdekes, izgalmas és cseppet se unalmas...A szálak gyönyörűen fonódnak, és szépen lassan épül fel a kép (néha túl lassan is, az apjához hasonlóan ő is néha képes "helykitöltősen" terjengős és teljesen lényegtelen mondatokat írni...), de nem hagyja, hogy az ember letegye...Bár részekre van osztva, aminek a címei néha lelövik a poént (főleg a vége felé), de ennek ellenére nagyon jól meg van csinálva...A karakterek szörnyen életszerűek, és szörnyen reális a viselkedésük, olyan emberszerűek tényleg, olyan apróságokat is megoszt velünk az író, amik egyszerűen más könyvekből kimaradnak, olyan hétköznapinak írja le néhol a szellemek ellenére, olyan valóságos...

...MÉGIS ÚGY ÉRZEM, HOGY VALAMI NEM STIMMEL...

Micsoda? Hiába lenne alapjában véve egy nagyon jó könyv, tényleg álom könyv, DE (hatalmas nagy de, ekkora "de"-t én még nem írtam könyveknél, se filmeknél, sőt szerintem a blogon még egyáltalán nem) végig ott van a "valahol ezt már láttam" érzés (ami amúgy nem ritka, ha az ember sokat mozog ilyen műfajban...), a karakterek néha már túl természetesek, teljesen sablonosan viselkednek, a történet alapja is sablon, hiába tökéletes a kivitelezés, és egyedi a megfogalmazás, és hiába szörnyen érdekes szemszögből láthatjuk a helyzeteket, egyszerűen sablon az egész...A szellemes részek tele vannak klisékkel, elnyűtt közhelyekkel, és sztereotípiákkal...Ennek előnye mondjuk az, hogy így támasztékot nyer a mű, hiszen már sokszor használt alapra épít, így masszívabb lesz...De engem akkor is zavart...itt van ez a tehetséges író, tökéletes stílussal, hatalmas tehetséggel, nem is úgy ír, mint az apja (leszámítva a néhány már megemlített apróságot), és olyan közhelyeket dolgoz fel, hogy csak na...persze ezzel sincs baj, mert ha jól megvan írva az ember szívesen elolvassa akár a 30. majdnem ugyanolyan könyvet is, ha érdekli a téma...és még azt se mondhatom, hogy csalódtam, mert teljesen új íróként, a róla olvasottak és a könyv értékelése nélkül ültem neki a könyvnek, szóval igazából nem vártam semmit - sőt ilyen szempontból jócskán felülteljesített, és elhiszem, hogy nem lehet már újat kitalálni...de azért pici változtatásokkal teljesen el lehet az ember figyelmét terelni arról, hogy ugyanazt kapja, amit mindig, csak szebb csomagolásban...Ja és a leírás alapján azért nem lehet sejteni, hogy ebből ezt fogják kihozni, szóval ez hatalmas plusz pont az írónak!

És ami még hatalmas kedvencem a műben az az, hogy a szív alakú doboz visszatér benne...Nem csak a szellemes motívumként van jelen, hanem egy régebbi emlékként (majd a "valóságban") is előkerül - viszont ebbe nem akarok belemenni, nem lövök le minden poént...de egyszerűen zseniális...:D

Ja igen, és mivel hasonló zenei stílusban mozgok néhol már szinte sértő a megfogalmazás "ránk" nézve...Oké, nem mondom, minden tiszteletem az íróé, mert nem egy tahó, sztereotipikus rockert nyom elénk, és annak ellenére, hogy néhol kiakasztó a viselkedése (és egyáltalán nem méltó hatalmas rocksztárhoz khm), szörnyen szerethető a főszereplő, és nagyon ügyesen kivívja az együttérzést az író neki és a barátnőjének is (aki nem kevésbé sztereotipikus hölgyike, de egyébként szerintem ő még a főszereplőnél is jobban sikerült karakter lett:)). De valaki azért elárulhatná, hogy milyen az a "kiöregedett death-metal rocksztár" - tudathasadása van már, vagy az író nem tudta eldönteni, hogy mit szeretne? Death metál karakterhez gyenge, rockernek erős...

SPOILER! Akit nem érdekel a könyv vége, mert el szeretné olvasni, az a következő bekezdést ugorja át!

Direkt kisebb betűvel fogom írni, hogy ne lőjem le a poént annak, akit érdekel a mű! :)

...a végéről nem is beszélve...Értem én, hogy happy end, de ennyire fú...Oké eleve a műben volt egy szörnyen érzelmes vonal (nem romantikus, de azért érzelmes), de a könyv végéig felhalmozott feszültséget (amit nagyon jól csinált) az utolsó pár oldalban már elkezdte feloldani, és onnantól már mindenki tudta mi lesz a vége: mindenki boldog, a világbéke visszatért, a jó győz, a gonosz veszít...BLAHBLAHBLOAAAH...

Összességében zseniális író, zseniális, könyv, de bőven van még mit javítani - a sok közhelytől megszabadulni pl - és annak ellenére, hogy a végét szerintem szörnyen elszúrta nagyon élveztem a könyvet, és nagyon tetszett...

Ti ismeritek Joe Hillt? Esetleg olvastátok valamelyik könyvét? :)

Őszintén remélem, hogy valakinek felkeltettem az érdeklődését és elolvassa, ugyanis nagyon kíváncsi vagyok mások véleményére is, hogy ők mit gondolnak róla, mert a sok elismerése ellenére kicsit szégyellem magam, hogy ennyit kötekedtem a művel...:/

És egyébként mindenféleképpen megéri elolvasni, ugyanis ha sablon is, akkor is szépen, sőt, gyönyörűen van színezve...:)