2019. február 9., szombat

Január könyvekben

Sziasztok! :D

Remekül indult az év: kiszámoltam, hogy négynél valamivel több könyvet kell elolvasnom havonta, ha szeretném tartani az ötvenet év végéig...Na már most...Hat könyvvel lett némi előnyöm...Könnyed, (túlnyomórészt) pöttyös köteteket szedtem össze, de volt pár olvasatlan, nem érzem úgy, hogy csaltam volna...Talán egy kicsit...De ezt az apró előnyt (és a 180 oldalas regényeim előnyét) ott vesztem majd el, mikor az Azt az 1200 oldalával egy könyvnek fogom számolni...a régi kiadás kettő volt, de kötetben mérem az olvasmányaimat...szóval...ha 300 átlag oldallal számolunk, az már négy könyvnyi dolog lenne...innentől nem érzem magam rosszul, ha néha 200 alatti kötetek is belecsusszannak az ötven könyvembe...Egyébként is minőségre megyek nem mennyiségre...heti egy könyv szerintem bőven befogadható tempó. Még akkor is, ha van amit elolvasok és pár óra múlva újba kezdhetek, mert olyan semmilyen volt...innentől nem hinném, hogy "sürgetem" magamat az olvasásra - csupán "kényszerítem"...ami jót tesz, akármilyen negatívan hangzik...már csak a tanulás és olvasás és a nyúl (nem) hanyagolása között kéne némi egyensúlyt előteremtenem, és belevarázsolnom az írást is...mert egyelőre csak olvasni akarok...túl sok időm telt el (teljesen szabadon választott) könyvek nélkül, az agyam éhes...A február egyébként már most jobb agyetető, határozottan pozitív vagyok az olvasással kapcsolatban - hát kicsit már belerondítottam, de annyira nem érdekelt a könyv, hogy "most vagy soha" alapon ültem neki, mert nem akartam, hogy kárba menjen, de erről majd később...:D
piros kabát, lila köröm...nem tudom, hogy történhetett, hogy ennyi szín, és ennyire ne illjenek egymáshoz xD
Mielőtt belekezdek, megmutatom a februári könyvemet, mert a hónapban nem tervezek több könyvet venni, és kicsit sajnálom, hogy nem vártam még egy kicsit, hogy a könyvkupacomra kerüljön (és 20 könyvecském legyen). Anya bement a könyvesboltba térképet keresni, addig én böngésztem a világirodalomnál - ami a kedvenc helyem a Libriben. És megakadt a szemem ezen a borítón...mármint előtte megfogdostam több könyvet is, elolvastam a hátulján a leírást, mert készülök a kuponnapokra, fel kell mérni a terepet (igen, ennyire előre, ritkán járok a városba). Felemeltem, és ez a tökéletes könyv...a formája, a mérete, a súlya, van benne kis szalag könyvjelzőnek...egyszerűen felemeltem, és úgy éreztem, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom, mert pont kézre áll...szóval elolvastam a hátát, hogy mire számítsak, mert semmilyen tapasztalatom nincs az íróval (hallottam a nevét, de sose olvastam semmit tőle)...És szerencsére érdekesnek tűnt...aztán hazajöttem, és azt csináltam, amit mindig ilyenkor: mentem, hogy kívánságlistára tegyem online (onnan szoktam válogatni, így nem csábulok el még több könyvre). És megláttam, hogy 30%-kal le van árazva...hát...gyorsan kimatekoztam, hogy a 30 több, mint a 20, szóval így olcsóbb, és mire eljutottam a dupla B-ig az olcsóbb végén már meg is rendeltem a boltba...mivel bolti készleten volt, másnap szóltak, hogy mehetek érte...És alig vártam, hogy hazaérjek, és elkezdjem az olvasását...Igyekszem időt hagyni megülni neki, mert ez egy olyan könyv, aminek idő kell...de nagyon tetszik, és komolyan mondom, ez a legkényelmesebb könyvem! (Tudom ez szörnyen hülyén hangzik, de már csak megfogni is olyan kellemes...ellenben például az Az-zal, amivel folyton szenvedek, hogy hogy tartsam úgy, hogy jó legyen.)
Ja igen, és a könyv: David Grossman ~ Egy ló besétál a bárba (Scolar, 2016) - kicsit belelendültem az érdemtelen információk megosztásába.
Ez pedig a januári kupacom...Ne zavarjon senkit, hogy a King-polcomon van, ez az egyetlen polcom, ahol elfér még egy sor könyv, így csak itt tudtam "álló" képet csinálni. A januáromat többnyire laza olvasmányok töltötték ki, mert vizsga időszakban szeretem a bugyuta könyveket...meg...kicsit bennem volt az is, hogy neki akarok esni a Vörös pöttyösöknek, mert elég sok olvasatlan volt, és ahhoz, hogy helyet szorítsak a polcomon, valószínűleg tőlük szabadulok meg a legkönnyebben - mivel a többi könyvemet szeretem...Ehhez képest meglepően jó januárom volt, határozottan elég vagyok a kupacom minőségével, ami kicsit váratlanul ért, de nem bánom, hogy a változatosság kedvéért jó dolgokat is írhatok...Mármint így is sok minden nem tetszett, de úgy érzem, sokkal pozitívabb dolgokat tudok írni, mint általában...Ez azt is jelenti, hogy már csak 44 könyvem maradt az évre, és valószínűleg lesz valami összegzés a "kedvenc könyveim a félévben", vagy a "kedvenc könyveim az évben" címen, ebből a hatosból pedig kettő is belekerült...:D


Bessenyei Gábor - Az első csók és egyéb démonok
Kezdjük egy negatív élménnyel...ez a könyv borzasztó volt...próbáltam mentegetni, viszont az első nagyjából 80 oldal kész kínszenvedés volt olvasni, aztán egy kicsit kellemesebb lett, aztán elmentek egy kocsmába, ahol kevés volt a hely, mert sokan ültek, mire a kedvenc klisés rocker figuránk természetesen rögtön megoldást talált...Debrecenben vagyunk, tehát TANKCSAPDA ééés a Fiúk ölébe a lányok üljenek! És ez volt az a rész, ahol legszívesebben nekivágtam volna a könyvet a falnak...Nem csinálok titkot abból, hogy nem bírom elviselni a Tankcsapdát...nem is az volt a baj vele, hanem sokkal inkább, hogy az egész bűzlött....Izzadságszagú volt...Rákerestem az íróra, és elég fiatalnak tűnt...túl fiatalnak ahhoz, hogy olyanokat írjon a könyvébe, amit valszeg csak egy ötven éves gondol a tinikről (kedves 5X-esek, ne haragudjatok, senkit nem akarok bántani a kora miatt)...Olyan gyakran volt olyan érzésem, hogy "ismerem én a mai fiatalokat, a Tankcsapda menő, nem?", hogy megszámolni se tudnám...meg aztán ezt a számot a Wellhello is feldolgozta (vagyis "ismerem én a modern popkultúrát, a Welhello hip, ugyebár" érzésem is lehetett). Értem én, hogy nem én vagyok a célkorosztály...de ha én lennék 16 éves, ezt a könyvet meg se közelíteném (16 évesen sokkal inkább megválogattam az olvasmányaimat, ami ciki).
Magával az írással nem volt semmi gondom, bár őszintén szólva nem éreztem a szokásos "varázst", hogy magyar könyvet olvasok, és ami feltűnt még, hogy valószínűleg nagyon máshonnan jött, mint én, mert sok kifejezésnél el kellett gondolkodnom, hogy mi a megfelelője nálunk...Ez természetesen nem baj, a fentebb említett közjátékokat leszámítva egész jól  el voltam vele. Még majdnem helytállónak is tűnt a mai tinikre nézve - kedveltem a karaktereket, természetesnek tűntek, természetes közegükben (kivéve, ahol megpróbálták közel hozni őket az olvasóhoz TCS-vel, meg Wellhelloval, az kellemetlen volt)...voltak pillanatok, amikor még a nosztalgia is elkapott, hogy igen, én is voltam ilyen hülye (is)...És ez a démonos dolog is egész jól sikerült...leszámítva azt, hogy már a nyolcadik oldalon tudtam, hogy ki lesz a főgonosz (amit őszintén szólva nem volt nehéz kitalálni, mert olyan kevés karakter mozgott, hogy bárki, aki valaha olvasott már krimit rájöhet).
A vége viszont nagyon tetszett...és nem azért mert vége lett...Hanem mert nem számítottam rá...mármint...az egész könyv kiszámítható volt, néhol voltak izgalmasabb jelenetek, de alapjába véve szépen egyenesen haladtunk valami felé...és nem oda jutottunk (persze nem volt annyira meghökkentő, váratlan fordulat), ami nagyon tetszett...Valószínűleg többet nem fogok olvasni ettől az írótól...viszont van olyan ismerősöm, akinek szerintem nagyon tetszeni fog ez a történet, mert ő szereti a hasonlókat, és nem egy házsártos "vénasszony", akinek túl magas elvárásai vannak a könyvekkel szemben...Mindenképp elolvastatom vele, biztos vagyok benne, hogy számára teljesen pozitív élmény lesz...

Kirsty Moseley - Álmaim őrzője
Kezdjük a negatívval: az egész össze volt csapva...mármint...a kiadó részéről...tele volt elírásokkal és szóismétlésekkel, és eléggé élvezhetetlenné teszi a könyvet, ha vannak részek, amiket többször újra kell olvasni, és kitotózni, hogy mégis melyik szavakat nem akarták kinyomni...Mármint...emberek csinálták, az emberek hibáznak, ez rendben is van, teljesen megértem, és totál elnéző tudok lenni egy-két elírással...de ebben nem csak egy-két elírás volt...és bár továbbra is igyekszem nyugtatni magam, hogy szegények emberek, rengeteget dolgoznak, nem lehet mindent átnézni...én ezért fizettem...és ha már fizetek, szeretnék a pénzemért valami (jó) minőséget kapni...Valószínűleg sose fogom újra olvasni, a későbbi kiadásokat meg gondolom átnézik, szóval így, hogy elolvastam, már kevésbé érdekel, mint olvasás közben...
A történet egy szörnyen kiszámítható vonalon halad, nagyon komoly témákat boncolgat, JÓL...Nemrég olvastam a Főnix-et, de az egy káosz volt, unalmas volt, végig se bírtam olvasni, és sorba dobálták bele a komoly problémákat, ami csak zavarossá tette, nem izgalmassá...Ezzel szemben ez a könyv nagyon szépen épül fel, a karaktereink nem felszínesek, szépen megfigyelhető a változásuk. A főszereplő lányt kimondottan kedveltem. Ugyanis annak ellenére, hogy sok rossz dolgon ment át, nem lökték bele a "tehetetlen kiscsaj" kategóriába...olyan érzés volt végig, mintha próbálkozna, és mindig csinált valamit, nem csak ült, és várta, hogy majd valaki megmentse...nem hisztizett minden felszínes hülyeségért (mint a YA főszereplők jelentős része), és tekintve, hogy "min ment keresztül" a könyv elejétől a végéig azt mondanám, hogy kimondottan erős fiatal nő lett belőle...Voltak TÚL romantikus részek benne - mármint valószínűleg pont a megfelelő mennyiségű romantika volt, csak engem nem köt le az ilyesmi - de annyira tetszett a könyv többi része, hogy szinte fel se tűnt. Persze a cukormázas HappyEndet oda kellett nyomni a végére, de a könyv többi része annyira jó volt, hogy ez egyrészt elkerülhetetlen volt, másrészt: nem ez volt a lényeg. Volt egy rakás "nane" pillanatom, de ez a pozitív "nane" volt, a "nem hiszem el, hogy még ezt is beleírták", amit követett a "milyen jól".
Őszintén javaslom ezt a könyvet, sokat tanulhatunk a főszereplőtől arról, hogy mindenen felül lehet kerekedni, és hogy nem szabad, hogy a múltunk árnyéka lerombolja a jövőnket. És hogy harcolni kell, és változtatni, nem csak ülni a popónkon, és várni, hogy majd minden megoldódik...

Jus Accardo - Érintés
A könyv negatív része, mert úgy tűnik, ez a bejegyzés koncepciója, az, hogy a téma egyáltalán nem köt le...Nagyon mozgalmas, izgalmasnak szánt könyv, de sokszor unatkoztam...Ez nem a könyv hibája, hanem a befogadóé (enyém). Én olyan ember vagyok, akinek néha nehezére esik figyelni (mármint könnyű elterelni a figyelmem arról, ami eleve kevéssé érdekel), és a harcjeleneteket unalmasnak tartom...úgy ahogy a sportot, a mozgást...én az Egri csillagokat is úgy olvastam, hogy átlapoztam a csatajeleneteket...sőt, még Bree Despain trilógiájában is csak átszenvedtem a harmadik rész csatajelenetét...annyira nem köt le, hogy kényszerítenem kell magamat, hogy ugyan figyeljek már...és ez a könyv az elejétől a végéig mozgalmas volt...
Egyébként a sztori remek, és ha szereti az ember az izgalmas, mozgalmas könyveket, nincs megállás az elejétől. A karakterek szépen kidolgozottak...A főszereplő csajszi nagyon belevaló, de nem a nincs szükségem senkire belevaló, hanem a közreműködök másokkal és elérünk mindent belevaló...Szóval nem töketlenkedik, de nem is próbálja egyedül megváltani a világot (ez a kettő nagyon gyakori). Nagyon szimpatikus volt, bár az elején azt hittem, nem fogom kedvelni, mert a fülszöveg is abból állt, hogy valamit csinált, hogy bosszantsa az apját...de később megértettem, hogy miért, és még egyet is értettem vele...Azonban a férfi főszereplő nem szimpatikus...Mármint a karakter szépen meg lett írva, teljesen koherens, viszont engem a modern Tarzanra emlékeztetett - nagy erő, kevés szociális készség és kicsit buta (mármint a modern világhoz, amitől elzárva élt, szóval teljesen természetes), ebből következik az a vadság, nyersség, ami engem nem nyert meg...Ez csak ízlés kérdése, nekem nem jön be a mindenre rácsodálkozó, hatalmas erővel rendelkező figura...
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, és ha kölcsön tudom venni a többi részét, szívesen elolvasnám, de az alap koncepció annyira nem köt le, hogy pénzt nem adnék érte...muszáj hangsúlyoznom, hogy csak NEKEM nem tetszik, egyébként szívesen javasolnám embereknek. Mármint...javaslom, olvassátok el, hogy miről szól, és ha ígéretesnek tűnik a leírás, hajrá, nem hiszem, hogy csalódni fogtok...Még én is pozitív érzésekkel tettem le, pedig engem nem is érdekelt az egész...

Kerstin Gier - Fellegszálló
Az egyetlen negatív gondolatom, hogy ez nem tipikusan olyan könyv, ami tetszene nekem...mármint...jobb szeretem általában a mélyebb tartalommal rendelkező könyveket...De IMÁDTAM minden percét.
Egy nagyon szórakoztató, izgalmas kis könyvecske volt...És voltak benne meglepő fordulatok, bár gyanakodni lehetett mindenre. A karakterek egészen kidolgozottak voltak, ahhoz képest, hogy nem kimondottan a jellemükre épült a történet, nem voltak felszínesek...Az írónő humora remek, még a névjegyzéket, a szómagyarázatot és a köszönetnyilvánítást is elolvastam (általában nem olvasok előszavakat, köszönetnyilvánításokat, csak azt, ami a regényhez tartozik - hát...ilyen regényeknél). És még a szómagyarázaton is nevettem...Szóval egy kalandos, humoros, izgalmas mégis könnyed történet volt, amiről nem szeretnék túl sokat írni, mert nem akarom lelőni a poénokat.
Ugyebár hegyen vagyunk, egy hotelban, hóval elzárva a külvilágtól, és egyszer át is futott az agyamon a gondolat, hogy velem nem tolsz ki, olvastam a Ragyogást, itt mészárlás lesz...de nem lett...nem is számítottam rá igazán, csak a könyv okozta szórakozottságomban bevillant.
A borító nagyon tetszik, szép levendula színe van, nagyon szép a "minta", és kiskorom óta szeretem az ilyen borítókat...Mindig szeretem kitalálni, hogy melyik figura, melyik karakter lehet, ha valamiből több van, azokat megkeresni megszámolni (mint itt hét csóka van a könyvben, és megkerestem mind a hetet a borítón). Fura gyerek voltam, mindig megnyugtatott a tudat, hogy nem hagytak le a borítóról senkit...Kicsit sajnálom, hogy az egyik kedvenc januári könyvemről tudok a legkevesebbet írni, de érdemes elolvasni...ezt az embernek saját szemével kell látni. :P

Kerstin Gier - A fiúk olyanok, mint a rágógumi
Határozottan nem én vagyok a célkorosztály, néhány szál elvarratlan marad a végére - ugyanakkor teljesen jó lezárást kap.
Meglepően pozitív élmény volt egyébként, mert kiskoromban olvastam a Neveletlen hercegnő naplóját (az összeset), és nagyon emlékeztet rá ez a könyv...Mármint...ugyanolyan könnyed, bohókás, szórakoztató kötet volt, mint az (ellenben a Minden a te hibáddal, amit a Neveletlen hercegnőhöz hasonlítottak, és szörnyű volt). A karakterünk egy szórakoztató, nagyszájú lány volt, olyan, aki minden vígjátékban bajba keveredik a komikus hatás érdekében - és a könyvben is ezt csinálta...Azt hiszem minden tiniknek szóló vígjáték klisé benne volt, de nem úgy, hogy zavarjon, hogy már megint valami hasonló...Az írónő nagyon ügyesen csavarta a hétköznapi helyzeteket bele a megszokott hétköznapi helyzetkomikum köntösébe...jól állt neki...nem úgy nézett ki, mintha csak ráhányták volna...Nagyon rövid könyv, azt hiszem valami olyasmi, amit régebben is élveztem volna, és most is élveztem...Persze komoly dolgokra nem lehet számítani, de egy édes kis semmiség, tökéletes a vizsgaidőszakban/munkában leszívott agyunk újrapörgetésére...Illetve remek tisztító/átkötő kötet, ugyanis nem igényel sok időt a feldolgozása, ha kicsit be akarsz melegíteni egy komolyabbra, remek választás, mert elolvasod, és tíz percen belül teljesen tiszta aggyal ülhetsz neki egy másik könyvnek...
Szerettem, javaslom, valószínűleg a nosztalgia miatt csak, mert egyáltalán nem az én ízlésem.

Janne Teller - Semmi
Volt benne jó néhány hatalmas logikai hézag...mármint rengeteg illegális dolog történt benne, és semmiféle szankció nem volt...vagyis...szobafogság...de amik itt történtek sokkal komolyabb dolgok voltak, és nem csak büntetést nem kaptak érte, még dicsőítették is őket...FELNŐTTEK...Gondolom az volt a cél ezzel, hogy meseszerűséggel oldják a feszültségét a könyvnek, de nekem az egyetlen gondolatom az volt, hogy igen, ez működik a Legyek urában, mert egy törvények és felnőttek nélküli szigeten vannak, de ezek a kegyetlenségek a civilizált világban nem történhetnek meg - mármint megtörténhetnek, de komoly következményeket vonnának maguk után...Legalább hét elég komoly bűntett volt benne (magánlaksértés/betörés, sírrablás, sima rablás, állatkínzás, csonkítás, nemi erőszak, gyújtogatás, gyilkosság), és mindezért szobafogság járt, és mindenki ünnepelt, mert ez művészet (igen, mindennek van művészete, elismerem)...Bár ha belegondolunk ez is egy érdekes dolog, hogy valószínűleg vannak emberek, akik megússzák az ilyesmit, még rajongót is szereznek, mert az emberek furák...de ezek gyerekek...a szülők is felelősek, hogy nem vette elő senki a szülőket se?! Legalább egy embert pszichiátrián kéne elzárva kezelni közülük...ami...mondom...az őrületnek ez a fajtája belefér egy izolált közösségbe...de ez nem az volt.
Egyébként maga a könyv nagyon elgondolkodtató volt...Az élet értelmét keresték - és mindenki vonja le magának a következtetést, hogy megtalálták-e, vagy mit találtak, vagy hogy egyáltalán kellett-e találniuk valamit...A terjedelme nem tenné szükségessé, de volt egy pont, ahol le kellett raknom, mert már túl sok volt...a jó értelemben túl sok...Az agyamnak szünet kellett, annyi minden történt ilyen kevés lapon, hogy muszáj voltam rendszerezni és feldolgozni az információkat. És miután elolvastam is időt kellett hagynom neki, hogy hasson.
Teljesen megértem, hogy hogy lett kötelező olvasmány külföldön - a célkorosztályban nem vagyok biztos, mert szerintem az Állatfarm, és A legyek ura is túl fiatal gyerekekre van rányomva itthon, valószínűleg ezekkel egy időben javasolnám a fiataloknak elolvasni...és lehet ezzel kezdeném, és nem az "én időmben egy időben", hanem tényleg a megfelelő korosztálynak, ami határozottan nem mi voltunk anno. Viszont úgy gondolom ez egy olyan könyv, amit még felnőttként is érdemes olvasni. Nem mondanám, hogy ez volt a legkomolyabb olvasmányom...De ismét: nem feltétlen én vagyok a célközönség...És annak, ami, tetszett...nagyon...Fiataloknak kitűnő, nekem is hatalmas pozitív tapasztalat volt. Remekül megírt, érdekes nyelvi eszközöket megmozgató könyv volt, élmény volt olvasni, de nem ez lesz az új kedvenc könyvem...

Ti miket olvastatok mostanában? :)
Ezekkel a könyvekkel találkoztatok már? És fogtok? ;)

További kellemes hétvégét! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd el véleményedet, vagy tedd fel kérdésedet! :)