2018. augusztus 4., szombat

(FÉL)Helyzetjelentés

Sziasztok!

A mai bejegyzéssel nem tudom mit kezdjek...igazából nem akarok arról írni, hogy mi történt az elmúlt pár hétben, miért voltam távol, mert egy nagyon boldog eseményt szeretnék veletek megosztani, amihez nem hiányzik hozzácsatolni a nem épp boldog történéseket...Azért leírom...nagymamám meghalt...és bár a logika azt mondja a halál természetes, a hiányérzetünk, amit az eltávozott ember hagyott maga mögött kimondottan kellemetlen érzés...Egyszerűen idő kellett hozzá és csend, hogy felfogjam, bár még mindig nem sikerült...Mármint...lehetett rá számítani, mert...rákos volt, és valljuk be, a rák az egyik legkegyetlenebb betegség...de...még mindig olyan, mintha élne, és fura, hogy "nem sokat hallok felőle" (az utóbbi időkben rengeteget beszéltünk).
Erről nem igazán szeretnék írni, mert nem tudok mit írni róla, mind vesztettünk el embereket...én ezúttal az utolsó nagyszülőmet...és ezek után, bár természetes az is, hogy az élet megy tovább, nehezebb visszarázódni abba az életbe...Igazából ezt a bejegyzést két nap alatt írom/fogom megírni, ez az első adag, a jó hírrel holnap egészítem ki (nem vagyok elég jó hangulatváltó még, mivel ti nem kötődtetek hozzá, és nem is ismertétek, valószínűleg nektek könnyebb lesz témát ugrani).

Van egy szörnyen jó hírem, amit mindenképp szeretnék megosztani...korábban is megtettem volna, csak...nem volt alkalmas...a simek büntetnivalóan boldog kategóriájába csusszantam a körülmények ellenére. Felvettek az egyetemre! Szeptembertől mehetek a Filozófia mesterképzésre...Nagyon boldog vagyok! (Bár...mi a valódi boldogság, és képes-e az ember elérni, vagy csak a közelébe kerülhet...mint az igazság esetében...annak ellenére, hogy magammal is kötekszem, boldognak érzem magam, maradjunk ennyiben. :D)
Hihetetlenül izgatott vagyok, bár a beiratkozás elég szívás másodszorra is, alig várom, hogy elkezdjem az iskolát és a tanulást (mondta/írta: soha senki rajtam kívül?)...Egyedül leszek (illetve egy felettem járóval leszek összevonva), és kicsit billegek a megérte a kopasz foltot a fejemen (bár viccelnék) és a soha többet nem csinálok ilyet között...és ha ez nem lenne elég, elvileg indítanak szabad bölcsészet BA képzést is, ami azt jelenti, hogy lesz utánpótlás...És emiatt is izgatott vagyok, nagyon várom már a fiatalokat, és reménykedem benne, hogy legalább egyet találok köztük, aki komoly lesz...Őszintén szólva - némi tanszéki vezetői ráhatással - nagyon remélem, hogyha lesz ilyen, akkor tudok neki segíteni és támogatni annyira, hogy ne akarjon pályát váltani, és az általános társadalmi visszajelzések ellenére kitartson a szak mellett (ezek elég negatívak, ha szépen akarunk fogalmazni is)...Őszintén szólva ez a későbbiekre (távolabbi jövőre) is elképzelésem...nem feltétlen anyagilag (mert éppen a társadalmi megítélés miatt valószínűleg nem lesz rá lehetőségem), hanem programokkal biztosítani a fiataloknak a megfelelő szellemi közeget ahhoz, hogy könnyebb legyen ilyesmit tanulniuk - mert ez a város kulturálisan és forrásilag sem kielégítő a szakmához...Én makacs vagyok, és szeretek szenvedni ilyesmin, de azért jól esett volna, hogyha biztosítva lettek volna olyan lehetőségek, amik megkönnyítik ezt a dolgot...Na meg a támogatás, még ha csak beszélgetéses segítség formájában jön is támogatás - ebből rengeteget kaptam, de ez nem pótolja a kutatáshoz szükséges források hiányát...Valószínűleg így is színesebb helyre fogok költözni, mert megfojt ez a város, illetve az én "fő témám" olyasmi, aminek itt semmi vonatkozása nincs, szóval szükségem van a helyváltoztatásra, annak érdekében, hogy előrébb juthassak vele, de nagyon szeretném majd valamiképp az "itt ragadtakat" támogatni a fejlődésben...Ez nem egy filozófiai feladat lesz, de második mesternek kulturális mediációt választottam - illetve majd azt is elvégzem - és azt hiszem, úgy benne lesz a hatáskörömben ez is...de még ha nem lesz hozzá végzettségem, akkor is ki akarok találni valamit, hogy hogy valósítsam meg...Mikor beszámoltam N-nek, hogy mennyire boldog vagyok, hogy lesznek friss szabad bölcsészek, rám szólt, hogy azért ne kergessem el az egyetemről...szóval igyekszem visszafogni magamat...xD
Egyébként hosszú távra tervezek a filozófiával, ha úgy érzik alkalmas vagyok, doktorálnék is belőle...de ha most derül ki, hogy ez nem az én világom, megyek másik szakmához...
Anya nem értette, miért "mondanék le", valamiről, amihez ennyire fafejűen ragaszkodok, de ez nem rólam szól...Meggyőződésem, hogy a filozófia előbb-utóbb fog tudni valami olyan információt szolgáltatni az embereknek, ami megváltoztatja az életüket, amikor kénytelenek lesznek beismerni, hogy ez fontos dolog...egy felfedezést, ami mindent új fénybe helyezhet, teljesen új kutatási alapokat adhat...lehet, hogy ezt már nem élem meg, és nem is fogok semmi maradandót hozzátenni, de akkor is aktív részese akarok lenni ennek a folyamatnak...ha pedig azt mondják, hogy nem megfelelőek a képességeim hozzá, akkor szépen félreállok, ugyanis nem akarok az "útjába állni" a fejlődésnek...Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni érte, akkor is, ha ez azt jelenti, hogy nem csinálok semmit és szakmát váltok...bármit a célért...:D
Egyébként ez olyasmi, ami a blogot elkerüli, mert nem lehet ugyanabban a témában agyat pihentetni, amitől elfáradt, de ha már témánál vagyunk: engem az ontológia érdekel leginkább - nem hiszem, hogy erről írtam már...Sokan szeretik a gyakorlatiasabb filozófiát, és nem szeretnek elveszni az ilyen részletekben, de szerintem ez olyan, mint az alapok lefektetése...Lehet, hogy valaki szerint ez elveszlés a legnagyobb hülyeségekben (tudom, hogy van ilyen, beszélgettem róla a filozófiában jártas emberrel xD), de szerintem addig nem tudunk érdemben előre lépni semmiben, amíg nem határozzuk meg azt, hogy mi a lét egyáltalán...Hogy beszélhetnénk dolgokról, amikor azt sem tudjuk, hogy léteznek-e, és ha léteznek, miben áll a létezésük? Szóval, ha sikerülne gyökeret vernem a szakmában, a lét kérdését kutatnám...ez egy szörnyen haszontalan kutatásnak tűnhet, mert látszólag nem vezet sehova (nagy kérdésre nem könnyű úgy válaszolni, ha már a legelső problémánál elakadunk), és vannak a filozófiának használhatóbb ágazatai is (művészet filozófiák, csak hogy egyet mondjak), de valamiért ez a téma birizgálja az agyacskámat a leginkább...olyannyira, hogy idegesít a létbizonytalanság - itt most abban az értelemben, hogy nem tudom, hogy mi a létezés, mi létezik, és ha valami létezik, az hogy létezik...Ez az a kérdés, ami a leggyakrabban előkerült iskolán kívüli bambulós-gondolkodós pillanataimban...óráimban...És úgy gondolom, ha már beleőrülök egy problémába, ez a lehető legjobb probléma, amire az ember mentális egészsége rámehet...A második legzavaróbb kérdés egyébként a jelen kérdése...mármint a most és a pillanatok problémája, mert mire leírom vagy elgondolom a most szót, addigra már több pillanat is elmúlt, és "nem fogtam meg" a mostot...vagy egyáltalán miként határozhatjuk meg a pillanatot, "hogy" telik az idő, meg ilyenek (azt hiszem ez abból következik, hogy gyakran szorongok az idő múlása miatt, és talán megnyugodhatnék, ha megérteném a működését)...A harmadik legérdekesebb dolognak pedig a szolipszizmus problematikáját találom, ugyanis bármilyen filozófiai ágazattal találkoztam, mindig "megértettem"...mármint...sok dolgot nem értettem magamtól, vagy másképp értettem, vagy nem értettem egyet, de végül mindig megtaláltam a kiindulópontot, és beláttam, hogy az adott helyzetben, hogy lett egyértelmű az adott következtetés...viszont ezt nem értem...mármint...egyébként ez egy lételméleti kérdés szintén, viszont szerintem (hangsúlyoznám, ez egy szubjektív vélemény) ez a lételméletnek a nem produktív része (pár sorral azután, hogy kiálltam az ontológia mellett, mert alapokat építünk)...mármint...ez olyan, mint egy zsákutca...nem alakult ki akkora tábor, mint például a keresztény gondolkodóknál, a kantiánusoknál, vagy a hegeliánusoknál - bár a szolipszizmus az tulajdonképpen az idealizmushoz köthető, és az egy elég nagy ágazat, de nem emlékszem, hogy a többi alággal megszenvedtem volna (bár lehet csak az idő szépíti meg a dolgokat xD). Mondjuk úgy, hogy nem véletlenül halt el ez a törekvés...Mármint egy nagyon érdekes kutatnivaló, és nagyon jó agytorna, ha valaki azt játssza, hogy ilyen eszmefuttatásokat olvas, és a logikájára/előtanulmányaira alapozva szépen megpróbálja egyedül megcáfolni a dolgot...de...már régen se jutott sehova, és szerintem nem olyasmi, amit érdemes lenne megpróbálni "újraéleszteni", mert nem jutna sehova most se...

Kicsit elkanyarodtam a felvettek az egyetemre témától...de általában, ha megkérdezik tőlem, hogy mi leszek, ha végre végzek, és azt mondom filozófus (papíron mindenképp, az mellékes, hogy még nincs semmi, amit felmutathatnék, hogy alátámasszam), akkor az általános válasz az, hogy "áh akkor munkanélküli"...vagy közhasznú...vagy sormunkás...Egyszerűen a szellemi munkát annyira ritkán becsülik meg - kivéve, ha pedagógusokról van szó...És általában azokat, akik megkérdezik, hogy most mit fogok kezdeni az életemmel, korántsem érdekli, hogy mit fogok kezdeni az életemmel...mert a lét kérdésének kutatása nem fizeti be a számlát...és egyébként is, miért csinálnék ilyen hülyeséget, ahelyett hogy normális munkát vállalnék...és amúgy is mit kell kutatni a léten, itt vagyunk "oszt jó'van"...Azt hiszem jó érzés volt, hogy végre leírhattam/kimondhattam, hogy mit akarok kezdeni az életemmel - anélkül, hogy a filozófia szó után rögtön elvágták volna a gondolatmenetemet valami nem épp kedves megjegyzéssel...Ha meg nem is szólnak közben, akármennyire kiestem a társasági élet gyakorlatából, azokat a fejeket, amiket vágnak nehéz lenne eltévesztenem...És igazából éppen ezért nem is volt nagyon kivel megosztani az örömömet...Vagyis anyáék, N, a két barátnőm és négy barátom, akikkel még szóba állok örültek neki, hogy örülök, meg tudják, hogy sokat tanultam érte, esetleg még büszkék is rám, hogy elértem, amit akarok, de egyikük kivételével ők sem egészen értik, hogy ez most mi...Mármint...van, aki konkrétan nem ért velem egyet (mert a szellemi munka nem munka és a tudományok viszik előre a társadalmat), de még ő is azt mondta, hogy örül annak, hogy örülök...Rajtuk kívül viszont vagy üres gratulációkat kaptam udvariasságból, mert ha valakit valahova felvesznek, ILLIK gratulálni, vagy felvont szemöldököket és fintorokat...Az egyetlen ember, aki hasonló érdeklődési körű, és olyan (volt) számomra, mint egy "szellemi-társ" (a "lelki-társ" mintájára - úgy mellesleg a negyedik probléma, ami érdekel az a lélek...és úgy érzem, nem használhatnánk ezt a szót, amíg nem tudjuk mit takar, és nem tudjuk mit takar, de gyakran jól hangzik...szerencsére már leszoktam arról, hogy ilyenkor definíciót kérjek, hogy kire alapozva és milyen értelemben használja az adott illető ezt a kifejezést, és miképp indokolja a szó használatot...viszont a lélek létének és mibenlétének megállapításához szintén tisztázni kéne a létet) halott...pedig neki köszönhetem, hogy ezt a szakmát választottam, hogy megtaláltam az utat, ami a legközelebb vezethet önmagamhoz, és még azt se élte meg, hogy megköszönjem neki, vagy hogy elmondjam, hogy elértem az első "pihenős" zászlócskát, és megyek szépen tovább...

Azt hiszem ez a bejegyzés egy szendvics lett két halál között...és ez a gyenge próbálkozásom, hogy a végére mégis valami vidámabbat írjak szerintem súlyos kudarc volt...

Azért remélem remekül telt az elmúlt két hetetek, kellemes éjszakát kívánok mindenkinek!
(És jó reggelt és szép napot azoknak, akik reggel, vagy holnap olvasnak!)

Vigyázzatok magatokra! :)

2 megjegyzés:

Mondd el véleményedet, vagy tedd fel kérdésedet! :)