2018. július 5., csütörtök

Végeztem

Sziasztok, tudom, hogy az utóbbi időkben el voltam tűnve, de szööööörrrnyen sűrű volt az elmúlt...két és fél hónapom...azt hittem, fogok tudni tartani valamiféle "ütemtervet", de mint kiderült, nem ment...Most kezdhetnék mentegetőzni, miért nem voltam, vagy mennyire sajnálom, de tudjátok mit? Nem sajnálom! Vagyis nem jó érzés, de nem tudnék őszintén bocsánatot kérni miatta...

Kemény munkával, rengeteg tanulással, néhány idegösszeomlással sikerült "Kiváló" diplomát szereznem, ami pontosan egy érdemjeggyel jobb, mint amire számítottam...ehhez hozzátartozik, hogy az elmúlt három évben minden személyes ismerősömet (barátokat, haverokat, gyakran rokonokat is) háttérbe szorítottam, és még a blog és Ti (ha itt vagytok még?) voltatok azok, akikkel a legtöbbet törődtem...Tudjátok ebben a diplomában nem az a szép, hogy szép érdemjegyet kaptam...hanem az, hogy az egész környezetemmel megküzdöttem érte...persze, nem egyedül, nagyon segítőkész, támogató tanáraim voltak, és szörnyen türelmes, támogató szüleim, de mindenki le akart beszélni róla...Mindenki azt mondta, váltsak szakirányt könnyebb lesz...de...makacs vagyok és fafejű, és nem váltottam, mert én elhatároztam valamit...nagyjából olyan volt, mint összekötött lábbal versenyt futni, az önszivatás versenyszámban valószínűleg egy szép első helyezettet és egy becsületbeli másodikat és harmadikat kapnék érte, hogy enyém legyen az egész dobogó...De a sok váltsál, hülyeség amit csinálsz között (és ellenére) MEGCSINÁLTAM! És nem a jegy számít...nem is az számít, hogy egészségügyi szempontból valószínűleg béna ötlet volt, és "nem érte meg" - az egészség nagyon fontos, sose hajtsátok túl magatok ilyen hülyeségek miatt...De az a makacs, hülye fafejem, amivel mentem újra meg újra meg újra a falnak végül áttörte a falat...Ez a történet nem azért sikersztori, mert kiváló lettem, hanem azért, mert megcsináltam, úgy, hogy mindenki azt mondta, hogy nem fog menni és a lehetőségek is sorra ugráltak el előlem, hogy megcsináljam...Valószínűleg vannak értelmesebb, és fontosabb dolgok is, amiért küzdhettek, de ha bárki negatív jelzőként használná rátok azt, hogy akaratosok vagytok, jusson eszetekbe ez... Semmi gond, ha néha elgáncsoljátok magatokat, amíg fel tudtok kelni...És talán éppen azért, mert tudom, mennyit tettem érte, és mert nem tudtam, hogy számolnak átlagot, mikor kinyitottam az oklevelem, majdnem elsírtam magam, hogy "kiváló" lett (jóra számítottam, 4,55 lett az átlagom, mint kiderült utólag). Ez az oklevél, olyan, mint a fafejűségem és makacsságom magasan tartott középső ujja mindenkinek, aki kételkedett bennem...

Diplomaosztó előtti nap pedig kényszertúrát tettünk az állatorvoshoz, mert nyuszi napokig ment a hasa után (nem kicsit), nem volt hajlandó odajönni hozzánk, és rángatta a mellső lábait...ez négy nappal a felvételi előtt volt...Persze rohantunk, mert hát a nyulak azok nagyon gyorsan és nagyon feltűnés nélkül tudnak elpusztulni...Kiderült, hogy megfázott, szóval három féle gyógyszert kell adni neki két hétig, illetve diétáznia kell (ez szegény muszmónak elég nehéz, mert ő dagisága igencsak szereti a hasát, és száraz szénán kívül mást nem kaphat, szóval reménykedve nézegeti a tálat és engem felváltva akárhányszor kimegyek, hogy hátha véletlenül megetetem végre). Az első két nap sima ügy volt, úgy ette (itta...por van és fecskendős cucc) a gyógyszereket, mintha valami finomság lenne...Viszont harmadik nap elvette a fecskendőt és elszaladt vele, miután visszaszereztem, megint elvette, és eldobta...Aztán nagy nehezen letudtuk a fecskendőt, az első oldatot orral próbálta kilökni a kezemből, miután az nem sikerült, egy szép lendületes lábmozdulattal a felét rám borította...nem mintha ideges lennék, hogy a drága gyógyszert az arcomról és a karomról kell leszednem, de azért mégiscsak...

De már túl vagyok a felvételin, szerencsére nagyon fel akarnak venni, így annak ellenére, hogy tavalyi tételekből készültem - mert...a tanár azt adta ki, de szerencsére ő is a bizottságban volt....mindent megtettek, hogy jó kérdéseket tegyenek fel, szörnyen kedvesek voltak...segítőkészek...mármint...nyilván a felvételi kötöttségéhez és hivatalosságához mérten...
De én ennyire ideges egy vizsga előtt se voltam...általában nem vagyok vizsgadrukkos, bár az utóbbi fél évben iszonyatosan sokat stresszeltem a tanulás tanulás része miatt...meg hogy végezhetek-e idén...
A történet röviden...nem indítottak szakirányt, amire előtanulmányokat végeztem, szóval másfél évig az eggyel felettem járókkal tanultam a szakirányomat...Aztán néhány "visszamaradt" diákkal együtt (vagy visszatartott...a lényeg, hogy van egy füzetünk, amiben megvan, hogy melyik tárgyakat kell elvégezni, hogy megkapjuk a diplomát, és volt néhány diák, akiknek hiányoztak tárgyaik, amik nekem is jól jöttek, szóval hozzájuk csapódtam, természetesen ehhez az kellett, hogy a tanáraim iszonyatosan rugalmasan álljanak hozzám, és rengeteget jártam a nyakukra, és rengeteget segítettek azzal, hogy egyáltalán beengedtek a "külön" órákra, vagy meghirdettek nekem "megfelelő" kóddal órákat, amiket amúgy nem végezhettem volna el, sőt még kontakt nélkülit is kaptam, és ez hatalmas segítség volt) sikerült az ötödik fél évem végére elvégezni a szakirányt, amin hivatalosan ott se voltam...ez azt jelenti, hogy két évbe belesűrítettem három év anyagát...voltak olyan hétfőim, hogy reggel nyolctól este nyolcig-kilencig bent voltam...vagy hogy heti 34 órám volt (ami annyira nem tűnik soknak de én szörnyen lelkiismeretesen készültem mindenre, és igazából az átlagom sose ment négyes alá). Aztán a fene nagy elkeseredettségemben, hogy még egy utolsó próbát teszek a dékánnál - nem mintha a harmadik félévtől nem zaklattam volna mindenkit, akit lehetett, hogy indítsanak szakirányt nekem - itthon szövögettem kérvényíró terveimet...elég sokat gyakorolhattam hivatalos e-mail és kérvény írását az elmúlt három évben...Mikor az egyik tanár felvette velem a kapcsolatot, hogy hallotta, szeretnék mesteren maradni, és hát...innentől minden begyorsult, január második felében villám kérvényt írtam (a tanár segítségével, és szörnyen hálás voltam, hogy magától ajánlotta fel a segítségét, mert az előtte lévő két év minden lelki erőmet elvette már, és eszemben sem volt, hogy még az utolsó kétségbeesett próbálkozásommal is tanárokat zaklassak, annyit segítettek már nekem előtte is), az utolsó pillanatban sikerült előkredit elismerési kérvényt elfogadtatnom és jelentkeznem mesterre, és aztán vártam...hetekig vártam a választ a dékántól, hogy kicserélhessük a hivatalos szakirányomat a valóban végzettre...és életem egyik legboldogabb napja volt, mikor a dékán igent mondott (bár a történet teljességéért le kell írnom, hogy mikor megkaptam a válasz e-mailt, háromnegyed óráig néztem és nem mertem megnyitni, és rengeteg visszás érzelem átfutott rajtam...ideges voltam, izgatott voltam, szomorú voltam, boldog voltam, bizonytalan voltam, határozottnak éreztem magam, és bátornak, amiért kiálltam magamért, de közben féltem attól, hogy mi lehet benne)...mivel totál nem számítottam már rá, maradt KETTŐ hónapom megírni a szakdolgozatomat, és alig sikerült összekaparnom az utolsó hiányzó kreditjeimet...aztán ebből a néhány hónapból néhány hét lett a borzasztó időbeosztásomnak, és a konzulensem felszívódásának köszönhetően (de legalább minden jegyem 5-ös lett). Szóval gyakorlatilag februártól egy nagy kapkodás volt az egész egyetemi életem...ez meg nem lett annyira rövid történet, de oldalakon keresztül tudnék írni az egyetem és a kar szervezetlenségéről...
Visszatérve...most volt a felvételim...és...a vizsgákkal mindig úgy voltam, hogy lesz új félév, lesz pótvizsga, lesz pót zh...Az utolsó félévem csak azért volt vizsgastresszes, mert úgy kellett hozzáállnom, hogy nem lesz több lehetőségem...Mert tudjátok...amíg csak csúsztam volna egy félévet, vagy egyetemet váltok, az csak engem érint (meg a családomat, de ők támogatnának ebben)...Viszont azzal, hogy a tanár felkeresett és segítséget ajánlott, már azért is felelősséggel tartoztam...Hatalmas plusz teher volt...mert nem akartam csalódást okozni...Úgy éreztem, hogy már nem magamért kell mindent beleadnom, hanem "számítanak rám"...Vagyis...kaptam egy lehetőséget, amit ha nem jól használok ki az olyan, mintha cserben hagytam volna...És még így is, ha bárhol megfognak ráhúzok még egy fél évet...cserben hagyom őket, de elég konkrét tervem van rá, hogy merre tovább...
...VISZONT...ha a felvételim nem sikerül, nem tudom, merre tovább...a felvételi napjára belebetegedtem a stresszbe...A stresszbe, amit amiatt éreztem, hogy nem fog sikerülni, és nem tudom mit csináljak akkor...Mármint tudom: újra felvételizek következő évben...de addig mit csináljak?...Na jó, a belebetegedés túlzás, de görcsölt mindenem, a fejem legalább három különböző helyről sugárzott, a hasam is görcsölt, szörnyen hányingerem volt, émelyegtem és túl kimerültnek és gyengének éreztem magam...Anya vitt el a felvételire...pedig ő beteg volt (útközben elmentünk az orvoshoz is).
Most, hogy túl vagyok rajta kicsit megnyugodtam...vagyis...belekapaszkodok a reménybe, hogy legalább egy hónapig nem utasítanak vissza, és nem gyártok a következő hónapban rémes képeket arról, hogy nem sikerül - főleg, hogy elég nagy a valószínűsége, hogy sikerült...Majd ha megkapom a hivatalos értesítést, idegeskedem akkor rajta, hogy felvettek-e...Addig örülök, hogy van egy hónapom, amíg semmit sem KELL csinálnom...Például...elolvastam egy könyvet...takarítottam...és igazából...nyár végéig még legalább 10 könyvet el akarok olvasni, mert az utóbbi időben túl sok könyvet vettem (akciósan), és nem volt lehetőségem kinyitni őket...na jó, ez nem igaz, kinyitottam őket, és megszagoltam mindet (ez...egyáltalán nem fura, nem?), de olvasni nem...Ezenkívül be akarom hozni a horror film elmaradásomat, már vagy...október óta Halloween maratont akarok tartani (a négy eredeti és a két Zombie filmmel), de rengeteg olyan "klasszikus" horror film van, amiket újra szeretnék nézni...A nagy kedvenceimet...mert jó dolog az új dolgok megismerése...de néha még jobb érzés a régi, jó dolgok újra felfedezése...és ezeket a filmeket nagyon rég láttam már, mert ha időm volt filmet nézni, mindig mást, mindig újat néztem...jó érzés lesz ugyanazt a régit megnézni...SŐT! Neki fogok ülni újra nézni a Broad City összes részét (elég rövid évadjaik van és elég kevés, és az epizódok is rövidek...), sőt, ha időm engedi még (báár az olvasás és a régi horror filmek élvezik a  elsőbbséget) lehet újra nézem a RÉGI X-akták részeket is...Ezenkívül igyekszem újracsatlakozni az emberekhez....úgy...januártól szűntem meg létezni az ismerőseim számára (új szorongásokat növesztettem közben, mint kiderült, yay), szóval most majdnem fél évnyi ott nem létet kell helyrehoznom...Mármint türelmesek és megértőek mind szerencsére, de azért rosszul érzem magam, hogy úgy felszívódtam...főleg úgy, hogy a felszívódásom ellenére nagyon örültek a jó jegyemnek, és hogy sikerült...fantasztikusak! :)

Ezek mellett természetesen visszatérek a rendszeresebb íráshoz ide...az új taktikám a bejegyzések témáját illetően a "dolgok, amikről én is szívesen olvasnék másoknál, akár hajnali kettőkor is tanulás után"...ami azt jelenti, hogy túl sok komoly témával nem készülök (mármint egy csomó dolog van, amiről szívesen írnék, és elgondolkodtató, de úgy érzem jobban tudnám úgy pihentetni az agyamat, ha nem tenném)...pihenő-blogot szeretnék...ami pihenés nekem is, és pihenés annak is, aki idetéved...olyan izgalmas, szörnyen komoly témákkal, mint "mik azok az életmentő kozmetikumok, amik nélkül el nem tudnám képzelni az egyetemi éveimet"...vagy..."mik azok a mesék (könyvek), amiket gyerekkoromban nagyon szerettem, és most is szívesen újra olvasnám őket" (ami nagy valószínűséggel be is fog következni egyébként xD)...vagy..."melyik az a rúzs, amit egy zombitámadás esetén megmentenék" (valahogy fel kell turbózni a termék tesztelős bejegyzéseket, nem? vissza akarok térni hozzájuk...mindig ezt mondom, de túl lusta vagyok a képek készítéséhez, és valahogy mindig elkezdek tök másról írni)...vagy..."miért Michale Graves a kedvenc énekesem" (erre valószínűleg nem lenne elég egy bejegyzés...xD).

Szóval, ha van még itt valaki, visszatértem! :D
Ha nincs, akkor is...:D
Remélem remekül telt az elmúlt időszak nektek...ha már túl vagytok a korai nyaraláson, szívesen várom az élmény beszámolókat! :)
Ha még nem nyaraltatok, akkor is jöhetnek az élménybeszámolók a nyár első harmadáról. :D
És ha még mindig nem szokás bejegyzések alá kommentelni, akkor is üdvözöllek titeket! Örülök, hogy itt lehetek újra. :)

2 megjegyzés:

  1. Azért gratulálok! Pont valamelyik nap nagyon untam magam, és azon filóztam, mi lehet veled. :)
    Én is a fenekemen veszek levegőt (jelent pillanatban is), de inkább így, mint sehogy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :D
      Jó szokásomhoz hűen túl korán írtam ezt a bejegyzést - vizsgaidőszakok után, mikor élvezhetném a nyugalmat MINDIG lebetegszem...szóval most nyulat fogunk nézegetni rövid történetekkel, mert azt tudom telefonról is csinálni...:'D

      Ez egy kimondottan pozitív hozzáállás! :D
      (Azt hiszem. )

      Törlés

Mondd el véleményedet, vagy tedd fel kérdésedet! :)