2018. július 9., hétfő

Bogyó

Üdv mindenki! :D

A rendszeresség látszatának fenntartása érdekében, ma összedobtam ezt a kis képválogatást a legutóbbi nyulamról...Mert...a kis rekorder, nem csak több, mint egy éve nálunk van, hanem már elmúlt két éves! Igaz most pont beteg szegényke, meg le is fogyott, hiába csaltunk a diétájával...de még él, és a legidősebb nyulam címet is megnyerte magának! (A nyulak életben tartása valahogy nem igazán megy...pedig imádom az állatokat...és igyekszem...de valahogy mindig vagy eltűnnek - korábbi nyulaim el is szöktek, mert kíváncsiak voltak, aztán valami lett velük - vagy csak egyik napról a másikra elpusztulnak...na jó, igazából háromnegyed órán belül képesek elpusztulni, ha felügyelet nélkül maradnak...)

Ugyanakkor...tudni kell az "állattartási szokásainkról", hogy nálunk van ez a szabály, hogy az állatnak kint a helye...Ennek megfelelően nyuszmó ketrece is kint van...és annak ellenére, hogy nem én hoztam ezt a szabályt, mindig én vagyok az, aki be akarja tartani...Mert nem tartunk állatot, főleg nem a házban, de nézd már szegény nyulat, csak egy kicsit engedjük be, hogy lehűljön...vagy megmelegedjen (és aztán a csúnya, gonosz, kakirabló gazdi lesz az, aki visszateszi a ketrecbe szegényt)...a felújítás alatt így élt hónapokat bent a nyúl, mert sajnáltuk kitenni, és sok kárt nem tudott okozni, most már huzamosabb időszakra a pincébe szoktuk költöztetni, de az elméleti tiltás ellenére, ha be akar jönni a házba, bejöhet a házba (vagyis ritkán van elengedve az udvaron, de csak felügyelet mellett lehet, mert a kerítésnek nincs alja, meg sok itt a macska, meg valahol kerítésünk sincs...szóval olyankor szabadon bejöhet, ha akar)...befeküdhet az ágyba, felugorhat a székekre, megrághatja a számlákat és vezetékeket.
Igazából ha nyúlbiztossá tennénk a lakást, tök jól el lenne velünk, és talán a sok "együtt élésnek" köszönhető, hogy ennyire kis barátságos nyuszi lett belőle...Semmi félelemérzete nincs...és buta is...de egy csomószor én kapom el, hogy ki ne zuhanjon a ketrecből, mert ő jönne oda hozzám, hogy simizzem...ugyanakkor igazi lábgyilkos, még mindig ott a nyoma annak, amit hónapokkal ezelőtt rágott és mart a lábszáramba...

FIGYELMEZTETÉS: FOGUNK KAKIRÓL IS BESZÉLNI - hát...főleg én, és nem beszélni, hanem írni...ne most egyetek Nesquiket...ha már itt járunk...nekem tíz nyúl kellett ahhoz, hogy elkezdjek gondolkodni azon a gabonapelyhen...el nem tudom képzelni, hogy ki és miért találta ki, de vagy nagyon jó humorú volt, vagy nagyon idióta volt...xD

Ez a kép még felújítás előtt készült...A fürdőszobában tartottuk, mert kint hideg volt, a fürdőszobának meg mindegy volt még...azonkívül, hogy szeretett a wc-be ugrani, vagy ráfeküdni a lábadra, amint bementél, vagy esetemben végig marni a lábszárad, amíg elér (a csípőmig elér két lábon...xD), kíváncsian vizsgált mindent...darabokra rágott papucsokat, dobozokat, bármit, ami az útjába került...Viszont piciny kis agyacskájának problémát okozott feldolgozni, hogy mi a francot csinálunk mi a csapban folyton...Szóval egyik reggeli fogmosásnál - hájas pocakját meghazudtolva - felugrott a csap mellett álló ytong kupacra...és belenézett a csapba...Mint a képen látszik, nem igazán értette továbbra se, hogy mi annyira fura a csapban, de ha mindhárom ember mindig ott van, megleste közelebbről, és beleugrott a csapba...(élmény volt kiszedni belőle, mert utál ölben lenni, de végül sikerült lejuttatni a földre egyben)

Drága nyulunknak két állapota van: majd' megsül és majd' megfagy...itt éppen majd megsült, ezért elfoglalta a spajz ajtót, ahol nyugodtan hűsölhetett és mindenkit szemmel tarthatott...
Itt kifolyt a hordozóból, és elnyúlt, hogy erőt gyűjtsön a gazdi utáni kémkedéshez, és néhány cipő szétrágásához...szerencsére itt még túl melege volt, és mielőtt újabb áldozata lett volna, eltettük a cipőt mellőle...
Itt éppen szabadon volt engedve a teraszon, ezért bejött a konyhába, ahol anya főzött...szomorúan tapasztalta, hogy senki sem simogatja, így miután egy darabig sündörgött anya lába alatt, hátha észreveszik, elfoglalta a sörpad alatti részt és lepihent...azzal a gondolattal nyugtatva magát, hogy úgyse megy senki sehova...De azért izgatottan futott anya után a spajzba is, mikor újabb dolgot hozott ki a hűtőből...
Ugyanaz a nap, ugyanaz a konyha, csak melege volt, ezért szó szerint elfolyt a földön...nem tudom, hogy az a popó, a tappancs, vagy a háj, amit a sörpad lába tart meg a cukibb...
Apa kiült a teraszra, és elengedte a nyulat, azt gondolván, hogy az majd ott fog a fűben játszani...mondjuk az egyetlen alkalom, mikor a fűben játszott, az az volt, amikor egy döglött madarat rágcsált...megunta, bevitte a konyhába, letette anya elé, majd elugrált, mint aki jól végezte dolgát...Így senkit se lep meg, hogy a teraszon játszás a fűben néhány vezeték elrágásával később idejutott...És igen, a nyuszi képes átfolyni a szobainas alatt...
A pincében elzártuk egy kisebb helyiségbe (egy nagy falappal), ahol nem tud semmiben kárt tenni - okozott meglepetéseket elrágott szivattyú kábelekkel már...ezen a képen éppen a nagy szökését tervezi...felméri a terepet...

...és próba egy...néhány hasonló próbálkozás után rájött, hogy nem Pókember, és nem tud falra mászni, szóval kelletlenül leült a lap tövében, és megvárta, amíg "kinyitjuk" az "ajtót"...Úgy mellesleg, tudom, hogy a szar kupacot látva azon gondolkodtok, hogy nem takarítok...hát...nem akarok illúzióromboló lenni, de ez egy fél napi termés...óriás nyúl, óriási adag...Egyébként ezeket a bogyókat használja a területe megjelölésére...máskülönben szobatiszta, mindig szépen a wc-re ül (mivel elég nagy a segge, néha az lelóg a wc-ről, és az egész mellémegy...meg...amikor takarítok rendszeresen rájön a vizelési kényszer abban a pillanatban, hogy kivettem a wc-jét, és szemkontaktust tartva szééépen ráááérősen elvégzi a dolgát a wc helyén, utálja ha takarítok nála egyébként, olyan harcokat levág a seprűvel és a karommal, ahogy "védi a területét") viszont a bejáratnál sok az "idegen szag", szóval telebogyózta, hogy tudjuk, hogy az ott az ő helye...
Ezen a képen a nyúl véletlenül kint van a szabadban...Vicces történet, a kép készülte után visszatettük a ketrecbe és onnantól viselkedett furán...szóval nem tudom mit csinált, de belebetegedett a "szabadságába".
Ezen a képen, ha hiszitek, ha nem...ideges...ideges, mert nem tudja, mi a telefonom, és ideges, amiért nem veheti közelebbről szemügyre - magyarul éppen meg akarta rágni, de elhúztam előle, és most mérgesen méreget, amiért nem hagytam megkóstolni a telefont...

Aztán itt egy kép arról, hogy mivel tölti az élete nagy részét...fekszik, a fejét kitartja a ketrecből (hogy ne tudjuk bezárni), és vakartatja magát...
...ééés még mindig vakartatja a fejét, közben egyre közelebb bújva, hogy véletlenül se felejtse el az ember, hogy most vele kell foglalkozni...

...ha észreveszi, hogy abbahagytad a simizést, egy minimálisan odébb fordítja a fejét, hogy meglesse, mi folyik ott, és miért nem simized...semmi hirtelen mozdulat, semmi túl sok energiabefektetés...
Viszont, amiért a legjobban megéri tartani, és az összes lábpusztító törekvéséért megbocsájtok neki, akármennyire fájdalmas dolgokat képes néha művelni...Az ez a nózi...(a képen éppen próbálja a ketrec ajtó bezárását megakadályozni)
Ezzel a nózival muszog össze, ezzel a nózival bököd, ha szeretné hogy simogasd, ezzel a nózival tüsszent a tenyeredbe, miközben próbálod megsimizni a pofiját...azt a puha kis nyomkodni való pofiját...amit egyébként imád...imádja a fésülést, a pofigyurmázást, a gyöntölést, az ölelgetést, a fülvakarást, a fenékvakarást (az nagy kedvenc) és a gazdi megcsonkítását...hát nem édes?

Nektek mi a vélemények az állatok házban tartásáról?
(Mármint...az állatok házban SZABADON tartásáról, nem a hörcsögök, halak, papagájok ketrecben/kalitkában/terráriumban/akváriumban tartásáról - bár...nálunk azt se lehet.)

Szép éjszakát mindenkinek! :)

1 megjegyzés:

  1. Először is, ez zabálnivaló nyúl.
    Másodszor. Nekünk sokáig kertes házunk volt, ott elfért a kutya, meg a nyolcmillió kóbor macska, aki csak úgy odaszokott hozzánk. A kutya nem jöhetett be, maximum az előszobába. Goldie volt, szóval, szőrözött folyton. Én nem vagyok a "tartsunk állatot a lakásban" hívő, az egy dolog, amikor tenyérnyi dolgokról beszélünk, mint halak, madarak, gyíkok, rágcsálók, de ami már kábé macska, vagy nagyobb, szerintem nem lakásba való.
    Most is egy kutyával élek - vigyázok rá, nem az enyém -, és mindig az jut az eszembe, hogy nem az első emeletre való.

    VálaszTörlés

Mondd el véleményedet, vagy tedd fel kérdésedet! :)