2018. július 9., hétfő

Bogyó

Üdv mindenki! :D

A rendszeresség látszatának fenntartása érdekében, ma összedobtam ezt a kis képválogatást a legutóbbi nyulamról...Mert...a kis rekorder, nem csak több, mint egy éve nálunk van, hanem már elmúlt két éves! Igaz most pont beteg szegényke, meg le is fogyott, hiába csaltunk a diétájával...de még él, és a legidősebb nyulam címet is megnyerte magának! (A nyulak életben tartása valahogy nem igazán megy...pedig imádom az állatokat...és igyekszem...de valahogy mindig vagy eltűnnek - korábbi nyulaim el is szöktek, mert kíváncsiak voltak, aztán valami lett velük - vagy csak egyik napról a másikra elpusztulnak...na jó, igazából háromnegyed órán belül képesek elpusztulni, ha felügyelet nélkül maradnak...)

Ugyanakkor...tudni kell az "állattartási szokásainkról", hogy nálunk van ez a szabály, hogy az állatnak kint a helye...Ennek megfelelően nyuszmó ketrece is kint van...és annak ellenére, hogy nem én hoztam ezt a szabályt, mindig én vagyok az, aki be akarja tartani...Mert nem tartunk állatot, főleg nem a házban, de nézd már szegény nyulat, csak egy kicsit engedjük be, hogy lehűljön...vagy megmelegedjen (és aztán a csúnya, gonosz, kakirabló gazdi lesz az, aki visszateszi a ketrecbe szegényt)...a felújítás alatt így élt hónapokat bent a nyúl, mert sajnáltuk kitenni, és sok kárt nem tudott okozni, most már huzamosabb időszakra a pincébe szoktuk költöztetni, de az elméleti tiltás ellenére, ha be akar jönni a házba, bejöhet a házba (vagyis ritkán van elengedve az udvaron, de csak felügyelet mellett lehet, mert a kerítésnek nincs alja, meg sok itt a macska, meg valahol kerítésünk sincs...szóval olyankor szabadon bejöhet, ha akar)...befeküdhet az ágyba, felugorhat a székekre, megrághatja a számlákat és vezetékeket.
Igazából ha nyúlbiztossá tennénk a lakást, tök jól el lenne velünk, és talán a sok "együtt élésnek" köszönhető, hogy ennyire kis barátságos nyuszi lett belőle...Semmi félelemérzete nincs...és buta is...de egy csomószor én kapom el, hogy ki ne zuhanjon a ketrecből, mert ő jönne oda hozzám, hogy simizzem...ugyanakkor igazi lábgyilkos, még mindig ott a nyoma annak, amit hónapokkal ezelőtt rágott és mart a lábszáramba...

FIGYELMEZTETÉS: FOGUNK KAKIRÓL IS BESZÉLNI - hát...főleg én, és nem beszélni, hanem írni...ne most egyetek Nesquiket...ha már itt járunk...nekem tíz nyúl kellett ahhoz, hogy elkezdjek gondolkodni azon a gabonapelyhen...el nem tudom képzelni, hogy ki és miért találta ki, de vagy nagyon jó humorú volt, vagy nagyon idióta volt...xD

Ez a kép még felújítás előtt készült...A fürdőszobában tartottuk, mert kint hideg volt, a fürdőszobának meg mindegy volt még...azonkívül, hogy szeretett a wc-be ugrani, vagy ráfeküdni a lábadra, amint bementél, vagy esetemben végig marni a lábszárad, amíg elér (a csípőmig elér két lábon...xD), kíváncsian vizsgált mindent...darabokra rágott papucsokat, dobozokat, bármit, ami az útjába került...Viszont piciny kis agyacskájának problémát okozott feldolgozni, hogy mi a francot csinálunk mi a csapban folyton...Szóval egyik reggeli fogmosásnál - hájas pocakját meghazudtolva - felugrott a csap mellett álló ytong kupacra...és belenézett a csapba...Mint a képen látszik, nem igazán értette továbbra se, hogy mi annyira fura a csapban, de ha mindhárom ember mindig ott van, megleste közelebbről, és beleugrott a csapba...(élmény volt kiszedni belőle, mert utál ölben lenni, de végül sikerült lejuttatni a földre egyben)

Drága nyulunknak két állapota van: majd' megsül és majd' megfagy...itt éppen majd megsült, ezért elfoglalta a spajz ajtót, ahol nyugodtan hűsölhetett és mindenkit szemmel tarthatott...
Itt kifolyt a hordozóból, és elnyúlt, hogy erőt gyűjtsön a gazdi utáni kémkedéshez, és néhány cipő szétrágásához...szerencsére itt még túl melege volt, és mielőtt újabb áldozata lett volna, eltettük a cipőt mellőle...
Itt éppen szabadon volt engedve a teraszon, ezért bejött a konyhába, ahol anya főzött...szomorúan tapasztalta, hogy senki sem simogatja, így miután egy darabig sündörgött anya lába alatt, hátha észreveszik, elfoglalta a sörpad alatti részt és lepihent...azzal a gondolattal nyugtatva magát, hogy úgyse megy senki sehova...De azért izgatottan futott anya után a spajzba is, mikor újabb dolgot hozott ki a hűtőből...
Ugyanaz a nap, ugyanaz a konyha, csak melege volt, ezért szó szerint elfolyt a földön...nem tudom, hogy az a popó, a tappancs, vagy a háj, amit a sörpad lába tart meg a cukibb...
Apa kiült a teraszra, és elengedte a nyulat, azt gondolván, hogy az majd ott fog a fűben játszani...mondjuk az egyetlen alkalom, mikor a fűben játszott, az az volt, amikor egy döglött madarat rágcsált...megunta, bevitte a konyhába, letette anya elé, majd elugrált, mint aki jól végezte dolgát...Így senkit se lep meg, hogy a teraszon játszás a fűben néhány vezeték elrágásával később idejutott...És igen, a nyuszi képes átfolyni a szobainas alatt...
A pincében elzártuk egy kisebb helyiségbe (egy nagy falappal), ahol nem tud semmiben kárt tenni - okozott meglepetéseket elrágott szivattyú kábelekkel már...ezen a képen éppen a nagy szökését tervezi...felméri a terepet...

...és próba egy...néhány hasonló próbálkozás után rájött, hogy nem Pókember, és nem tud falra mászni, szóval kelletlenül leült a lap tövében, és megvárta, amíg "kinyitjuk" az "ajtót"...Úgy mellesleg, tudom, hogy a szar kupacot látva azon gondolkodtok, hogy nem takarítok...hát...nem akarok illúzióromboló lenni, de ez egy fél napi termés...óriás nyúl, óriási adag...Egyébként ezeket a bogyókat használja a területe megjelölésére...máskülönben szobatiszta, mindig szépen a wc-re ül (mivel elég nagy a segge, néha az lelóg a wc-ről, és az egész mellémegy...meg...amikor takarítok rendszeresen rájön a vizelési kényszer abban a pillanatban, hogy kivettem a wc-jét, és szemkontaktust tartva szééépen ráááérősen elvégzi a dolgát a wc helyén, utálja ha takarítok nála egyébként, olyan harcokat levág a seprűvel és a karommal, ahogy "védi a területét") viszont a bejáratnál sok az "idegen szag", szóval telebogyózta, hogy tudjuk, hogy az ott az ő helye...
Ezen a képen a nyúl véletlenül kint van a szabadban...Vicces történet, a kép készülte után visszatettük a ketrecbe és onnantól viselkedett furán...szóval nem tudom mit csinált, de belebetegedett a "szabadságába".
Ezen a képen, ha hiszitek, ha nem...ideges...ideges, mert nem tudja, mi a telefonom, és ideges, amiért nem veheti közelebbről szemügyre - magyarul éppen meg akarta rágni, de elhúztam előle, és most mérgesen méreget, amiért nem hagytam megkóstolni a telefont...

Aztán itt egy kép arról, hogy mivel tölti az élete nagy részét...fekszik, a fejét kitartja a ketrecből (hogy ne tudjuk bezárni), és vakartatja magát...
...ééés még mindig vakartatja a fejét, közben egyre közelebb bújva, hogy véletlenül se felejtse el az ember, hogy most vele kell foglalkozni...

...ha észreveszi, hogy abbahagytad a simizést, egy minimálisan odébb fordítja a fejét, hogy meglesse, mi folyik ott, és miért nem simized...semmi hirtelen mozdulat, semmi túl sok energiabefektetés...
Viszont, amiért a legjobban megéri tartani, és az összes lábpusztító törekvéséért megbocsájtok neki, akármennyire fájdalmas dolgokat képes néha művelni...Az ez a nózi...(a képen éppen próbálja a ketrec ajtó bezárását megakadályozni)
Ezzel a nózival muszog össze, ezzel a nózival bököd, ha szeretné hogy simogasd, ezzel a nózival tüsszent a tenyeredbe, miközben próbálod megsimizni a pofiját...azt a puha kis nyomkodni való pofiját...amit egyébként imád...imádja a fésülést, a pofigyurmázást, a gyöntölést, az ölelgetést, a fülvakarást, a fenékvakarást (az nagy kedvenc) és a gazdi megcsonkítását...hát nem édes?

Nektek mi a vélemények az állatok házban tartásáról?
(Mármint...az állatok házban SZABADON tartásáról, nem a hörcsögök, halak, papagájok ketrecben/kalitkában/terráriumban/akváriumban tartásáról - bár...nálunk azt se lehet.)

Szép éjszakát mindenkinek! :)

2 megjegyzés:

  1. Először is, ez zabálnivaló nyúl.
    Másodszor. Nekünk sokáig kertes házunk volt, ott elfért a kutya, meg a nyolcmillió kóbor macska, aki csak úgy odaszokott hozzánk. A kutya nem jöhetett be, maximum az előszobába. Goldie volt, szóval, szőrözött folyton. Én nem vagyok a "tartsunk állatot a lakásban" hívő, az egy dolog, amikor tenyérnyi dolgokról beszélünk, mint halak, madarak, gyíkok, rágcsálók, de ami már kábé macska, vagy nagyobb, szerintem nem lakásba való.
    Most is egy kutyával élek - vigyázok rá, nem az enyém -, és mindig az jut az eszembe, hogy nem az első emeletre való.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az-az...kis fenevad. :3

      Ez most ugyanaz a kutyus, amelyik a múltkor is vendégségben volt? :o

      Egyébként igen, az se mindegy, milyen szőre van...mert egy rövid szőrű és esetleg kis testű kutya (pl egy tacskó) még sokkal jobban lakásba "illik", mint egy nagy testű hosszú szőrű állat...Na meg...kutyáknak/macskáknak/kecskének/lónak kell a tér mozogni - láttam olyan videót, hogy a LÓ a lakásban volt...Azt hiszem én sem tartanék "nagy" állatokat a házban...de leginkább miattuk nem...cuki meg minden, de nekik se élmény...

      Törlés

Mondd el véleményedet, vagy tedd fel kérdésedet! :)