2018. május 17., csütörtök

TOP3 film remake

Üdv mindenki!

Ma egy nagyon rendhagyó poszttal jelentkezem: három kedvenc horror remake-ről szeretnék írni (államvizsgára tanulás helyett - éppen verik szét a fürdőszobát, nem tudok figyelni, és kellett egy kifogás, hogy valamit írhassak, mert eltűntem...ilyen ez a végzős vizsgaidőszak xD)...Az esetek nagy részében folyamatosan csak kritizálom az újabb filmeket, mert...hát nem kedvelem az újabb filmeket, főleg, ha egy fantasztikus régi filmből készült...Ha szeretek egy történetet, vagy egy filmet, akkor meg csak még kritikusabban állok neki az újabb verzióknak...Most, hogy a Kedvencek temetőjét óhajtják szétkapni nekem, kimondottan nagy lelkigyötrelmeken megyek keresztül, hiszen az a könyv számomra különleges, és a film az egyik kedvenc filmem - hiába nem hasonlít a könyvre...A kapcsolatunk különleges, és látva a modern horror ipart nem hiszem, hogy el tudom engedni szó nélkül az új filmet...Az új Az gagyi volt, de nem különösebben kedveltem a régit se - mármint jobban kedveltem, mint az újat, de nem különösebben ragaszkodtam hozzá, horrornak horror volt (az újjal ellentétben), de nem éreztem megbántottnak magamat az új filmmel se...nem úgy, mint a Poltergeistnál, aminek az új filmből a trailert nem bírtam végig nézni, és aztán nagyjából 16 másodperc után a filmet is leállítottam, hogy én ezt nem csinálom, szar az egész....Szóval nem épp felhőtlen a kapcsolatom az új filmekkel, és akkor még el se kezdtem az olyasmit, mint "Texasi láncfűrészes mészárlás", aminek az új része egy vérfürdő volt csak...nem beszélve a rengeteg folytatásról (amik közül volt olyan, ami szörnyen ügyetlenül emelt át dolgokat a Psychoból) - folytatásokról ma mondjuk nem írok, de nagyon bele tudok betegedni a folytatásokba is...meg mindenbe, finnyás filmnéző vagyok...Higgyétek el, én vagyok az az ember, akivel nem akartok filmet nézni...

1. Psycho (1960, Hitchcock <-> 1998, Gus Van Sant)
Oké...Hitchcockot nehéz felülmúlni, vagy utolérni, bár volt olyan ismerősöm, aki megnézte a Madarak első tíz percét, és közölte, hogy túlértékelt...mert nem volt képes észrevenni, hogy milyen korszakalkotó ötletekkel volt tele a film (hű, ha egyszer rászabadulok a madarakra...vagy a 39 lépcsőfokra, még csak nem is kedvelem az ilyen jellegű filmeket, de ami zseniális, az zseniális - és nem vagyok Hitchcock rajongó se, csak szeretem a jó filmeket, és elismerem, ha valaki jó abban, amit csinál), a modern ember nem értékeli eléggé Hitchcockot...Értem én...lassú, unalmas, az, hogy mennyire jelentős alapot hozott létre a horrorban (is), és hogy a zuhanyjelenetet nagyjából MINDENKI újrahasznosítja, nem beszélve a történetről (pont nem rég láttam egy filmet, ami ugyanez a téma volt, csak az anyja helyett a húga volt a főszereplőnek a pincébe zárva, igaz, ő különböző nőket rabolt és öltöztetett be a húgának, nem hullát őrzött, de akkor is...nem beszélve a rengeteg paródiáról, és feldolgozásról...egyszerűen egy alapmű, mindenki szeretne belőle egy kicsit, de nem mindenki tudja megcsinálni), nem számít. Aztán volt ez a Gus Van Sant nevű rendező, aki Viggo Mortensen és Julianne Moore segítségével elérhetővé tette a filmet a "mai" embernek is...Ha önmagában nézzük az új Psychot, távolról se jó film...Nincsenek benne eredeti megoldások se (de a zuhanyjelenet igen xD), és még csak nem is izgalmas...és én pont ezért szeretem...ez a film olyan, mintha újraforgatták volna ugyanazt a filmet...bár Hitchcock rendezését jobban kedvelem (na meg valljuk be a '90-es évek végére rengeteg olyan megoldás született, ami a '60-as években még nem volt kéznél, így sok mindent könnyebb megbocsájtani a korábbi filmnek), nincs ebben értelmetlen vérfürdő, nem rugaszkodik el az ötletektől, csupán újra alkotja őket...persze, hozzáteszi a magáét - hogyne tenné - de annyira jelentéktelenek ezek a változtatások, hogy fel se tűnnek igazán az embernek, hogy ott vannak...Ha egy fiatalnak megmutatnánk ezt a filmet, valószínűleg elhinné, hogy Hitchcock csinálta, ugyanis a jellegzetességeket egyben átemelték, ugyanakkor valószínűleg ezt végigbírná nézni, amíg az eredetit tíz perc után megunná és kikapcsolná...Számomra ez a film olyan volt, amit ha előbb látok, mint az eredetit, biztos megnézem az eredetit is, olyan, mint egy ízelítő...De sajnos borzasztó ízlésem van, és kedvelem Hitchcockot, így hamarabb láttam az eredetit, mint a remake-t és tudom, hogy a nyomába se ér az eredetinek - illetve nem ragaszkodok hozzá annyira, mint az eredetihez.
Szóval az "új" film kitűnő fiatal átverő/kedvcsináló az eredetihez, de önálló filmként túl sok pozitív dolgot nem tudok róla mondani.

2. Halloween (1978, John Carpenter <-> 2007, Rob Zombie)
A Halloween az egyik kedvenc horror filmem...Az első három részt IMÁDTAM! Szóval akárhányszor hozzáértek, mindig félve ültem neki, hogy ebből most mi lesz...Rob Zombie jó munkát végzett - sőt, Rob Zombie JOBB munkát végzett, mint maga Carpenter az ötödik résszel...Bár első sorban a zenéjén keresztül ismertem meg, azt kell mondanom, rendezőként sokkal jobban kedvelem, mint zenészként (nem mintha bajom lenne a zenéjével, de akármennyire szeretem a metal zenét, a punkot mindig közelebbinek éreztem magamhoz, illetve az ő műfajkoktélja nem jön át, persze, meghallgatom, de magamtól nem fogok nekiülni Rob Zombiera bambulni, se az esztétikája, se a hangzásvilága nem a kedvencem - Marilyn Manson koncertfelvételeket órákon keresztül tudok nézni, Rob Zombie nekem túl...hippi?)...Valószínűleg borzasztó ízlésem van, de bármiért képes vagyok rajongani, ami a korábbi évtizedek B-kategóriás horrorjainak hangulatát idézi (a Misfits a kedvenc bandám, és ők is ezt a hangulatot idézik, kiszámítható az ízlésem - van egy új tanárom, még azt se leptem meg semmivel, bocs, hogy klisés vagyok, és nem játszok egyedi hópihét, ha szeretek valamit, hát szeretem - és amúgy se érdekel annyira mások véleménye, hogy úgy tegyek, mintha egyedi lennék...nem vagyok, rám néztek, mondok két mondatot és az egész ízlésemet fel tudjátok térképezni, nem érdekel, legalább könnyebb beszélgetni, és nem kell oldalas listát írnom a kedvenc dolgaimról)...És akármennyire kifacsarta és újragondolta kedvenc filmemet, a hangulatot nem ölte meg...Persze, jó rajongóként, ha választanom kéne még mindig az eredetit választanám, de az új zseniális volt...A régit a korszakalkotó ötletek - illetve a zene xD - miatt kedveltem meg, aztán jött R. Z., és úgy forgatta fel a filmet, hogy élvezhető maradt...persze, más lett...de jó lett...és őszintén szólva úgy emlékszem, hogy írtam róla már, ezért igyekszem itt rövidre fogni magam, de kezdek elbizonytalanodni...

3. Nosferatu (1922, Murnau) <-> Drakula (1992, Francis Ford Coppola)
Oké, ez bonyolult, a Nosferatu egy Drakula koppintás (nem mellesleg az egyik kedvenc filmem), és rengeteg más ember is nekiesett a Drakula témának, hogy egy másik kedvencet emeljek ki, 1931-ben egy amerikai Drakula is megszületett, illetve a Nosferatu 1979-ben kapott egy remake-t (azonos címmel), viszont a rengeteg Drakula mozi között a kedvencem az 1992-es, amiben Sir Anthony Hopkins játszotta Helsinget...Ha már itt járunk ő is külön filmet kapott, és még külön paródiák is születtek, szóval a Drakula témában elég nehéz megmondani, hogy mi film remake, és mi épül a könyvre, bár én most ügyesen - és pontatlanul - egymáshoz rántottam az összes Drakula filmet, és időrendi sorrendben kiszedtem belőle a két kedvencemet...Murnauról szerintem már sokat beszéltem, némafilm létére - vagy éppen ezért - sokkal hangulatosabb, nyomasztóbb az atmoszférája, mint bármelyik Drakula filmnek később...Viszont a kedvenc szórakozásomat az nyújtja, hogy egy olyan expresszionista filmről van szó, ami nem viseli magán az expresszionizmus ismertetőjeleit...Imádom az expresszionista filmeket, és ha be akarnék egyet mutatni, tuti ezt kapnám elő, hogy elmesélhessek mindent a filmről, ami nem...Úgy gondolom ez a film megelőzte saját korát, és szakított a frissen kialakult "hagyományokkal"...Arról nem is beszélve, hogyha Drakulával rémálmodnék, tuti ez a fej jelenne meg előttem...A későbbi film rendben volt, jól összepakolt kis horrorfilm, a vérfarkas-szex jelenetnél elvesztettek mondjuk, de azt leszámítva egy élvezhető film volt...Ez lett a kedvenc filmem? Nem...de ez kronológiailag az első Drakula film, ami megfogott, szóval megérdemli a listás helyet.

+1 Az embervadász (1986, Michael Mann) <-> A vörös sárkány (2002, Brett Ratner)
Oké, ez megint csalás, és elég bonyolult élete volt a kedvenc karakteremnek a képernyőn...Az első részt leforgatták 1986-ban, ami kimondottan felejthető film volt - nekem nem tetszett, bocsi, az én Hannibalom Hopkins, neki elhiszem a dolgokat...Aztán leforgatták a trilógia második és harmadik részét (1991-ben és 2001-ben), utána újraforgatták Hopkins Hannibaljával az első részt (2002-ben), utána megírták a negyedik részt (tetralógiává bővítve a könyvsorozatot 2006-ban), és egy évvel később már képernyőn láthattuk az ifjú Hannibalt is. Szóval gyakorlatilag még egy könyvadaptációt kikaptam, aminek a kultikus első része 15 évvel az első filmes adaptáció után készült csak el...Eltekintve attól, hogy nekem Hopkins Hannibal marad, Ralph Phiennes is kitűnő választás volt Francis szerepére...Hatalmas Hannibal rajongó vagyok, a kedvenc férfi karakterem, és mindent szeretni akarok, amihez köze van - mert hát ritka az ilyen jól megírt, és aztán jól eljátszott karakter - de egyszerűen az első filmet nem tudtam kedvelni...És még csak annyira se maradt meg, hogy elmondhassam mi nem tetszett...Az egész lapos volt, a történet eltávolodott tőlem, és mint már írtam: nem tudtam hinni a karaktereknek...Ha nem olvastam volna a könyveket (és nem látom a másik négy filmet hamarabb), sose ismerem meg Hannibalt...Ha ez a film lett volna az első találkozásom vele, az utolsó is ez lett volna...Szóval kimondottan szerencsésnek érzem magam, amiért a könyvek és Hopkins után szándékosan kerestem a filmet, hogy pótoljam az elmaradásom...és egyébként meglepően sokat kellett keresni...gondolom hozzájárul, hogy a kétezres években szabadabban áramolhattak be a filmek is kis hazánkba, na meg Hopkins azért nagy név, és amúgy is így egységes a sorozat...na meg kimondottan jellegtelen film volt Az embervadász, így nem tudott gyökeret verni a filmes kultúránkban, de el tudom képzelni, hogy valahol él egy felbőszült rajongó, akinek 2002-ben megölték a kedvenc filmét...És mindezt úgy írom, hogy a nyolcvanas évek horrorja az etalon számomra - ha életem végéig csak tíz évnyi horrort nézhetnék, ezt a tíz évet választanám, bár néhány hetvenes és kilencvenes évekbeli hiányozna...meg azért vannak 2000 után is jó filmek (épp egy ilyenről szól a bekezdés), de ha valamiért rákényszerülnék, hogy válasszak, a nyolcvanas éveket nem adnám! (Jobban belegondolva punk zeneileg is a nyolcvanas évekre szavaznék, bár itt vigyázni kell ugyanis a harminc évvel ezelőtti dolgok mostanra irrelevánssá váltak, és azért a "jó punk" mindig az aktuális problémákra reflektál.):D

Szóval itt a bizonyíték, hogy vannak olyan remake filmek, amiket kedvelek...És rettegve várom az Állattemetőt...:D
Ti melyikeket láttátok közülük, és melyik verziót kedvelitek jobban? :)

2 megjegyzés:

  1. Mondjuk, nekem csak egy meglátásom van. A Nosferatu egyfajta Drakula-feldolgozás, és ilyen formán inkább azt mondanám, hogy az 1922-es Murnau film újrafeldolgozása az 1979-es Herczog-féle Nosferatu.
    Drakula-feldolgozásokkal pedig, Dunát lehet rekeszteni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uh, átírom a dátumot, de jó, hogy írtál, elcsúsztam egy évet...:D

      Amúgy igazad van. Hogy a Drakulákat, meg a Nosferatukat mennyire választhatom szét vagy köthetem össze okozott némi problémát a megírásnál (a remake fogalma miatt)...
      Mert ha "hivatalos" Drakula filmnek vesszük Murnau filmjét, akkor az összes többi Drakula filmmel egy kalap alá kell venni (ezt csináltam, mert a könyv alapján készült mindkettő). Vagyis remake vagy sem, ez az első megjelenése Drakulának a filmtörténelemben. Ha a remake fogalmát nem szűken alkalmazzuk, minden (a könyvben lévő történetet feldolgozó) Drakula filmet (beleértve a paródiákat is) köthetjük ehhez a filmhez...még akkor is, ha csak Herczog csinált a fogalom pontos értelmében vett remake-t...(Bár nem vagyok Drakula szakértő, szóval nem tudom, hogy mennyire inspirálták egymást a különböző Drakula filmek, vagy Nosferatu a többi Drakula filmet.)

      (Azzal "löktem el magamtól" a fogalom eredeti alkalmazását, hogy ha végignézzük a Texasi láncfűrészes történetét - beleértve az összes feldolgozást és folytatást - és megpróbáljuk összehasonlítani az eredetivel, sokkal nagyobb a különbség, mint a Murnau és Coppola filmje közt. Nyilván Stoker összeköti őket, csak a megvalósításban tudnak különbözni, amit az a 70 év "korkülönbség" amúgy is magával hoz.)

      Törlés

Mondd el véleményedet, vagy tedd fel kérdésedet! :)