2017. december 31., vasárnap

Boldog új évet!

Sziasztok! :D

Tudom, el voltam tűnve megint...A "tavalyi" évemet úgy döntöttem, hogy a politikai korrektség nevében tölti a blog...ez több-kevesebb sikerrel össze is jött...Nehezebb volt, mint amire számítottam, hiszen hagyományaink, nevelt szokásaink determinálnak, és Karácsonykor gondoltam bele először, hogy mégis csak szólnom kéne valamit, mert mégis csak Karácsony van...de...nem szeretem a Karácsonyt (se a mai jelentését - vásárolj! - se a keresztények által lenyúlt, belemagyarázott jelentést - ateistaként karácsonyozni egy álkeresztény világban nehéz, bár erről sose írok a blogon, mert akkor nagyjából három mondatban sikerülne MINDENKIT megbántanom...). Szóval meg is írtam a bejegyzésemet, egy csodálatos, hosszú kis esszét arról, hogy mi a bajom a Karácsonnyal, miért nem kedvelem...viszont a Közzététel gombhoz érve elbizonytalanodtam...Egyrészt, ha valaki nem óhajt a nagy karácsonyi felhőjéből megérteni, feleslegesen megsértem őket az ünnepen, amit annyira kedvelnek...másrészt, ha mégis elgondolkodik valaki azon, amit írok, szintén kizökkentem az ünnepi hangulatából...Szóval arra jutottam, hogy akárhogy viszonyulnak az emberek az írásomhoz, mindenképp én leszek a Grincs, és megfosztom őket a meghitt ünnepi hangulattól...Egyébként is mennyire lett volna politikailag korrekt, ha Karácsony napján jelenek meg, totál átugorva a Hanukát (konkrét például)? Ez mondjuk csak akkor körvonalazódott bennem, mikor az egyik videós, akit követek (és történetesen nem keresztény) boldog Karácsonyt kívánt minden követőjének, aztán elmesélte, hogy hogy töltötte a Hanukát...Nem vallásos emberként talán a legfontosabb, hogy minden ember vallását tiszteletben tartsam, amíg azok nem befolyásolnak semmit az életemben - ugyanitt Húsvétkor egy szörnyű nőgyűlöletről és megalázásról szóló bejegyzéssel készültem, amit szintén nem osztottam meg végül, mert úgy gondoltam, hogy következő évben kapnak egy utolsó esélyt a rokonok, hogy megértsék, hogy nem és miért nem óhajtom megtartani ezt a röhejes szokást...Ha ezt nem sikerül felfogniuk, durva év elé nézünk, ugyanis minden jelentős ünnephez lesz egy hagyományromboló jogvédő gondolatom, amit nem ígérek, hogy magamban tartom...

A legtöbb ünnepünk keresztény alapokon nyugszik, és úgy követjük, mintha amúgy is gyakorló keresztények lennénk. Engem csak azért kereszteltek meg, mert "ez a szokás", és az "ez a szokás" az egyik legkárosabb indok, amit alkalmazhatunk, bármivel kapcsolatban...Legyen az Húsvét, vagy Karácsony, mikor a jókeresztényemberek a nehezen megszerzett pénzüket elköltik az emberekre, akiket amúgy leszarnak egész évben vagy éppen böjtöt átugorva pénzért mennek piálni, miközben aszondják, hogy ez a szokás, ha neked nem tetszik, hát ráb***tál, ez a szokás, te csak tűrj...De meddig lehet tűrni a megalázást, az elnyomást? Most komolyan...Szóval szórakoztató karácsonyi készülődésem közepette megírtam a "kalandjaimat a szóbeli bántalmazás világában" is, mert a karácsonyi hangulat nálam most abból állt, hogy az összes elfojtott haragom, amit a rám kényszerített "ez a szokás" táplált bennem előbukott...És olyan voltam, mint egy igazi kis gyűlöletgombóc...Oké, tény, hogy a magánéletemben is elég hülyén alakultak a dolgok, de valahogy a sok elnyomott hagyomány által kierőszakolt haragommal könnyebbnek éreztem most megbirkózni...mert már...*eddig* volt az a bizonyos pohár...Évek óta úgy érzem, hogy az utolsó utáni cseppnél járok, de meggyőztek, hogy hát ez hagyomány ezt tűrni kell, szóval egy mély levegőt vettem, és utoljára belevágok még, mielőtt kirobban belőlem a nem kell tűrni és mindenki húzzon a p****ba...Mert...NEM kell tűrni...NEM SZABAD tűrni...ha most kikiáltanak a fát gyökerestől kiforgató embernek, hát legyen...csak akkor van szükségünk gyökerekre, ha azok nem rohadnak, és ölnek meg minket belülről...és ha már úgyis folyamatosan ölnek minket, akár megnézhetjük azt is, hogy milyen gyökerek nélkül, nem?...

Szóval miközben ilyen vidám gondolatokkal búcsúztattam az évemet, rájöttem, hogy erre senkinek nincs szüksége...Sok keserűséget elbír a blog, de ennyit egyszerre nem...És másról nem tudtam írni, túlságosan hatalma alá kerített ez a tehetetlenség, és talán a legkiábrándítóbb ez volt, hogy nem különösebben tehetek semmit, ugyanis egyénként kiszakadni a káros közegből (ami jelenleg még csak nem is kézzel fogható) nagyjából lehetetlen...nem tudnék olyan helyre költözni se, ahol nem ugyanezeket a szarokat nyomnák a nyakamba (vagy más szarokat - egyáltalán, hagyjanak békén a destruktív álszent normákkal!)...És úgy mellesleg nem túl sok támogatója akadt a dolognak, a legnagyobb támogatás, amit kaptam "próbáld meg elkerülni"...remek...csak tudnám idén, mikor három órán keresztül aszalódtam a balkonon a tűző napon (déli fekvésű), hogy elkerüljem a locsolkodókat, miért kiáltottak ki bunkónak, mikor én már tavaly is mondtam, hogy nem akarom - ez volt az egyetlen lehetőségem, hogy elkerüljem, mert amúgy rám törik az ajtót is, csak oda nem jöttek utánam, esetleg a wc-be zárkózhattam volna még be...és még csak nem is az én vendégeim, kiszolgáltatott vagyok, sehol sem érzem magam biztonságban, és igen, ezen a költözés tényleg segítene, mert egyrészt...senki nem tudná hol lakok...másrészt...ha tudnák se engedném be őket...Szóval a kerüljem el őket csak addig támogatható, amíg nem próbálom meg tényleg elkerülni őket...És még csak nem is arról van szó, hogy bárki hisz ebben a családban ilyesmiben...Hanem arról van szó, hogy "áh ez a szokás, ezt tűrni kell"...könnyebb lenne lenyelni az ilyesmit, ha mindenki őszinte meggyőződéssel ünnepelne nem megszokásból követné az elégórt normákat...Akkor se tetszene, mert nem értek egyet, de úgy legalább tisztelném őket, hogy még ebben a lassan gyökértelen világban is ragaszkodnak a saját szokásaikhoz...a SAJÁT szokásokhoz...nem a társadalom által rájuk kényszerítettekhez.

Viszont vannak dolgok, amikkel még én se tudok vitatkozni, ilyen a naptár...és az új év...talán ez az egyetlen olyan ünnepünk, amit nem kimondottan hagyományokhoz kötünk (vagyis nyilván de, de az évek ugyanúgy telnek - na jó időzónánként néhány órás eltérésekkel xD - akármiben hiszünk, akármilyen szokásokat gyakorlunk)...az évek telnek, és bár alapjáraton úgy érzem, hogy az új év nem tiszta lap, és csak a szám változik, miközben folyamatosan haladunk előre, és nincsenek szakaszok...az előző év is eltelt, többnyire túléltük, bár rengeteg veszteség ért, szóval nem beszélhetek mindenki nevében...De én túléltem, és úgy döntöttem, hogy ez a megváltozott szám a remek alkalom arra, hogy újra szóljak hozzátok! A január nálunk a felújítás ideje lesz, szóval nem vagyok benne biztos, hogy a bloghoz szükséges eszközök mindig a rendelkezésemre fognak állni - sőt! most épp az én szobácskám lesz szétverve - így nem ígérem, hogy pótlok mindent, de egy megkésett őszi elfogyottas bejegyzés, egy Alverde adventi kalendárium, és egy szörnyen elcsúszott decemberi szerzeményes dolog még lehet becsusszanhat...A tesztekben kevésbé vagyok biztos, mert sajnos azokhoz - mint mindig - kép elmaradásban vagyok, viszont előbbieket igyekszem minél hamarabb prezentálni, ha már úgyis hónapok óta várnak a kamerámon...

És miért indítom negatívan az évet? Ez jó kérdés, csak a bejegyzést visszaolvasva tűnt fel a dolog, hogy még így se sok pozitív dolgot írtam le, de igazából nem negatívnak szántam, csak egy kis összefoglalásnak arról, hogy hogy zártam az évemet, és mondhatni...ezzel a bejegyzéssel szabadulok meg a gondolataimtól - egészen addig, amíg feltűnés nélkül el nem szórom az eleve megírt negatív hangvételű bejegyzéseimet is, de ez még odébb van...

És miért zárom az évet egy év indító poszttal?
Azért, hogy magam mögött hagyjam...:D

Na meg...hogy tudnék jó bulizást kívánni Nektek, ha jövőre írok csak?

Szóval nagyon jó szórakozást, vigyázzatok magatokra, és egymásra!
Boldog új évet!!! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd el véleményedet, vagy tedd fel kérdésedet! :)