2017. szeptember 13., szerda

Önismereti TAG

Sziasztok!

Ma Tipegő Zombitól vettem kölcsön egy kérdéssort, amit először nem akartam kitölteni, mikor korábban láttam...aztán mégis...aztán megint nem...most meg itt vagyok...xD

Valószínűleg nem fog túl szép képet festeni rólam ez a bejegyzés, de azért megpróbállak a lehető legközelebb engedni titeket a gondolataimhoz, hogy megértsétek, hogy akármennyire negatív egy-egy gondolatom, teljesen jól beépíthetőek a valóságba. :D
Borzasztóan hosszú lett, nagyjából a tizedik kérdésnél elkezdtem azon gondolkodni, hogy mennyi lehet a karakter korlátozás, aztán visszamentem, és kitöröltem egy csomó dolgot...szóval csak az erős idegzetűek kattintsanak - amúgy is, provokatív gondolatokat tartalmazhat nyomokban...
Igyekeztem komolyan venni, néhol talán túl komolyan is...amit megpróbáltam enyhíteni...tudjátok, mit? Enyhítek a hangulaton már most is, mondok egy faviccet: reccs...remélem segített, nem szabad mindent túl komolyan venni. :)
És ne feledjétek: vitázni lehet, kulturált keretek között, és nem várom el senkitől, hogy egyet értsen velem! (Nem vagyok benne biztos, hogy nem hagytam offenzív részeket benne...például a vallási meggyőződésemet...sok ember nem szereti, ha nem értenek vele egyet, ééés lehet kicsit gúnyolódtam is...de őszintén nem szeretnék vallási vitába keveredni, az nem egy olyan dolog, amit érdemben meg lehet ejteni egy - főleg szépségápolással foglalkozó - blog keretein belül...És egyébként is annak ellenére, hogy vannak saját meggyőződéseim elfogadom, hogy mások másban találták meg a hitüket. :))



Mi az, amit ma meg tudsz tenni, de tavaly még nem voltál rá képes
Nem törődni emberekkel - ugye milyen borzasztóan hangzik?
DE a valóság az, hogy én vagyok az az ember, aki mindig nagyon kedves, mindig nagyon türelmes, és remek lelkiszemetes...és ez megterhelő...nagyon...akármilyen pocsékul hangzik elzárkózni azok elől, akik segítségre szorulnak nehéz, ha te vagy mindig a "megértő", és egyszerre nyolc ember nyaggat, hogy azonnal oldd meg a gondjaikat...Sőt rengetegen csak akkor kerestek, ha bajuk volt...nem egy olyan ismerősöm volt, akinek ha láttam a nevét, tudtam, hogy már valami baja van...elütötték a kutyáját, kitette a nője, kirúgták, összeveszett az anyjával, eltörte a lábát, ilyenek...és eddig mindig csupa fül voltam, próbáltam megoldást találni (ami nem kellett, mert csak panaszkodni akartak, nem megoldani a gondjukat), amúgy igen, jól vagyok, kösz, hogy kérdezted - ja nem kérdezted, bocsi...most már viszont el küldöm őket a francba...nem egy rohadt nagy váll vagyok, amin bőghetnek, és őszintén szólva nekik is igazi barátokat kéne szerezniük...
És erre tudjátok, hogy jöttem rá? Volt egy idiótám...minden mindig rossz volt...szakított a nőjével egy másik nő miatt, de a másiknak nem kellett, az anyjával sem voltak jóban meg ilyenek, és odajött hozzám segítségért...bár próbáltam minden türelmemet beleölni a beszélgetésbe, de megkérdeztem, végül, hogy honnan gondolja, hogy tudok segíteni? Tanácstalan voltam teljesen, nem tudtam mit kezdeni vele..."Onnan, hogy tudom, hogy megértesz, mert neked sincs kire támaszkodnod...nincsenek barátaim, és melletted se állnak ott...mindkettőnket mindenki cserben hagy."
ÁCSI...IMÁDOM A BARÁTAIMAT, akármekkora hülyeségben vagyok benne, MINDIG ott állnak mellettem, támogatnak, ha kell visszafognak, náluk fantasztikusabb barátokat soha nem kívánhattam volna magamnak...volt aki otthagyott? Volt aki átvert? IGEN, de ez nem jelenti, hogy életem végéig azon a néhányon fogok hisztizni...vannak barátaim, és "megdolgozok" a kapcsolatomért velük...mint minden kapcsolatért, én nem tudok az ő kapcsolataiért dolgozni...Aztán...a szüleim...valószínűleg, ha elég régóta olvastok, tudjátok, milyen fantasztikus és támogató szüleim vannak...ha nem is értenek meg néha, támogatnak, ahogy tudnak...
Nekem ő ne mondja, hogy "átérzem, hogy az anyjával rosszban van", vagy hogy "átérzem, hogy nincsenek barátai", mert nem érzem át...ha ez az egyetlen oka, hogy hozzám fordult, akkor fordulhatott volna egy kavicshoz is...mert nem, nem érzem át...próbálom megérteni, próbálok belehelyezkedni az ő helyzetébe, ezek szerint elég jól csinálom, de ha valaha vette volna a fáradtságot, hogy csak egyszer is megkérdezze, mi van velem, akkor tudná, hogy nagyon kiegyensúlyozott a kapcsolatom mind a szüleimmel, mind a barátaimmal...Mindenki tudja, hogy nem vagyok annyira empatikus, amennyire szeretnék az lenni...akármennyire próbáltam sajátomként kezelni a problémákat, nem tudtam teljesen magamra venni, mert gyakran nem volt viszonyítási alapom (és nem is akarom, nagyon örülök, hogy ilyen a hátterem, nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, és nem szeretnék arra szorulni, hogy ilyesmit kelljen kérnem vagy kérdeznem mástól) - illetve sok ilyen embert csak interneten keresztül ismertem és még csak nem is találkoztam velük...és sajnáltam őket és sajnáltam, hogy még én se tudok megoldást és valamiért rám számítanak...de néha egyszerűbb beismerni, hogy nem megy, és csak a számomra fontos emberek problémáit magamra venni - ami egyébként menni is szokott viszonyítási alap nélkül, mert van egy érzelmi kötődésem hozzájuk...
MINDENKINEK MEG KELL TANULNIA NEMET MONDANI IS! És ez néha nehéz...

Hogyan állítanád fontossági sorrendbe a következő szavakat: boldogság, pénz, szerelem, egészség, hírnév?
Pénz, egészség, stb...ismét egy pocsék válasz, és még csak nem is teljes a sorrend?
Miért első a pénz? Engedjétek meg, hogy egy "apró" társadalmi (vagy gazdasági?) problémát vessek fel...Bár szerintem az egészség a legfontosabb a világon*, természetesen...de az egészség pénzbe kerül...pénz kell ahhoz, hogy egészségesen étkezz, hogy melegen tartsd magad télen (ugye a sok megfagyott hajléktalan), hogy hűvösen tartsd magad nyáron, hogy megvedd a gyógyszereket, hogy ellássanak...Szóval...gyakorlatilag a mai világban az egészség szinonimája a pénz...pénz nélkül nincs egészség...és ezen a logikán indultam el...ha az egészség a pénzhez köthető csak, akkor a pénznek kell magasabban lennie, mert a pénz nem csak "egészséget" foglal magában, hanem minden felesleges és kevésbé felesleges kényelmi eszközt is...Kifacsartnak és belemagyarázósnak tűnik? Amíg olyan kezeléssel gyógyítják a rákot, ami havonta fél millió forintba kerül (kísérleti fázisban van), akkor nekem ne mondjátok, hogy egészséget nem lehet pénzért venni?! Nem azt mondom, hogy ez így van jól, de így van...ha nincs pénzed és egyoldalúan étkezel legyengül az immunrendszered, tönkremegy a gyomrod...az szintén egészségügyi probléma...és a pénzből van az internet is, ami nélkül ezt a bejegyzést se tudnám kitölteni...
...mindenhez pénz kell...ez egy ilyen világ, pénz nélkül az ember meghalna...és nem a pénzhiánya ölné meg, hanem a rossz egészségügyi állapota...hogyha azért válnék pénztelenné, hogy egészséges maradjak, mert az összes pénzem gyógyszerre ment, akkor is az egészség csak a pénz következménye, és a pénzre volt szükségem, nem az egészségemre...illetve a pénzemet áldoztam fel, hogy egészséges lehessek...az egészség az csak egy állapot, amiért fizetni kell, hogy fenntartsuk...olyan, mint egy halmaz...a pénzen belülre esik az egészség...amikor arról beszélünk, hogy hogyan étkezzünk egészségesen, senkinek nem tűnik fel, hogy arról beszélünk, hogy milyen termékeket VEGYÜNK?
A szerelem fontosságát valahogy én úgy képzelem el, mintha erőltetnénk egy agyban végbemenő kémiai folyamatot...vagyis ha azt mondanám, hogy a szerelem ennyire meg annyira fontos, az olyan, mintha azt mondanám, hogy az agyamnak ez meg az állapota fontos, és mindent megteszek, hogy elérjem azt az állapotot...lehet pénzért lehet olyan eszközt venni, ami előidézi ezt a folyamatot az agyban? Úgy mellesleg szerelem a biológiai dolgokon kívül nem létezik...szóval ha az agyamtól elvonatkoztatva akarnám bárhova állítani, annak semmi értelme nem lenne.
A hírnév egyáltalán nem érdekel...
A boldogság fogalma meg meghatározhatatlan, és egy megfoghatatlan fogalmat nem tudok értékelni...komolyan, mi a boldogság? Ha csak biológiai folyamatként fogjuk fel, akkor ismét a "szerelem-problémánál" vagyunk...ha elvont fogalomként, akkor meg sehol se...de legalább a boldogság létét még nem cáfolták meg...

Egyetlen mondatban válaszolj: ki vagy te?
Én...
És engem csak halálom után lehet meghatározni "énként", mivel addig folyamatosan formálódom az engem ért hatások által - van aki ezzel indokolja Isten létét, hogy kell valaki, aki "énné" tesz, és az út végén eléd áll, és "aszongya", hogy "te vagy"...minden, amit addig tettél, éreztél, és amit mások gondolnak rólad, amilyen érzéseket kiváltasz másoktól, az mind te vagy, és ezt halálod után lehet összefogni énné...

Miről szeretnél ismert lenni?
Nem szeretnék...mindenki fél az elfeledéstől, mindenki akar alkotni valamit, ami megmarad a halála után is, amire emlékeznek...de én megelégszem az életem alatt másokra gyakorolt hatásommal, nem kell felismerni, nem kell megjegyezni, csak azt remélem, hogy valakinek az életébe valamilyen értelemben egy pozitív változást hoztam...

Ki az, aki mellett jobban érzed magad a bőrödben?
Én...nem tudom ki vagyok, de mások megismerése még problematikusabb...:P
Viccet félretéve szerintem fontos, hogy az ember jól érezze magát a bőrében akkor is, ha egyedül van...És őszintén kétlem, hogy ennek van fokozatai...vagy jól érzem magam, vagy nem...nem tudom "kicsit jobban" érezni magam, vagy "kicsit rosszul"...kivéve, ha valami fizikális értelemben vesszük, például betegségnél...de a betegségek és sérülések másoktól függetlenek...
Ja, amúgy nem vicc volt, a másik problémája tényleg nem egyszerű téma...de az "én" probléma se kisebb...

Mi az a három tulajdonság, ami legfontosabb számodra a barátságban?
Szabadság, egyenlőség, testvériség!!! Ja nem, az egy másik rendezvény...ez az, amikor próbálom feldobni a bejegyzést, mert túl komoly a téma és gyakran jobban esik a komoly témákat nem túl komolyan venni...xD
Megértés(i szándék), kitartás, bizalom...
A bizalom mindennemű kapcsolat alapja, ez egyértelmű. A kitartás azokra az esetekre kell, hogyha esetleg probléma van, ne egyből "örihari" legyen, hanem megpróbáljunk dolgozni rajta, megbeszélni, nem "feladni" a másikat illetve a másikkal való kapcsolatunkat...és szerintem ehhez szükséges a megértés is, és még ha nem is értjük meg a másikat, nyitottnak kell lennünk rá, meg kell próbálnunk megérteni...

Mit gondolnak mások rólad, ami egyáltalán nem igaz?
Most tényleg írjak listát? Annyi előítélet van a vegetáriánusokkal, piercingesekkel és bölcsészekkel szemben, hogy még külön is sok lenne leírni...ha egyesíted ezeket, akkor meg sose kerülne ki ez a bejegyzés...ja, és még szőke is vagyok...és amúgy nő is...nem akarjátok ezt a listát látni, higgyétek el...ha bármelyik igaz rátok, emeljétek a fennmaradó (rátok nem igaz) tulajdonságok számának hatványára azt a listát...
Illetve mint fentebb láttátok, rosszban vagyok a családommal (nénikémmel járok kocsmázni...olyan rosszban vagyunk xD), nincsenek barátaim se...
Se önbecsülésem...csendes is vagyok, mert félénk vagyok és visszahúzódó, amúgy meg bunkó is. Nemtörődöm vagyok, nem tudok szeretni, szorgalmas vagyok, stréber és zárkózott vagyok...
Ebből a válaszból 38 sort töröltem ki, de a zárkózottat megosztom...A többire tömbösítve: általában csak nem fektetek energiát értelmetlen vitákba, és olyan emberekbe, akik elzárkóznak előlem...Illetve a stréber (jelentése törekvő) szerintem nem negatív, de nagyon lusta vagyok...lusta, DE makacs és kitartó...szóval, ha valamit a fejembe veszek, mindent megteszek érte, akármennyi energia, akármennyi idő, akármennyi kellemetlenség...szóval csak azokban a dolgokban vagyok lusta, amik nem érdekelnek, mert nem szoktam úgy tenni, mintha érdekelnének egyáltalán...amúgy meg soha nem tanultam, a gimit IQ-ból és az órán félálomban összeszedett információkból jártam négy évig (GYEREKEK, TANULJATOK, NE VEGYETEK RÓLAM PÉLDÁT!)...plusz a lusta emberek kreatívak, mert energiatakarékos megoldást szoktak találni...na nekem ez még nem mindig megy, de ha valami rosszul alakul, akkor kijavítom (még akkor is, ha ez dupla annyi munkát jelent...mivel felelősséget vállalok a rosszul elvégzett munkámért is).
A zárkózott/antiszociális vagyok dologhoz visszatérve...igen, lehet, hogy nem járok ki túl gyakran...de ha felemelkedek a gép elől, és kimegyek, akkor beszélgetek a madarakkal (vicces sztori valamelyik nap pont befordult egy néni a sarkon, mikor egy galambbal beszélgettem, hülyének nézett, láttam az arcán xD), megnézem a fákat, megállok a természeti jelenségeket (köd a temető felett télen), a mókusokat, a varjakat, a fákat nézni, utóbbiakkal is néha beszélek, és minden kutyának köszönök, ami mellett elmegyek...vannak, akik őrültnek néznek...De szerintem nem én vagyok az őrült, ha ők elsétálnak ennyi csodálatos dolog mellett, mert annyira természetesnek veszik a létüket...és ha őrült vagyok azért, mert néha hangosan felnevetek a buszon (igen, ha egy hülye nevet magában a buszon itt, akkor az elég nagy valószínűséggel én voltam...xD), mert eszembe jutott valami...akkor tudjátok mit? Inkább leszek őrült, és beszélgetek növényekkel, állatokkal, és nevetek a vicces dolgokon hangosan, mintsem fapofával bámuljak magam elé, miközben átgázolok mindenen anélkül, hogy körbenéznék, ilyen emberek is kellenek a sok életunt utas közé...Úgy mellesleg mindezt úgy csinálom, hogy a telefonom folyamatosan készenlétben van a kezemben, hogy fényképezhessek, vagy válaszolhassak az üzenetekre...Nem ironikus, hogy a "folyton a telefonját piszkáló" fiatal sokkal több mindent lát meg így is, mint azok az emberek, akik ezt szóvá teszik nekik? (És tessék, beismertem, hogy folyton a telefonomat piszkálom...ami igen, nem a legjobb dolog, de nincs értelme letagadnom, a barátaim a "telefonban" vannak, és nagyon sokkal csak virtuálisan tudom tartani a kapcsolatot, mert 180 km-re laknak tőlem, vagy dolgoznak...és a telefon ellenére szörnyen hiányzik a személyes érintkezés velük, de amíg az nincs, addig marad ez a kütyü...így olyan, mintha mindig velük lennék, még akkor is, ha "kevésbé" vagyok így velük.)

Mi az a dolog, amit egy hajótörés esetén se tudnál elveszíteni, amit senki nem vehetne el tőled?
Mi az a dolog egyáltalán? - Bár a fogalmába is beleköthetnék, de most igazából az érdekel, hogy tárgyi dologról beszélünk-e...
Amennyiben nem, a kegyetlenségmentességem - soha semmilyen körülmények között nem tudnék megölni egy állatot...illetve soha semmilyen körülmények között nem tudnék megenni egyet...hamarabb éhen halnék, minthogy ártsak nekik - most már értitek a sminkes önmeghasonlásomat?
Ha tárgyi dologról van szó, valószínűleg a piercingjeim...ha hajótörést szenvedek, elég valószínű, hogy mindent elvesztek, és nem foglalkoznék ilyen triviális dolgokkal, mint "kedvenc bögre, plüssmaci", hanem menekülni akarnék...és mivel a piercingek bennem vannak, és fel se tűnnek, nem tudnám elveszíteni se őket...vagyis ha kiesnek, akkor simán elhagynám azokat is, de egy hajótörés esetén biztos nem a tárgyi dolgokkal foglalkoznék.

Ha lenne egy üzeneted, amit az egész világ számára eljuttathatsz, mi lenne az?
"Világbéke!" :P
Nyiss...
...a téged körülvevő élő és élettelen környezeted felé...
...teljesen más kulturális környezetben és eszmerendszerben nevelkedett emberek felé...
...az apró dolgok felé, amik felett elsiklanál a nagy mindennapi rohanásban...
...a számodra fontos emberek felé, és azok felé, akik számára TE fontos vagy...
Az ember úgy el tud zárkózni MINDEN elől...gyakran a szeretteik elől is...nem akarják terhelni őket magukkal, nincs idejük foglalkozni dolgokkal...nincs idejük körbenézni...és (a természetesen létező xD) Isten ments, hogy véletlenül megpróbáljanak megérteni valakit, aki nem ért velük egyet...

Mi az, amire azt mondtad, hogy soha, és végül mégis megtetted?
A mai napig minden toronynál/kilátónál azt mondom, hogy soha nem mászok fel, aztán mégis mindig felmászok...nem bírom a magasságot...azt hittem, repülni se fogok soha...mégis repültem...fél óráig ömlött a vér utána az orromból a légnyomás változás miatt, de repültem...xD

Mi az, amiről teljesen más véleménnyel voltál öt évvel ezelőtt?
Nagyjából mindenről, iszonyatosan sokat változtam az elmúlt öt évben - a blog is ötéves, szóval, amit ott írtam, talán itt is releváns...:)

Van bakancslistád?
Nincs.

Mennyire vagy előítéletes?
Mindenki előítéletes, bár igyekszem a lehető legkevésbé az lenni...viszont olyan értelemben nagyon is zárkózott vagyok, hogy azt, aki másról a külseje alapján végbemenő következtetéseket von le az értelmi szintjéről például, mélységesen megvetem...Nem érdekel, ha azért nem szereted a szőkéket, mert egyszer átvert egy szőke, és most már az összes megbízhatatlan k*khm*a, egy idióta vagy, ha így gondolkodsz...(Ugyanez minden testmódosításra, sminkre, súlyra, magasságra, akármire...nem érzem úgy, hogy a "megítélteknek" bármit bizonyítaniuk kéne az ítélőnek...és igen, lehet ki tudná magyarázni, de nem érdekel...igyekszem nyitott lenni, de ez undorító és elfogadhatatlan - számomra, és nem is akarlak megismerni, és megérteni, mi van mögötte.)

Mit gondolsz, mi az, amire a modern társadalomnak nincs szüksége?
Például az erre a kérdésre adott válaszomra...:P
Különböző istenekre...jó magam ateista vagyok** (vagyis agnosztikus ateista - az agnoszticizmus filozófiai értelemben egyébként problémásabb, mint vallási értelemben, mert így gyakorlatilag egy olyan életcélt tűztem ki magam elé, ami megvalósíthatatlan...és ez azért nem zavar, mert az út a fontos nem a cél - ha út közben megtalálom magam, és lepacsizunk, akkor már megéri beleőrülni a tehetetlenségbe :D - plusz az, hogy meggyőződésem, hogy nem ismerhetem meg ezeket a dolgokat, nem jelenti azt, hogy nem próbálom meg megcáfolni magamat - megint elkanyarodtam xD), de elhiszem, hogy sok embernek szüksége van egy /vagy több/ istenre. Meggyőződésem, hogy ezt, az Istent/isteneket az ember alkotta magának...így ha alkotnának egy egységes istenfogalmat, egy csomó háborútól megkímélhettük volna és megkímélhetnénk magunkat, és ugyanúgy hihetnek valamiben...(bár szerintem istenek nélkül is lehet egy csomó produktívabb dologban hinni...valaki a kommunizmusban hitt...nem mondom, hogy az volt a jó irány, de a törekvései sokkal kézzelfoghatóbbak és megalapozottabbak voltak, mint a vallásoké... valaki a fejlődésben hisz, és azért dolgozik...valaki meg abban hisz, hogy a gondolkodó emberek gonoszak, a föld lapos, teljesen rendben van egy könyv miatt tömegmészárlást tartani és a vörös nők boszorkányok - és aki azt mondja, hogy általánosítottam, annak leszedem a fejét, mert tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy nem játszik mindenki ördögűzőt vagy merénylőset, de őszintén reméltem, hogy ezt nem kell külön kiemelnem, mert tudják rólam az olvasók - azért a biztonság kedvéért itt van, én figyelmeztettelek előre. Mondjuk igazából nem szedem le senkinek a fejét...az általánosításra vonatkozó részeket ignorálom, hogy ha arra kerül a sor, nyugodt vitát tudjunk folytatni a többi kérdésről... xD)
De őszintén szólva leginkább emberekre...emberek nélkül mondjuk társadalom se lenne, de lehet olyan lenne, mint egy "reset", újra kialakulhatna az ember is, újra fejlődhetne, és annyi minden ment félre, mielőtt idejutottunk, hogy lehet az "új emberek" társadalma sokkal kevésbé lenne káros - magukra az emberekre és a környezetükre nézve is.

Ha visszamehetnél az időben, és elmondhatnál valamit az egykori önmagadnak, mi lenne az?***
Légy hülye, de ne túl hülye - légy MÉRSÉKELTEN hülye - és MINDIG most le azt a rohadt sminket!

Éééés...nem kínozlak tovább titeket, kitartóaknak pacsi, akik félúton kiléptek, azoknak semmit nem üzenek, mert úgyse látják...Azoknak, akik végleg elmenekültek innen, és nem jutottak el eddig...szintén semmi nem jár, viszont akiknek ez volt itt az utolsó látogatásuk, azoknak örülök, hogy eddig velem voltak! (Akiknek meg ez volt az első látogatásuk, és eddig eljutottak, és valamiért úgy érzik, hogy még nem ijesztettem el őket végleg: bocsi, néha írok rövidebb bejegyzéseket is, sajnálom, hogy így kellett megismerkednünk, néha kellemetlen az első randi, de lehet ez még jobb! :))

Aki még nem tette, vigye, linkelje, vagy válaszoljon kommentben. :)
További szép éjszakát mindenkinek! :D
(Azoknak, akik már alszanak: jó reggelt vagy szép napot! :))

* Ízléstelen sárga kijelölés, hogy segítsek túllendülni azon, hogy a pénz van az első helyen...
** Katolikusnak vagyok keresztelve - nem hiszem, hogy bármi jelentősége van a válasz szempontjából, de a mai napig haragszom érte...undorodom a gondolattól, hogy bármilyen vallást rákényszerítsenek egy gyerekre...egy magatehetetlen kisbaba voltam és egy életre megbélyegeztek...tudjátok mennyivel szívesebben lennék "pogány"? Vagy mennyivel szívesebben választottam volna magamnak vallást, ha már minden áron valamit választok? (Valószínűleg ugyanígy ateista lennék, csak kereszteletlen, nem a keresztényeket vagy a vallásokat tartom undorítónak, hanem az ártatlan gyerekek belekényszerítését, hogy elveszik tőle a választási lehetőséget - és ez sok esetben végzetes is lehet, mint láthatjuk, nem a katolikusoknál mondjuk.) Persze, nem gyakorlom, és a családom se (azért lettem megkeresztelve, mert ez volt a szokás, és hogy lehessen templomi esküvőm majd - a házasságkötésben se hiszek amúgy, de ez más téma xD), szóval semmi vallásos neveltetést nem kaptam, de mások mindig elborzadnak, hogy hogy lehetek ateista, hogyha megkereszteltek? Valamiért ha rákérdeznek, hogy meg vagyok-e keresztelve, rögtön egyfajta elvárást is támasztanak velem szemben, csak azért, mert a szüleim úgy döntöttek, hogy kis öntudatlan koromban nyakon öntetnek...És nem, az ateizmus nem "lázadás" a "szülői normarendszer" ellen, mert mint mondtam: semmiféle vallásos neveltetést nem kaptam...de döntéslehetőséget se...és ez bánt - főleg, hogy a keresztanyámmal se jó a kapcsolatom, se a családjával, szóval még csak azt se mondhatom, hogy megérte, mert ennyivel több "közeli" rokonom van...plusz nem érzem úgy, hogy egy kívülállónak bármi köze lenne az én vagy a szüleim döntéséhez, vagy a "vallásomhoz", ezért számomra teljesen érthetetlen az ezekhez való viszonyulásuk...Ha pogány lennék, vagy *választott vallású*, akkor legalább a saját döntésem következménye lenne, hogy milyen elvárásaik vannak velem szemben...de így? (Amúgy a keresztény vallások közül a katolikust kedvelem a legkevésbé, ugyanis elég sok időt töltöttem a reformációról való tanulással, és bár a reform mozgalmak által létrehozott vallásokkal se értek egyet, az újításaik mindenképp jobb irányba vitték a keresztény kultúrát - szerintem.)
***Még mindig gondolkodom azon, hogy egy egész bejegyzést szentelek a dolognak, ez elég hosszú anélkül is...

4 megjegyzés:

  1. Egy ideig én is cipeltem mások terhét, de megtanultam, hogy nem vagyok felelős egy másik ember gondolataiért, érzéseiért, életéért. Rengetegszer voltam szemét, mert önző módon inkább magammal foglalkoztam ahelyett, hogy másokat mentsek meg. De tök mindegy, mindenki magáért felel, én nem élhetem az életét, ahogy te sem. Meg akkor is hisztivel reagáltak, vagdalkoztak, amikor elmondtam a helyzetükről a véleményemet. De ha így, akkor így. Játszhatjuk így is.
    Néha úgy érzem, az élet szinonimája a pénz. A felsorolásban az öt szóhoz igenis szükség van rá. Mondjuk, nekem addig fontos, ameddig megszerzem, aztán nem érdekel a mennyisége. Nyilván a sorrend attól függ, miből szeretne többet az ember. A speciális diéta pénzbe kerül, az edzés is, a helyes táplálkozás, a szabadidő, a barátok, a szerelmed, a boldogságod. Mindennek az alapja, de ha nem lenne pénz, az ember megtalálná a módját annak, hogy más legyen a csereeszköze.
    A boldogság és a szerelem túlértékelt valami. A boldogság pillanatnyi állapot, és mert jó érzéssel tölt el, hajkurásszuk folyamatosan tudatosan, vagy tudattalanul. De úgy gondolom, igen, kell, hogy máshogy tekints a világra, másként az egész egy negatív spirálba megy át. Az absztrakt fogalmak meg Schrödinger macskája.
    Szabadság, egyenlőség, testvériség. Az egyik mindig kizárja a másikat / másik kettőt.
    Úgy gondolom, egy istenkép az ember felnőtt képzeletbeli barátja, az apja. Olyan entitás, ami vagy van, vagy nincs. Illetve, valakinek van, valakinek nincs. A másik, hogy szerintem istenekhez, angyalokhoz, tündérekhez az fordul, aki nem nőtt fel saját magához, és kell a segítség, a megerősítés, vagy hogy a hibáinak okát önmagán kívül helyezze. Plusz, az ember a hogyanon nem gondolkodik soha, a miérteknél megáll. S mint ilyen, a legegyszerűbb, legcélravezetőbb válasz mondjuk a világ keletkezésére, az az előtti időkre, hogy „mert isten”. Mivel fel nem tudja fogni, ezért a legevidensebb dolgot keresi, legyen szó bármiről. Akár a kollektív tudatról való leszakadásról. Vannak ilyen téren furcsa felvetéseim. Pl. ha a saját képmására teremtett, akkor ezernyi személyisége van, kicsit pszicho, és nem is mindenható – ez az álláspont egy kérdésből kicsontozható. Az igazi válaszokra az ember nem kíváncsi, mert nem mesés, nem misztikus, és jobbára az élettől veszi el a kedvét. Mert úgy nem tud miben hinni… pedig az önmagunkba vetett hit szerintem az egyik legfontosabb.
    Elkanyarodtam.
    Én csak azt mondom, a modern társadalomnak nem mindenki produktív tagja. Persze, meg lehetne közelíteni úgyis, az a nyolcvan százalék, akikről írtam a szükséges rossz, mert addig se cseszegetjük egymást.
    Most csak annyi van bennem, így a poszt után: beszélgessünk többet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pénzzel én is hasonlóan vagyok...bár lehet a válaszban másik irányba terelődött a dolog (nagyon ráálltam az egészségre, mert az lett a második helyen) - vagyis úgy vagyok vele, hogy nem maga a pénz kell, hanem azok az alapvető dolgok (úgy mint egészség, ha a kérdésnél kell maradnom), amiket pénz nélkül szinte lehetetlen elérni - meg aztán jó érzés az is, ha ezentúl még arra is van pénz, hogy apró "örömöket" vegyen az ember (például a nyúl is pénz...de még mennyi, olyan fogyasztása van, érte is fizettünk, a gyógyszerezése se olcsó, és mellette örülök, hogy tudok olyan életben maradás szempontjából "felesleges" dolgokat venni, mint szappanok, smink, bármi, amiről a blog általában szól xD)...De egyébként azért is fizetni kell, ha például...utazunk, így gyakorlatilag az élményt is csak megvesszük...Szerintem, ha másik csereeszközünk lenne, sem lennénk előrébb...akkor az a csereeszköz felelne meg a pénz fogalmának, és ugyanúgy kikerülhetetlen lenne - bár nem örülök, hogy ennyire anyagias világban élünk, de hát...kedvességgel és eszmékkel nem lehet számlát fizetni - mondja ezt egy ismerősöm mindig...így ehhez is alkalmazkodni kell (ugyanúgy, mint a környezeti változásokhoz az évezredek során).

      Amúgy igen, túlvilág is azért van, mert az emberek nehezen fogadják el, hogy miután meghaltak elrohad a testük, és mindennek vége...Én speciel ebben hiszek, hogy a halál után semmi nincs (és azért tanulok filozófiát, hogy a halhatatlan lelket megértsem :P)...de ettől félnek általában - pont mint az elfeledéstől, vagy épp emiatt...nem jobb, ha valami vár minket?
      Az Isten "válasz" a kérdésekre részben teljesen egyet értek.
      De lehet valamire tényleg megoldás, mert kevésbé megkérdőjelezhető egy "megkérdőjelezhetetlen" alak törvénykezése, mint az embereké (ez csak egy felvetésem)...Ha az ember hozza létre a törvényeket, én emberként miért ne tagadhatnám meg, ha az nekem nem tetszik? Ő is csak ember, én is csak ember vagyok, viszont az "isteni törvényeket" nem vonják kétségbe...Az emberi következmények kiszámíthatóak is (ellopok egy almát, levágják a kezem), viszont az Isten szigorúbban büntet, de senki nem tudja hogy...a kéz levágást könnyebb elbliccelni, mint az isteni ítélet hozást - szóval ilyen szempontból Isten nem csak megoldás, hanem "probléma" is, mert "visszafogja" az embert...Bár maga az "isten fogalom" önmagában ártalmatlan, aztán jön a vallás, kiforgatja, és mindenki gyűlölködni fog...A saját képmásos dologban is egyetértek...ha a történelmet nézzük rosszabbat is tudunk róla mondani, de szerintem az ember teremtette istent a saját képére...vagyis...nagyjából...egy "jobbat" hoztak létre, ami "meghaladja" saját magukat és mégis "egyezik" velük. A legszórakoztatóbb isten bizonyítása szerintem Berkeley-nek volt, és az a legkönnyebben tagadható, úgyhogy ha az ő elméletének tagadása "támadhatatlan isten tagadás" lenne, akkor röhögve lehetne cáfolni Isten létét...

      Az "isten problémakör" sem fér bele a blogom kereteibe (sajnos - max elszórni tudom néhol, ahogy itt is előkerült például)...két terméktesztelős bejegyzés közt nem igazán releváns az ilyesmi, és ezért voltak fenntartásaim a bejegyzés megírásával szemben is...
      Egyébként a hasonló témáknak olyan felület kell, ami nem ennyire korlátozott, ezzel a válaszommal már kiderítettem ugyanis, hogy a kommenteknél van karakterkorlátozás, szóval a nagy részét ki kellett törölnöm...nem is én lennék, de túl terjedelmes a téma, nem lehet vázlatpontokkal kitárgyalni. xD
      Ezt leszámítva nyitott vagyok. :)

      (És amint megint lesz kicsit több időm, gyorsan lecsapom egy tus-teszttel ezt a bejegyzést. xD)

      Törlés
    2. Nem gondolom, hogy valami vár minket. „Onnan még nem jött vissza senki”. Szerintem túl misztifikáljuk ezt a témát, mert olyan nem lehet, hogy nincs semmi, nem teremtettek minket, és nem várnak tárt karokkal odafent vagy odalent. Szerintem a lélek is addig halhatatlan, ameddig az egyén meg nem hal, mert olyan, mint lélek, azt belénk nevelik, de ugyanúgy a tudatod egy részét hívod annak. A szíved nem érez, lehetnek a gondolataidnak, érzéseidnek fizikai kivetülései, de az agyaddal szeretsz, nem a szíveddel. Az agy-szív konfliktus is egy romantikus elképzelés. Egyfajta kivetülése a jó-rossz, sötétség-árnyék, józanság-kísértettség témakörének.
      Mert, ha nem tudsz, akarsz, mersz mást felelősségre vonni, akkor helyezd a felelőst az embereken, önmagadon kívülre. Megnyugvást jelent sokaknak, szerintem gyengéknek. De ez csak az én véleményem. Hogy kordában tudj tartani egy csoportot, szabályok kellenek. Itt jön be, amit te is írsz, hogy én egy vagyok, miért te hozod a törvényeket, mert te is egy vagy. A legjobb megoldás, ha felfelé mutatsz, és azt mondod, a Teremtő. A kinyilatkoztatásait könnyű előidézni, és igen, egy kezdetleges csoport elhiszi, mert olyat addig még nem látott, és ő képtelen megtenni. Aztán erre jött rá az, hogy valaki felismerte benne az üzlet lehetőségét, és megteremtették az istent a saját képmásukra, addig gyúrták, míg megfelelő teremtőszereplő nem lett belőle.

      Törlés
    3. Lélek biztosan létezik, csak nem tudjuk meghatározni...ha nem létezne az egyforma/hasonló körülményektől egyformák vagy hasonlóak lennénk...a biológiai felépítésünk ugyanis egyezik...Viszont az agyunk sok mindenre másképp reagál...Például az ikrek személyisége se egyforma, pedig egy időben ugyanazt a neveltetést kapják, ugyanazok között a körülmények között élnek, ugyanazok a hatások érik őket, és mégis teljesen mások is lehetnek...A lényeg, hogy nem hiszem, hogy ez a "testünkhöz" lenne kapcsolva, mert ha oda lenne, akkor az ikerpár ugyanazt örökölné...és ha nem a testünkkel áll összefüggésben, akkor teljesen függetlenül a biológiai halálunktól tovább is élhet akár, mert nem szükségszerű a pusztuálsa.

      A szíves részben teljesen egyet értek...Ahogy meggyőződésem, hogy a "lelki betegségek" igazából mentális betegségek...Vagyis...akármilyen lelkibetegsége van az embernek az igazából csak annyit takar, hogy az agy nem úgy reagál a hatásokra, ahogy a "normális" embereknek az agya...más reakciót vált ki ugyanaz a külső hatás, valamit, amit torznak nevezünk...aztán rá fogjuk a lélekre, amit szintén nem ismerünk.

      És az Istengyúrásban is egyetértek!

      Törlés

Mondd el véleményedet, vagy tedd fel kérdésedet! :)