2017. július 6., csütörtök

Az elmúlt öt év margójára

Sziasztok!

A mai bejegyzés nem tervezett, és nem átgondolt, és át se fogom nézni közzététel előtt, szóval itt láthatjátok az igazi, (majdnem) cenzúramentes ént - próbáltam visszafogni magam. Ha érdekel, hogy miért nem fogom soha semmire vinni a bloggal, vagy hogy ki vagyok én mostanában, vagy hogy merre tart ez az egész, akkor tartsatok velem. Ezt a bejegyzést ugyanannyira "félek" kitenni, mint a legelsőt, nem a reakcióktól félek, csupán nem vagyok benne biztos, hogy meg akarom-e osztani.
Kerestem valamit a gépen...és belebotlottam egy szó szerint ezer évvel ezelőtti képbe, ami még a blogra került ki anno...aztán valami beugrott...nem tudom mi, olyan gyanakvás töltött el, amire még nem volt korábban példa, szóval feljöttem ide, szépen végig kattintgattam a füleket a bloggeren...és megvilágosodtam...

Június 28-án (? - nem értek a modern helyesíráshoz, javítsatok ki, ha tévednék) volt 5 éves a blog...És ez nekem egy héttel később tűnik fel...Igazából mindig jó érzéssel tölt el nézni, hogy mások ünneplik a blogjukat, amióta elkezdtem, rengetegen abbahagyták - végleg - illetve az tegnap pont azt néztem a feliratkozásaim között, hogy mennyien hagyták abba "átmenetileg" (vagy ki tudja...végleg?)...És mindig olyan örömmel tölt el, hogyha évfordulójukat ünneplik az általam követett blogok...A sajátomé meg nem érdekel...
...ez egy ilyen év...a névnapomat egy hónappal később ünnepeltük meg még a kis családdal is, és a szülinapom azzal telt, hogy beadandót írtam...még tortám se volt...a hétvégi családi összejövetelen se volt tortám...és a blog se kap tortát...

Ilyenkor mindig mindenki vagy statisztikákkal jön, vagy megköszön mindenkinek mindent, vagy nyereményjátékot indít...na én ezt nem tehetem, illetve nem is akarom, úgy gondoltam a saját fura módomon fogok megemlékezni erről a napról (amit teljesen elfelejtettem)...
Vagyis természetesen örülök, ha itt vagytok, ha olvastok, ha hozzám szóltok, de a helyzet az, hogy hiába ugrott meg nagyon a blog látogatottsága a hozzászólók mintha eltűntek volna...Ettől néha kicsit paranoiás vagyok, hogy mit írhatok olyan borzasztó dolgokat, ami naponta több száz embert idevonz, és mégse akarnak semmilyen megjegyzést tenni...de igazából mindig túl lépek rajta, mert én is nagyon gyakran csak olvasok, és nem írok.

Úgy gondoltam, hogy eme nemes - és mégis teljesen jelentéktelen - esemény alkalmából a blogról fogok írni...mert kis blog vagyok...és nem akarok felnőni, most hogy már középső csoportba léptem, biztosan tudom...Emlékszem, nem akartam elsőbe menni...pedig már egy évet maradtam pluszba az oviban...és azt se akarom, hogy a blog elsőbe menjen...Pedig szépen kicsinosíthatnám, egy csomó mindent kihozhatnék belőle, tudom, hogy meg tudnám csinálni, mert amibe energiát fektet az ember az többnyire kifizetődik, de nem akarom...Néha megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha összeszedném magam, és elkezdeném komolyan venni magamat...három éve várja az új ruháját a blog...legalább...ezt se tartom számon...de nem tudom és nem akarom komolyan venni magam...ez valószínűleg iszonyatosan hangzik...Szeretek itt lenni, szeretek beszélgetni, véleményt cserélni emberekkel, örülök, hogy sok embert megismerhettem, örülök a kedves szavaknak, az építőjellegű kritikáknak, de nem vágyok többre...Nem egyszer megkaptam - fene tudja, hogy honnan értek el privátban ismeretlen emberek, mikor bár nem titkoltam a nevem soha, a bloghoz nem igazán vagyok köthető - hogy valamit ki kéne hoznom a blogból, mert így semmire nem jutok, tudnék írni, lehetnék igényesebb, néha úgy tűnik, mintha mindent leszarnék, és nem igazán örülök, ha ilyen képet alkot rólam a blog...

Vagyis elismerem, nem adok bele mindent, mert nem akarok beleadni mindent...ez csak egy hely, ahova akkor jövök, ha ki akarok kapcsolódni, semmilyen hosszú távú, komoly tervem nincs vele...lehet harminc év múlva is itt leszek, lehet nem, nem tudom, nem érdekel...nem akarok semmit elérni vele, valamiért mindenki úgy áll a bloggerekhez, mintha csak a haszonért lennének - és elhiszem, hogy sokan igen, és jól teszik, ha valamihez értenek, használják ki a lehetőségeiket...Ami engem illet, akármilyen kulturáltan - és nem épp kulturáltan - igényteleneznek le, én ha valamit el akarok valahol érni, az biztos, hogy nem ez a felület lesz, és biztosan nem ez a témakör...
És ez nem arról szól, hogy az ilyesmi blogokra nincs igény, én imádok más kis blogokat is olvasgatni...és most senki ne érezze úgy, hogy bármilyen negatív vagy degradáló véleményem van a hozzám hasonló témákkal foglalkozó bloggerekről...

A blogot akkor indítottam, mikor szakítottunk egy régebbi barátommal...nyilván régebbi, öt évvel ezelőtt...nagyon sokat lógtam haverokkal, viszont így a kettesben töltött időnk felszabadult, és nem tudtam mit kezdjek magammal...Volt olyan nyár korábban (gyerekkoromban), hogy közöltem anyával, hogy unatkozom, és gyöngyöt akarok fűzni - mindig is türelmetlen voltam, képzelhetitek, milyen jó móka volt...Valamit csinálnom kellett...Muszáj volt...Mivel akkor - és a mai napig is - az ismerőseim 98%-a férfi (volt), az addigra majdnem öt éves "hobbim" (amivel egyébként csodálatos idő előtti szemráncokat szereztem magamnak XD) rám maradt...Az összes pénzemet - ünnepekre kapott pénzeket - sminkekre költöttem...szó szerint...néha még a kajapénzemet is megspóroltam, csak sminket vehessek...Aztán itt lett ez a sok idő, és én egyedül maradtam a sminkjeimmel...nem volt kivel beszélnem...Öt év alatt az ember elég sok borzasztó termékbe fut bele, és mint valaki, akinek elég nehéz volt "összeszednie" rá a pénzt (oké ez hülyén hangzik, általános hetedik óta sminkelek, anyáék sminkellenesek, én nem tudtam lenyúlni anya sminktermékeit, hogy azokkal játsszak, ők meg természetesen nem akartak költeni ilyesmire), úgy gondoltam, hogy írhatnék pocsék termékekről...xD
Csomó időm felszabadult, erről úgy sincs kivel beszélgetnem, miért ne önteném az internet népére, és lehet még valakinek segít is megspórolni a pénzt - ismétlem, általános hetedik óta...Szóval a pénztárca mentő elhatározásommal megírtam az első bejegyzést...hónapokig készültem rá...tényleg...nem tudtam, hogy akarom-e csinálni, nem tudtam, hogy hogy csináljam, a béna telefonom béna kamerájával fényképeztem elég sokáig még utána is - bár ballagásra kaptam fényképezőgépet, és azóta is azt a 7 éves gépet használom xD - és határozottan emlékszem, hogy a legelső érdemi bejegyzésem...miután közöltem, hogy pénzt akarok spórolni, egy szerzeményes bejegyzés volt...nagyon sokat költöttem, azt hiszem három dolgot vettem...az essencetől...jól van na, akkor soknak tűnt, most már sokkal többet szórok el, de megnyugtat, hogy az ösztöndíjam jó helyre megy...xD
Szóval így indult, a közte lévő öt évből szívesen letagadnék dolgokat, a bloggal kapcsolatban is, és a magánéletemből is...Először mindig nagyon keveset írtam...aztán minél több idő telt el, egyre hosszabbak lettek a bejegyzések...és még hosszabbak...és méééééééééééég hosszabbak...és még annál is hosszabbak...valahogy idővel rájöttem, hogy nem esznek meg az interneten...megnyugodtam...xD

És én is rengeteget változtam az öt év alatt, mint mondtam...Régen rengeteget jártam ki, a kocsma-köztér-koncert szentháromságban töltöttem tinédzser éveim túlnyomó részét...és ez azt hiszem a blogon is látszott...és épp ezért nem értem az igénytelen jelzőt...igen, tudom, gyakran borzasztó képek kerültek ki, és az utóbbi időkben kezd cserben hagyni a fényképezőm, de hogy tartalmilag igénytelen lennék, azt nem gondolom...Illetve ha az is vagyok...a legközelebbi meghatározás, amit hozzám tudtak kapcsolni a "punk" volt...mivel semmi értelme nincs egy saját kezelésű blogon lázadozni, feltételezem a stílusom az "igénytelen összeállítású bejegyzéseimben" tükröződött...Amit szintén nem értek, órákat töltök egy-egy bejegyzés megírásával...annyi öncenzúrázásra van szükségem, hogy az hihetetlen...És ha még az öncenzúrán is átcsúsztak dolgok, amik kifogásolhatóak, mi lett volna, ha meg se próbálom, csak leírok mindent, amit gondolok, a saját ELRAGADÓ (vehemens) stílusomban...Mindig is eléggé...forrófejű...voltam? Ez talán nem a jó kifejezés, de mire egy posztban a "nem igazán vált be, mert..." került az "olyan szar, hogy legszívesebben feldugnám a gyártó seggébe, mert..." helyett, elég sok időnek kellett eltelnie, és elég sok önuralomra volt szükségem...és van a mai napig is...
Aztán az évek folyamán valami elromlott...visszafordíthatatlanul...igyekeztem túl lépni, sikerült, aztán megint elromlott...történetesen szerelmes lettem...soha ne legyetek szerelmesek, nem éri meg...Először az esélytelenek nyugalmával sikerült túllendülnöm a dolgon, aztán viszont beteljesedni látszott a dolog...és be is teljesedett volna, boldog voltam, de ha az ember boldog, akkor valami nagy szar fog történni...és történt...és a blog ezt is végigjárta mellettem, végigjárta a reménytelenségtől a boldogságig az utat...aztán valami eltört bennem...és nem tudtam összetenni...elhidegültem saját magamtól? Ez nem jó kifejezés, még mindig érzem, és tudom, hogy nem is fog rendbe jönni...fizikálisan is belebetegedtem (nem viccelek olyan szarul voltam, hogy nem bírtam felkelni egész nap nem ettem, szédültem, émelyegtem, és hirtelen minden üres és értelmetlen volt, és nem értettem, hogy hogy tud az üresség fájni...és igazából a mai napig nem értem, hogy hogy hagyhattam magamnak ezt...annyira elképesztően haragudtam magamra amiatt, hogy ilyen gyenge voltam...most már csak nem értem), viszont azt hiszem a lelki kár nagyobb volt...magamba fordultam...nem jártam ki többet emberek közé, nem akartam senkit látni, és bár a blogra - lévén, hogy hiszek abban, hogy személyesnek kell lennie az ilyesminek, és hogy megismerhetjük a bloggerek egyik oldalát a blogon keresztül - kerültek fel "személyes" bejegyzések, azok nem voltak személyesek - igazából úgy érzem, hogy az elmúlt két évben ez a legelső igazán személyes bejegyzésem, amiben tényleg teljesen benne vagyok, mindenem...Ez vagyok én, ez lettem én, ez maradt belőlem, ezt tudom a blognak adni...Tökéletesen elírogattam magamnak a jelentéktelen hülyeségekről, mit gondolok a könyvekről, mit gondolok a sminkekről, a filmekről, mit gondolok az őszről, milyen volt a nyaralás, meg ilyen baromságok...de az igazság az, hogy fél úton elvesztem, és azóta akárhány "személyes" bejegyzésem került ki, az nem volt személyes (bár biztosan emlékszem, hogy ezt a szakítást a blog is megörökítette, ugyanis ez volt az egyetlen "komoly" szakításom, amit a blog megélt)...És ezt most írom le így először...és fontos leírnom, mert nem tudom, hogy az életuntságom mennyire tükröződött a blogon...a blogon, ami iszonyatos mementojaként a történteknek...amit lehet, hogy csak én látok...
És mostanra, ezen az időszakon túljutva, túljutva azon, hogy mennyire elképesztően nagy erőfeszítéseket tettem, és mennyit küzdöttem magammal, hogy ne menjek emberek közé...eljutottam oda, hogy "megnyugodtam"...teljesen...Most már nem keresem a kifogásaimat, és nem akarom meggyőzni magamat, hogy jobb lenne másról, feladtam a harcot magammal szemben...Nem akarok kimenni valahova? A nem igazán van kedvem, de jó lenne helyébe a nincs kedvem, inkább nem megyek lépett...ami egyébként valahol borzasztó...De rájöttem, hogy felnőtt vagyok, és megtehetem...Nem kell udvariasságból kimennem, nem kell úgy tennem, mintha érdekelne valaki, aki amúgy nem érdekel...És ez miért fontos? Mert úgy érzem mostanában, hogy a bejegyzéseim mostanában személytelenebbek, és néhányon úgy néz ki, mintha semmi kedvem nem lenne az egészhez, és csak kényszer...többnyire az előre időzített bejegyzéseken látszik ez...Erről szó sincs, a bejegyzés jó dolog, leköt, szeretem írni, csupán engem tükröz, és előreidőzítésnél egyszerre többet is megírok, és ha pont nincs életkedvem napom volt, akkor a bejegyzés is élettelen lesz...Ezeket a bejegyzéseket kínzás olvasni...még nekem is, mert ha véletlenül belefutok egybe (mikor például újracímkézem a bejegyzéseket, mert néha eszembe jut, hogy valamit valahova nem írtam be, vagy új címkét adok hozzá, vagy ilyesmi), akkor újra elveszi az életkedvemet...
Viszont pozitív oldala is van az életkedvem hiányának - yaaaay - újult erőre kapott szarkazmusom, és így sokkal könnyebb elkerülni, hogy a nem bevált márkák képviselőinek a testnyílásaiba dugdossak teoretikusan dolgokat...És ha már a szarkazmusomnál járunk, drága blogom ékes bizonyítéka/szégyenteljes megőrzője borzalmas humorérzékemnek...Amit az évek folyamán rengetegen nem értettek meg...ezek az emberek általában elég gyorsan elmenekülnek a blogról, szóval az emberek elkergetésében gondolom jó vagyok...Persze vannak akik értik, sőt kedvelik, ennek örülök, mert néha úgy érzem senki se ért meg...és ez nem a "depis vagyok senki nem ért meg" értelemben, hanem a "minek kellett megszólalnom, senki se érti, most magyarázhatom el, kellett ez nekem?" értelemben...

És el is jutottunk az összegzéshez. A blogra tévedt emberek nagy része nem igazán érti a hivatkozásaimat...ami nagy szívfájdalmam...de megértem...és épp ez a legfontosabb oka, hogy miért nem teszek különösebb erőfeszítést a blogba...Az érdeklődési köröm nem fedi, és gyakran még csak nem is találkozik, a blog témája szempontjából hasonló érdeklődési körű emberek érdeklődési körével...Az emberek nem értik, ha Prosectura vagy PICSA utalást teszek egy rúzs alá...és ilyenkor az egyetlen dolog, amit tenni tudok, hogy vállba veregetem magam, hogy ne aggódj, én értem, én megértelek...nincs értelme...Aki a blogra jön, az elég kicsi valószínűséggel érdeklődik például a punk zenék (kivéve, ha olyan bejegyzéshez jön, lassan megint hallgatunk zenét, mert már rég csináltuk! :D) vagy a bölcsészet iránt...A szerencsétlen olvasóm csak egy nyamvadt rúzsról akarta kideríteni, hogy megvegye vagy sem, én pedig elvárom, hogy otthon legyen a '80-as évek német punk zenéjében?...Nem...nem várom el...azt se várom el, hogyha filozófiai problémára utalok, felismerjék a szerzőt...Az a helyzet, hogy aki valahogy idetalál egy sminkterméken keresztül, az rohadtul leszarja ezeket a dolgokat, csak a sminkért jön, esetleg azért, mert véletlenül nem kergettem még el szörnyen kedves bejegyzés közbeni megállapításokkal...És ez valahogy visszafele is igaz...A bölcsészet dolgok mélyére ás, a szépségápolás a szó lehető legszorosabb értelmében felszínes téma...És aki a felszínt akarja kapargatni, az nem fog velem ásót fogni, viszont aki segíteni akar ásni, az nem fog a felszínnel szarakodni, belevágja az ásót, és kiforgatja a földet...A kettő nem összeegyeztethetetlen, például konzulensem szerint nem tudnám letagadni se, hogy bölcsész vagyok, mert még mikor felszínes témákról beszélek, akkor is mindent meg akarok magyarázni...ami jó, viszont onnantól, hogy magyarázni akarok, elmenekülnek, akik nem akarják hallani...Viszont, ha nem magyarázok valamit, akkor nem fognak figyelni rám azok, akik arra vártak...

Persze, elgereblyézgetek itt magamnak, pakolászom a kavicsokat, de ha előre nézek az életemre, akkor nem egy Zen kertet akarok, hanem fákat ültetni...Az sokkal termékenyebb élet lenne, és hasznosabb...És lehet, csak két perc lenne az egész blogot megszépíteni (nem, egyébként elcsúfítanom az eredeti elképzelésből is vagy fél óra lett, hogy minden normálisan olvasható legyen xD), de azt a két percet is inkább "tanulással" töltöm...Szóval igen, igénytelen vagyok, nincs rá igényem, hogy "jobbá" tegyem a blogot...Én a valóságban szörnyen feledékeny, szétszórt, és szórakozott ember tudok lenni - elméleti dolgokban, mert egyébként folyton takarítok meg pakolászok - és a blog ezt a feledékeny és szórakozott embert hivatott reprezentálni. És én teljesen rendben vagyok ezzel...elfogadtam, hogy ilyen vagyok, és elfogadtam a blogot is, hogy ilyen...Tudnék ellene tenni? Igen, de annyi sokkal fontosabb dolog van az életemben...Ez nem azt jelenti, hogy a blog nem fontos....a blog fontos, de szeretem így is...Nem hiszem, hogy bármivel "jobb" lenne a blog, ha "jobban nézne ki", vagy "jobbak lennének a képek", vagy normális emberi nyelven szólnék az olvasókhoz...Nézettebb lenne? Ja, valószínű...viszont én így érzem magam komfortosan itt...és bár nem ijedek meg, ha konfrontálódnom kell, magammal nem fogok, főleg nem mások miatt...

Egyébként N (legjobb barátnőm 9 éve) mostanában rákapott a sminkekre, szóval most már a blog nélkül se lennék egyedül...de szeretem a blogot, bőven van helye az életemben, ugyanis a szociális életem kinyírásával, még ha a tanulás miatt tettem is, marad bőven fölös időm, amit szívesen töltök itt...És szívesen beszélgetnék is a néma kukkolókkal (következetes blogger kukkolónak hívja az őt olvasókat?), vagy legalábbis...beszélgetnék magammal, és akinek van hozzáfűznivalója, az hozzászól, szóval nem tartom kizártnak, hogy a nem túl távoli jövőben videó lesz, legalábbis szeretném, de még nem vagyok benne biztos, hogy tényleg szeretném, vagy csak jól hangzik, és továbbra is más dolgok lennének fontosabbak - seggel nem állunk elvégzendő dolgokhoz, ha nem tudom kedvvel csinálni, nem csinálom...És hogy mire számítsatok? Borzasztó lesz, ígérem...Az arcmimikám eléggé...öhm...gazdag...a szemöldököm önálló életet él, és mindig hadonászok...Szóval kb úgy fogok kinézni, mint akinek idegrángása van, és mivel nem szeretek előre gondosan megszerkesztett, megírt dolgokkal foglalkozni, mert túlságosan spontenaitás párti vagyok, valószínűleg minden második mondatom közepén el fogom felejteni, hogy mi lett volna a mondat vége...Ez egy komoly nyelvfilozófiai probléma, ha elkezdesz egy mondatot, még te se tudod, hogy fogod befejezni...és rám ez hatványozottan igaz, aki beszélt velem élőben, az tudja, hogy néha a mondat végének semmi köze nem lesz a mondat elejéhez, néha pedig mondat közepén elakadok, és inkább átadom a szót másnak, amíg (néha percekig is eltart) gondolkodom azon, hogy miről beszéltem egyáltalán...Ez ilyen, ezt láthattátok a blogon is, amikor elkezdek egy mondatot, és négy sorral lejjebb tök máshogy fejezem be. Emögött egyébként az a rejtett szándék van, hogy mire szakdolgozatot kell védenem, le akarok szokni a hadonászásról, és a szemöldök vonogatásról...Nagyon komoly koncentrációt igényel, hogy egyiket se csináljam, és arra gondoltam, hogy "gyakorlással" természetesebben megszabadulhatnék tőlük...

És lássatok csodát, a bejegyzés végének már semmi köze nem volt a kiinduláshoz, de a lényeg, hogy a blog most már a barátom, olyan, mint egy rólam készült kis játékbaba másolat, és örülök, hogy itt van nekem a kicsi én...Szóval...ez vagyok én, ez a blogom, és együtt vagyunk igénytelenek, köszönöm a kitartóbbaknak, és blogos távpacsi mindenkinek, aki kibírta eddig. :D
Szép estét! :D

12 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy megemlékeztél azért a szülinapról, napokkal később is tökéletesen megfelel :) mindig jó kicsit bepillantani a blog mögé, Nálad különösen.

    Ne keseredj el a hozzászólások hiánya miatt, ez minden fajta felületen tendencia, a kattintások száma nagyon szép :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, jól esett ez a hozzászólás. :)
      (Vagyis a tartalom is, és hogy valaki hozzám szólt...:P)

      Egyébként látom máshol is (én is), de olyan fura számomra.

      Törlés
  2. Boldog Blogszülinapot! Igazából nem annyira érte meg nekem sem felújítani a blogot. Szóval megértem azt a részét is a dolognak. Kommentek meg kb nincsenek. De a nagyobb blogoknál sem. Nem értem miért igazából mert olvasottság nem mutat kevesebbett nálam sem.
    De örülök, hogy még írsz! 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)

      Pedig jól néz ki az új felület is, olyan "friss" lett. :D
      Az enyém szó szerint szürke...és azt hiszem az is marad, amíg látszik az írás rajta, addig nem aggódok a kinézete miatt.

      Lehet, hogy a hozzászólások ideje lejárt...Senkinek nincs ideje, esetleg kedve visszajelezni.

      Törlés
  3. Én pont azért szeretem a blogod amilyen, ebből adódóan téged is olyannak szeretlek, amilyen vagy. :) Másoknál ha hosszabb, mesélős részt látok, akkor nincs is kedvem belefogni, nálad meg jesssz, bejegyzéééés! :D Benned pont az a jó, hogy nem követed a hófehér halott blog forma vonalat. Van akinek nem áll jól a letisztultság és az egyszerűség. Neked is nagyon jól áll ez az "igénytelen" stílus, de én nem tartalak igénytelennek. Bár a videóimban nem mindig látszik (ha sikerül rendesen összevágnom :D) néha nálam sincs köze a mondat végének az elejéhez. A legtöbb kivágott jelenet: "...várjá mi volt a mondat eleje?... Na előröl!".

    Nekem amúgy kifejezetten nehezemre esik bárkinek is kommentelni újabban. Még nem került ki a vlog, de elnyaffantottam magam, hogyha nem nyávogsz, hogy juj de cuki az illető, vagy a bemutatott termék, hanem korrekten leírod mit gondolsz, akkor már mindjárt szarházi vagy, és elkezdenek burkoltan szurkálni, és ha te is ezt csinálod, akkor meg főleg szarházi vagy, és mindenki le akar tiltani... szerintem ki is vágom azt a részt a vlogból. A ColourPop ügy óta szinte félek bármit is írni. Sokan írtak privátban, miután látták, hogy mennyire bánt a dolog, hogy mást is hallottak így járni, vagy ők is jártak hasonlóan, és ők is ugyanilyen dühösek voltak, nincs mit szégyellnem. Egy ideig az összes CP-s kiírásom archiválva is volt, de végül kitettem vissza őket, mert ez az én véleményem, és nem érdekel... csak ez a lezárt instámon való privátban anyázás ez... ez... hát baszd meg. Ha meg kitenném, hogy szponzorált, vagy tesztelésre érkezett volna, akkor meg az lenne a baj, hogy mert nem őszinte...

    Na, és az én írásom eleje és vége köszönő viszonyban sincs egymással. Azt sem tudom mit akartam ezzel kifejezni. :D Lényeg, ami lényeg, ne érezd rosszul magad! Nem vagy egyedül, nekem mindig jó érzés, ha írsz egy bejegyzést!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, és olvasás közben be kellett tennem egy Picsa számot. :D

      Törlés
    2. Köszönöm! :)
      Igazán jól esik/esett olvasni. :)
      És örülök, hogy legalább egy "néma kukkolómról" kiderült, hogy létezik, és nem véletlenül kattint a bejegyzéseimre. :D (Tényleg nem kéne így hívnom a látogatókat...de néha olyan érzés. ><)

      Lb-m például ha ír (verseket) szereti benne hagyni a véletlen elírásokat is, mert ez így ő, ember, és vannak hibái...És én is inkább a "hibás" dolgokat kedvelem - vagyis nem direkt rontást, hanem ha látszik, hogy van még ember is a bejegyzés/videó mögött...

      Amúgy megértem azt is, hogy elmegy a kedved tőle...Velem is volt, hogy mertem nem egyet érteni a szerzővel, és a rajongótábor nekem esett...ennél csak az rosszabb, ha a szerző esik neked...Bár én az első bunkó beszólásuknál leiratkozok mindenkiről, ha nem nekem szólt is...Vagyis ha a "bocsi, ez a smink szerintem nem illik a szemformádhoz" jellegű "kritikára" egy "menj a #@#@*~ˇ^@]" válasz érkezik...Tiszteletlenség a nézővel/olvasóval szemben. Én például a "negatív véleményeket" is kedvelem, amennyiben az értelmesen van megfogalmazva...utálom, ha "kiosztanak", de ha azt mondják, hogy szerintük egy kis fénylés dimenziót adott volna a sminknek, vagy kipróbálhatnék egy másik hátteret, amin jobban látszanak a dolgok, akkor azt mondom, hogy oké, legközelebb kipróbálom, ez milyen jó ötlet, aztán vagy tetszik megvalósítva, vagy nem...

      Amúgy a ColourPop bejegyzésed alatt még nyilvánosan is volt egy gyöngyszem, a mai napig nem értem, hogy az írója mit akart vele...Igen, negatív bejegyzés volt, én is éreztem, de ha egyszer nem jöttek be, mit írj róla? De a kedvencem a "tesztelésre kaptam, de ez nem befolyásolja a véleményemet" - és az egész poszt arról szól, hogy a világ legjobb terméke az adott valami, igaz leég tőle a hajad, de hát ez milyen szuper már, nem?
      Én mondjuk a TBS ügyfélszolgálatával jártam borzasztóan, de olyan kedvesek voltak a boltban, hogy nem akartam, hogy bárki aki idetéved a márkát vagy a márkabolt dolgozóit is azonosítsák azzal a bunkóval...Szóval lesz majd egy külön bejegyzés több weboldalnak az ügyfélszolgálatáról - nem fogom magamban tartani, csak más kontextusba helyezem.

      Törlés
    3. Ja és a negatív véleményekről és bejegyzésekről alkotott pozitív véleményem után: egyébként már készül a fél év kedvencei poszt, szóval lassan lesz valami vidám téma itt is...:D

      A picsához meg így utólag jó szórakozást. :3

      (És még egy hozzászólást se bírok megírni úgy, hogy rövid legyen, és ne felejtsek ki belőle valamit. Általában azért nem ennyire gáz a helyzet. xD)

      Törlés
  4. Először is, boldog blogszülit, másodszor, bocsi az eltűnésért, csak mostanság nem volt sok időm. Most olvasom vissza a bejegyzéseket.
    A hozzászólásokról a magam nevében és a magam tapasztalatai alapján tudok nyilatkozni. Mivel gépnél se voltam nagyon, így ezek elmaradtak, és nem minden témához tudok és szeretnék hozzászólni. Nálam is lekoptak a folyamatosan kommentelők, gyakorlatilag nulla a hozzászólások száma. Ezt egyszer megvitattam egy lánnyal, aki videózik, és ő mondta, hogy most ez a blogot olvasok dolog lefutott, most a videósoké a terep igazán. Én ezzel nem értek egyet, és neked is azt mondom, addig írj, ameddig kedved van, meg legalább elolvassák, ha nem is írnak semmit. Persze jó, ha van visszajelzés a munkánkra, de most ilyen időket élünk. Magunknak írunk, és ezzel kell beérni. Hiszem, hogy ez változni fog majd idővel újra, és visszatér minden a régi kerékvágásba. Ahogy elnéztem, ez másnál sincs sajnos másképp. Dolgoznak, nincs idejük, most nyaralnak, nem tudom. Még mindig azt mondom, az embernek arra van ideje, amire akar.
    Lehet, hogy azért kaptad meg, mert a legtöbb „kis blogger” el akar érni valamit a blogjával, ahogy te is mondod, hasznot, csak ezt senki sem fogja kimondani, mert nem p. c. Ha neked így jó, akkor így jó. Nem gondoltam arra, hogy szarsz bele, sosem fordult meg a fejemben. Mondjuk, én a tartalomért járok ide. :)
    Minden blog tükrözi valamennyire az íróját. Ezért szoktam azt mondani, hogyha írsz, elsősorban magadnak írj. S ha már egy ember talál magának olyan kacatot, ami neki érték, már nyertél. Azt tedd, ami neked a legjobb. A többivel ne foglalkozz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :)
      Igazából pont nem rád gondoltam, mert - bár nem szóltam hozzá (és én mondom, hogy eltűnnek a hozzászólók xD) - láttam, hogy "szabadságot" veszel ki, és azt én is úgy szoktam, hogy a Blogger közelébe se megyek, szóval gondoltam, hogy a te pihenő időd alatt nem foglak látni...Meg nyilván az embernek nem az a legfontosabb, hogy most valaki írt valamit gyorsan hozzáírok valamit - én speciel gyakran elfelejtek hozzászólni dolgokhoz, és két-három héttel később veszem észre, hogy még mindig megvan nyitva az adott bejegyzés, hogy majd hozzászóljak, ha gépnél vagyok. Meg magamról is tudom, hogy nem mindig írok mindenhova, tehát senkit se akartam számon kérni...csak most úgy...mindenkinél látom, és kicsit aggaszt vagy meglepett, nem is tudom igazából, szokatlan. Bár bennem is megfordult, hogy valószínűleg "elavult" az írás, és most a videó a nyerő - ezek szerint tényleg valami ilyesmi is lehet.

      A "magunknak írással" teljesen egyet értek...Vagyis láttam olyan blogvéget, hogy az író azt jelölte meg a "halál okának", hogy nem kap elég figyelmet a blog, és a nézettség (hiánya) miatt nem szeretné folytatni...És amúgy ezt is megértem valahol, de én nem tudnám ezt csinálni. :/
      (Bár én személyes elérhetőségein se zaklatnám a bloggereket, hogy szarul néz ki a blogjuk, mert nem díszes/túl egyszerű/nem elég vonzó a kinézete a blognak...de...ez más téma. :D)

      Törlés
    2. Rendben, csak nekem is rosszul esik, és úgy gondoltam, én a magam nevében fogok beszélni. :)
      Az utóbbi időben nagyon random a szabadidőm, illetve, egy olyan szakaszt éltem meg az életemben, hogy annak a blog látta volna kárát. Én inkább megrágom a válaszaimat, és valami kikerül, valamit meg elfelejtek. :)
      Mondták már, hogy videóznom kellene, de azt tudom, az nem az én műfajom. Aki olvas, az teszi, aki inkább néz és hallgat, azt teszi. Úgy gondolom, aki követ, tudja, mit kap, és vagy ezt választja, vagy azt. Én csak azt kaptam meg, hogy nekem soha semmi sem jó, mindent kifikázok, és néha iszonyatosan paraszt tudok lenni, amúgy pedig, változtassak fejlécet. Igen, ez egyfajta mánia, és rengeteg ideje lehet az ilyen embernek. Elképzelhető, hogy csak jót akar a lehető legbénább módon, de lássuk be, az ilyen irányú hozzászólások nem éppen erről szólnak. Nem vagyok egy blogzseni, ezt tudom nyújtani. Viszont, ettől lesz valahol egyedi. Kifejezetten tetszik a színvilága a tiednek, hogy nem a sablon rózsaszín, fehér-fekete, mint általában. Ettől lesz a blog igazán a tiéd.

      Törlés
    3. Na igen, a kettő teljesen más eszközökkel éri el a közönséget. És aki írni szeret, az lehet nem szívesen beszél - vagy fordítva. Amúgy nem értem ezt az elvárást a bloggerekkel szemben...vagyis ezt a mindennek jónak kell lennie, mert ha valami nem jó, akkor jön a morgás, és az író szidása, amiért rosszat mert írni valamilyen témában.
      Amúgy lehet tényleg nem a rossz szándék vezérli, de meg lehet azt szépen is fogalmazni...Plusz...itt a blog...van ez a hozzászólás mező...és...nem kell privát üzenetet küldeni miatta...Ha meg nem jó, akkor még mindig csinálhatnak saját blogot, ami jól néz ki, tök ingyen. :D

      Törlés

Mondd el véleményedet, vagy tedd fel kérdésedet! :)