2016. augusztus 25., csütörtök

Brian

Sziasztok!

Két hónap alatt két nyulat elásni azt hiszem nem egy jó arány (átlagolva is havonta egy nyúlra jön ki). Viszont szegény Brian eddig bírta...Nagyjából négy hónapos lehetett (a papírjait azóta se kaptuk meg a tenyésztőtől és egyébként az utóbbi üzeneteimre se válaszolt). És borzasztó érzés...De muszáj megírnom ezt a bejegyzést, remélhetően tanulni fogtok belőle - ha más nem azt, hogy ne bízzatok az emberekben...

a szivacsos csontú lába így állt folyton, a morcos fej viszont annak köszönhet, hogy felkeltettem
Brian drága túltenyésztett nyuszi volt - de meggyőződésem, hogy a tenyésztett állatok is pontosan annyit érnek, mint a keverékek, bár sok kampány a keverékeket jobbnak állítja be, hogy inkább örökbefogadjanak az emberek, ne újat vegyenek, NEM JOBBAK. Már mikor elhoztuk kis vékonyka, ha óvatosan cirógatod is az egész nyúl belemozog, törékeny jószág, már akkor gyanús volt nekünk, hogy ő volt az alom leggyengébbe, ugyanis "harcolt" a kajáért - egyébként élete végéig még a vitamint (amit más nyulaknak alig lehet a táljukba csempészni, mert otthagyják a kaját is, ha érzik a szagát) is kézből ette, ha kaja volt nálad, akkor az neki kellett és ha nem volt éhes is elvette félretenni magának...Viszont imádta a simit...Nagyjából folyamatosan murrogott, kaffogott, és mutatta, hogy hol kell simizni, ha megunta az egyik oldalát, odatartotta a másikat...
Aztán ahogy nőtt kezdett gyanús lenni a lába, nem mozgott, nem tartotta meg a nyulat, csak húzta maga után...A nyúl wc-be se tudott be ugrani, és kifele is segíteni kellett neki - ami valljuk be nem túl kellemes, ugyanis szó szerint az ürülékében kellett tapogatnom, hogy kiemeljem a nyulat.
Elvittük az orvoshoz, először azt mondta semmi baj, aztán azt, hogy a medencecsontjának a jobb oldala illetve a combcsontja el van szivacsosodva (ez elég gyakori tenyésztési mellékhatás), illetve kis kori trauma (ráültek/léptek) nyomai láthatók, de ha megteremtjük neki a biztonságos életkörülményeket, nem lesz baj...Bár nekem voltak kétségeim, ugyanis ha felnőtt volna eléri a hat kilót, és fél lábbal nem bír annyit mozgatni...de az orvos azt mondta nem lesz gond...
Szóval elkezdtünk vitaminos táppal meg csont erősítő vitaminnal etetni, a Nyúlmentőktől kértem tanácsokat, hogyan tudnám tehermentesíteni a ketrecet, és annak megfelelően átrendszereztük az egész mindenséget...Úgy tűnt nyuszinak megfelelnek az új körülmények, nem pisilt össze semmit, megszokta az új helyet is...
...de aztán romlani kezdett az állapota...Vagyis a fizikális...a jó lába kifordult, nem tudta használni azt se, csak vonszolta magát, illetve próbálta vonszolni magát, ugyanis nem bírta el két mellső lábbal a súlyát már. Néha annyira "elfáradtak" a lábacskái, hogy egyikről másikra lépegetve próbálta megtartani magát...Olyan volt mint egy fóka...És amikor azt hittük már nem lehet rosszabb, elkezdett maga alá piszkítani...mivel nem tudott mozogni, ült az ürülékében a ketrecben (ráccsal volt megoldva a wc, szóval ha oda piszkít, beesik a rács alá, és nem kell benne ülnie), és hát nem fogom lefesteni azt a képet ahogy a nyuszi feneke és farka nézett ki...Lemostuk apával (vicces tény, mindig nagyon megsértődött, ha összevizeztük, utána addig mosakodott, amíg el nem tűnt az összes víz róla, és mindig háttal állt nekünk és duzzogott)...de nem tudtuk nagyon pakolászni, ugyanis a gerince is iszonyatos formájú volt ("vicces" tény: a nyulak gerincferdülése általában összenőtt csigolyáknak köszönhető, viszont ennek egészséges csontozata volt, szóval fogalmunk nincs hogy lehetett olyan természet ellenes formája), és hát...továbbra is maga alá piszkított...szóval a legyek is el lepték már és lelárvázták...
Utolsó éjszaka apa későn ért haza, megfürdetni már nem akartuk, mert nagyon hideg volt kint és féltünk, hogy megfázik, szóval babapopsitörlővel törölgettük és próbáltuk megszabadítani a lárváktól...ami sikerült is...aztán reggel senki nem ment oda munka előtt én kora délelőtt mentem ki, és nyuszi addigra már elpusztult...

A tenyésztés néha "csúúúúnyaroooossz" dolog
Most a tenyésztőt hagyjuk ki a dologból, nekem hozzánemértőként is gyanús volt az egyik tenyésznyula, ugyanis iszonyatos formája volt, és biztosan tudtam, hogy egészségtelen is, valószínűleg pont tőle jött a mi nyulunk, mert formára hasonlítottak...Persze a beltenyészet érdekes dolog, oldalakat lehetne írni a hátrányairól, de mint mondtam: a tenyésztett állat nem ér kevesebbet, mint a keverék, én ezt tartom a legfontosabbnak...
A szakértelem hiánya viszont ki tudja hány állat életét megnehezítheti, és tönkreteheti, és ki tudja, hány gazdiét...Vagyis...most vonatkoztassunk el a beltenyésztett, félresikerült állatoktól...Nem küldi utánunk az orvosi papírt, bár a tenyésztési könyvet én is megtartanám, ha ilyen állatot adnék ki a kezemből, mert a nevemet nem adnám hozzá, nem válaszol...
Ez nem túl korrekt a vevőkkel szemben, és nem értem, hogy az internet világában, ahol nagyjából 10 perc alatt egy egész jó lejárató kampányt lehet összehozni, hogy engedheti meg magának akár egy tenyésztő is - akár egy cég, vagy akármilyen szolgáltató...Ha nem is érdekel az az egy szerencsétlen amelyik véletlenül élve hagyta el a tenyészetet, pedig nem kellett volna, a saját híremre vigyáznom kéne, és legalább pár hétig tartani a kapcsolatot a gazdival...ugyanis...a pozitív visszajelzés több vásárlót jelent, ami több pénzt jelent, a negatív reklám viszont...ilyen esetekben nem hasznos...Szóval ha az állat nem is érdekli, akkor legalább a bevételét féltené.

Kétféle orvos van
Az egyik mindenre azt mondja, hogy majd meggyógyul...rengeteg gyógyszert ír fel, rengeteg pénzt szed le az emberről, és azt mondja úgyis meggyógyul...Nem tudni, hogy optimista-e, vagy pénzéhes, vagy csak nem ért hozzá...A nyúl nem régóta "kiskedvenc" általában olyan pótolható, mint egy hal, szóval nem igazán van az állatorvosi kar felkészülve a nyulakra...És ez a felkészületlenség látszott azon az orvoson is, akinél mi voltunk...Anyának és nekem voltak kétségeink, az orvosban fel se merült, hogy egy hátsó lábbal hogy fog egy hat kilós nyúl mozogni, és hiába mondtuk, hogy nem mozog a lába, a röntgen után közölte, hogy semmi baja nincs a nyúlnak...Aztán mikor kiderült, hogy van...utána jött a semmi baja nem lesz...
A másik meg az ellentéte...Ha nem tudja pontosan mi baja az állatnak, vagy úgy érzi nem elég felkészült az állat ellátására, rögtön jön az "altassuk el"...Főleg kis állatoknál az orvosok általában az altatás mellett állnak (van ismerősöm, aki hörcsögöt akart műttetni és az orvos közölte, hogy újat venni olcsóbb...) és semmi más opciót nem hagynak a gazdinak...Élelmesebb gazdik nem fogadják el elsőre az ilyet, és keresnek egy olyan orvost vagy megoldást, ami megmentheti a kiskedvenc életét...ugyanis nehéz elengedni ezeket a szaros kis szőrcsomókat...Brian kb két hónapja (se) volt nálunk, és mégis a szívem hasad meg érte...

Miért élt ilyen "sokáig" Brian?
Hatalmas lelki teher volt...mindannyiunk számára, de a családban nem hisznek az altatásban...én viszont készen álltam arra, hogyha szenved, akkor elküldöm aludni...Önzőség egy állatot csak azért kínozni, mert nem állunk készen elengedni...
...viszont...
...Brian boldog volt...Egész végig murrogott, dorombolt, bújt, kaffogott...Amikor már nem tudta rendesen használni a lábát, akkor egyet kaparintott a feje mellett és tartotta, hogy vakarjuk, ha ott volt a kezed a közelben, tuti, hogy a kis buksi fejét odanyomta, hogy simogasd, és közben elégedetten kaffogott és dorombolt...Amikor már nem működtek a lábai valahogy belelépett a táljába, és egész délután benne állt (hosszú órákon keresztül, nem voltunk itthon), de nem vergődött, elfogadta, hogy csapdába esett, türelmesen kivárta, hogy kiszedjük belőle, aztán tartotta a fejét, hogy simogassuk.
Amellett, hogy ilyen szeretettel teli kis nyuszi volt, látszott rajta, hogy kölyök nyuszi, és bár a lábai már nem tartották meg, ő még mindig egy kíváncsi kis nyuszika volt...Mindent megszagolt, megmuszogott, megnyalt, vagy megrágott...Imádta az árnyékokat...Amikor mentünk ki este megnézni még, ahogy mozogtak az árnyékok a telefon fényében, a nyúl mindig megpróbálta megfogni őket, nyúlt utánuk, szaglászta őket...mikor nem működött a lába, akkor próbált kapirgálni, hogy elérje őket, de a végén csak a nyakát nyújtogatta, hogy fogjon magának is árnyékot.
És ez volt a legrosszabb része az egésznek...Egy öreg, beteg, látványosan szenvedő állatot elaltat az ember, mert tudja, hogy jobb lesz neki...A nyulak zsákmányállatok, tehát a végsőkig harcolnak az életükért, nem mutatják, ha valami fáj...De ez az állat nem hogy elvolt magának, hanem igényelte a simit, dorombolt, evett, kaffogott, bújt...Ha rossz helyen simiztük összerándult és odébb húzódott, de ezt leszámítva egy elég "életvidám" jószág volt...Vagyis néha megsértődött...pl mikor megitta az összes vizet, és elvettem az üres itatót előle, ő meg még inni akart, akkor mikor kivittem a teli itatót, már fordult el előlem és tolta el, hogy nem kell...vagy amikor megmostuk, vagy összevizeztük (hűtöttük ugye), mindig hátat fordult nekünk és ott duzzogott magának a sarokban...persze a simi az jöhetett, de akkor is haragudott ránk...
Kinek van szíve egy olyan állat kölyköt megölni, aki árnyékokra vadászik, minden érdekli, mindenre kíváncsi, kéri a simiket, osztja a puszikat, rendesen eszik, és még öntudatos is?
...amikor aludt, olyan nyugodtan és egyenletesen szuszogott, hogy legszívesebben én is befeküdtem volna mellé aludni, amikor vakarásztad, akkor meg úgy murrogott, mint egy motor, és amikor lelassult a légzése és ellazult az egész nyúl, akkor tudhattad, hogy jó helyen simogatod (egyébként ha a fülét masszírozod egy nyúlnak, az segít megnyugtatni az állatot)...És emellett evett...nagyon jó étvágya volt, még utolsó éjszaka is úgy gyűrte be a kaját, hogy jó volt hallgatni...Vagyis...monoton rágás volt, csak úgy kattogott, de olyan megnyugtató zaj volt, és még közben is tudott murrogni is, néha a kaja is megállt a szájában, és elnyújtózott a kezed alatt, hogy simogasd...
És...még utolsó nap is csak úgy osztotta a puszikat...Én három nyuszipuszit is kaptam tőle egymás után, pedig csak a ketrecet takarítottam - át kellett hajolnom felette, ő meg jól kinyújtotta a nyakát és állon muszogott, lehajoltam, hogy mit szeretne (simit? enni? szomjas? inni egyáltalán nem tudott segítség nélkül, mert az itató messze volt, és nem tudta addig elhúzni magát), ő meg piszepiszézett és lemuszogott...ezt egymás után háromszor eljátszotta, aztán mikor kitakarítottam, nyúlt a fejecskéjével a kezem felé, hogy őt simogatni kell, nehogy már csak úgy otthagyjam...szóval simogattam, ő meg murrogott nekem.

Van megoldás?
Barátnőm egy több órás kutatómunkát szánt a nyúlra, és kiderült, hogy kutya kerekesszéket át lehet alakítani úgy, hogy félig bénult óriásnyúlnak is jó legyen, szóval sok helyen megkérdezte/megkérdeztük, hogy ezt a csoda szerkezetet hogy tudnánk elkészíteni, de konkrét választ nem kaptunk...Innen is köszönöm a segítséget, hogy ennyi időt szántál a dologra - ha erre járnál! 
A tenyésztőnek a legtöbb esetben mindegy...eladta a nyulat jó pénzért, onnantól már nem az ő gondja, amikor 80 nyulat kell ellátni nem az a néhány félresikerült lesz a gondja, amelyik véletlenül kikerül a keze közül - ha ott marad amúgy biztosan éhen halt volna szerencsétlen.
Sajnos Miskolc kisállatorvosi szempontból nem túl felkészült (egy kisállat szakorvosról tudok csak, viszont abban a rendelőben nem igazán vannak olyan "modern" felszerelések, amikkel esetleg lehetne segíteni), viszont DEBRECENBEN és BUDAPESTEN is vannak jobban felszerelt orvosok/rendelők, szóval ha a "mindent elaltató" orvos már lecsapna a ti jószágotokra is, érdemes ott szétnézni...igen, ez lehet, hogy sok utazás...viszont sok esetben életmentő (többen is mesélték már, többek között a német tanáromnak a törpenyula - aminek a metszőfogai keresztbe állnak - menekült meg...most nyolc éves, és kb három évesen már el akarták altatni).

És a tanulság az, hogy...
...ne bízzatok vakon abban, amit az orvos mond, és ne hozzatok el túl kis állatot tenyésztőtől, ugyanis pár hónap kell, hogy látszódjon rajta, hogy egészséges-e...legalább külsőre, aztán még ugyanúgy rengeteg komplikáció felléphet, viszont iszonyatosan megviseli az embert egy eleve betegre gyártott állat, amin segíteni se lehet...(Ha eltörik a lába, azzal lehet mit kezdeni, de csontot növeszteni nem lehet újat.)
...és talán az, hogy amíg a szőrös családtag nem adja fel, addig ti se adjátok...mert a világ egyik legrosszabb érzése, ha lemondanak rólatok, és ti még harcolnátok, de a "család" kidob...Gondoljatok a sok kóbor állatra is, az utca szélén otthagyott kutyusokra, róluk is lemondtak...Ha valamiért úgy érzitek mégse tudjátok vállalni az állatot, mert már túl nagy teher (őszintén szólva az utóbbi másfél hét engem is nagyon megviselt, és az egész családot egyébként), akkor kérjetek segítséget, és adjatok még egy esélyt a kis drágáknak...Ugyanis néha már az is segít, ha hagyjátok élni őket, és legalább nem veszitek el a lehetőséget, hogy más még megmenthesse őket.

Most egy hatalmas tehertől megszabadulva, mégis szörnyen leterhelten búcsúzom mára, remélem valami hasznát látjátok a bejegyzésnek - nem pedig csak egy negatív történetet.
Legyen szép napotok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd el véleményedet, vagy tedd fel kérdésedet! :)