2015. június 25., csütörtök

Liebster award

Sziasztok! :)
Nekromancica volt oly drága, hogy megjutalmazott ezzel a díjjal...Eddig idő hiányos voltam, és többnyire gondolkodásképtelen is (jó, ez nálam elég gyakori xD), de most friss(ebb)en és kipihenten, nem egészen zombiszerű állapotban úgy gondoltam, neki ugrok ennek a posztnak is! :)
Szóval szeretném még egyszer megköszönni, hogy gondoltál rám, és sajnálom, hogy most jutottam eddig, de azért a kérdéseid nem épp olyanok voltak, hogy öt perc alatt össze lehet rá csapni a válaszokat - legalábbis nekem gondolkodnom kellett rajtuk azért...:D
A szabályok szörnyen egyszerűek:
- Írj 10 dolgot magadról!
- Válaszolj a 10 kérdésre!
- Írj 10 kérdést!
- Küldd tovább legalább öt embernek!

Na a 10 dolog...én már annyi mindent írtam magamról itt, hogy nem vagyok benne biztos, hogy túl sok érdekességgel szolgálhatok, de azért megpróbáltam olyanokat összeszedni, amikről nem nagyon volt szó a blogon - vagyis én már nem emlékszem, hogy írtam volna ilyesmit...:D
  1. Undorodom a szójától, de a tofut szeretem...
    Vannak ismerőseim, akik a sok év ellenére nem szokták meg, hogy vegetáriánus vagyok, és én se nagyon szoktam róla beszélni...nem azért mert szégyellem, vagy ilyesmi, csupán nem érezném hitelesnek, hogy előadjam a nagy állatbarátot, amikor rengeteg kozmetikumot használok, amiket állatokon tesztelnek...fáj értük a szívem, és igyekszem kiszűrni ezeket a termékeket, de Magyarország minőségi (vagy bármilyen) vegán termékek szempontjából eléggé el van maradva, tehát a legtöbb, amit teljes mértékben megtehetek a kis állatkákért, az az, hogy nem eszem meg őket...Éppen ezért nekem máshonnan kell beszereznem a tápanyagokat, erre az egyik legjobb alternatíva a szója...Kevés gusztustalanabb ehető dolgot tudnék felsorolni a szójánál...egyszerűen nem bírom megenni...meglátom, és rosszul leszek...(És igen, a tofu szójából készült, és azt szeretem is...nem tudom...ez olyasmi lehet, mint apa: a paradicsomot nagyon szereti, de a paradicsomfőzeléket ki nem állhatja...)
  2. Szeretem az amerikai irodalom bizonyos megmozdulásait (az angolt és az oroszt meg nagyon nem).
    Nem szeretem az angol nyelvet, de eddig akárhányszor hálás voltam azért, hogy tanulhattam, azt mindig amerikai író/költő hozta ki belőlem...Lovecraft, Poe, King, Matt Groening (SIMPSONS <3), Alissa White-Gluz (ex-The Agonist, most Arch Enemy), Marilyn Manson (aki egyébként fest is :D), mind amerikaiak...Az ő munkásságukat eredeti nyelven élvezni...a világ egyik legfantasztikusabb érzése - bár Kinghez még nem volt szerencsém, csak részletekben...:)
  3. 77 teljes kiszerelésű rúzsom van, és 29 rúzsmintám...
    Ebből mindössze kettő olyan, amit az életben többet nem óhajtok használni, szóval lényegében 75 használható minőségű rúzsom van, és mindet nagyon szeretem...amiknek van nevük, azoknak tudom fejből is...Egyébként váltókban használom is őket, egy kis áttetsző dobozkába szoktam kipakolni az aktuális évszakhoz illő rúzsokat mindig, és onnan szedegetem ki...szóval évszakonta "pörgetem" a használt rúzsaimat, ha pedig valami másra vágyok, kihorgászom a nagy dobozból, amiben tartom őket...:D
    Na jó, az igazság az, hogy ez még akkor volt, amikor elkezdtem megírni a bejegyzést, azóta unokahúgomnak ajándékoztam egyet a használhatóak közül, mert beláttam, hogy nem az én színem...illetve elfogyott az egyik mintám...:)
  4. A kedvenc kutyafajtám a rövid szőrű magyar vizsla...
    Ez azért "érdekes", mert őszintén hiszek abban, hogy a gazdi nem csak a kutya tulajdonságait, személyiségét veszi figyelembe vásárlásnál és kedvenc választásnál, hanem a külsejét is...Amikor látom, hogy az emberek sétáltatják a kutyáikat, mindig látszik, hogy a kutya "illik" a gazdi stílusához...És hát...az én tökéletes "kiegészítő kutyám" Kecsinél kezdődött...Hosszú szőrű, fekete, közepes-nagy termetű kutyus volt, hosszúkás fejjel...elképesztően gyönyörű volt...A vizsla meg rövid szőrű, zsemle színű jószág...a személyisége mondjuk nagyon megkapó, de a kutya nem magának (se a külsejének, se a személyiségének) köszönheti, hogy imádom: ez nekem belülről jön...És ha a külsejéről van szó, csak ezzel indokolhatom a döntésemet: kiskorukban eszméletlenül édeskék, ugyanis olyan, mintha egy három számmal nagyobb bőrt húztak volna a kutyusra, és most őszintén: minden kölyökkutyus elképesztően cuki; aztán felnőtt korukban szép kiállású, kecses kutyusok lesznek ők is...szóval...relatíve szépek - de ha külső alapján kéne választanom valószínűleg egy fekete keverék győzne, szeretem a keverék kutyákat (mondjuk a kistestűeket nem, meg a közepes-kicsiket, de ez fajtakutyáknál is így van)...De amit én a legjobban szeretek a vizsla külsejében, az az az elképesztően bájos és megható "tulajdonsága", hogy a gazdihoz öregszenek...Nagyon kevés kutyafajta őszül meg vénségére, a fentebb említett Kecsi drága csak belassult és elgyengült, de semmi "külső" jelét nem mutatta az öregedésnek...Viszont a vizslák (meg néhány retriver) öreg korukra úgy néznek ki, mint a vén emberek...kíváncsian, érdeklődően és okosan néznek ki (továbbra is - valahogy annyi értelem sugárzik belőlük felnőtt korukban is) a megőszült buksijukból...Most igaz, hogy rengeteg fajta tulajdonsági dolog állhat mellettük (könnyen és gyorsan tanulnak, nagyon jó alkalmazkodókészségük van meg ilyesmi), de szerintem ennél aranyosabb tulajdonságuk nincs...olyan emberivé teszi őket...(na meg nem érzed magad mellette annyira öregnek...:P)
  5. Annak ellenére, hogy nagyon jó helyes író vagyok, a szabályok nagyon nem mennek, és van egy nagyon erős nyelvtani hibám, amiről nem tudok leszokni...(és rengeteg elírásom, de az a gépen való gyors írás miatt)
    A borsodiaknak saját igeidejük van, és én is előszeretettel alkalmazom - ezért általában a nem Miskolc környéki emberek furán néznek rám, sőt gyakran be is szólnak miatta, vagy rám szólnak, hogy ez helytelen - néha borsodiak is...Na de kérlek, ha a szotyi lehet makuka (holnap meg köztársaság - bocsánat, ez pihent volt, és olyan "pop"kulturális utalás, amit valszeg senki nem ért...legalábbis amennyire eddig feltérképeztem az idelátogatók zenei ízlését /főleg, ha hozzánézzük, hogy tőlem is inkább ízlésficam, hogy hallgatom ezt a bandát - legalábbis gyakran még én is így érzem xD/), akkor igenis létezik az a kifejezés is, hogy "KELLESZ MAJD"...Ez a kifejezés egyébként nyelvtanilag helyesen úgy hangzik, hogy "kell majd"...Példamondat: "Meg kell majd néznem, mielőtt elküldöm.", borsodiul: "Meg kellesz majd néznem, mielőtt elküldöm"...
  6. Sokáig gyógyszerésznek akartam továbbtanulni, biosszal és kémiával...
    Igazából mindig volt egy kettősség a reál-humán tárgyak terén bennem, mert amelyik érdekel, mindig abból vagyok jó, de azért így, hogy most meg szabadbölcsésznek készülök, kicsit vicces belegondolni, hogy majdnem gyógyszerész lettem...Rájöttem, hogy gondolkodni sokkal jobban szeretek, mint szabályokat követni, és úgy érzem sokkal jobb lesz ez így...
  7. Régen imádtam Miskolcot...
    ...gyerekként sose értettem, hogy hogy lehet innen elköltözni, hiszen olyan csodás a város...most meg bármit megtennék, hogy elhúzhassak a fenébe innen...ez nem kimondottan a város hibája, hanem a lakóké, persze több dolog is közrejátszott...Egyszerűen annyira megutáltatták velem a várost, hogy kevés hely van, ahol kevésbé szívesen élnék (falukon kívül, vérbeli városi vagyok, nem bírnék elviselni egy falut...Debrecen után Győr jön, utána pedig Miskolc a "városok, ahol akkor se élnék, ha kényszerítenének" listán).
  8. Nincsenek káros szokásaim (se szociális életem jelenleg xD). :)
    Vagyis a kifejezés klasszikus értelmében...Rengeteg addiktív szokásom van (pl a rúzs gyűjtés), és van több rossz szokásom is (olyanok is, amik károsak az egészségre, pl bőr/var tépkedés, önmarás), de az évek folyamán arra jutottam, hogy valószínűleg gyógyszerfüggő hamarabb leszek, mint alkoholista. xD (Egyébként nem, csak én vagyok a legrendesebb a családban, mert mindent megeszek, amit felírnak - és szerencsére a szervezetem tűri még - és mindig hallgatom, hogy jaj már megint gyógyszerezek, meg mit tudom én...a családban sok gyógyszer ellenes van...de ha egyszer segítenek, miért ne venném be őket?)
  9. Sose rágtam a körmömet...
    Akármilyen hosszú volt, vagy rövid, sose éreztem késztetést a körömrágásra, még csak meg se fordult a fejemben, hogy ilyet csinálni lehet egyáltalán, és rengeteg ismerősöm volt körömrágós, én meg akármilyen rossz szokásom is volt (fentebb említettem), a körömrágást mindig undorítónak találtam...(Nem mintha az annyira gusztusos lenne, hogy az ember véresre szaggatja a száját körömmel/foggal, de a körömrágást nem bírtam...xD)
  10. Sose állítom át a faliórát...xD
    Igen, tudom ez egy iszonyatosan vicces (vagy röhejes?) tény, de egyszerűen sosincs kedvem leszedni, mert fél év múlva úgyis visszaállítjuk, szóval csak az elemek cserélésekor szedjük le, és olyankor beállítom, aztán óra átállításnál kivonok/hozzáadok fejben mindig egy-egy órát...Többnyire úgyis csak dísz, múltkor egy csomó ideig nem tűnt fel, hogy már nem is jár az óra...mindig a gépen vagy a telefonon nézem az időt...(Viszont az izzókat magamnak szoktam cserélni, szóval annyira lusta mégse vagyok...xD)
És a kérdésekre a válaszok:
  1. Csajos csajnak vagy inkább fiúsnak érzed magad?Ha "normális" választ adnék erre (nem kicsavartat), nem is én lennék, szóval elmondom az én elmefuttatásomat erről a dologról: én egy olyan férfi vagyok női testben, aki a lelke mélyén nő...
    Minden rendben van a nemi identitásommal, inkább olyan Shrek-es hagymás-réteges dologról van szó...
    Fizikálisan nő vagyok, de az alatt van egy elég erős fiús oldalam, ami lehetővé teszi a túlélést a sok hülye haverom között (imádom őket egyébként <3), viszont nagyon erős igényem van ERRE a blogra, ahol én beszélgetek a sminkjeimről, a kacatkáimról, a női szokásokról, meg ilyenekről...
    Nincsenek olyan ismerőseim, akiket érdekelnének ezek a dolgok...lányok közt se...senkit nem érdekelnek a sminkek, szóval hozzájuk képest lehet lányosnak számítok...Másrészt még hozzájuk képest is fiúsnak is számítok, mert amíg náluk a sport cipő a "legfiúsabb" kiegészítő, addig én a legkényelmesebben az acélbetétes bakancsaimban érzem magamat - az meg eleve uniszex, sportcipő van női is...
    És akkor most nézzük a fiús oldalát: még nem akasztottam fel magam, tehát eléggé edzett vagyok a marhaságaikhoz, a reálos oldalam kimondottan imádja őket, valahogy felüdülés velük lenni, sokkal jobban érzem magam velük (ugye három legjobb barátomból is kettő fiú), magamtól nem is keresem általában a női társaságot (személyesen, ezért van szükségem a blogra, és a többiek által vezetett blogokra, itt lehetek nő, de élőben valahogy úgy érzem nem illek bele az ilyesmibe, pedig legjobb fiúbarátom az egyik szereti a sminkes nőket, vele tudok ilyenekről is beszélgetni).
    Ha az öltözködést nézzük, akkor elég végletes vagyok...vagy kevésbé csinos, teljesen lepukkant Mansonként vagyok, vagy pedig teljesen ruha/fűző/csipke nem tudom mi (imádom a harisnyákat is egyébként, a sminkek és a harisnyák adják a nőiességemet, öltözködésben nem annyira ezt választom)...Egyszerűen vannak azok a napok, amikor nekem magassarkú kell, és nem bírom elképzelni, hogy azt a napot túlélem lapos talpúban, de vannak olyan napok (ezek azért gyakoribbak xD), amikor meg a 40 fok ellenére se vagyok hajlandó elviselni a tudatot, hogy nem bakancs van rajtam...
  2. Mi a helyzet a fesztiválokkal? Mész valahova nyáron?
    A fesztiválok nagy része (most, hogy végre olyan korba és helyzetbe értem, hogy el tudnék jutni rájuk - anyagilag is, bár nem dolgozok, de megtanultam spórolni xD) elég jelentős színvonalcsökkenésen van túl...A jegyek drágák, a fellépők iszonyatosan vannak összeválogatva, és minden messze van innen, időben nem jönnék ki...A Rockmaratont be akartam célozni, de nem láttam senki olyat, aki miatt feltétlen ott kell lennem, és a nyaramat egyébként is a nyelvvizsgának szentelem...ez most így alakult, talán jövőre...:)
    (Mondjuk ECDL vizsgát is szeretnék tenni...tehát lehet jövőre se jön össze.)
  3. Vannak gyerekkori rossz emlékeid, traumáid?
    Vannak, de szerintem egyik sincs kihatással az életemre...gyerekkoromban megviseltek, és éppen ezért gyerekkoromban sok fejtörést okoztam anyáéknak, de szinte minden túllendültem...
    Legkisebb gyerekkori traumám szerintem az volt, hogy koraszülöttként bent tartottak a kórházban, és én nagyon rossz alvó vagyok kis korom óta, tehát nem igazán akartak kiengedni, ezért sírtam folyton, berekedtem, és még inkább bent akartak tartani...Ennek az volt a kihatása, hogy senki nem jöhetett egy darabig fehér ruhában a közelembe...Addig üvöltöttem, amíg át nem öltöztek, nem bírtam elviselni az embereket fehér ruhában...most már ilyen gondom ugyebár nincs...de akkor iszonyodtam a fehér ruhás emberektől...(mondjuk ovis koromra kinőttem, az óvónénik fehér köpenyénél már nem zavart)
    Egyik Szilveszterkor (két és fél éves koromban kb) egy véres féldisznóval néztem farkas szemet, azóta nem eszek húst...Ez kiskoromban nehezebben volt kivitelezhető, főleg, mert nem tudtam megvédeni a döntésemet...Most már el tudom mondani a vegetáriánus étrend előnyeit is, ha kell, meg a húsevés hátrányait, de gyerekként annyit láttam az egészből, hogy döglött állatokat esznek az emberek...Mondjuk így utólag rájöttem, hogyha akkor nem, akkor tíz évvel később világosodok meg, és most ugyanitt lennék, csak kiskoromban nem kellett volna anyáéknak miattam hallgatni a rokonokat...
    Egy kutya kiharapta anya kabátját - kerítésen keresztül - és érdekes módon én erre nem úgy reagáltam, hogy féltem a kutyáktól (imádtam a kutyákat továbbra is xD), hanem úgy, hogy nem szerettem a lyukas ruhákat...Bácsikámmal (vállalkozó) rendszeresen levetettem a lyukas zoknikat, sose engedtem be, ha bármi lyukas volt rajta, és hát...egy munkásruha gyakran lyukas, és azóta is hallgatom, hogy sose akartam beengedni...A gombos ruhákat a mai napig nem szeretem, de a patentosokat se, viszont ez szerintem nem emiatt van - inkább azért mert kényelmetlen, meg a nadrágjaim gombjai is a leghülyébb helyzetekben adják meg magukat, van rá szemtanúm...a fülem a bizonyíték rá, hogy nincs bajom a lyukakkal már...(meg a többi piercingem xD)
    Volt egy lufimacim, amit elejtettem, elütött egy kocsi és kidurrant...szóval kaptam egy lufit helyette, és az is kidurrant (és megtanultam, hogy nagyon erőset bír csapni...xD), utána nagyon sokáig - még általános iskolában felsős koromban is, ha jól emlékszem - rettegtem a lufiktól...Vagyis a lufik nem zavartak, meg ha messze durrantak ki se, de ha közel voltak, mindig attól féltem, hogy kidurrannak és megcsapnak...Egyik évben Smarties-nak öltöztünk farsangon (osztály jelmez xD), és nem voltam hajlandó lufikat ragasztani magamra...Ez konkrétan valahogy teljesen eltűnt, már teljesen semleges a viszonyom a lufikkal...vagyis...általában fel se tűnnek, ha vannak is a közelemben, és ha nem nekem kell segíteni felfújni őket (nem tudok lufit fújni...ha fújok bele valamit véletlenül, az is mindig kijön valahol), akkor egyáltalán nem zavarnak...de igazából már az se, ha mellettem durran ki...meg igazából szerintem sokkal magasabb a fájdalomküszöböm azóta (na meg az epilátor/gyanta meg ilyesmi jobban fájnak, mint egy luficsapás), és lehet más emberekhez képest is magasabb (fiú haverjaim és a piercingek...náluk tutira magasabb xD), szóval a lufik már teljesen hidegen hagynak...
  4. A képeket digitális vagy előhívott fénykép formájában szereted jobban?
    Ezt a körülmények válogatják...pl a blogos, kirándulós meg ilyen képeket sokkal jobban szeretem digitálisan, de a tablóképeket, meg a ballagási fényképeket (amin pl N-nel vagyok, meg van amin ofővel, ilyen beállított fényképek ballagás előttről) szeretem kézben tartani...Illetve nagyon örülök, hogy Kecsimről nem csak digitális kép készült, hanem "sima" is, mert így mindig lesz egy olyan, amit kitehetek róla, hogy emlékezzek rá...:)
    De alapjáraton praktikusabbnak tartom a digitális képeket - mondjuk éppen ezért sokkal ötletesebb ajándék egy előhívott...na meg azok a szép képkeretek...:D
  5. Vannak olyan fegyvertípusok, amiket kedvelsz (bármelyik korból)?Talááán a tankokat, és a gépfegyvereket - bár a kedvelem az túlzás, mert félreérthető...az eszközöket mondjuk kedvelem, de a felhasználási módjukat már kevésbé...a világháborúk körüli időszakot ha valamiért, hát ezért érdekesnek tartottam...Fantasztikus mennyit fejlődött a fegyverkezés - bár inkább elborzasztó volt a dolog, maga a fejlődés a fantasztikus - és mivel én általában nem szeretem csak az újkori történelmet, egyértelműen erre szavazok...Na meg vannak nagyon helyes kis pisztolyok, mindig is érdekelt a mechanikájuk, valahogy mindig kíváncsi voltam, hogy néhány fémdarab hogy képes ölni...Azóta megértettem, hogy nem a fegyver öl, hanem az ember, de a mechanikája attól még érdekes maradt...:D
  6. Erdőjárás vagy plázázás?
    Őszintén: egyik se...Imádok sétálni, sík terepen, friss városi levegőben (szmog...xD) akármennyit gyalogolok, de túrázni nem szeretek...pedig abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Bükk-hegység konkrétan két utcával arrébb kezdődik, tehát a hegy lábában élünk, és gyönyörű az erdő (régen nagyon sokat is jártunk oda, de valahogy ráuntam...túl természetessé vált a közelsége, vagy nem tudom), sokkal szívesebben sétálgatok itt a telepen például...A plázákat meg az emberek miatt nem szeretem - meg a miskolci pláza nagyon gagyi - ha boltot kell választanom, akkor inkább különálló drogériák járására szavazok...xD
    Viszont ahol a legjobban szeretek sétálni: az a sétáló utca (a belvárosban), meg Avas szebb része, és a Népkert (bár ott sok az ismerős), meg a Kripta (végülis az is hegyen van, de onnan a naplemente...hát az...arra nincsenek szavak...elképesztő), meg a Kilátó (...). Tehát imádok sétálni, de engem a város látványa sokkal jobban megnyugtat, mint a természeté, főleg, hogy a természetben annyi mindent lehet véletlenül eltaposni (igen, utálok bogarakat ölni is, ha itthon van apa, mindig kiabálok, hogy vigye ki a túl undorító bogarakat, hogy ne kelljen megölni őket, de másképp nem megyek a közelükbe), meg sajnos engem valamiért nagyon imádnak a kullancsok is...Igen, tudom, ez állatkedvelő, szelektíven gyűjtögető, alapjáraton természet tisztelő embertől fura válasz, de valahogy a város is a maga módján fantasztikus - meg nincs sár se, mondtam, hogy igazi városi vagyok xD.
  7. Egy nagyobb edzés után izomlázad van. Szereted vagy idegesítő?
    Ha a hosszútávgyaloglás nem edzés (és nem az), akkor nem szoktam edzeni...De egyébként attól függ, ha a vádlimnak van izomláza, akkor szerintem kellemes érzés, mert a lábadnak nem kell finom mechanikai mozgásokat végeznie...Viszont ha a vállamnak/karomnak van izomláza, meg tudok őrülni, mert ilyenkor általában nem bírok normálisan írni se, vagy megfogni/megemelni bármit...A lábam ha fáj is elvisz ahova akarom, de a kezem olyankor nagyon suta szokott lenni...Meg a nyakizomláz az, ami még ölni tud...általában koncertek után fordul elő, de akkor nem bírok meglenni, nem lehet normálisan ráfeküdni se...
    Viszont ha csak húzódik bármilyen izmom (nem annyira, hogy káros legyen, csak olyan egészségesen), azt nagyon szeretem, mert akkor érzem, hogy amit csinálok az hatásos...:D
  8. Kedvenc gyerekkori meséd?
    Ha mese, mint mesefilm, akkor Dumbo...felnőttként újranézve brutális...
    Ha mese, mint könyv, akkor a 101 kiskutya és a Susi és Tekergő...
    Ha mese, mint történet: volt egy gyűjteményes könyvem, amiben volt egy olyan mese, hogy valami madár megirigyelte minden más madárnak a "szép" testrészét, és elcserélte a sajátjaira (így lett valami szörny belőle, pávatollal, pelikáncsőrrel, gólyanyakkal, meg minden), és nem tudott tőle normálisan élni, ezért visszaadta őket...Meg ebben volt egy olyan mese is, amiben házat, napot, kertet meg ilyeneket rajzoltatott magának egy egér egy ceruzával, és ha a ceruza nem rajzolta volna le, akkor megeszi az egér...
    Szerintem ezeknek a meséknek amúgy címei se voltak, legalábbis én nem nagyon emlékszem rájuk...xD
  9. Hogyan állsz az olyan emberekhez, akik "mások"? (értelmi, szellemileg vagy testileg sérült)
    Ez egy elég összetett kérdés, de többnyire ugyanúgy, mint bármelyik másik emberhez, mindenki lehet jó vagy épp rossz ember...
    Ha a másságot pl fizikális fogyatéknak vesszük, akkor is teljesen személy függő...Van egy vak bácsi itt a közelben, ő pl nagyon kedves, és nagyon jól elbeszélgetek vele mindig, ha úgy van, segítek neki lepakolni, jelzek helyette, ha nem mondják be a megállót, minden megállónál jelzem, hogy hol vagyunk, szóval hozzá "kedvesen"...Viszont Miskóciában van néhány lábatlan csöves, akik alkoholisták is és még rohadékok is...múltkor mentem hazafele, és nem adtam pénzt az egyik tolókocsisnak (óráról jöttem, diák vagyok, honnan lenne pénzem? és ha lenne miért adnám oda neki alkoholra? főleg, hogy szinte követelte tőlem, hogy adjak pénzt), azt utánam jött és mindennek lehordott...vagyis szószerint, már odáig jutottunk, hogy ordított velem, hogy "hülye ***** tuti csak azért nem adsz pénzt, mert neked van lábad"...ja...vagy azért, mert bunkó volt...de szerencsére elég sok rendőr van a sétálón, és megindultak felénk, tehát visszavonulót fújt...ennyire hálás én még rendőrnek nem voltam szerintem...
    Ha mentális fogyatékot nézünk, akkor mondjuk volt olyan fogyatékos, aki megijesztett, többnyire ha beszélgetni akarnak ugyanúgy viselkedek velük, mint egy normális emberrel, ha olyasmi baja van, hogy nem éppen úgy fejlődött, mint kellett volna (és belül gyerek maradt teljesen), akkor türelmesebben, mint egy gyerekkel...Amelyik megijesztett az azért ijesztett meg, mert belemászott az aurámba (nem szeretem az embereket az intim szférámban), és addig nem hagyott békén, amíg nem simogattam meg a zokniját, és nem mondtam el én is neki, hogy nagyon jó puha...(A kezembe nyomott egy összegöngyölt zoknit és ott izélt, hogy simogassam meg és már bökdösött vele, hogy simogassam meg, aztán meg "ugye milyen jó puha?", "de ugye, hogy jó puha?", "hát nem puha?"...na az kiakasztó volt, de igyekeztem türelmes lenni a következő megállóig, aztán inkább leszálltam...vele szemben voltak fenntartásaim, de nem előítélet, hanem láttam, hogy előttem már egy csomó nővel eljátszotta ugyanezt, a férfiakkal nem, és úgy gondoltam nem várom meg, hogy elboruljon az agya...)
  10. Az emberek mindig csak panaszkodnak. Te képes vagy meglátni a jót és a szépet?
    Igazából erre szerintem nincs "jó" válasz...
    Mert én például keresem a jót (igyekszem észrevenni az összes apró dolgot: megállok porfürdőző madarakat nézni, mert olyan szépek például), de attól még nem fog elmúlni a rossz se...Vagy például nagyon tudok örülni az ajándékoknak, és annak, ha mások örülnek az ajándéknak, amit adtam nekik, és attól jó kedvem lesz, de ha egyedül maradok a gondolataimmal, akkor hiába van ott az az öröm, hogy valakinek örömet okoztam, nem tudom elnyomni a gondokat...és szerintem azokat meg ki kell mondani...Oké, nem normális, hogy valaki folyton panaszkodik, meg se próbálja látni a szépet (bár az ilyen embereket azért sajnálom, hogy nem képesek észrevenni az apróságokat), de szerintem az jó, ha az ember kimondja...az elfojtott érzelmek/gondolatok rengeteg kárt tudnak okozni...
    Mindenkinek vannak nehezebb időszakai az életben, és az, hogy észreveszed a jót lehet nem egy súlyban van azzal a rosszal, ami téged ért...
    Például: levágják a lábad, és jajj de jó, legalább nem kell zoknit venned; de kirúgnak a munkahelyedről, mert nem tudsz dolgozni, nem leszel képes úgy ellátni magadat, mint előtte, állandóan mások támogatására leszel szorulva, a sok sajnálkozó emberről nem is beszélve, a pótláb drága, a fájdalomról és a traumáról, hogy elvesztetted egy testrészed, nem is beszélve...oké, ez elég drasztikus példa volt, de szerintem képletesen alátámasztja, amit fentebb írtam.
    Egyébként most például én is kisebb lelki válságban vagyok, mert nem tudom merre menjek tovább (különböző személyes okokból), de ezek meg olyan dolgok, amiket nem akarok kimondani ("panaszkodni miattuk"), mert ezeket csak én tudom eldönteni, hogy milyen fontossági sorrendet állítok köztük, és nekem ehhez nyugalom kell...szóval ezekről nem panaszkodom...És megleltem a helyemet (egyedül is) a világban, aminek meg nagyon örültem, életem egyik legfantasztikusabb élménye volt olyan emberekkel beszélgetni, akik hasonlóan gondolkoznak, mint én, és akikkel lehet úgy...tényleg mindenről beszélgetni...De ettől még nem múlt el a bizonytalanságom...
Az igazság az, hogy eléggé elcsúsztam most ezzel a bejegyzéssel, szóval én most se nem adom tovább, se kérdést nem írok...Kicsit szégyellem, hogy nem sikerült korábban kitöltenem, de egyszerűbb volt egy "zsákmányos" bejegyzést összedobni - szó szerint - mint egy ilyen kérdés sorra úgy válaszolni, hogy a lehető legérthetőbben add át a gondolataidat...

Viszont még egyszer (nem tudom már hanyadszor) szeretném megköszönni a díjat, és a kérdéseket! Nagyon tetszettek, kicsit olyan volt, mintha újra indították volna az agyamat - bááááááár...szerintem megint lefagyott, de jól esett egy kicsit gondolkodni ilyen dolgokon, amiknek véletlenül sincs semmi köze az iskolához, tanuláshoz, továbbtanuláshoz...:)

Még így a poszt végén azért szeretném leírni a terveimet a következő pár napra/hétre, attól függ mennyire tudok haladni (tegnap előtt nénikém szülinapja volt, tegnap apáé, ma apa és papó névnapja, valamint unokatesóm menyasszonya is életet adott a második kisbabájuknak...nagyon szép és nagy baba lett, és szerencsére jól van ő is, és az anyukája is - ezt most azért osztottam meg veletek, mert ez szerintem eléggé előre vetíti, hogy a következő időszak családi programokban gazdag lesz, na meg be kell vallani: hatalmas öröm, hogy mindketten jól vannak, és nyilván nekik még hatalmasabb öröm, hogy már velük van a baba :))...
Tervben van a szokásos hónap végi "létösszegző" poszt és zsákmányos bejegyzés, de igazából ezt két részre szedem most, valamelyik nap megosztom a "ruhás" zsákmányokat, a másik részben meg a sminkek-könyvek kapnak majd helyet...Igazából a könyveket a ruhákhoz akartam tenni, de ruhát már biztos nem veszek hónap végéig, mert most rengeteget költöttünk már rá, könyvek meg még becsúszhatnak...
Aztán lesz néhány teszt is, többnyire ajakra való termékekről...az Avon egy régebbi rúzsáról csak színmintákat meg pár gondolatot hozok, de a RdeL young rúzsokat is tesztelgettem - élesben is végre - szóval hamarosan őket is megmutatom nektek...ezenkívül az i <3 makeup lip lava-i közül már az egyiket többször is használtam, szóval lassan róla is megírom a bejegyzést, és az "új" avonos ajakfilcet is kipróbáltam (bár szerintem ez a régi újracsomagolva...).
Pár fényképet nem nagyon igénylő dologról is szeretnék majd tesztet írni, ugyanis az elmúlt időkben több dolgot is kitapasztaltam már jobban, és szívesen megosztanám a gondolataimat róluk veletek...Őszintén szólva tervben volt egy kicsit lányosabb/csajosabb téma is, de azon még elég erősen gondolkodom, mert igazából nem vagyok benne biztos, hogy a blogba belefér - illetve hogy akarok róla írni tényleg...

Hát azt hiszem mára ennyi lesz, de ha bármi eszembe jut, és lesz lehetőségem rögtön jövök...
Jaj meg mindenkitől szeretnék bocsánatot kérni, hogy megint "néma" olvasó lettem, de nagyon rossz a telefonom fóliája, és gyakran nem tudok írni, vagy a kommentem felénél felbosszant annyira, hogy inkább kilépek csendben, hogy ne vágjam földhöz a telefont...xD

További szép napod kívánok mindenkinek! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd el véleményedet, vagy tedd fel kérdésedet! :)