2015. május 7., csütörtök

Ballagás

Sziasztok! :)

Öt évvel ezelőtt ez a pillanat még iszonyatosan távolinak tűnt...bár három év (az első, a 11. és a 12.) nagyon gyorsan elrepült, és ez az utolsó is elég hamar eltelt, olyan soknak tűnt...Amikor beléptem az iskolába még megijesztett az épület, nem nekem való a gimnázium...ott idétlen szabályok vannak (a mi iskolánk egy mérsékelten konzervatív iskola, ahogy azt mondani szokták...xD)...sokat kell tanulni...nagyobbak az elvárások...és...idétlen szabályok vannak! Szóval...mondhatni féltem...vagyis nem féltem, egyszerűen nem éreztem magam odavalónak, nem gondoltam, hogy be tudok illeszkedni (sose ment, és soha nem is akartam, inkább egyedül vagyok olyan, amilyen, mintsem megjátsszam magam és elfogadjanak), nem gondoltam, hogy meg tudok felelni az idétlen elvárásoknak, főleg, hogy a megfelelni akarás teljesen kimaradt belőlem valamiért (kivéve magamnak, de az más)...Szóval rengeteg fenntartással, de nem egészen elveszve érkeztem az iskolába - egy barátnőmmel újra összefutottam itt, és osztálytársam is maradt osztálytársam...a felsős osztályfőnököm egy angyal volt, az előtte lévő hárpia (róluk írtam is, de nem linkelem, vissza tudjátok nézni a They sometimes come back 2. posztban), szóval kíváncsian vártam, az itteni milyen lesz? Szerintem kifogtuk a legjobbat...felsőbb éves ismerőseim (igen, amikor idejöttem, akkor is az idősebb korosztályt ismertem innen xD) azt mondták "megfogtad az isten lábát vele"...nagyon gyorsan bebizonyosodott, hogy igazuk van...Aztán az első év gyorsan eltelt, nagyon gyorsan, iskolán kívül éltem tovább az életemet, iskolán belül pedig megismertem Eilithet (akivel csoda, hogy azóta se öltük meg egymást) és az egyik legjobb barátomat...szóval gyorsan és sokkal eredményesebben helyezkedtem el, mint gondoltam vagy mint terveztem...Az öt év történéseiről (legalábbis elég sokról) már beszámoltam a blogon, szóval azokat most kihagynám, minden bejegyzésemben (vagy majdnem mindben) szántam pár gondolatot az iskolára....Az utolsó év nagyon fura volt...mindig volt, aki felettünk járt, mindig néztük a "nagyokat", most pedig mi lettünk a "nagyok"...és olyanok voltunk, mint mikor elkezdtük...Ha az ember folyamatosan látja a változást, nem tűnik fel neki, de azért öt év alatt elég sokat változik az ember...kamaszként/tiniként kerültünk be, és fiatal felnőttekként távozunk...és útközben fel se tűnt, hogy valami más...még most se...ugyanúgy látom őket, mint eddig, mintha semmi se változott volna...és közben felnőttünk...(legalábbis papíron mindenképp xD)

nem rózsaszín a falam amúgy...xD (padlizsán)

Ezeket a csodás gazokat kaptam, volt itt Ady, Goethe és Tóth Árpád idézet, odadrótozott plüssmaci, minden, csak váza nem! Szóval két befőttes üvegbe került a virágok nagy része...xD
Egyébként a narancssárga virág gyönyörűen kinyílt azóta (ami hátul van), illetve elkezdtek már elhervadni is...de még mindig nagyon finom illatuk van, és csodásan néznek ki! :)





Jó bloggerhez illően a kelleténél sokkal több képet csináltam, de gyönyörűek! Igazából a képekkel nem lehet visszaadni, hogy milyen csodálatosak, és legszívesebben tartósítanám őket, hogy mindig ilyen szépek legyenek...Imádom őket! :)

A tortám...elképesztően gyönyörű volt! Nem voltam hajlandó felvágni se...Nem csak, a teteje van szépen kidolgozva (mint láthatjátok a képen is), hanem az oldalán is ilyen barnás "csíkok" voltak, és tisztára könyv hatása lett tőle...mintha lapok lennének...fantasztikus volt, de sajnos késésben voltam (...xD), úgyhogy nem sokáig nézegethettem, de ez a kép megmaradt! Egyébként a készítője azt a "feladatot" kapta anyától, hogy ballagásra szeretne tortát, aminek csoki a belseje...fantasztikus lett szerintem...az íze is nagyon finom volt, és tényleg nagyon szép lett...

A komplett díszítést esélyem nem volt megörökíteni, de ez a bagoly volt a nap (legalábbis a vendéglátás) főszereplője...anya csinálta dekorgumiból (azt hiszem, de nem tudom, mi a hivatalos neve), és tökéletesen illett a bordó-krém asztalhoz...mellette egy 2010-2015 feliratú, fekete kartonból készült pezsgőspohárdísz (a pezsgőspoharakra rakta anya) látható...

háttérben Balázska és a pulcsim
Ez volt a ballagós virágunk, de sajnos már csak éjszaka tudtam megörökíteni...egyébként nagyon nem tetszett...ez már mondjuk a leharcolt verzió, mert nem bírta ki a hazautat...A mintadarab fogókája SÖTÉTKÉK volt, hogy illjen a szalagunkhoz, és a tarisznyánkhoz, azzal még meg tudtam volna békélni...de amikor ezt megláttam, átfutott az agyamon, hogy nem fogok hozzáérni...utálom a kéket, és ez még ocsmány is...a virág magától kiugrott, és az enyémből a zöld valamik is kihullottak, mire hazaért (vagyis maradt benne is, de több volt)...

Ez a tarisznyánk, illetve a tartalma...Volt benne egy kép a gimiről (kép jobb széle), egy pogácsa, egy könyvjelző, amire az osztályfőnök írt egy verset rólunk (az a rózsaszín balra), és egy érme, amit a várban nyomtak...Ezenkívül kaptunk a papírgyár jóvoltából egy névre szóló emléklapot (a tekercs, majd megmutatom kitekerve), és osztályfőnök csinált nekünk szerencsekarkötőt ajándékba (ami egyébként nem hozott szerencsét, de legalább jól néz ki)...:)
Itt van közelebbről az érme meg a szerencse karkötő...:)
Szóval...az emléklap kifeszítve, és nagyon ügyesen cenzúrázva a nevem...x'D

Ilyen szép és aranyos üdvözlőkártyákban kaptam a ballagási pénzt...az alsó az egy saját készítésű boríték...szerintem nagyon jól megoldotta az "alkotó"...:)

Ezt egy osztálytársamtól kaptam, idézetes könyvecske...háromszor mondta el, hogy ő vette nekem ajándékba, és nem sikerült felfognom, mert az előző osztályommal...nem jöttem ki túl jól, és a ballagás az menekülési lehetőség volt, nem ünnep...de még egyszer köszönöm szépen! :)

háttérben a csodás ballagási virág...
Anyáéktól kaptam a kis macit, ugyanis "rendes" ajándékban még nem sikerült kiegyeznünk...sminktetoválást akartam, de az hiába maradandó, nem lehet átadni, meg az érettségi szóbeli részéig nem is csináltathattam volna meg (pontosabban nem akartam megcsináltatni, még a hajam is növesztem addigra)...Aztán felmerült a tablet gondolata, de még én is kicsit feleslegesnek találtam, szóval elvetettük ideiglenesen...ezenkívül felmerült még az is, vagyis ez csak bennem, hogy nyuszit szeretnék, de ők hallani se akartak állatról (vagyis...főleg anya...meg akkor még volt remény, hogy megyek Pestre...xD)...tehát kaptam egy jelképes macit, és azt mondták, ha kitaláltam és megegyeztünk az ajándékomban, megkapom...
Az ékszeres dobozkát N-től kaptam, és már bele is pakoltam (majd megmutatom mit)...a kibontás után az első gondolatom az volt, hogy olyan jó lenne, ha összemehetnék és beleülhetnék, mert olyan puha a bélés benne...igen, ilyeneken gondolkodom néha...xD

Ezt a két gipszfigurát tartom a dobozkában...A négy éves unokahúgom festette őket, egy alma és egy rózsa (amit anya ananásznak nézett)...alatta meg egy kéztörlő, mert a szőnyegből nem lenne túl mókás a gipszport szedegetni...xD

Ezt egyik legjobb barátomtól és a barátnőjétől kaptam...akik el tudtak jönni a ballagásra...*-*
Először, mikor magamhoz tértem az örömtől, hogy eljöttek, majdnem megfojtottam, hogy tigris...dee...végül is puha...meg cuki...meg ott voltak a ballagásomon! *-*
Ha már puha és cuki dolgokról beszélünk...A trehány kutyust (mindig felcsúszik a pólója meg elhajlik a gallérja) N-től kaptam, a baglyot pedig unokatesóméktól...Egyébként mindkettőnek szúr a szemüvege, a kutyusé fém, a bagolyé műanyag, és én erre az első öt másodpercben rájöttem, amikro meg akartam ölelgetni, hogy milyen puhák...xD

Persze csokikat is kaptam, amiket nem fényképeztem le, meg sajnos a kajákat se (pedig minden nagyon jól nézett ki), de a lényeg úgy is az volt, hogy aki számított, az itt volt, el tudott jönni...na meg viszonylag balhémentesen lezajlott az esemény...:)

Most végzők: milyen volt a ballagásotok? :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd el véleményedet, vagy tedd fel kérdésedet! :)