2015. március 10., kedd

Válaszok a kérdésekre...

Sziasztok! :D
Eilith nem nagyon erőltette meg magát az új kérdések kitalálásával - bár őszintén szólva meg tudom érteni - tehát egy az egyben visszakaptam a kérdéseimet (és a díjat is)...Újabb tíz dolgot nem írnék magamról, viszont úgy gondoltam, hogy egész jó kérdéssort állítottam össze, és szívesen megválaszolom itt is, hogy némi inspirációt nyújtsak azoknak, akik nem tudják hogy induljanak neki a dolognak...Nos...szóval...kezdjük el! :)

1. Melyik költőket szeretitek jobban: azokat, akik a művészeti szépségért írnak; vagy azokat, akik komoly társadalmi problémákat fogalmaznak meg?
Egyértelműen utóbbiakra szavazok...Jó vannak olyan versek, hogy "szép, nagyon szép, gyönyörű...", de utána mindig eszembe jut az, ami számomra MINDEN műben (filmben/zenében/regényben/novellában/versben/festményeknél...) a legfontosabb "...de hol a tartalma?"...Bár Poe bácsi konkrétan nem épp a mély /direkt/ mondanivalójáról híres, ő olyan atmoszférát teremt, hogyha konkrét témát nem is kapok, akkor is valamiért elkezdek gondolkodni bizonyos dolgokon...Nem kell direktbe az ember képébe tolni, hogy nesze itt van gondold át, elég ha EGY olyan gondolat van benne, ami megmozgatja az ember agyát...Pl szeretem József Attilát is, bár kétlem, hogy ő olyan "szépeket" írna, még azt is, hogy túl komoly társadalom kritikák bújnának meg a műveiben, de zseniális, és van benne valami, ami mindig magával ragad, és utána nem lehet kikapcsolni az agyamat...

2. Ha átírhatnátok egy filmnek a forgatókönyvét, és újraforgatnák a tietek alapján, melyik filmet és hogyan változtatnátok?
Rengeteg szar filmet láttam...tényleg...megszámlálhatatlanul sokat...De ami a legjobban sértette a filmízlésemet, az egyértelműen az Ideglelés Csernobilban című okádék borzadály volt...NEM, NEM, NEM, és egyszerűen NEM HISZEM EL, hogy egy ilyen kézenfekvő katasztrófából még egy 'zs' kategóriás filmet se lehet kihozni...Igazából nem is tudom melyik részét változtatnám, konkrétan MINDENT lecserélnék...De komolyan...Értem én, hogy olcsó film, de akkor a kameraállítással álcázom a 2D-s szörnyeimet, nem rontom el a hanghatásokat, és nem teszek értelmetlen jeleneteket sehova (feltörik a bérházat, felmennek a nem tudom hanyadik emeletre és megtámadja őket egy medve...ami még csak nem is mutáns...és amúgy is: milyen mutáns megy át a falon? azt szellemnek hívják...).
Az én filmemben a történet nem annyi lenne, hogy megnézek előtte 6 filmet, és az összes klisés jelenetet és gondolatot kiragadom, és összekutyulom...eleve ha már lopni akarok, akkor valami történetet is összelopok, és nem arról fog szólni az a film, hogy néhány szerencsétlen megy, megy, megy, és végül elkapják őket, és az utolsó 2 percben SOS történetet odanyomok, hogy majd a néző belemagyarázza magának, hogy ez szólt valamiről...Nem tudom...igazából én nem is átírnám, hanem konkrétan kidobnám, és teljesen mást írnék...

3. Mi volt a legviccesebb (publikus) közös élményetek legjobb barátotokkal/barátnőtökkel?
Igazából nagyon hülye barátaim vannak (így szeretlek titeket <3), tehát elég sok ilyen volt...De a legdurvább, amit még most se bírok röhögés nélkül leírni az egyértelműen N-hez kötődik...Szerintem ti nem fogjátok annyira viccesnek találni, mert azt látni kellett volna, meg ott lenni...és valószínűleg a miskolciaknak többet fog mondani a történet...xD
Rengeteget buszoztunk, közben beszélgettünk, kitárgyaltunk mindent/mindenkit, és így kerültünk fel az Avasi kilátóhoz...Persze már mentünk volna haza is, csak 35-ös hamarabb jött, mint villamos, és hát még belefér egy kör...de lefele már úgy gondoltuk, hogy 29-est fogunk, mivel mi akkor még BŐVEN túllaktunk a villamosvégállomáson is (régen Diósgyőrben volt, most jó pár megállóval odébb van már...és még parkot is kellett irtani hozzá, meg egyébként kihozták ide a "zöldbe" a buszvégállomást is...éljen a környezetvédelem - mindegy), tehát az Újgyőriről még át kellett szállni egy villamosra, meg egy buszra, de legalább nem megyünk körbe a városon megint...
Szóval felmentünk, megláttuk, hogy beáll a 29-es, 10 perc múlva indul, minden jó, beálltunk a megállóba, hogy megvárjuk...A sofőr kinyitotta az ajtót: kicsit fura, ilyen korán nem szokták kinyitni, de mindegy, szálljunk fel, jobb ott ülni...Na igen...de alig szálltunk fel, a sofőr kiszállt a buszból, ÉS bezárt minket (tíz percre, mert természetesen nem indulnak időben a buszok SOHA)!!! N nem szereti a szűk helyeket, se a bezártságot, szóval egy kisebb pánikroham szerűségen átesett, én meg már csak röhögtem, már a busz ellopásától kezdve mindent végigbeszéltünk, meg kitörünk az ablakon, meg ilyenek, de én már majdnem a földön feküdtem a röhögéstől...Aztán hívott anyám (hogy hol vagyok? mert hát ez este 10 körül volt, és elvileg tízre kellett volna hazaérnem xD), én meg annyira fuldokoltam a röhögéstől, hogy azt se bírtam kinyögni, hogy min röhögök, meg hogy bezártak a buszba, visszahívom majd...Nagy nehezen kinyekegtem valahogy, hogy majd visszahívom (bár a következő fél órát - amíg az Újgyőrin le nem szálltunk - végig röhögtük, tehát nem a buszról hívtam)...Miután sikerült egyben leérnünk (és nem is kellett ellopni a buszt xD), felhívtam, és megnyugtattam, hogy mindjárt hazaérek...Ekkor elkövette élete legnagyobb hibáját: megkérdezte, mi történt? Válasz helyett kitört a röhögés belőlünk, és megint rá kellett szegény anyára tennem a telefont, mert nem bírtam beszélni...Miután nagy nehezen hazaértem, és megint megérdeklődte, hogy mégis mi a franc volt ennyire vicces, megint megpróbáltam elmagyarázni, hogy bezártak minket a buszba, de addig jutottam, hogy "N meg én..." és visszatarthatatlanul elkezdtem röhögni...xD
Igazából én se értem, hogy ebben mi volt annyira vicces, de most is csak röhögök rajta...xD
Menthetetlenek vagyunk...x'D

4. Mi volt az a húzásotok, amivel a legjobban zavarba hoztátok a szüleiteket gyerekkorotokban?
Előfordulhat, hogy néhány emberi végtermék említésre kerül ebben a válaszban, szóval ezt figyelembe véve olvassátok el! Én szóltam! :)
Abba az oviba jártam, ahol anyukám dolgozott (illetve ő még mindig ott dolgozik), és a munkatársának a fia volt az akkori legjobb barátom - mint mondtam, mindig is szívesebben lógtam fiúkkal...
SZERINTEM a legdurvább húzásom az volt, amikor a sráctól megirigyeltem, hogy állva pisil, és ki akartam próbálni én is...Annyi eszem volt, hogy tudtam, hogy én nem fogok onnan beletalálni, ahonnan ő, ezért nagyon okosan arra a döntésre jutottam, hogy nekem rá kell állni az ülőkére, hogy sikerüljön (mondjuk felhajtani is elfelejtettem xD)...Mint kiderült, onnan se találok bele, de képzelhetitek milyen fejet vágott az óvónénim, és anya, amikor elmesélte neki, hogy mivel próbálkoztam...xD
(Egyébként a fiúknak azóta is irigylem ezt a "képességét", ugyanis ha kirándulás, vagy nyaralás van, akkor nekünk, Nőknek, sokkal nehezebb megoldani az ilyen dolgokat, nekik elég egy fa is...xD)

5. Milyen hangszer lennél és miért?
Nos...Akik zenélnek, azok tudják, hogy a hangszereknek lelke van, és amikor játszanak rajtuk, akkor a lelkük egyesül a "gazdájuk" lelkével...Tisztelettel, alázattal kell hozzájuk érni...És sajnos az is megesik, hogy a lelkek sehogy se találnak egymásra...én több hangszerrel is próbálkoztam...
A zongorával nem volt gond, szinte olyan volt, mintha mi egymásnak lennénk teremtve, rögtön megtaláltuk a közös hangot, és tökéletesen tudtam azonosulni az én kis hangolhatatlan (valami baja volt a basszus E hangnak, ami a leggyakoribb kísérőhang, és nem volt hajlandó EGYÁLTALÁN szólni) pianínómmal...Nagyon sajnálom, hogy meg kellett válnom tőle, de nem bírtam nézni (és hallgatni - rendesen belefájdult a fejem), ahogy vele bántak a fiatal "rokonaim" (másodunokatesóm öccse volt a legnagyobb ellensége), szóval így csak megmentettem a drágát...
Aztán a gitár...A tanuló gitáromat sose szerettem igazán, négy évbe telt, mire sikerült ráhangolódnom, aztán nem volt probléma, de valahogy az összhang azóta se lett meg köztünk...
Ördivel már könnyebb volt a dolog, ugyanis eleinte fenntartással kezeltem, és távolságtartó voltam - és természetesen ő is - de végül szerintem egész szépen összekupálódtunk, most már nem teljesen idegen, ha ritkán játszok is, olyan, mintha egy rég elveszett barátom kerülne újra elő...:)
Viszont a nagy szívfájdalmam az, hogy Csövivel nem tudok mit kezdeni...Világéletemben basszusgitározni akartam (ez nyomta rá a bélyegét az előbb említett kettővel való kapcsolatomra), és amikorra hozzám került már valahogy elegem volt belőle...Vagyis...annyira sok FRISS élményem van basszusgitárosokkal, és annyira negatívak, hogy kb rá se bírok nézni a hangszerre...Nagyon szeretnék, de a lelkem mélyén szimbólummá vált, és nem tudok úgy hozzá fordulni, ahogy megérdemelné a drága...Így egyszerűen nem szól úgy, ahogy kéne, és én se érzek késztetést, hogy játsszak rajta...
Tehát...Basszusgitár szeretnék lenni...nagyon régóta szeretném megtanulni ennek a fantasztikus hangszernek az összes titkát, és nagyon szeretnék változtatni a Csövivel való "kapcsolatomon", nagyon örülnék, ha jóban tudnánk lenni, és megtalálnánk a közös nevezőt...Persze ehhez bizonyos dolgok lezárása szükséges, egyelőre fizikálisan rendben tartom a drágát, és egyik nagyon jó (legjobb) barátom megígérte, hogy annak ellenére, hogy miatta lett Csövi a gitár neve (csöves, mert ilyen sz*rt hogy bírtam venni?), majd segít nekem teljesen rendbe hozni a kicsikét...Persze a karbantartás nem pótolja a "használatot", de egyelőre ez a legtöbb, amire képes vagyok érte - sajnos...:/

6. Melyik volt a legnagyobb kamaszkori sminkbakitok?
Szerintem nekem az egész életem egy nagy sminkbaki...Eleve nagyon korán kezdtem, és alapozni nagyon későn...A legnagyobb sminkbakim az ápolás teljes elhagyása, és az szemhéjalapozás hiánya volt...Mindig is imádtam a pandamaci sminkeket, és a "cut crease" módszert (?) használom a mai napig is a legnagyobb szeretettel...Tulajdonképpen két alapelve volt a sminkemnek mindig: fekete feketével és több többel mértéktelenül, szóval nekem olyan minden napos halloween volt a sminkelés - és igazából ha tehetném, a mai napig hullasminkkel vagy pandaszemekkel riogatnám minden áldott nap az embereket (csak hát a házirendet a testékszermániám és a természetes ciklámen színű hajam is feszegeti, nem akarok még ráhalmozni egy ilyet is)...Egyébként a legtöbb "sminkbakim" megmaradt, a mindennapokban is fekete vízvonalakat hordok például - nem fogom csak azért nude/fehér színnel kifesteni, mert VALAKI azt mondta, hogy azt úgy KELL...semmit se KELL, a sminkelés a lehetőségek tárháza és az önkifejezés egyik legkézenfekvőbb módja, tehát ha én ebben érzem jól magam, és úgy érzem ez áll a legjobban, miért hagynám abba? 
Persze a következő évek mértéktelen alapozása is - mintha csak be akartam volna pótolni azt a 3-4 évet, amíg nem értem alapozókhoz - elég komoly hibaként róható fel számomra, főleg, hogy az arcápolást még mindig hanyagoltam.../és őszintén szólva a mai napig mindig megfeledkezek róla...:S/
Ezek együttesen hozzájárultak ahhoz, hogy most már sokkal öregebbnek tűnik a bőröm, mint a velem egykorúaknak, sőt a nálam 9 évvel idősebb unokatesómnak IS sokkal egészségesebb, fiatalabb bőre van, mint nekem...Igazából a sminkbakik közül a legsúlyosabbnak nem a kinézeteimet tartom (mert mindig olyat csinálok, ami nekem tetszik, vagy jól érzem magam alatta), hanem azt, hogy tönkretettem vele a bőrömet...

7. Mik azok az apróságok, amik mindig jobb kedvre derítenek a hétköznapokban?
Nos...valamikor azt írtam, hogy négy ember, akikkel, ha beszélhetek is már őszintén boldog vagyok...Sajnos az egyik nagyon csúnya utat választott arra, hogy kisétáljon az életemből, és igazából a rossz kedvem alapja konkrétan csak Ő (milyen ironikus...)...Viszont a világ legelképesztőbb, legcsodálatosabb, legfantasztikusabb, legtürelmesebb barátait tudhatom magaménak...A tudat, hogy ŐK léteznek, minden nap jobb kedvre derít...még beszélnem se kell velük hozzá...persze ha beszélek velük, akkor az még jobb kedvre derít...Ők hárman az én életmentőim...rég elvesztem volna nélkülük...
De az apró figyelmességek is feldobnak (pl néha anya csak úgy hoz nekem egy csokit, de van hogy elkísér/elvisz valahova, amit el kéne intéznem, és nem egyedül kell halálra unnom magam, hanem ott vár velem - pl az orvoshoz is ő vitt múlt héten, pedig semmi bajom nem volt, és negyed órára van az orvos, csak beutalóért mentem, de nagyon unalmas ott ülni egyedül, ezért mint akinek semmi dolga nincs végigvárt velem...).
Ha valakinek segítek, és megköszöni...nem várok viszonzást, de ha valami jó ötletet adok/segítek megoldani egy feladatot, vagy ilyesmi, és kapok egy "köszönöm"-öt, az mindig feldob...ugyanis az emberek gyakran elfelejtik ezt kimondani - én is gyakran elfelejtem, de sok mindent nem mondok ki, amit ki kéne, mint a legelső bekezdés is bizonyítja ennél a kérdésnél...

8. Melyik a kedvenc gyerekkori és mostani rajzfilmetek?
Gyerekkoromban én mindig inkább természetfilmeket néztem, mert imádtam az állatokat, de amit nagyon szerettem még, az a Pokémon volt...Gyűjtöttem a kupakoktól kezdve a tazokon keresztül MINDENT...Még tazo tartó dobozom is volt...:)
A mostani egyértelműen a Simpson család...Persze sok társadalomkritikus mesét szeretek - és őszintén rajongok a Kisvakondért is - de ha választanom kéne közülük, gondolkodás nélkül a sárga emberek mellé állnék! :)

9. Melyik dallal jellemeznétek az éveteket eddig?
Max hangerőn, bass kiemeléssel, agybadugós fülessel...csoda, hogy még nem vagyok halláskárosult...Ez a legjobb ideglevezető dal a világon...A szöveg zseniális (vagyis kissé klisés, de ideglevezetésnek tökéletes, és itt van a legjobban megfogalmazva...khhmm Suicide Silence és "We've been fucking this whore mother Earth for a while, she's a filthy bitch anyway" -> de komolyan, ez tiszta WTF?!, hogy lehet ilyet írni?! mi értelme van?! MIÉRT?!)...és szörnyen felemelő érzés, amikor az előbb leírt attribútumok mellett valaki más üvölti, sőt hörgi a fületekbe, hogy mennyire szar az emberiség...Néha igazán felemelő érzés, és én már az évben is annyi életképtelen és hülye emberrel találkoztam, valamint elég stresszes a felkészülés is (főleg, hogy egyesek nem elégedettek a módszereimmel), hogy kb ez a szám tartja bennem a lelket - pontosabban az, hogy valaki más ezt műveli helyettem, és nem nekem kell így ideglevezetnem...
(Egyébként a pasi hangképzése fantasztikus, én egy másik számukat hallgatva teljesen beleszerettem a hangjába...annyira zseniális, amit ez az ember ki tud magából adni...élvezet hallgatni - persze ha valaki szereti a műfajt, a többieknek értelmetlen lesz, és ugyanolyan, mint bárki más...nos ezeknek a botfülűeknek javasolnám, hogy ne hallgassák meg ezt se, amit ide kitettem, ugyanis itt "unalmas" a hangképzés - de máshol csodásan játszik a hangjával, imádom...*-*)

10. Milyen olvasmányokat ajánlanál szakmunkásképzőbe, amiket szerinted el is olvasnának a tanulók?
Mindenképp a Harry Potter lenne az egyik, ugyanis lassan klasszikussá növi ki magát, ha modernebbekről van szó, akkor Star Wars-ot is beajánlanám, bár én sose szerettem a sci-fiket...A bátrabbaknak a Gyűrűk urát se ártana olvasni - bár én is már vagy 6 éve gyűjtöm a lelkierőt, hogy neki üljek - de mivel a HP nagyon sok elemet átemelt, úgy érzem, ha azt megismerik, akkor már sokat tudnak erről is, persze ez nem azt jelenti, hogy nem kell megismerni a művet (mondjuk én bealudtam a filmen is...).
Ha kicsit visszatérhetek a "rendes" irodalomhoz (mert őszintén szólva én imádom ezt is), Orwellt mindenképp olvastatnék...és valószínűleg az Állatfarmot, mert az 1984 nem feltétlen egy könnyű olvasmány olyanoknak, akik utálnak olvasni, vagy nem szeretik Orwellt...

Én megismertetném őket egy Poe novellával is mindenképp (a személyes kedvencem Az áruló szív, szóval szerintem azt), sőt egy Wells novellát, valamint egy Kipling fantasy-t is a kezükbe nyomnék...Szerintem ők hárman azok a műfajteremtők, klasszikusok, akiktől illik ismerni valamit, még akkor is, ha az eddigi kötelezőktől elrugaszkodunk...Wells nyelvezete mondjuk nem könnyű, Kiplinget meg általában a Dzsungel könyvével azonosítják, de érdemes megismerni őket egy-egy (más) oldalukról is...
Mindenképp olvastatnék valamit Bram Stokertől, ha más nem a Drakula könnyített verzióját (igen, létezik ilyen), ugyanis ő a horror egyik legnagyobb karaktere, és rengeteget köszönhetünk neki is - és őszintén, melyik kamasz (ha más nem szülők elleni lázongásból) nem néz horrort?...
Agatha Christie-nek egy lazább művét se ártana ismerniük, hiszen a krimi koronázatlan királynőjéről van szó - de Isten őrizze őket attól, hogy egy belőle készült filmet is megnézzenek...azok rém unalmasak...
Valamint a legnagyobb szívfájdalmamat valószínűleg levezetném szegény diákokon: H. P. Lovecraft munkássága kis hazánkban (szinte) egyáltalán nem ismert, pedig hatalmas író volt...Szerintem méltatlanul hagyják ki TELJESEN az irodalom oktatásból, és legalább egy történetét megismertetném a gyerekekkel...
És Stephen King Halálsoron című művét is elolvastatnám/megnézetném velük...Bár én konkrétan ezt nem nagyon szeretem, de olyan kritika van megfogalmazva benne, amit szerintem érdemes átadni a diákoknak - egyébként a magyar tanárom, aki miatt ezt a kérdést írtam mindig megnézeti a diákjaival, és teljesen egyetértek vele, hogy ezt a művet ismerni kell...
Kötelezővé tennék egy Janikovszky mesét is (bár azokat ki nem ismeri?!), ugyanis iszonyatosan jó humorú írónő, és a felnőttek szerintem ugyanannyira élvezik (legalábbis én mindig ugyanannyira élvezem az összes művét, a meséit és a felnőtteknek szólót is még MINDIG) a stílusát, mint a gyerekek...

Na tessék Eilith, remélem örülsz, kitöltöttem a saját kérdéseimet, de ha legközelebb ilyenre kerül sor, lehet kétszer meggondolom, hogy könnyebb kérdéseket tegyek fel...:D
Mindenkinek szép estét kívánok! :)

2 megjegyzés:

  1. Szerintem lehetett volna új kérdéseket feltenni-nem épp kreatív. De izgi lehetett kitölteni a sajátodat xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Őszintén meg voltam elégedve a kérdéssorommal, amíg nem kellett kitöltenem...x'D
      Most már úgy érzem legközelebb "Milyen színű a kék?" szintű kérdéseket teszek fel inkább...nem kifejtőseket...xD
      Amúgy nagyon nagy poén volt tényleg - kicsit tudathasadásos érzés, de azért poén...:D

      Törlés

Mondd el véleményedet, vagy tedd fel kérdésedet! :)