2015. március 31., kedd

Életem apró pillanatai

Sziasztok! :)
Ma egy kis személyes összegzést hoztam az elmúlt hónapról...éljétek át velem ezeket a kellemes /és kevésbé kellemes/ pillanatokat! :D

A pillanat, amikor a portás nem akar beengedni az iskolába, pedig négy és fél éve odajársz...és van karszalagod is...nem változtattál a hajadon se...és úgy mellesleg a félév folyamán MÁSODSZOR játszik ilyet veled...

Amikor úgy nézed végig a Family Guy Simpsons crossovert, hogy végig "juujj", meg "jaajj" meg "Peter ne csináld!" kommenteket fűzöl hozzá HANGOSAN, rájössz, hogy kihagyták Ned-et (hogy lehet pont őt kihagyni?!), és a végén mégis majdnem elsírod magad, annyira jól sikerült...(Nézzétek meg, ZSENIÁLIS!...:D)

Amikor megírod életed LEGSZARABB verselemzését, amit úgy írtál meg, hogy már szét akart robbanni a fejed, és csak gyorsan összecsaptál valamit negyed óra alatt, és még te se értetted, hogy mit akarsz írni, nem fogtad fel a mondataidat, és azoknak a rövid 4-5 soros mondataidnak a vége egyébként se passzol az elejéhez...Javítás után a tanár felolvassa, stilisztikailag, nyelvtanilag, helyesírásilag kifogásolhatatlan, és még logikus is...És te kb olyan fejet vágsz, mint akit éppen fojtogatni akarnak...

Amikor úgy mész be az órára, hogy egy csomó érvet felállítasz már fejben, hogy a tanárt meggyőzd, hogy engedjen javítót írni a pótlókkal...és kiderül, hogy ötös lett a dolgozat...

Amikor a dolgozatban másfél oldalon keresztül kifejted a véleményedet, véletlenül se a feladat által megadott támaszpontokat használva, és a tanár eszméivel nyíltan, őszintén szembemenően...és ennek ellenére ötöst kapsz, mert nem lehet támadni az érvelésed...

A pillanat, amikor egy nagyon jó barátod neked ajándékoz egy szemétből újságpapírból hajtogatott papírhajót, bevágod a zsebedbe, hogy majd kidobod, és akárhányszor valamiért belenyúlsz meglepődve tapasztalod, hogy nem dobtad ki, megfogadod, hogy a következő kukánál kihajítod, és másnap amikor a zsebedbe nyúlsz, meglepődve tapasztalod, hogy még mindig ott van a hajócska...

Amikor reggel még azt se tudod, hol vagy, az első óra agyleszívó, nem fogod fel a körülötted folyó világot, és a padtársad az orrod alá nyom egy olyan szinten agyrohasztó viccet, amit még teljesen friss elmével se biztos, hogy túlélsz...

Amikor a padtársad és az ő padtársa azzal szórakozik, hogy téged leharcoljon idegileg, és az egyetlen fenyítőeszközöd egy fehér, szőrös tolltartó...(és egyébként padtársamat meg is lehet vele nevelni...xD)

Amikor anyukád, aki köztudottan fázós, még a 33°C-os vízben is meg akar fagyni közli, hogy nem kell már a télikabát, te nem hallgatsz rá, és mégis úgy megfázol, hogy kb használhatatlan vagy...

Amikor vissza akarod mondani a különórát, mert már tényleg nem bírsz felkelni, és iskolába se bírtál bemenni, és jön egy sms a külön tanártól, hogy sajnos elmarad az óra...

Amikor már évek óta keresel egy embert, hogy mi a neve, melyik osztályba jár, és miért utál téged, és végre meglátod emberek között: rokonod osztálytársai között...ahova biztosan nem jár, mert ismernéd...(soha nem tudom meg, hogy ki az, és miért utál ilyen látványosan)
(Imádott osztálytársam azóta meglelte, és tényleg nagyon ismerős a neve, és az egyetlen közös ismerősünk, aki miatt utálhat, az egy olyan ember, akivel ha jóban van, akkor tényleg teljesen jogosan utálhat...ciki, amikor a múltad ÍGY ér utol...)

Amikor az egész matekot végigrajzolgatjátok és hülyülitek padtársatokkal, és óra végén megfogadod, hogy következő órán figyelni fogsz...ez működik nagyjából...addig, amíg be nem jön a tanár, és rá nem jössz, hogy a koordinátageometria még mindig nem a kedvenced, és inkább rajzolsz...aztán visszanézed ezeket a rajzokat, és érzed, hogy az agysejtjeid egyesével lesznek öngyilkosak...de nincs gond, amint megírod a matekdogát, követheted őket, a tanár majd segít...

Amikor a nálad két fejjel magasabb, és majdnem három évvel fiatalabb haveroddal utazol a villamoson, és a következő beszélgetés hangzik el:
ő: 18 éve tanulok már lassan...
én: Most még öregebbnek érzem magam, köszi...
ő: Aha, hát 17 évesen érezheted is magad öregnek...
én: Na az se ma volt azért...
ő: *lenéz rám, mintha szellemet látna* Ugyan már, tuti nem vagy több 17-nél...
én: Végülis...két hét múlva 20 leszek, az majdnem 17...
ő: Na jó, te most tuti szívatsz! Biztos nem vagy 20 éves!
én: Igen, az a két hét sok idő...
ő: De te hogy nem vagy fiatalabb nálam? Te nem nézel ki 17-nél többnek...
Aztán egy héttel később rád ír egy másik haverod, aki szintén majdnem 3 évvel fiatalabb nálad és megkérdezi mizu és a szokásos tiszteletkörök Facebook-os beszélgetéseknél, elpanaszolja, hogy ő már milyen öreg és fáradt már...eszébe juttatod, hogy van egy kis korkülönbség köztetek, szóval ő ne érezze magát öregnek...amikor rákérdez, mégis mennyi? és te válaszolsz döbbenten annyit nyög ki: "te ennyivel öregebb vagy?"...
ÉN mondtam, hogy soha senki nem találja el a koromat...

Amikor kapsz X pénzt, hogy tedd félre ballagásra, és te elköltöd három pár cipőre...
Elmeséled padtársadnak, aki csak annyit kérdez: "Az egyik magassarkú, ugye?"
Miután bólintasz jön a válasz: "Hát én egy dolgot tudok biztosan a nőkről: ha cipőt vásárolnak, az egyik MINDIG magassarkú..."
A kis zseni...:D

Amikor egy ismerősödnek lefordítasz angolról MAGYARRA egy dalszöveget, mert megkér rá, és nem érti MAGYARUL se a szöveget, mert "túl sok jelentést soroltál fel egy szóhoz"...A halál, búcsú és vég rokonértelmű szavak is lehetnek, legalábbis az angoloknak van egy azonos kifejezés rájuk...ez kit zavar össze?! Most komolyan...?!

Amikor egy olyan emberrel beszélgetsz, aki egy szónak se tudja a jelentését, ostoba, és még beképzelt is...és nem tilthatod le, mert egy barátnődnek szüksége van a segítségére...

Amikor felmész barátnődhöz megnézni a kölyökkutyákat, és amiatt aggódsz, hogy el fognak menekülni előled...Alig lépsz be a kapun, négy, a sarkadnál is alacsonyabb szőrgombóc esik neked, kezdi szétrágni a cipődet, és természetesen a legkisebb a legagresszívabb, és az egyetlen hímre gonoszan nézel és elszalad (pasik xD)...Alig mersz odébb lépni, nehogy eltaposd őket, ezért leguggolsz játszani velük...És annyira imádnivalóan édesen kezdik el szétcincálni a kezedet, hogy nincs szíved kihúzni az éles fogaik közül az ujjadat annak ellenére, hogy a körömágyadnál és a körmöd mellett is teljesen letépték már a bőrt...

Amikor elhatározod, hogy tanulni fogsz a másnapi témazáróra, aminek a vége az lesz, hogy a hiányos, fecnikre írt jegyzeteidet átolvasod hajnali egykor, aztán úgy döntesz, hogy nem foglalkozol vele...

Amikor érdekesen hajlítgatod a lábadat (igen, szeretem kicsavarni a különböző testrészeimet, ijesztő kéz és lábmozdulatokra vagyok képes, sőt a legkényelmesebb fekvőpózaim is olyanok, hogy anya ha ránéz is rosszul lesz), és a padtársad teljesen ledöbbenve közli, hogy ez iszonyatosan furán néz ki, ő nem tud ilyet csinálni, és aggódik, hogy én miért tudom csinálni...

Amikor be akarnak rongálni téged, de magukat rongálják be...
Amikor felemelik a mutatóujjukat, és rád tör a röhögőgörcs (pedig mindig te mondtad, hogy egy ujjon nem lehet nevetni...), nem bírod abbahagyni, és még jobban berongálod őket is, de már magadat is...természetesen matekóra első 10 percében...

Amikor a cukormentes kólától úgy elkezdesz röhögni, hogy az egész család hülyének néz már, és azt tippelgetik, vajon mi lehetett a kóládban...A cukormentes kólától mindig rosszabb vagyok, mint egy részeg (Dr Pepper-t pl soha többet nem ihatok, mert amikor legutóbb ittam azon röhögtem, hogy a kacsák mentek...de nem azon nevettem, hogy aranyosan/csámpásan mennek, hanem úgy röhögtem, hogy konkrétan már a földön ültem és nem bírtam elmagyarázni min röhögök)...xD

Amikor úgy akarsz érvelni, hogy a pasik ezt nem érthetik, és kiderül, hogy a srác érti, sőt valószínűleg jobban érti, mint te...

Amikor a riasztószerelő elkezdi magyarázni, hogy mit csinál, és neked olyan érzésed van, mintha kínai filmet néznél japán felirattal...Aztán meg ide-oda kell mászkálnod a lakásban, hogy teszteld: működik a dolog...

Amikor a kedvenc kiadód hatalmas akciót tart, és nem mersz rámenni az oldalra, nehogy megvásárold az összes könyvet a kedvenc íródtól.../önuralom...ez az önuralom...hiánya/

Amikor nagyon szépen haladsz a tételek kidolgozásával, és örülsz, hogy csak 70 oldalas a könyv, amit el kell olvasnod az egyik tételhez...Az első fél oldal után rájössz, hogy inkább kiszúrnád a szemed, minthogy el kelljen olvasnod...ennek ellenére majdnem végigszenveded, de az utolsó három oldalra nincs már erőd és idegzeted egy hét múlva se...kettő múlva se...visszaviszed elolvasatlanul...

Amikor a könyvtáros teljes beleéléssel kezd el arról mesélni, hogy ő informatikus könyvtárosnak tanult, és ennek köszönhetően a szíved egyre inkább a szabad bölcsészet fele húz...igyekszel elrejteni ezt a gondolatod, de az arcodon lévő őszinte vicsor mosoly úgyis elárul...

Amikor a kampós orr piercinged vége valahogy egyenesebb, mint volt, és folyton kilóg az orrodból...Kiveszed, még nem tudod, hogy mi nem stimmel, de miután összehasonlítottad néhány képpel rájössz, hogy nagyon természetellenesen néz ki az az ékszer, és újat kéne venni...(a füleim felékszerezése így is egy vagyon lesz...)
Az orrodban maradt iszonyatosan fura lyuk pedig emlékeztet, hogy gézlapokat kéne venned, vagy meglelned azokat, amik itthon vannak...Végül az ujjad segítségével alkoholizálod a furatot, gondosan lemarva az alapozót az álladról is, és visszaszenveded az ékszert...egy pillanatra megfordul a fejedben, hogy mik vannak ott átszúrva, és elmegy a kedved a testékszerektől...egészen addig, amíg meg nem látod a tükörben a csodálatos industrialodat a tragus és a conch piercinged társaságában, és rájössz, hogy a testékszerek igen is jók, és kicsit olyan, mintha újra értelmet nyerne a létezésük, és a Te létezésed is! <3

Amikor hetek óta akarod meghallgatni az egyik kedvenc előadód új albumát, de mindig elfelejted, vagy nincs rá időd...Pedig már tényleg kíváncsi vagyok mit alkottak...

Amikor órák óta írsz egy bejegyzést, és a Blogger nem óhajt rendesen működni, legszívesebben kidobnád a gépet az ablakon...

Amikor csütörtök este veszed észre, hogy nem vetted be a gyógyszert, amit szerdán kellett volna...és vasárnap kezdted szedni...

Amikor csak napokkal később jutsz el az orvoshoz igazolást kérni, és már előre felkészülsz, hogy leszedik a fejed...de ha egyszer nem bírtál bemenni oda se? Aztán meg iskolába mentél már, hétvégén nincs orvos, stb, stb, stb...

Amikor eldöntöd, hogy időben fekszel le, és hajnali egykor mész hajat mosni...és én ezt két naponta eljátszom...bár van olyan, hogy már éjfélkor eljutok a fürdőbe...

Amikor a "Please continue it!" mondatból valahogy mire leírásra kerül "Please follow it!" lesz...

Amikor teljes beleéléssel hallgatod a Rammsteint, és közben arra gondolsz, hogy milyen jó lenne, ha nem néhány meztelenül vonagló pasi jutna eszedbe a számról, és nem értenéd a szöveget...(Mann gegen Mann, de van még jó pár más beteg szám is...de Till...ő Till <3)

Amikor nagyon nem értesz egyet egy emberrel, elmeséli az érzelmi hátteret, és megvilágosodsz, és úgy érzed, hogy teljesen érthető, és segíteni akarsz neki...

Amikor filozófián egy érthetetlen fogalmat nem bírsz sehogy se leírni, ezért inkább elkezdesz hattyúkat rajzolni, a tanár felszólít, hogy olvass (és figyelj), és a második szó az általad keresett kifejezés...annyira megörülsz neki, hogy rögtön felírod, és közben elfelejtesz olvasni...a tanár másodszorra valamiért nem túl vidáman fogja elmondani, hogy mit kéne olvasnod...

Amikor filozófián nem sikerül leírnod Nietzsche nevét - annak ellenére, hogy már háromszor felírtad (rosszul) az órán - elrontod Kant-ot (két n-nel jobban néz ki), és nem tudod a tábláról leolvasni Bergson nevét, és Kierkegaard-ot annak ellenére nem tudod 20 percig leírni, hogy a tanár háromszor elmondta, és felírta a táblára -> óra végén a mobilnet segítségével lázas keresésbe kezdesz, hogy végre ki tudd betűzni, és olyan rondán írod le, hogy utána se tudod visszaolvasni...Eskü, a filozófusoknak csak azért van ilyen nevük, hogy ne tudjuk leírni őket...xD

Amikor az egyetlen szépen vezetett füzetedet elhagyod...Amúgy is hónapok óta lapokra írsz, amik mindig eltűnnek, és sose tudsz semmit...

Amikor matekon véletlenül felismertél egy műveletet, és a tanár a táblához lép, hogy megcsinálja, és rájössz, hogy igazából fogalmad nincs mit csinálsz...

Amikor felismersz egy eredményt (5=5), odaírod, hogy "azonosság", és a padtársad "szomorúsúj"-nak olvassa, és kijavít, hogy a súly az nem j...ennyire csúnyán még én se írok...

Amikor magyar fakultáción jössz rá, hogy fogalmad sincs Bartók életrajzáról - éljen az a 6 év zeneiskola, bár én az Erkelbe jártam, nem a Bartókba...pedig az valószínűleg ismertebb, meg az az Egyetemhez tartozik...

Amikor leteszed valahova a 4,8"-os kijelzővel rendelkező telefonodat, és nem vagy képes meglelni...Mindenki azért szívja a véredet, mert mekkora a telefon, és te le tudod úgy tenni, hogy ne leld meg...

Amikor megszámolod a rúzsaidat, és kiderül, hogy több, mint 70 van már...aztán rájössz, hogy egy csomót nem számoltál bele, mert a táskádban, meg a szoba különböző pontjain vannak szétszórva...

Amikor eltöröd a gyerekzáras gyógyszeres doboz kupakját...bezzeg az ásványvizet csak úgy bírod kibontani, ha ledörzsöli a bőrt az ujjadról...

Amikor a 20-as KÖZÉPSZINTŰ nyelvtan tételből kéne felelned, ami a zeneiség a szépirodalomban, és te egész nap nem voltál képes kimondani a nazális hangokat, mert iszonyatosan meg vagy fázva...Persze elpróbálod magyarázni, meg körbeírni, de az nem olyan...Meg aztán háromszor ismétled meg, hogy "ritmus", mert valami felismerhetetlen "ridbus" szerű dolognak hangzik, és a tanár se érti mit akarsz...

Amikor veszel egy olyan cipőt, amilyet az elmúlt három évben MINDIG vettél, két hét alatt MINDIG úgy széttörte a lábadat, ahogy még egy betöretlen betkós bakancs (bakancsosok tudni fogják, ők ismerik azt a kellemes érzést - főleg a hosszabb szárúaknál - amikor a komplett sarkad és lábfej egy egybefüggő seb) se tudná, és konkrétan az egész lábadon egy gennyes, bőrcafatos, vérző "gyűrű" marad még utána hetekig...aztán mire betöröd a cipőt, kilyukad a sarka/oldala, és vihetitek javítani...Ez a két hét az állandó sántítás hete amúgy, valószínűleg van a kettőnek köze egymáshoz...

Amikor veszel egy 37-es cipőt, mert az a kényelmes, úgy, hogy ugyanannak a márkának is általában 39-40-es cipői jók, és nagyon ritka, amikor rád megy a nyolcas...

Amikor a napfogyatkozást akarod nézni, de nem leled a napod, mert mindenhol fehér, erős fény van...miközben keresed, telibe belenézel a napba...egy óra múlva megismétled...(de legalább szép volt a napfogyatkozás utána...)

Amikor csak úgy pakolászol, és lelsz három érintetlen könyvet a kedvenc íródtól (<3), amiket Karácsonyra kaptál még, de teljesen elfelejtetted őket, hogy vannak...(már át akarom rendezni a szekrényeim tényleg, de még nem jutottam oda)

Amikor hónapok óta nem sikerül normálisan levágni/reszelni a körmöd, mert mindig hullámos lesz a jobb kezeden...igen, bal kézzel béna vagyok - pedig a bal szememet mindig bal kézzel sminkelem, ezért szoktam a jobbat lefényképezni...xD

Amikor szülinapodra a legigénytelenebb növényt kapod, és a szüleid így se biztosak, hogy megéli a nyarat...

Amikor haverod (aki vokálos egy bandában, és egyszer régebben énekelt a telefonba neked, és rászóltál, hogy ő ijeszti el a hallgatóikat...xD) két óra facebook chatelés után felhív csak azért, hogy elénekelje neked a boldog szülinapot... xD

Amikor szülinapodon nem tudsz koccintani se, mert másnap korán reggel májfunkció...Egy egész pohár ÉDES pezsgőt öntött anya a lefolyóba, mert nem hallgatott rám senki, amikor mondtam, hogy nem ihatok (nénikémék előtt nem akartam a vérvételt mondani, mert tudtam, hogy akkor jön majd a hülyesége, meg aggódni fog...), annyira sajnáltam a pezsgőt...olyan finom lehetett...Szóval...ha valaki azt mondja, hogy NEM iszik, akkor annak NE töltsetek...ha antialkoholista, úgyse fog inni, ha nem indokolja, akkor meg lehet meg van a saját egészségügyi/személyes oka, amit nem akar a másik orrára kötni...SENKIT nem szabad erőltetni, hogy igyon...Az osztálytársaim tapasztalták, hogy milyen éles hangom tud lenni, ha nem fogja fel valaki, hogy NEM iszok, és most egy pohár pezsgő bánta azt, hogy az emberek leszarják, amit mondok...(Természetesen dacból odavágtam a végén, hogy vérvétel és igya meg valaki, és jött is a szokásos "biztos a sok gyógyszer"; "nem mozogsz eleget"; "nem eszel eleget"...)

Amikor két nappal később ugyanez a része a rokonságnak, bort akar itatni veled, mert nem értik, hogy nem szereted a bort, és amúgy is te vezetsz...kiöntik a poharadba, amit a legszívesebben a kedves öntő képébe loccsantanál, amiért három nap alatt kétszer szarta telibe, hogy mit mondasz, de ehelyett csendben felállsz kiöntöd és kimosod a poharat...

Amikor ezredszer mossák a fejed ugyanazért, és még a szidó sértődik meg rád, amiért mást mersz gondolni (mert szóhoz jutni esélyed sincs)...Sőt plusz poén, ha van egy kedves rokonod, aki még adja alá a lovat is...Szóval a rokonok és a piercingek megint...xD
(Erről tudnék még mesélni, de inkább most nem...xD)

Amikor Csernus fél méterre megy el tőled, és olyan gyilkosan néz rád, hogy el kezdesz gondolkodni vajon mit tud a pasi...Aztán az előadás folyamán kiderül, hogy egy ZSENI, és a módszerei szörnyen hatásosak és nagyon is magával ragadó személyiség...

Amikor a BB krémed jobban fed és tartósabb, mint az alapozód...amikor az előbb említett BB krém IVORY árnyalata pár óra alatt sötét narancssárgára változik a fejeden, és úgy nézel ki, mint akit odaégettek a szoliban...

Amikor leírhatatlanul és érthetetlenül vágysz Baudelaire (yay, leírtam a nevét - máris szebb a napom :D) verseire, stílusára, és a Dögöt el akarod kerülni, mert nem vagy romantikus hangulatban...

Amikor a májfunkciós vérvételed MINDEN eredménye a megszabott értékeken belül van, és még csak nem is a határon!!! :D
(Mégis megisszuk a pezsgőmet...:D)

Amikor egy haveroddal (aki a posztban már egyszer fiatalított) MINDIG összefutsz a villamoson, még akkor is, amikor teljesen irreális időben mész a leleteidért...
Amikor a kishúgáról kiderül, hogy olyan agya van, mint a szivacsnak (a bátyja meg úgy iszik...khmm...imádom a haverjaimat :D), és miközben meséli a matekversenyen történt dolgokat, egyre inkább érzed azt, hogy a kislánynak (aki valszeg alsós általános iskolában) sokkal több esélye van a matekérettségi sikeres letételére, mint neked...

Amikor óra átállítás után teljesen magadtól felkelsz fél hét előtt 2 perccel, és kiderül, hogy fél nyolc van...(minek bemenni első órára...xD)

Amikor kiröhögöd padtársadat, amiért letépett egy papírdarabot a folyosón, és ajándékot kaptok érte, ezért elkezditek levadászni az összes ilyen lapot...:D
A diákhét végén lesz erről egy összefoglaló poszt, de nagyon kemény ajándékokat sikerült összegyűjtenünk...x'D
(Padtársam rózsaszínű műanyag, pirosan világító, narancssárgán fogó nyomdája mondjuk mindent visz...tökre kiemeli a férfiasságát...x'D)

Amikor megígéred unokahúgodnak, hogy rájuk szavazol a kampányon, és félsz, hogy rosszak lesznek...aztán a diákhéten úgy tűnik, mintha az ő osztályuk lenne az egyetlen, aki komolyan veszi az egészet...
Úgy érzed, hogy bár nem szorul rá, és nem sokat ér vele, de muszáj néhány kedves és pozitív gondolatot megosztanod vele ezért, hogy érezze, büszke vagy rá (és egy pici erőt merítsen a másnapi tánchoz)...
A megszokott, gépies "köszönöm" helyett úgy reagál, hogy érzed: tényleg jól esett neki...
Nagyon remélem, hogy az egész napos futkosásodba legalább egy aprócska mosolyt sikerült csempésznem! :)

Amikor már előre taktikázol, hogy hogyan úszd meg a bolondok napi fogkrémes kilincseket, nyakba dobós trutymókat meg ilyeneket...

Amikor három boltba mész és sehol se árulnak olyan hajfestéket, ami neked kéne...

Nektek hogy telt a március? :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd el véleményedet, vagy tedd fel kérdésedet! :)