2014. november 4., kedd

100 happy days (9 - 10 - 11)

Sziasztok! :)
Először is figyelmeztetnék mindenkit, hogy a mai bejegyzés NAGYON személyes lesz, és több lesz benne a lelki, mint a kép...Az elmúlt két hét valahogy úgy jött össze, hogy egyszerűen a legnagyobb örömeim a napokban nem olyanok voltak, amiket meg tudtam volna örökíteni egy fényképezőgéppel...szóval...
Másodszor egy személyes bevezetővel kezdeném, hogy ne kelljen a boldogságos dolgokat elrontanom a depizéssel - bár őszintén szólva nem tervezem lelki szemetesnek használni a blogot, de muszáj némi bevezetést adnom, hogy érthetőek legyenek bizonyos napjaim...Szóval...visszatértem a boldog szingli léthez, aminek meglétét nem vontam kétségbe, láttam én, hogy ennek így kell történnie, de a hogyannal nagyon nem vagyok megelégedve...konkrétan annyira, hogy minden személyes bejegyzést száműznöm kellett a blogról, nehogy elragadjon a dolog...Nem szomorú vagyok...hanem ideges...nem szeretem, amikor az emberek nem hallgatnak végig, és egy mondat első részén besértődnek, magukra veszik, aztán kiforgatnak mindent, amit mondok...kemény menet lesz, de még azért neki állok megbeszélni a dolgokat, ugyanis elvileg barátok maradtunk - igaz, hogy ő nem áll velem szóba, mert még mindig duzzog, de ha lenyugszik majd hátha tudok vele beszélni...túlságosan szeretem ahhoz, hogy elveszítsem, és tudom, hogy ő meg túlságosan aggódik értem ahhoz, hogy teljesen hagyjon elveszni az éterben (csak azt nem értette, amit mondtam neki, de nem baj...pasiból van, nem tudom mit vártam...xD).

41
A fent említett dolog ezen a szombaton történt...de hogy nekem milyen barátaim vannak!!! Eszméletlenek, elképesztőek, IMÁDOM ŐKET! Én nem tudom mit kezdenék nélkülük...A világ legszerencsésebb embere vagyok (igen, annak ellenére, hogy nem lett volna szabad azon a napon ÚGY végződnie a dolgoknak), hogy ilyen barátaim vannak...N megpróbált vele beszélni, és rávenni, hogy hallgasson meg (őt is lerázta...), aztán végig mellettem maradt, és kipuhatolta, hogy melyik barátját kell fűznöm, hogy megbékítse (és iszonyatosan jó fej volt az a csaj is, és segített is, és egyébként nagyon poén, hogy az Ő legjobb barátai mellettem álltak...az egyik még poénból bosszút is állt értem - megdobálta bogyókkal...ilyen haverok mellett hogy lehet rossz kedve bárkinek is?:D); aztán legjobb fiú barátom (akire egyébként mindig féltékeny volt a drágám, mert benne jobban bíztam...), aki hajnalban is képes hosszú-hosszú időn át hallgatni a hülyeségeimet/nyavalygásomat, mikor miért hívom, most is éjszaka vagy háromnegyed órán keresztül hallgatott (igen, ő legalább meghallgatott!), annak ellenére, hogy véleménye szerint nyűg volt az egész kapcsolat, és eszméletlen édes volt, hogy kiállt mellettem, és egyáltalán, hogy évek után, annak ellenére, hogy mindig hülyeség miatt zaklatom éjszaka, ő mindig felveszi nekem a telefont...Nagyon szeretlek titeket srácok, nélkületek elvesztem volna már rég! <3
(Ja és őszintén szólva az is jól esett, hogy addigra már exem kétszer köszönt el, megölelgetett mindkétszer, és a lelkemre kötötte, hogy nagyon vigyázzak magamra...csúnya nap volt...és mégis aggódott értem...szóval neked is köszi! :))

42
Mostanában alapból stresszesebb vagyok, mint kéne, sokat is fogytam a gyógyszerek miatt, ki is kezdtek...úgy mindenhogy, szóval elég rossz állapotban vagyok, az előző nap se tett éppenséggel jót a lelkemnek...nem maga a tény viselt meg, hogy mi van, hanem az, hogy miért van ez...Aznap rokonlátogatás volt, de egyszerűen nem bírtam felkelni...Kimerült voltam, minden bajom volt (azóta se alszok mondjuk sokat, szóval azóta is folyton fáradtnak érzem magamat), és minden voltam, csak beszámítható nem...engem ilyen állapotban nem lehet emberek közé engedni, és amúgy is csak vonszolni lehetett volna...Egész nap itthon feküdtem...mi a jó ebben mégis? Nem kellett elmennem otthonról...egyedül voltam, mert anyáék elmentek...csend volt, pihenhettem...néha ilyen is kell...(bár őszintén szólva picit sajnálom, hogy ki kellett hagynom a rokonlátogatást...ilyen szarul még betegen se szoktam lenni...)
Szóval...fő a pozitív gondolkodás! :)

43
Hétfő a legzsúfoltabb napom, reggeltől estig konkrétan megállás nélkül mennem kell, de mivel nagyjából egyszerre végeztem N-nel, találkoztunk! És nagyon jól esett az a beszélgetés...:)

44
Ma fogadott először a külön magyar tanár, szóval az már jó nap volt, mert megnyugodtam, hogy meglesz az érettségim...Aztán meg bementem a városba, mert ott várt engem eme csodás csomag! (Ami a fényképezést se élte meg, ugyanis szinte rögtön neki estem, megnézni mit is kaptam.)
Hosszú volt az út, és a sor is, de teljesen megérte, az egyik könyvnek már neki is ültem, a másikkal csak szemezek, de egyelőre sci-fi szempontjából Wells köt le...(Akik lemaradtak volna a bejegyzésről, és nem akarják végigolvasni, de érdekli őket mik jöttek, azoknak egy kép a könyvekről, amiket a szatyor rejt.)
45
A rizs a csoki legjobb barátja, a csoki pedig azoké, akik hajlamosak depire...de egyébként ez a nap azért is jó volt, mert ez volt az utolsó szünet előtti nap az iskolában...:D
46
Anyáék ma elutaztak Lengyelországba, szóval az enyém volt az egész ház, és éjszaka is én vigyáztam rá, ami azt jelenti, hogy ENYÉM VOLT A TV A NAPPALIBAN!!! (Azon a tv-n több csatorna is van, és az enyém amúgy se szokott bekapcsolni...) Ez a nap pihenéssel, tv-vel (le kellett kötnöm magamat, hajnalig tartó Family Guy - South park - Brickleyberry, kell ennél több a lelkileg offon lévőeknek?!), olvasással (ez a könyv esküszöm jobb, mint amilyenre számítottam, bár picit lassan haladok vele időhiányában...ja és a címe még mindig csodásan alliterál...), egészséges étkezéssel (a képen konkrétan a tízóraim látható...szükségem volt az édességre na...) telt...Bár egész nap volt egy kellemetlen alaphangulatom, de azért egész jól éreztem magam, és TÉNYLEG pihentem, pedig előtte hajnali fél négyig beszélgettem a legjobb barátommal (igen, azzal a szerencsétlennel, amelyiket éjszaka szoktam hívogatni), és reggel hatkor keltettek (szóval nem aludtam sokat, de amúgy is rémálmom volt, szóval nem baj)...az energiaital segített ébren maradni napközben, éjszaka meg már nem bírtam aludni...xD
47
Egészséges és finom reggeli...:3
(És egyébként este kimentem N-nel, és néhány haverral, jó kis este volt, kellemes, csendes, beszélgetős...imádom őket még mindig! :D)
48
Anyáék hazajöttek, és (a szlovák csokikon kívül) hoztak nekem egy piros matrjoska babát! *-*
Minden osztálykiránduláson (főleg a csehen) ilyen babát szerettem volna, aztán Lengyelországból hoztam egy lilát, de mindenképp szerettem volna egy pirosat is...Ő jóval nagyobb, mint amit én vettem (ugyanannyi babából áll, de elég nagy a legnagyobb...meg a legkisebb majdnem akkora, mint amit én vettem múltkor), és bár nem szép (ezek a babák nem szépek, valljuk be...nem tudom, miért vágyok ennyire rájuk, imádom őket...), csodás dísze azóta is az asztalomnak...Úgy örültem neki, egyből szétszedtem (bár kicsit szorul), és összetettem úgy, hogy ne legyen elforogva sehol a minta...*-*
49
A legjobb vasárnap esti program: forró tea, jó könyv, és pihe-puha takaró...megnyugtató, és pihentető...(aludni amúgy se bírtam)
50
(Megint kezdi a blogger a képeim elforgatását...egyszerűen nem tudom normálisan feltenni...wáá...)
Jubileumi francia drazsé, nagyon hangulatos csomagolással - és finom is volt...tökéletes hét kezdés (amelyik hét édességgel kezdődik, az már rossz nem lehet...:D)

51
Nem volt magyar...tudom ez hülyén hangzik, de szünetem volt, és szünetben is végig jártam német tanárhoz, kimondottan jó volt ez a pihizős nap, és legalább nyugodtan tudtam készülni a németre, és nagyon sokat haladtam vele, és nagyon büszke vagyok magamra...:D
52
Különleges, és szép árnyékokat vetett a nap a falamra...bár ez így képen nem fog átjönni (meg fényképezővel csináltam, ami még mindig szenved, ezért ilyen homályos), de engem úgy egy órára lekötött, ahogy néztem, hogy a nap elhalad az ablakom "előtt" és változnak az árnyékok...amúgy is van valami különleges az árnyékokban, olyan sejtelmesek...és úgy le tudnak kötni, nyáron is néztem már, hogy milyen szépek az árnyékok...de most meg is örökítettem őket...
Ja igen, amúgy ilyen az új falam, ez nem rózsaszín, hanem padlizsán...élőben az is jobban látszik...:D

53
Ma matekoztam, nagyon jól esett egy kicsit ez a teljesen érzelemmentes, racionális 6 óra...ó igen...érettségi feladatsort csináltam (az volt a házi, hogy adjunk be), és 74% lett (már nem félek a matek érettségitől se), és hat (!!!) órán keresztül lekötött, hogy megcsináljam, kijavítsam, és gyakoroljam, ami nem ment (ennek ellenére volt egy olyan 12 pontos feladat, amit egy az egyben áthúztam, hogy ahhoz hülye vagyok...nem szeretem a térgeometriát)...
Igazából szerintem nincs még egy hülye, aki szerint pozitív dolog a matekozás, de jól esett kicsit használni a logikámat, és tettem valamit az érettségimért is, szóval mindenképp jól jártam vele...:D
54
Halottak napja alkalmából mindig elmegyünk dédim sírjához (Rudabányácska), és hazafele útközben mindig megállunk valahol, megnézünk valamit a környéken (elég nagy táv, ne fogyjon feleslegesen a benzin), és mi felmentünk a Fűzéri várba...Igazából már harmadszor mentünk oda, és én még mindig utálok felmászni (ilyen sziklákon kell felmenni, nincs normális lépcső, magasan van és tériszonyom van), most ráadásul újítják is, szóval a vár nagy része le van zárva, de a táj kárpótolt mindenért...Sajnos nagyon nagy volt a köd, kiakadt a telefonom kamerája is, de azért lefényképeztem...Csodálatos, színes, tényleg nagyon gyönyörű, aki még nem volt ott, szerintem megéri nagyon felmenni - persze kicsit később, ha már nem dolgoznak rajta...Előtte egy helytörténeti kiállítást néztünk meg, nagyon érdekes volt az is...:D

55
A mai napon mama szülinapját ünnepeltük (67 éves lett), és én voltam az egyetlen olyan a családban, aki segített neki, és nem bosszantotta (szegénykémmel folyton kötekedtek, mert nem lett kész időben)...bár általában nincs túl jó passzban, most tök nyugodt volt, meg teljesen normális, és iszonyat aranyos volt, mikor a család Amerikából jött két embert játszott (a színészi képességei, hát azok...mi szakadtunk rajta...xD).
A napom fénypontja mégis az volt, hogy hazajöttünk, hulla voltam már tényleg, meg minden, és mama felhívott engem, csak azért, hogy megköszönje a segítséget...Semmiség volt, tulajdonképpen csak pakolászni, meg a cuccokat hordani segítettem, szóval tényleg szinte semmit se csináltam (vagyis egész nap sürögtem-forogtam körülötte, de nem volt megerőltető, se mentálisan, se fizikálisan...egyáltalán, tényleg olyan semmiség volt), de azért nagyon jól esett, hogy felhívott...(Általában ha hív csak vitatkozik, meg morog, meg hazudósnak nevez, meg szid, meg sír meg ilyenek, szóval kimondottan utálok vele beszélgetni telefonon, de aznap jó napja volt, és aranyos volt telefonban is...szóval...ez talán még nagyobb öröm volt, hogy jó napja volt...:D)

Hát ennyi lett volna a mai adagom, remélem a kevés kép ellenére élveztétek a bejegyzést...Úgy terveztem, hogy a héten piros rúzsos hetet tartok (három piros rúzs tesztje várja a sorsát a gépemen - nem a pénteki essence termék tette tönkre az ajkamat se...:P), de sajnos nagyon úgy néz ki, hogy péntek estig teljesen be leszek táblázva (tegnap estig voltam a német miatt, ma vásárlás, holnap megint német, csütörtökön el kell mennem egy csomagért meg az okmányirodába - elég késői időpontot kaptam /konkrétan kora estit/, pénteken pedig elvileg pesti rokonok jönnek hozzánk, és készülnöm is kell - most is még majd matekot kell tanulnom), szóval nem nagyon fűzök sok reményt ezekhez a bejegyzésekhez, de igyekszem azért...mondjuk más teszt vázlatok is vannak még, szóval lehet nem ilyen "heti csoportot", hanem "különálló" posztokat fogok még írni - ha lesz rá időm, bár őszintén szólva most erre se látok túl sok esélyt. 

Na mindegy, ez még a jövő zenéje, mára köszönöm a figyelmet, és nagyon szép hetet kívánok minden olvasómnak, idetévedt látogatónak! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd el véleményedet, vagy tedd fel kérdésedet! :)