2014. október 29., szerda

Igenember

Sziasztok! :)
Minden bizonnyal feltűnt, hogy mostanában száműztem a személyes bejegyzéseket a blogról, igyekszem minél kevesebb személyes témát feszegető dolgot kitenni most ide, tehát egyelőre az újabb adagok nem jönnek a kihívásból (eskü fotózgatok még, kényszeresen szükségét érzem az apró boldogságoknak)...annak nem lenne jó vége, ez a blog nem azért van, és valószínűleg én is megbánnám utólag...de mindegy, a lényeg az, hogy éppen ezért elszaporodtak a tesztek (és a bejegyzések, a depresszió jó írásra, mert valamivel MUSZÁJ lekötnöm magamat)...DE sajnos a fényképezőgépem most készül kilehelni a lelkét (az összes elemcsere szörnyen megviseli szegénykémet, szerintem ilyen gép a világon nincs még egy...de ha épp sikerült normális elemet szerezni, akkor biztosan a beállítások és a módok szenvednek...áh...modern technika...), szóval úgy gondoltam, hogy ma inkább egy filmről írok nektek...
Jim Carrey elég megosztó személyiség a filmvilágban, leginkább a vígjátékairól ismert (...ehhez nem fűzök semmit), de bizony komolyabb szerepekben is játszott - igaz akkor is elmebeteget, de ez áll jól neki...Egyébként nagyon jó színész, én nagyon szeretem, bár bizonyos vígjáték mennyiség után már kicsit TÚL SOK belőle (mint Adam Sandler...), de nem emlékszem, hogy írtam volna olyan filmről, amiben ő játszik (annak ellenére, hogy két komoly filmet, és egy elég szép adagnyi vígjátékát végigszenvedtem...ha már itt járunk, a Rob Schneider filmek is méltatlanul mellőzve vannak a blogomon, pedig nagyon szeretem őt is, csak nem akarom teletöközni az oldalamat, ugyanis a kreatív magyar fordítók minden filmjét - kivéve, amikben A. S. mellett játszik - valamilyen "tök"kel címezték meg...pff...).
forrás: google
A mai film egy vígjáték...A története röviden (a port.hu-ról kimásolva):
"Carl Allen (Jim Carrey) a válása után teljesen bezárkózik, és csak kedvenc horrorfilmjeinek él. Hiába próbálja őt barátja, Peter (Bradley Cooper) kirángatni a gödörből, mindig mindenre nemet mond. Egészen addig, amíg össze nem hozza a sors egy félőrültnek látszó ismerősével, aki elcipeli őt Terrence (Terence Trump) szemináriumára. Maga sem tudja, hogyan és miért, de fogadalmat tesz, hogy mostantól mindenre igent mond. Az igeneknek köszönhetően az utcai verekedéstől az előléptetésig mindent átél, még a nagy szerelmet és annak az elvesztését is."
Most azért néztem meg, mert már nagyon ki volt az agyam, és egyszerűen szükségem volt valamire, valami idétlenre...már láttam régen is, emlékszem, akkor egészen felejthető "á, megint csak Jim Carrey" filmnek tudtam be (pedig milyen mimikája van ennek az embernek...eskü gumiarcú...O.o). Ehhez képest szörnyen meglepődtem most, hogy másodszorra néztem...Nagyon korrekt film volt, nem volt idétlen (Jim Carrey-hez képest, emlékezzünk Ace Ventura kalandjaira...), nagyon jól volt összerakva, érthető, jól felépített története volt, meg volt benne a "mondanivaló"...picit gúnyosan eleinte, aztán szájbarágósan, de igen, volt mondanivalója...mondjuk tény, hogy konkrétan kimondták a filmben, de akkor is...persze volt benne romantika is (na arra most nem volt szükségem pont mondjuk), szenvedés (az elején én teljesen el lettem volna úgy egy darabig, amit ő csinál...csak filmek és rágcsa...és semmi más...ráadásul nézte a fűrészt, jó ízlése van xD), jó poénok, pihent és fárasztó poénok (most hirtelen nem is tudom melyikből volt több)...Igazából a Hantaboy-hoz képest is egészen komoly lett (amiről nem emlékszem, hogy írtam-e, de mivel nagyon pozitív csalódás volt ez a film, szerintem neki ülök Jim Carrey vígjátékokat nézni - főleg, hogy Adam Sandler a "már túl sok" kategóriába került, és a Kavarást sose bocsájtom meg neki...akkora egy szar filmet én még nem láttam...na jó, de, nagyobbat is, Gyakornokok a címe...azt se bocsájtom meg Owen Wilsonnak - pedig őt is szeretem....na mindegy erről a kettőről szándékosan nem írtam...nem tudnék összeszedett, káromkodás mentes véleményt írni róluk...pedig mindkettőről tudtam, ha rávisz a lélek, akkor szerintem a közel jövőben mégis előszedem őket, mert az biztos, hogy inkább öngyilkos leszek, minthogy újra megnézzem akármelyiket is, és addig kell írnom róla, amíg emlékszem rájuk - bár igyekszem elfelejteni őket).

Összességében szerintem egy egész jó film, ha szeretjük Jim Carrey-t, akkor tetszeni fog, ha nem szeretjük, akkor viszont kerüljük messze ezt is...Nekem most pont egy ilyen laza kis filmre volt szükségem, és szerintem egy unalmas őszi estét fel tud dobni...Ha 4-5 éves időközökről beszélünk (mint esetemben), akkor többször is megnézhető...

Ti szeretitek Jim Carrey-t? :)
Szép estét nektek!:)

2 megjegyzés:

  1. Nem minden szerepében szeretem Jim Carrey-t, de tetszik ez a filmje.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen...néhány szerep már sok kicsit...én is így érzem...:D

      Törlés

Mondd el véleményedet, vagy tedd fel kérdésedet! :)